Politika Papp Jenő szerint

“Akik ma még a politikát, mint művészetet, nagyra tartják, azok nemcsak tartózkodnak tőle, hanem meg is vetik, mert a politika ezekben az időkben prostituálta önmagát és feladta ragyogó önállóságát. Legnagyobbrészt olyan emberek lepték el, akik meg akartak gazdagodni, lehetőleg a legkisebb veszély és a leghangosabb ünneplés mellett. A kiemelkedő és tiszta politikusokról majd megemlékezik a történelem. De róluk is el kell mondani itt, hogy nem bírtak a közlegényekkel, akik mégis csak a túlnyomó többséget alkották s az ő ízlésük és szemléletük nyomta rá bélyegét erre a kis korszakra is. Ezek a szellemi közlegények mélyen megzavart környezetből és egy feldúlt társadalomból érkeztek a törvényhozás termébe, telve apró sérelmekkel, lecsúszott rokonsággal, fenyegető családi jövővel és olyan étvággyal, amelyet a parlament márványoszlopai s a nyilvános szereplés dicsőséges kálváriája egyáltalán nem tudtak kielégíteni. Nem voltak meghatva, hogy képviselők lehetnek és politikát csinálhatnak.” (Papp Jenő: A mai Magyarország erkölcsrajza c. könyvéből – 1934)

—vannak jó és rossz politikusok. Vannak hazafiak és vannak nyerészkedők. Mindig is voltak ilyenek és olyanok is. A kérdés csak az arányuk a Tisztelt Házban! A két háború között a fenti írás alapján nem volt túl fényes a helyzet.