RSS

1934 címkéhez tartozó bejegyzések

Pénzimádás egykor és ma

Az egykori tőzsdepalota

“Az egész ország táncolt a tőzsde körül, volt pénz bőven, az ingatlanok, villák, kastélyok és családi házak egyik kézből a másikba röpködtek, a nők ragyogóan öltözködtek, a környékbeli hegyeken úgy nőttek a villák, parkok és garázsok ki a földből, mintha aranyeső hullott volna az emberek markába. […] …importáltak berber datolyát, jaffai narancsot, francia selymet, bálákban angol posztót, mázsaszámra drágaköveket és egész vonatok hozták be az országba a külföldi autókat.
A jólétnek és az anyagokban dúskáló bőségnek fáradságába került volna, hogy odafigyeljen a parlamentre, amelyik a tőzsde tőszomszédságából időnként el-elzúgta a maga figyelmeztetését. […]
Hogy is lehetett volna ilyen pénzügyi árvíz idején a rendeltetés és magasabbrendűség politikáját űzni, amikor a kormány nem látszott ki a folyó ügyek hullámveréséből se és mikor maguk, a korrumpáló szellemtől érintetlenebb képviselők is nap mint nap rohamra indultak ellene s kezükben az ostor a hivatali korrupciót verdeste legjobban. Védekezésekkel, vizsgálatokkal, vádakkal és panamákkal rakták meg a politika napi uszályait. […]”

A tőzsdepalota egykori fényképfelvétele

“Az uralkodó planéták közül rögtön a pénzt kellett volna elsőnek kiragadni, mert körötte zajlottak le a legizgalmasabb drámák. Kizárólag e kis korszak vívódásait figyelve, be lehet ugyan számolni arról, hogy voltak a pénznél értékállóbb illúzióink is, de egyik se beszélt olyan érthető nyelven, mint a pénz. […]
Általában lent a mélyben olyan példátlan pénzéhség jelentkezik, mintha egyenesen összeszedték volna a legalsó rétegekben a pénzt és eldugták volna a szegény emberek elől. […] Olyan szégyenletesen alacsony fokra hull alá az emberi munka értékelése, hogy senki se tud megélni egyfajta foglalkozásból, hanem szórakozás helyett, alvási idő alatt is új megbízásokat vállal, mert csak így tud hozzájutni ahhoz a szánalmas összeghez, amelyikből jut egy pohár sörre, virágcsokorra, vagy külföldi társasutazásra. Pénzüres tér képződik a munkás- és tisztviselőrétegekben, ez a fojtogató hiány szétlöki a családi kereteket, elrothasztja a lányok erkölcseit, agyafúrttá teszi a fiatal férfiakat, morog és rombol fölfelé, durvaságot visz be a szerelembe és tátongó szakadékot ás a pénzes és pénztelen emberek közé. Valószínű, hogy ez a kártevés bekövetkezett a múltban és bekövetkezik mindig, ahányszor csak pénzszűke lesz. De ebben a korban a pénzhiány majdnem halálát jelentette a morális fogalmaknak, mert a megszorult ember azonnal lemérte a maga dühe és szerencsétlensége mellett a jómódúak igéit is és nyíltan hirdette, hogy minden csak hazugság, a fő a dohány. […]
A pénz és az etikai fogalmak közt sokan keresték a harmóniát. Pártok, cikkek, aszkéták és képviselők tépdesték azt az aranyból szőtt pókhálót, amelyik ráereszkedett a társadalomra, mint a köd. Világosan meg lehetett állapítani, hogy a tiszta hang, amelyik a pénz bűbáját szét akarta verni, visszhang nélkül halt el, mert már a visszhang is át volt itatva az anyagias felfogással. Az olvasók azt mondták, hogy helyesen beszél az illető, mikor vizet prédikál, de azért valamennyien borivásra törekedtek és szentül hitték, hogy a cikkíró vagy purifikátor se cselekszik mást. Felemás világ keletkezett, másról szavaltak a fórumon és mást cselekedtek a valóságban. Komolyan megrökönyödtek, ha egy-egy közéleti harcosról halála után kiderült, hogy koldusszegény volt. Mert ebben az időben az emberek már úgy gondolkoztak, hogy a szegénység hirdetése is egyike a legjövedelmezőbb foglalkozásoknak.”
—ma is nagyon hasonlóan gondolkodnak az emberek… sajnos.

