RSS

politika címkéhez tartozó bejegyzések

Politika Papp Jenő szerint

“Akik ma még a politikát, mint művészetet, nagyra tartják, azok nemcsak tartózkodnak tőle, hanem meg is vetik, mert a politika ezekben az időkben prostituálta önmagát és feladta ragyogó önállóságát. Legnagyobbrészt olyan emberek lepték el, akik meg akartak gazdagodni, lehetőleg a legkisebb veszély és a leghangosabb ünneplés mellett. A kiemelkedő és tiszta politikusokról majd megemlékezik a történelem. De róluk is el kell mondani itt, hogy nem bírtak a közlegényekkel, akik mégis csak a túlnyomó többséget alkották s az ő ízlésük és szemléletük nyomta rá bélyegét erre a kis korszakra is. Ezek a szellemi közlegények mélyen megzavart környezetből és egy feldúlt társadalomból érkeztek a törvényhozás termébe, telve apró sérelmekkel, lecsúszott rokonsággal, fenyegető családi jövővel és olyan étvággyal, amelyet a parlament márványoszlopai s a nyilvános szereplés dicsőséges kálváriája egyáltalán nem tudtak kielégíteni. Nem voltak meghatva, hogy képviselők lehetnek és politikát csinálhatnak.” (Papp Jenő: A mai Magyarország erkölcsrajza c. könyvéből – 1934)

—vannak jó és rossz politikusok. Vannak hazafiak és vannak nyerészkedők. Mindig is voltak ilyenek és olyanok is. A kérdés csak az arányuk a Tisztelt Házban! A két háború között a fenti írás alapján nem volt túl fényes a helyzet.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/08/20 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , ,

Mit ér a lillafüredi Palotaszálló…

A lillafüredi szálló ma

“Mit ér a lillafüredi Palotaszálló Mátyás korabeli gobelinje, faragott bükkfa-trónusa annak a középosztálynak, amelyiknek kifaragták, amikor ez a középosztály sátrak alá szalad üdülni a Pokol-csárdához és örül, hogy a felvizezett pénz hullámaiból megmentette rongyos életét. Hol az a villanyáram, amelyik a tömegeket fölmelegítené, amikor azt hallják, hogy elengedhetetlen a kilenc minisztérium, a háromszáz bank, a rengeteg külföldi követség, a sok hitbizomány, az óriási állami és községi adminisztráció és deficites közüzem. Hogy lehet az, kérdi az összeroppanó adófizető, hogy közérdeknek lehet minősíteni elspekulált nagymalmok megmentését, s az anyagi felelősséget azok a milliók viseljék, akik soha nem spekuláltak liszttel és a búzával, s nem azok, akik ezt tényleg megcsinálták. Melyik az az ideál, amelyik megköveteli, hogy az államhatalom a végsőkig kompromittálja magát az aránytalanul megnövekedett jövedelmek megvédése körül. […] Egy új Duna-híd megépítésére tíz esztendő sem elég, mert gigászi ügykezelést kíván. A városházán kénytelenek Tudakozó és Tájékoztató Irodát felállítani, mert a felek és az akták eltévednek a közigazgatási roppant labirintusban. […] Az állam mindenhatóságát abban látták, hogy a kormány beleszólhasson mindenbe és főleg adót szedhessen még a kulcslyuk után is, mert a reprezentatív állami élet rengetegbe került. Az öncélúságot félreértették és úgy értelmezték, hogy minden anyagi és erkölcsi hatalmat a kormány kezébe kell összpontosítani. A nagytőke gyönyörrel nézte és támogatta ezt az erőfeszítést a központosítás felé, mert így sokkal könnyebb dolga volt, a törvények és a végrehajtó hatalom képviselőjével a magasból bánt el, érdekei szolgálatába állította és a jámbor közönséggel tetszése szerint bánhatott el. A központi hatalom erőfeszítése tehát a köz szempontjából céltalanná vált, betegesen keménybőrű és irgalmatlanul felpuffadt ügyes vállalkozók és kapacitások érdekeit mozdította előre, anélkül, hogy megközelítette volna álmai álmát, a mindenhatóságot.”
—ismét Papp Jenő könyvéből idéztem egy részt, ami a két világháború között íródott és az 1919-1934 közötti időszakot értékeli, elemzi. Vannak benne vonások, amelyek mintha a mai korról szólnának. Közhely már, hogy a történelem ismétli önmagát. De valóban vannak olyan dolgok, amelyek az emberiség történelmének bármely korszakában megtörténhetnek és ismétlődhetnek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/08/17 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , ,

