… ellepték még a könyvesboltokat is. Nem új a téma, de azt gondoltam: lassan ideje, hogy lecsengjen ez a divat is. De még mindig virágzik. Néhány napja tévedtem be egy könyvesboltba, ahol ismét szembe jött velem egy raklapnyi fekete borítós, ezüst feliratos, piros rózsával vagy valami más, de piros cuccal illusztrált könyvborító.
A téma ősrégi. Most olvastam, hogy ez a vámpíros ügy a XVIII. században volt először felkapva. Aztán a XX. század elején, a film megjelenését követően – még fekete-fehérben – forgattak filmeket ezekről a vérszívókról. Huszonöt évvel ezelőtt pedig (még a super 8-as korszakban) az osztálytársaimmal én is szerettem volna vámpíros, horror filmet forgatni. Még talán megvan valahol a forgatókönyv vázlata is. Az ifjúkori őrültségek közé soroltam, nosztalgiával emlékszem rá.
Ezzel kapcsolatban újra fellapoztam Tari Annamária könyvét, az Y generációt. Nemcsak a fészeléssel (értsd Facebook) és a hanamontánázással foglalkozik, hanem a vámpírkérdéssel is.
“Ha egy társadalom lelkiállapotát és érzelemvilágát akarjuk megismerni, akkor vagy a pszichiátriai kórlapokat érdemes végiglapozni, vagy szemügyre kell venni a kortárs (lektűr- és komoly) irodalom témaválasztását. […] Vajon miért kellenek a vámpírok? És vajon azoknak kell-e, akik nem akarnak részt venni a mai rohanó világban, ahol lassan mindent a folyószámla-egyenleg és a jól működő kapcsolati tőke határoz meg? Az elsődleges célcsoportot valóban a tinédzserek jelentik – vagyis az Y generáció -, akik már látják, mit nem akarnak, és hogyan nem akarnak élni. Talán pont úgy nem, ahogy a szüleik élnek. Másra vágynak. Igaz, ma már azt látjuk, hogy a családanyák is vámpíros könyveket bújnak… […] … világosan látszik, hogy nők milliói számára a vámpír mint férfialak olyan férfias tulajdonságokkal rendelkezik, ami vonzó. A kérdés csak az, hogy a fiatal felnőtt nők miért kezdenek ikonként tisztelni egy hajdani vérszívót. “
Nem árulom el a választ, de mindenesetre megsúgom, hogy a könyv írója tényleg tisztességgel körbejárja a témát és valódi válaszokat keres a kérdésre.
Na jó, kettőt mégis idézek, de csak azért, mert a hétköznapokkal foglalkozik:
“Ha kicsit végiggondoljuk ennek az “alaknak” a szerepét, a vámpírkultúra megjelenése a fogyasztói társadalomban már nem is annyira meglepő Egyre erőteljesebb hatások kellenek ugyanis ahhoz, hogy a piac áttörje az emberek ingerküszöbét. Ehhez pedig egyre extrémebb ideálképek kellenek, amelyek segítik túlélni, elviselhetővé tenni a mindennapokat. Ennek egyik motívuma a vámpír is.
[…]
A vágyfantáziák (mint a szép mesék) mindig arról szólnak, hogy a nő boldog akar lenni, lehetőleg jól működő párkapcsolatban, ahol nem nyúzzák, hanem szeretik és elfogadják őt. Teljesen érthető tehát, ha a nők olyan mesevilágba szöknek el a hétköznapok elől, amelyben mindezt megkaphatják.”
Ezúton ajánlom a könyvet mindenkinek, azért, hogy megismerjük az utánunk érkező generációk gondolkodását.
A hétköznapok fogságában 
Kedves Zoltán!
A fantasy-világ engem is elkapott, hétvégenként sosemvolt lények ellen harcolhatok sosemvolt társakkal, vagyis szerepjátékos vagyok. Történetesen egy “középkori” világban, illetve napjaink Amerikájában egyaránt. A középkori játékban vajmi kevés szerepe van a vérszívó embereknek, de ott is léteznek. A vérszívókat az teszi itt különbbé az embereknél, hogy a vérre szomjazás negatívuma mellett annyi plusz jár, hogy a vérszívással együtt is megéri Wier-nek (ez a faj neve) lenni. Nem vámpír, csak vérszívó. Normális emberi ételeket és italokat fogyaszt, csak kell neki egy pohár vér is – ahogy nekünk a kávé mondjuk. Ez a M.A.G.U.S. világa.
A M* világától eltérően játszok – bár elég ritkán – a Vampire rendszerével, ahol napjainkban lehet irányítani egy vámpírt. Ezúttal igazi vámpírról beszélünk, ami elég a napfényben, hat rá a karó és van még néhány tulajdonság, ami a filmben ismert vámpíroktól származik. Ezek annyira elvesztették emberi mivoltukat, hogy a nekünk normális étel, ital a legtöbb vámpírból öklendezést, hányást vált ki.
A fent leírtakhoz képest a fekete-szürke-vörös vámpíros könyvek vérszívói és az egész történet – a könyveket nem olvastam – fura. Egyszerre lebilincselő és röhejes. Mi az, hogy egy vámpír csillog a napfényben és ezért kell rejtőznie? Fityiszt, megdöglik a napkeltében! A lebilincselő mivolta nem tudom, miben nyilvánul meg. Talán a filmnek ugyanaz az előnye, mint a hátránya, talán könyvben jobb lett volna megismerkedni a történettel.
Szeretném leszögezni, hogy a valóságban nem hiszem, hogy léteznek vámpír(humán)ok, vérfarkasok, vagy bármi fantáziavilág-beli lény. Épp ezért szép a képzelet.
kopasz
Köszi a hozzászólást, érdekes vélemény.