RSS

erkölcs címkéhez tartozó bejegyzések

Pénzimádás egykor és ma

Az egykori tőzsdepalota

“Az egész ország táncolt a tőzsde körül, volt pénz bőven, az ingatlanok, villák, kastélyok és családi házak egyik kézből a másikba röpködtek, a nők ragyogóan öltözködtek, a környékbeli hegyeken úgy nőttek a villák, parkok és garázsok ki a földből, mintha aranyeső hullott volna az emberek markába. […] …importáltak berber datolyát, jaffai narancsot, francia selymet, bálákban angol posztót, mázsaszámra drágaköveket és egész vonatok hozták be az országba a külföldi autókat.
A jólétnek és az anyagokban dúskáló bőségnek fáradságába került volna, hogy odafigyeljen a parlamentre, amelyik a tőzsde tőszomszédságából időnként el-elzúgta a maga figyelmeztetését. […]
Hogy is lehetett volna ilyen pénzügyi árvíz idején a rendeltetés és magasabbrendűség politikáját űzni, amikor a kormány nem látszott ki a folyó ügyek hullámveréséből se és mikor maguk, a korrumpáló szellemtől érintetlenebb képviselők is nap mint nap rohamra indultak ellene s kezükben az ostor a hivatali korrupciót verdeste legjobban. Védekezésekkel, vizsgálatokkal, vádakkal és panamákkal rakták meg a politika napi uszályait. […]”

A tőzsdepalota egykori fényképfelvétele

“Az uralkodó planéták közül rögtön a pénzt kellett volna elsőnek kiragadni, mert körötte zajlottak le a legizgalmasabb drámák. Kizárólag e kis korszak vívódásait figyelve, be lehet ugyan számolni arról, hogy voltak a pénznél értékállóbb illúzióink is, de egyik se beszélt olyan érthető nyelven, mint a pénz. […]
Általában lent a mélyben olyan példátlan pénzéhség jelentkezik, mintha egyenesen összeszedték volna a legalsó rétegekben a pénzt és eldugták volna a szegény emberek elől. […] Olyan szégyenletesen alacsony fokra hull alá az emberi munka értékelése, hogy senki se tud megélni egyfajta foglalkozásból, hanem szórakozás helyett, alvási idő alatt is új megbízásokat vállal, mert csak így tud hozzájutni ahhoz a szánalmas összeghez, amelyikből jut egy pohár sörre, virágcsokorra, vagy külföldi társasutazásra. Pénzüres tér képződik a munkás- és tisztviselőrétegekben, ez a fojtogató hiány szétlöki a családi kereteket, elrothasztja a lányok erkölcseit, agyafúrttá teszi a fiatal férfiakat, morog és rombol fölfelé, durvaságot visz be a szerelembe és tátongó szakadékot ás a pénzes és pénztelen emberek közé. Valószínű, hogy ez a kártevés bekövetkezett a múltban és bekövetkezik mindig, ahányszor csak pénzszűke lesz. De ebben a korban a pénzhiány majdnem halálát jelentette a morális fogalmaknak, mert a megszorult ember azonnal lemérte a maga dühe és szerencsétlensége mellett a jómódúak igéit is és nyíltan hirdette, hogy minden csak hazugság, a fő a dohány. […]
A pénz és az etikai fogalmak közt sokan keresték a harmóniát. Pártok, cikkek, aszkéták és képviselők tépdesték azt az aranyból szőtt pókhálót, amelyik ráereszkedett a társadalomra, mint a köd. Világosan meg lehetett állapítani, hogy a tiszta hang, amelyik a pénz bűbáját szét akarta verni, visszhang nélkül halt el, mert már a visszhang is át volt itatva az anyagias felfogással. Az olvasók azt mondták, hogy helyesen beszél az illető, mikor vizet prédikál, de azért valamennyien borivásra törekedtek és szentül hitték, hogy a cikkíró vagy purifikátor se cselekszik mást. Felemás világ keletkezett, másról szavaltak a fórumon és mást cselekedtek a valóságban. Komolyan megrökönyödtek, ha egy-egy közéleti harcosról halála után kiderült, hogy koldusszegény volt. Mert ebben az időben az emberek már úgy gondolkoztak, hogy a szegénység hirdetése is egyike a legjövedelmezőbb foglalkozásoknak.”
—ma is nagyon hasonlóan gondolkodnak az emberek… sajnos.

(A fenti részlet, mint az előző néhány bejegyzés idézetei is, Papp Jenő: A mai Magyarország erkölcsrajza c. 1934-ben megjelent könyvből származnak.)

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be 2012/08/25 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Politika Papp Jenő szerint

“Akik ma még a politikát, mint művészetet, nagyra tartják, azok nemcsak tartózkodnak tőle, hanem meg is vetik, mert a politika ezekben az időkben prostituálta önmagát és feladta ragyogó önállóságát. Legnagyobbrészt olyan emberek lepték el, akik meg akartak gazdagodni, lehetőleg a legkisebb veszély és a leghangosabb ünneplés mellett. A kiemelkedő és tiszta politikusokról majd megemlékezik a történelem. De róluk is el kell mondani itt, hogy nem bírtak a közlegényekkel, akik mégis csak a túlnyomó többséget alkották s az ő ízlésük és szemléletük nyomta rá bélyegét erre a kis korszakra is. Ezek a szellemi közlegények mélyen megzavart környezetből és egy feldúlt társadalomból érkeztek a törvényhozás termébe, telve apró sérelmekkel, lecsúszott rokonsággal, fenyegető családi jövővel és olyan étvággyal, amelyet a parlament márványoszlopai s a nyilvános szereplés dicsőséges kálváriája egyáltalán nem tudtak kielégíteni. Nem voltak meghatva, hogy képviselők lehetnek és politikát csinálhatnak.” (Papp Jenő: A mai Magyarország erkölcsrajza c. könyvéből – 1934)

—vannak jó és rossz politikusok. Vannak hazafiak és vannak nyerészkedők. Mindig is voltak ilyenek és olyanok is. A kérdés csak az arányuk a Tisztelt Házban! A két háború között a fenti írás alapján nem volt túl fényes a helyzet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/08/20 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , ,

Az ifjúság és a parlament

Papp Jenő: A mai Magyarország erkölcsrajza - Korunk kritikája 1918-1933

Megjelent 1934-ben

Ismét Papp Jenő könyvéből idézek, ahogyan tettem ezt az előző bejegyzésben.

“A strandok szaporodása lépést tart a templomok építésével. A zászlóra az egészség, a napfény és a sport kerültek, ezeknek nem is lehet ellentmondani, ez mind csupa hasznos és modern kultusz s az idősebb korosztályok már tudják, hogy ez a nagy szabadság tulajdonképpen az ifjúság bosszúállása. Bosszút állnak a maguk módján és eszközeivel azért a könyörtelenségért, amellyel elzárják előlük a pályákat. Elégtételt vesznek maguknak a munkanélküliségért… […] Megszépítik saját ifjú éveiket azzal, hogy elrabolják a költők álmát a szerelemről s ahelyett, hogy olvasnának a szerelemről, egyszerűen élik azt. Az íze nagyon tetszik nekik. Etekintetben olyan átütő sikere van a mai fiatalságnak, hogy a szerelemben meg a vénebbek utánozzák őket. Még kritizálják ezért az ifjúságot, de utánacsinálják. Arcfestésben, bubifrizurában és táborozásban egyaránt. És a fiatalság ezen a morális ponton fogja leghamarább romba dönteni a mai társadalmi rendet. Hiába dörögnek a szószékek hangszórói, hiába szigorítják meg a nevelést: vidáman ránevetnek az idősebb baglyokra és haladnak a házasság, a család, az erkölcs és az önző öröm alapos reformja felé. […] Ma már nem állnak szemben szikrázó tekintettel ifjúság és a rideg vénség, az élvezetekben megtalálták egymás kezét s a korhadó világ sejti, hogy az a kéz, amelyik az övével egyszerre nyúl a táncosnő dereka után, hogy az a kéz egyszer őt még a mélységbe fogja taszítani.”

“Az államfőt kérték fel egy szózat megtartására, hogy buzdítsa az ifjúságot: menjen reális pályákra! Menjenek kereskedőnek, gazdásznak, tanuljon nyelveket. Előzetesen azonban sem a szabad pályákat nem tisztították meg az ifjúság előtt, sem a szülők nyugodt megélhetéséről nem gondoskodtak s a fizetéscsökkentések fejszecsapásai alatt a középosztály feje évről évre egyre lejjebb csuklott. Soraik közt lábra kapott az önbiztosításnak egy olyan erős folyamata, amelyik aztán az állás- és jövedelemhalmozáshoz vezetett. Nem azért politizáltak, hogy elvek és eszmék érvényesüljenek, hanem az egyén. A politika révén valamit szerezni, rangot, állást, szállítást, vagy a politikus nyakára tóduló rokonságnak megélhetést: ez diktálta a szűk területen az életösztön. A képviselő közszolga lett. Duzzadó aktatáskát cipel, állandóan sértegeti az összeférhetetlenségi törvényt… […] Ha a közügyekben való élénk részvétel mellett még választóinak, a nyilvánosságnak és a fuldoklóknak is rendelkezésére áll, akkor már alig maradt annyi energiája, hogy privát ügyeit is elintézze, nemhogy még rohamot roham után vezessen a megdermedt konzervatív és kapitalista rend ellen. De ha netalántán ilyen elnyűhetetlen közszolgája is akadt volna ennek a korszakocskának, akkor ez az idealista okvetlenül összezúzódott a parlament taposómalmában. Porrá őrölték a botrányok, a bizottságok, a lassúságok, a panamák, s azok a jégtorlaszok, amelyek közé a közéletbe tévedt érintetlenebb lélek került.”

No comment.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/08/15 hüvelyk Történelem

 

Címkék: , , , , , , , ,