(A fenti részlet, mint az előző néhány bejegyzés idézetei is, Papp Jenő: A mai Magyarország erkölcsrajza c. 1934-ben megjelent könyvből származnak.)

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be 2012/08/25 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Politika Papp Jenő szerint

“Akik ma még a politikát, mint művészetet, nagyra tartják, azok nemcsak tartózkodnak tőle, hanem meg is vetik, mert a politika ezekben az időkben prostituálta önmagát és feladta ragyogó önállóságát. Legnagyobbrészt olyan emberek lepték el, akik meg akartak gazdagodni, lehetőleg a legkisebb veszély és a leghangosabb ünneplés mellett. A kiemelkedő és tiszta politikusokról majd megemlékezik a történelem. De róluk is el kell mondani itt, hogy nem bírtak a közlegényekkel, akik mégis csak a túlnyomó többséget alkották s az ő ízlésük és szemléletük nyomta rá bélyegét erre a kis korszakra is. Ezek a szellemi közlegények mélyen megzavart környezetből és egy feldúlt társadalomból érkeztek a törvényhozás termébe, telve apró sérelmekkel, lecsúszott rokonsággal, fenyegető családi jövővel és olyan étvággyal, amelyet a parlament márványoszlopai s a nyilvános szereplés dicsőséges kálváriája egyáltalán nem tudtak kielégíteni. Nem voltak meghatva, hogy képviselők lehetnek és politikát csinálhatnak.” (Papp Jenő: A mai Magyarország erkölcsrajza c. könyvéből – 1934)

—vannak jó és rossz politikusok. Vannak hazafiak és vannak nyerészkedők. Mindig is voltak ilyenek és olyanok is. A kérdés csak az arányuk a Tisztelt Házban! A két háború között a fenti írás alapján nem volt túl fényes a helyzet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/08/20 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , ,

Mit ér a lillafüredi Palotaszálló…

A lillafüredi szálló ma

“Mit ér a lillafüredi Palotaszálló Mátyás korabeli gobelinje, faragott bükkfa-trónusa annak a középosztálynak, amelyiknek kifaragták, amikor ez a középosztály sátrak alá szalad üdülni a Pokol-csárdához és örül, hogy a felvizezett pénz hullámaiból megmentette rongyos életét. Hol az a villanyáram, amelyik a tömegeket fölmelegítené, amikor azt hallják, hogy elengedhetetlen a kilenc minisztérium, a háromszáz bank, a rengeteg külföldi követség, a sok hitbizomány, az óriási állami és községi adminisztráció és deficites közüzem. Hogy lehet az, kérdi az összeroppanó adófizető, hogy közérdeknek lehet minősíteni elspekulált nagymalmok megmentését, s az anyagi felelősséget azok a milliók viseljék, akik soha nem spekuláltak liszttel és a búzával, s nem azok, akik ezt tényleg megcsinálták. Melyik az az ideál, amelyik megköveteli, hogy az államhatalom a végsőkig kompromittálja magát az aránytalanul megnövekedett jövedelmek megvédése körül. […] Egy új Duna-híd megépítésére tíz esztendő sem elég, mert gigászi ügykezelést kíván. A városházán kénytelenek Tudakozó és Tájékoztató Irodát felállítani, mert a felek és az akták eltévednek a közigazgatási roppant labirintusban. […] Az állam mindenhatóságát abban látták, hogy a kormány beleszólhasson mindenbe és főleg adót szedhessen még a kulcslyuk után is, mert a reprezentatív állami élet rengetegbe került. Az öncélúságot félreértették és úgy értelmezték, hogy minden anyagi és erkölcsi hatalmat a kormány kezébe kell összpontosítani. A nagytőke gyönyörrel nézte és támogatta ezt az erőfeszítést a központosítás felé, mert így sokkal könnyebb dolga volt, a törvények és a végrehajtó hatalom képviselőjével a magasból bánt el, érdekei szolgálatába állította és a jámbor közönséggel tetszése szerint bánhatott el. A központi hatalom erőfeszítése tehát a köz szempontjából céltalanná vált, betegesen keménybőrű és irgalmatlanul felpuffadt ügyes vállalkozók és kapacitások érdekeit mozdította előre, anélkül, hogy megközelítette volna álmai álmát, a mindenhatóságot.”
—ismét Papp Jenő könyvéből idéztem egy részt, ami a két világháború között íródott és az 1919-1934 közötti időszakot értékeli, elemzi. Vannak benne vonások, amelyek mintha a mai korról szólnának. Közhely már, hogy a történelem ismétli önmagát. De valóban vannak olyan dolgok, amelyek az emberiség történelmének bármely korszakában megtörténhetnek és ismétlődhetnek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/08/17 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , ,

Meghúzni a nadrágszíjat…

…nagyon nehéz. Erre semmilyen korban sem voltak képesek az emberek önszántukból. Mindig kellett valami különös kényszerítő erő. Papp Jenő írása ismét tanulságos, még ha nem is mindenben értek vele egyet. Furcsa olvasni benne olyan gondolatokat, amelyek a mai korral kapcsolatosan elhangzanak a sajtó különböző fórumain, különböző pártok képviselőinek a szájából.

“Ha e tizenöt év alatt belülről átalakítjuk az országot, ha számolunk az új határokkal és azokhoz igazítjuk a földet, a pénzt, az igényeket, a kultúrát és semmi mást nem teszünk, mint azt, hogy a nemzet erőit gyarapítjuk: akkor ma már volna önálló nemzeti akaratunk. Volna saját nemzeti létünk, volna erőtől duzzadó nemzeti légkörünk. Talán csak az angol posztóról kellett volna lemondanunk, vagy talán csak a banánbehozatalról. Ki kellett volna kapcsolódni az európai közösségből, a sziklákon és a forró Alföldön gyakorlatoztatni az ifjúságot, elvetni minden puhaságot és kényelmet, kávét nem inni, ha nincs, tengert nem látni, ha nem a miénk, és karácsonyfát nem állítani, ha nem a mi hegykoszorunkról való: akkor talán kijózanodtunk volna a francia forradalom jelszavaiból, ki a népszövetségi alapokmányból és kiverte volna a szívünkből az érzéseket az a finom erőszak, amellyel a nagyhatalmak betessékeltek bennünket a kastélyból a kétszoba-konyhás lakásba.
Abba a szűk proletárotthonba, amelyikben most lakunk, s amelyik rikító zsúfoltságával ma már idegenforgalmi múzeummá alakul át. Itt látható már csak nálunk a legacélosabb búzatenger, amelyik nem ad olcsó kenyeret a népnek, noha egyenlők vagyunk, szabadok és testvérek. Itt látható még teljes épségében és hatalmában a kartelrendszer, amelyik nem az állam kasszájába fizeti be busás hasznát, mert az erkölcstelen volna, hanem otthagyja a magánzsebekben. Itt látható a többezer holdas nagybirtok, amint egy fillért se jövedelmez annak, akié, hanem a banknak hajtja a hasznot, amelyik kölcsönt folyósított neki. Itt látható a nagytőke, a nehézipar és a többi gazdasági szindikátus, amint éppen kormányozzák a kormányt láthatatlan szálakon át. Van itt négy egyetem, amikor egy is elég volna, vannak nagyszerű, angolul hörgő, németül kiabáló és franciául suttogó magyar filmjeink, vannak virágzó sószállítási panamáink, amikor pedig egy marék sónk se terem. Itt szorongnak az ünnepélyes önkormányzatok, felfűzve a kormány járszalagjára. Az ellenzék olykor előkotorja  a szőnyegek alól a titkos választójogot, mint mentőövet és mint egy fogatlan fenyegetést, amelyet Isten tudja mióta tartogatnak dugaszban. Több mint kétszáz bankot vonszolunk magunkkal. A kamatterhek olyan masszává dagadtak a kisemberek és az adósok gályarabjai mögött, hogy mindannyian az “Ej uchnyem!”-et éneklik. Kép, szobor, könyv és zálogtárgyak legnagyobb vásárlója az állam és a főváros, a színházakban a közönség fele se fizeti meg a belépődíj teljes árát, de a színlap tartja a régi árfrontot, ragaszkodik a magas árakhoz, mint egy fogasba, mert hátha megint jobb idők jönnek és akkor nehéz lenni felemelni az árakat. Félünk az őszinteségtől, félünk eldobni a szabadság, egyenlőség és testvériség kiürített maszkjait és félünk megelégedni kevesebbel, amiből esetleg újjászületnénk.
Az iga megszokása ez, a fönnmaradás téves hite, csökönyös fényimádat, amelyik még akkor is ragyogónak lát mindent maga körül, amikor már homályban botorkál.”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/08/16 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Az ifjúság és a parlament