Elmútnyócévezés

Elmútnyócévezés = elmúltnyolcévezés, étsd: az elmúlt nyolc évre, vagyis két parlamenti ciklusra hivatkozás a politikában. A kifejezést az index.hu portál kapta fel és tette közismertté. Sokan hivatkoznak már rá. De magam sem gondoltam volna, hogy több, mint 220 évvel ezelőtt is volt elmútnyócévezés:

II. József császárt a trónon II. Lipót követte. Ő aztán újra összehívta a magyar országgyűlést, ami már 25 éve nem ült össze. A józsefi absolutizmus nyomása alól felszabadulva nagy volt az eufória. Aki tehette szidta is az elmúlt esztendőket (ugyan József 10 évet uralkodott, de csak a későbbi nyolcban hozott problémás rendeleteket). Persze nem az utód, II. Lipót szidta, hanem a magyar rendek.

Egy Gvadányi József nevű figura aztán megénekelte az országgyűlés történetét: A mostan folyó ország gyűlésnek satyrico criticé való leírása, a melyet egy Isten mezején lakó palócznak szinlése alatt írta azon buzgó szívvel biró hazafi, a kinek pennájából folyt ki a falusi nótáriusnak Budára való utazása; ezen munkáját is négy sorú versekben hazájának eleibe terjesztette 1790. eszt. bak havának 25. napján. címmel, kiadva Lipsiában (Pozsony), 1791. – közel 300 oldalban, versbe, rímekbe szedve az események.

Ebben írja a következőt:

Nyóltz esztendőbéli mind ki irtatasson...

A szöveg:
Szükség a Törvény is, hogy meg jobbítasson,
Minden régi szokás helyre álittasson,
Nyóltz esztendőbéli mind ki irtatasson,
Üző eszközivel Poklokra hajtasson.

Most is dolgoznak azon, hogy a Törvény megjobbíttasson… gőzerővel.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/06 hüvelyk Olvasónapló, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , ,

Politikai korrupció – 1

Ha már Mikszáth, ha már XIX. század vége, ha már országgyűlés, akkor politikai korrupció. Éppen most olvasom ugyanis Cieger András: Politikai korrupció a Monarchia Magyarországán c. könyvét. Nagyon jó, nagyon érdekes, de nagyon vékony és ahhoz képest nagyon drága. A témát viszont jól körüljárja. Olyanokat ír, amiről a történelem könyvek bizony nem nyilatkoznak, sőt, egyenesen hallgatnak, azt pedig jó mélyen.

Egy idézet a könyvből, ami nem Cieger gondolata, hanem ő is csak idézi Hunfalvytól (Hunfalvy János földrajztudós – nem Hunvald!), aki 1881-ben vetette papírra:
“Teljes függetlenség, önálló hadsereg, presonalis unio s több efféle elvont jelszavak a nép tömegére nagy hatást ugyan nem gyakorolnak, ha más kecsegtető és kézzelfoghatóbb ígéretekkel nem járnak karöltve. Sokkal hatásosabbak az ilyenek: földosztás, adóleszállítás vagy az adónak teljes eltörlése, a közmunka és katonakötelezettség megszüntetése, víg és kényelmes élet, minden fáradság és munka nélkül, stb. Ahol ilyen kilátásokkal kecsegtetik a választókat, ott ezek pénz és bor nélkül is megrészegednek, ha pedig még ez is hozzájárul, amint csakugyan legtöbb esetben hozzájárult, ott a ‘lelkesedés’ határtalan, ott vállaikon hordják körül diadalittasan a megválasztott képviselőt!”

Mennyire igaz ez bármely demokratikus rendszerben működő államra. Évszázados tanulság, érdemes megfogadni. Bár manapság “lobbi”-nak nevezik, az angol szót magyarítva: lobbizik. Ami nem mást, mint nyomásgyakorlást, előny kijárását jelenti.

A könyv egyébként nem olvasmányos, inkább egy történelem doktori disszertáció vagy egyetemi szakdolgozat formátumú és szerkesztésű. Sok értékes és dokumentumokkal is alátámasztott adatot ismertet. Többek között beszél arról az Andrássy Manóról és ügyéről, aki Jókai: Fekete gyémántok főhősének (Berend Iván) mintájául szolgált. Felvidék: 1870 körül.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/09/30 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , ,