RSS

disznóvágás címkéhez tartozó bejegyzések

Köcsögduda-szó

Ezerszeres köszönet Csergő-Herczeg Lászlónak, aki feleségével együtt a magyar népzenének nemcsak művelői, hanem oktatói is. Nem is akár hogyan! Az odaadásuk azzal a különleges képességgel párosul, amit “megszerettetésnek” hívok. Az, hogy egy tizenéves gyermeket rávegyenek arra, hogy időt, energiát nem kímélve, saját undorát legyőzve népi hangszert készítsen, nem mindennapi tanári képességeket rejt. Ági néni (Csergő-Herczegné Kájel Ágnes) brilliáns zenetanár. A Tinódiban (vagyis 9-es iskola, Eger) úgy összekalapálta az alsósokat egy kórusba, hogy csak ámulok-bámulok. A szertelen csöppségek félelmetes fegyelemmel és gyönyörűen énekelnek. De most térjünk rá a fent említett népi hangszerre:

Ági néni mondta el először a fiamnak, hogy a sertés húgyhólyagjából készítik a köcsögdudát, aztán Laci bácsi (a férje) segítette tanácsaival, hogy elkészüljön a mű.

Ehhez persze Dánielnek először a disznóvágáskor (Lemperger János nagypapa) ki kellett guberálnia a belsőségek közül a húgyhólyagot. Megtalálni sem volt könnyű, mert úgy tűnik a szúráskor szegény pára kiürítette a hólyagját (már úgyértem a sertés, nem az aki szúrta). Aztán a zsigereléskor a “malactartóval” (méh) félre lett dobva. De a srác akkor is előtúrta. Aztán felfújta szívószállal, feszítette, szárította, majd ecetben áztatta (alább látható néhány művelet a képen). Volt szaga rendesen, úgyhogy nagyívben kerültük a lábast.
Aztán alapos kimosás után belekötöttük a nádszálat, majd a hógyag-hártyát rákötöttük egy Jóska papától (Maszárovics József) megörökölt köcsögre… Száradás.

Balra fent: ecetben ázik a húgyhójag, majd öblítés, aztán kiterítve, és végül felfeszítve a köcsögre. A nádszálat bele kellett kötni felhúzás után. A nagy kép pedig a száradás utáni állapotot mutatja.

Balra fent: ecetben ázik a húgyhólyag, majd öblítés, aztán kiterítve, és végül felfeszítve a köcsögre. A nádszálat bele kellett kötni felhúzás előtt. A nagy kép pedig a száradás utáni állapotot mutatja.

És láss csodát, megszólalt az első házilag készített köcsögdudánk. Történelmi pillanat. 🙂
Az alábbi videón látható és hallható a működése. Köcsögdudán játszik a készítő, Dániel.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/24 hüvelyk Vélemény, Zene

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Hiányzik a szalonna…

Kiadás éve: 1952

Az Emberek a Bükkfennsíkon c. könyvről néhány bejegyzéssel korábban már írtam. Most egy másik idézetet teszek közzé. Érdekes és mulatságos:

“Számos alkalommal szóbakerült a szalonna kérdése is. (Ne feledjük: 1951-et írtunk!) Akadt olyan erdei munkás, aki úgy akarta beállítani a helyzetet, mintha az erdei munkások már mind csont-bőr emberek lennének és nem is ők fognák a fejszét, hanem a fejsze őket.
– Mert ki bír adni 120 forintot egy kiló szalonnáért!
Igaz. Az is igaz, hogy a fakitermelők munkája komoly fizikai erőt igényel, hozzá hasonlítható nehéz munka bizony kevés van. De hát a szalonna minden? Itt fogtam meg a kérdést.
– Hát nincs üzemi konyhájuk? – kérdeztem, noha tudtam, hogy van.
– Van az.
– Aztán milyen a koszt?
– Nem lehet panaszunk ellene.
– Hús van?
– Minden nap.
– Kapnak eleget?
– Meg se ennénk, ha többet kapnánk.
– A reggeli miből áll?
– Kávé, aztán van hozzá vaj vagy sajt, vagy gyümölcsíz.
– A vacsora?
– Vacsorára is mindig főttet kapunk.
– Akkor miért panaszkodik, elvtárs?
– Mert hiába, hiányzik a szalonna… – mondta megrögzötten.
Nem tehettem mást, azt mondtam:
– Februárra az is lesz, Rákosi elvtárs megmondta a bányász-kongresszuson… Addig meg esszük a pörköltet és felvágottat, kolbászt… Azt a két hónapot már kibírjuk szalonna nélkül.
Kelletlenül belenyugodott.
Két hét múlva ismét a Bükkben jártam. Megnéztem a fakitermelést is. Kerestem az én szalonna-kedvelő ismerősömet, de nem találtam. Pedig feltétlenül beszélni akartam vele, hiszen azalatt a két hét alatt nagy dolgok történtek. Megszűnt a jegyrendszer, emelték a fizetéseket s már útközben arról értesültem, hogy Egerben 35 forint a piacon a szalonna, szabadon. Tehát nem százhúsz!
Végre felfedeztem őt is. A parázsló tűz mellett guggolt, a tűz fölött nyárson szalonnát forgatott és pirítóskenyérre csöpögtette a zsírját.
Nem akartam megzavarni látható boldogságában Csak a mellettem cigarettára gyújtó fűrészeseknek mondtam:
– Nem rossz élet ez a Bükkön.
– Hát, elvtárs – mondta az idősebbik – sokszor küldenék az itteni ebédemből az otthoniaknak, mert amíg le nem vágjuk a disznót, nem igen esznek húst. A disznót meg februárig tartani akarom, ha eszik…
A visnyóiak (Nagyvisnyó) dicsekedni is tudnak, nemcsak panaszkodni. Amikor már feloldódnak, előhozakodnak terveikkel, eredményeikkel, gazdagságukkal is.
De hogy mennyit javult, mennyivel szebb az életük, azt sokszor kell még eszükbe jutattani. Annál is inkább, mert az Amerika Hangja, a kulák és a jehovista vénasszony mást duruzsol.
No, de azért vannak a népnevelők!”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/09/17 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,