Papp Jenő: A mai Magyarország erkölcsrajza - Korunk kritikája 1918-1933

Megjelent 1934-ben

Ismét Papp Jenő könyvéből idézek, ahogyan tettem ezt az előző bejegyzésben.

“A strandok szaporodása lépést tart a templomok építésével. A zászlóra az egészség, a napfény és a sport kerültek, ezeknek nem is lehet ellentmondani, ez mind csupa hasznos és modern kultusz s az idősebb korosztályok már tudják, hogy ez a nagy szabadság tulajdonképpen az ifjúság bosszúállása. Bosszút állnak a maguk módján és eszközeivel azért a könyörtelenségért, amellyel elzárják előlük a pályákat. Elégtételt vesznek maguknak a munkanélküliségért… […] Megszépítik saját ifjú éveiket azzal, hogy elrabolják a költők álmát a szerelemről s ahelyett, hogy olvasnának a szerelemről, egyszerűen élik azt. Az íze nagyon tetszik nekik. Etekintetben olyan átütő sikere van a mai fiatalságnak, hogy a szerelemben meg a vénebbek utánozzák őket. Még kritizálják ezért az ifjúságot, de utánacsinálják. Arcfestésben, bubifrizurában és táborozásban egyaránt. És a fiatalság ezen a morális ponton fogja leghamarább romba dönteni a mai társadalmi rendet. Hiába dörögnek a szószékek hangszórói, hiába szigorítják meg a nevelést: vidáman ránevetnek az idősebb baglyokra és haladnak a házasság, a család, az erkölcs és az önző öröm alapos reformja felé. […] Ma már nem állnak szemben szikrázó tekintettel ifjúság és a rideg vénség, az élvezetekben megtalálták egymás kezét s a korhadó világ sejti, hogy az a kéz, amelyik az övével egyszerre nyúl a táncosnő dereka után, hogy az a kéz egyszer őt még a mélységbe fogja taszítani.”

“Az államfőt kérték fel egy szózat megtartására, hogy buzdítsa az ifjúságot: menjen reális pályákra! Menjenek kereskedőnek, gazdásznak, tanuljon nyelveket. Előzetesen azonban sem a szabad pályákat nem tisztították meg az ifjúság előtt, sem a szülők nyugodt megélhetéséről nem gondoskodtak s a fizetéscsökkentések fejszecsapásai alatt a középosztály feje évről évre egyre lejjebb csuklott. Soraik közt lábra kapott az önbiztosításnak egy olyan erős folyamata, amelyik aztán az állás- és jövedelemhalmozáshoz vezetett. Nem azért politizáltak, hogy elvek és eszmék érvényesüljenek, hanem az egyén. A politika révén valamit szerezni, rangot, állást, szállítást, vagy a politikus nyakára tóduló rokonságnak megélhetést: ez diktálta a szűk területen az életösztön. A képviselő közszolga lett. Duzzadó aktatáskát cipel, állandóan sértegeti az összeférhetetlenségi törvényt… […] Ha a közügyekben való élénk részvétel mellett még választóinak, a nyilvánosságnak és a fuldoklóknak is rendelkezésére áll, akkor már alig maradt annyi energiája, hogy privát ügyeit is elintézze, nemhogy még rohamot roham után vezessen a megdermedt konzervatív és kapitalista rend ellen. De ha netalántán ilyen elnyűhetetlen közszolgája is akadt volna ennek a korszakocskának, akkor ez az idealista okvetlenül összezúzódott a parlament taposómalmában. Porrá őrölték a botrányok, a bizottságok, a lassúságok, a panamák, s azok a jégtorlaszok, amelyek közé a közéletbe tévedt érintetlenebb lélek került.”

No comment.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/08/15 hüvelyk Történelem

 

Címkék: , , , , , , , ,