RSS

divat címkéhez tartozó bejegyzések

Alexandre Dumas és a celebek – Balsamo I/3

A XVIII. században a kíváncsi, pletykákra, méghozzá sztár-pletykákra éhes nép éppen úgy rajongott, vagy utált embereket, mint ma. Ezek az emberek voltak az akkori celebek. Persze aztán ezek a hírességek a hírükkel, politikai hatalmukkal visszaéltek és aztán jött a Francia Forradalom (1789-ben), majd a Francia Köztársaság (1792-ben). A celebek így megváltoztatták a világot és Európát. Ezért veszélyes emberek. Amíg talán nevetünk rajtuk (és nem lesznek oly csodálat tárgya, akik megzavarják az emberek fejét), addig rendben van, de ha egyszer a nép, az istenadta nép megmozdul, nagy vihar kerekedik. Örök tanulság, hogy az imádatra, csodálatra egyedül Isten méltó, aki kezében tart mindenkit és mindent. Ne a celebekben bízzunk, hiszen azok is csak olyanok, mint Madame Dubarry:

XV. Lajos, a nem olyan fényes, mint XIV. Lajos

XV. Lajos, a nem olyan fényes, mint XIV. Lajos

“Míg a grófnénál folyt a készülődés, a bemutatásnak híre futott a városban. Ha mégoly dolog­ta­lan is a párizsi nép, ha mégoly közönyösnek látszik is, nincsen nála pletykásabb a föld kere­kén. Az udvar hírességeit és cselszövényeiket senki sem ismerte olyan jól a tizen­nyolcadik században, mint az utca bámész népe, holott be sem bocsátották a paloták ünnepségeire, s legföljebb csak a hintóajtók kacskaringós cirádáit vagy éjszakában loholó lakájok sejtelmes libériáit láthatta. Akkoriban nem volt szokatlan, ha valamelyik udvari nagyságot Párizs-szerte ismerték; a magyarázat egyszerű: a színházban, a sétányokon az udvar játszotta a főszerepet. És Richelieu úr, az olasz színkörben álló székén, vagy Dubarryné, fényes, fejedelmi fogatán, ugyanúgy alakították szerepüket a nagyközönség előtt, mint akármelyik közkedvelt színész vagy színésznő manapság.
Az emberek sokkal nagyobb érdeklődést tanúsítanak az ismert arcok iránt. Egész Párizs ismerte Dubarrynét, aki a gazdag, fiatal és szép nők szenvedélyével mutogatta magát szín­házban, sétautakon, boltokban. No meg aztán ismerték a képmásait, a torzképeit, és ismerték Zamore-t. Ennélfogva, a bemutatás bonyodalmai legalább annyira foglalkoztatták Párizs népét, mint magát az udvart. Eznap megint összecsődült a sokaság a Királyi Palota terén, ámde – már megbocsásson érte a filozófia – nem a Régence Kávéházban sakkozgató Rousseau úrra voltak kíváncsiak, hanem a király kegyencnőjét kívánták látni csodahintóján és csoda­ruhájában, amelyről már széltében-hosszában beszéltek. „Egy vagyonba kerülünk Francia­or­szágnak”, mondta volt találóan Dubarry, és mi sem természetesebb, mint hogy Franciaország, amelyet Párizs képviselt, gyönyörködni akart a színjátékban, melyet oly drágán fizetett meg.” —bizony a politikai színjáték és egyes vezetők rongyrázása ma is igen sokba kerül a népnek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/19 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , ,

Anatómia – divat – Kongó

Thanhoffer: Anatómia és divat (1901)

Ki is ez az ember? Kapronczay Károly – a híres orvostörténész – elég szűkszavúan emlékezik meg Magyar orvoséletrajzi lexikonában Thanhoffer Lajosról. Még jó, hogy az Interneten vannak bővebb tájékoztatást nyújtó oldalak (pl. ez, kiváló életrajzi leírás Fodor János tollából).

Ahogy korábban már megemlékeztem összehasonlító anatómia tankönyvéről az Anatómia jegyzet c. bejegyzésben, ez az orvos igen kiválóan ismerte az emberi testet. Részben bonctani kutatásai alapján makro szinten, részben pedig a mikroszkóp felfedezését követően szövettani szinten is. Látóköre nagyon széles, hiszen a szűken vett orvostudományi kutatások mellett, remekül értett a mikroszkópok szerkezetéhez is, könyve rendkívül részletgazdag.


Valamint foglalkozott a divattal is. No, nem a napi divatot követte vagy diktálta, hanem könyvet írt Anatómia és divat címmel, amiben a ruházat kérdéseit feszegeti az anatómus szemével. A könyv rendkívül látványos, fényképekkel, rajzokkal mutatja be a különböző viseleteket testtájak szerint (láb, derék – kitér a fűző viselésére is -, fej, nyak, karok). Képein afrikai népek, magyar parasztok, urak szerepelnek. Látókörét nyilván szélesítette utazása is, hosszabb időt töltött Afrikában, ami alapján útleírását közreadta. De erről bővebben egy következő bejegyzésben (Kongó).

Most viszont következzék egy részlet a “divatos” könyv előszavából:

“Már anatómiai ismereteim serkedő korában megérlelődött bennem az a meggyőződés, hogy a ruházat – az emberi nem ezen egyik legfontosabb testvédője és testcsinosítója, vagy sokszor testtorzítója is – sok esetben nem felel meg az emberi nem erkölcsi mivoltának, sem az egészségtan kívánalmainak, még kevésbé pedig a test szépsége fokozásának; azért már régóta tépelődtem, miképen lehetne e tekintetben embertársaimat jó útra terelni. A suszterinasok fogásához, hogy az utczaseprő uszályokat, a miket jó magyarosan “slepp”-nek szoktak nevezni, letapossa, vagy ollóval levagdossa, mondom, ilyen durva, de radikális műtéthez sem ízlésem, sem nevelésem nem indított. Társaságban, ha azt mondtam valamely darázsderékú hölgynek, vagy az öreg Rózsi néninek, vagy épen a mamának: “Ugyan miért fűzi magát annyira a kisasszony”, vagy: “hogyan engedheti meg a mama az ilyen erős fűzést!” no akkor abba a házba sohasem kellett volna többé betennem a lábamat. A kisasszony az ilyen naív kérdésre rendesen így felel: “Hiszen én nem is fűzöm magamat, az én testem és fűzőm közé még a kezemet is bedughatom, én ilyen szép karcsú vagyok”. És e tekintetben igaza is van, mert már annyira összeszorult a dereka a hosszas torturára, annyira karcsú lett, s nem is ezért fűzi már magát, hanem azért, mert hozzászokott; sőt életszükségévé vált, mert hát- és hasizmai működésüket e kínzás következtében annyira elvesztették, hogy testének már nem annyira szorítóra, mint inkább tartóra van szüksége. Ha pedig a mamát kérdeznők meg, no akkor gyűlne meg csak igazán a bajunk! Ezt harsogná felénk: “Suszter, maradj a mesterségednél, mi ahhoz jobban értünk”; vagy: “Az úrnak mi köze a női toilette dolgához?”

Hát igen, minden korban volt butaság. Épp tegnap láttam egy hirdetést az utcán: smink tetoválás. Képesek nők kiszedetni a szemöldöküket és a helyébe tetováltatnak egyet. 100 év múlva meg ezen fogunk úgy mosolyogni, mint most a fűzőn.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2011/06/23 hüvelyk Régi orvosi könyvek

 

Címkék: , , , ,