RSS

Tari Annamária címkéhez tartozó bejegyzések

X, Y, Z és alfa

A bejegyzésnek azt a címet is adhattam volna, hogy Tari Annamária ismét belecsap a lecsóba. Gondolatai elgondolkodtatnak, felkavarnak. Éleslátású és széleslátókörű pszichológus, aki a legkülönfélébb mindennapi cselekvéseink vagy éppen az internet működése mögött is meglátja a lelki működéseinket.

Korábban ajánlottam már az Y generáció című könyvét, melyben a mai huszonévesek gondolkodásáról, nehézségeiről ír. Ami pedig nekünk, negyveneseknek (X generáció) is fontos: megírja, mitől mások és miben mások a mai fiatalok.

Tari Annamária Z generáció

Z generáció c. könyvéből nemcsak újabb korosztályt, a mai tinik, kamaszok, kiskamaszok problémáit ismerjük meg, hanem a generációk közötti falakról, kialakítandó hidakról is beszél. Ezért az olvasása – bár nem könnyű a könyv – nagy élményt nyújtott.

Néhány érdekes részlettel szeretnék érdeklődést ébreszteni a könyv iránt. Többek között sokat foglalkozik az interneten történő megnyilatkozásokkal. Miközben a “törölhetetlen” információkról ír, tökéletesen fogalmazza meg azt, ami engem is foglalkoztatott az elmúlt év során:

“…az internet vált azzá a felületté, ahol már semmi nem tűnik el.
‘Figyelj arra, hogy mit teszel közzé Facebookon – figyelmeztetett minket Barack Obama 2010 szeptemberében. – Bármit csinálsz, a jövőben bármikor elővehetik  és felhasználhatják ellened.’
Valójában ezt mind megtanuljuk, a saját hibánkból: a digitális információ szinte sosem tűnik el, még ha szeretnénk is. Ennek eredményeképpen a múlt mindig jelen van. Ez az egyik legnagyobb kihívás, amivel a társadalomnak szembe kell néznie most, hogy a számítógépek egyre inkább a mindennapi élet részévé válnak. Viktor Mayer-Schönberger, az Információs és Innovációs Kutatóintézet igazgatója, a Delete: The Virtue of Forgetting in the Digital Age (Törlés: A felejtés értéke a virtuális korban) című kötet szerzője írja, hogy évezredekig az emlékezés kötség- és időigényes volt, a felejtés pedig az emberi lét természetes része. A digitális korban ez pont fordítva van: az olcsó számítógépes tárhelynek, a nagy teljesítményű processzoroknak és a mindenütt elérhető internethozzáférésnek köszönhetően az emlékek bármikor elérhetőek lettek. Gondoljunk arra, hogy hajlamosak vagyunk megtartani az évek alatt felhalmozódott e-maileket és több ezer digitélis képet a merevlemezünkön, nem azért, mert édemesnek tartjuk erre, hanem mert ezek megtartása az alapértelmezett (default) mód. Ténylegesen sokkal több időre és energiára van szükség az adatok törlésére, mint azok megtartására. Pedig a felejtés értékes…” —azon gondolkodtam el, hogy ezek szerint ma már az embernek a halálos ágyán nemcsak a való élet dolgait kell elrendeznie, hanem időt kellene töltenie a delete gombbal és rendezni az online-offlint életét, file-tömegeit is.

Tari Annamária külön fejezetet szentel az oktatásnak, ami nagyon hasznos a tanárok számára. Szívből ajánlom minden tanár közeli és távoli ismerősömnek. Ebben a fejezetben érinti az egészségügyi képzés kérdését is:

“Ma az interneten elérhető tartalmak használatakor hasonló a helyzet, a rövidített anyag nem biztosítja, hogy a megértés folyamata illeszkedik a már megtanultak rendszeréhez, vagyis erősen kérdéses, mennyire lesz ebből  használható, elmélyült tudás. A tanulási folyamat egyik lényege éppen az lenne, hogy az információkat minél tágabb kontextusba tudja helyezni valaki, nem pedig az ellenkezője. A rövid tartalom és az összefüggések láncolata olyan masszává állhat össze, amely viszont már egyáltalán nem vonzó. Általában igaz, hogy a nehéz tanulmányok elsajátításában mindig sokat segített az ajánlott irodalom, egy-egy példa, vagy olyan asszociatív információ, ami oldja és érthetőbbé, valamint felidézhetőbbé teszi a lényeget. Nem véletlenül tanulnak az egészségügyi szakmákban nehéz tárgyakat úgy, hogy egy idő után a tanultakhoz az élő beteg tüneteit is társítják, hiszen akkor áll össze teljessé a kép, vagyis válik a megtanult ismeret használható tudássá, ami bármikor előhívható, akár a beteg nevét felidézve.
Ennek az asszociatív tanulásnak komoly szerepe van. A Z generáció nyilván a fokozott médiahasználat következtében nagyon sok olyan tartalommal is találkozik, amit aztán még nincs mihez illeszteni…” 

A könyv nagyon jó, ajánlom mindenkinek. A saját példányom is kölcsönadom szívesen, de már alakul a várólista, úgyhogy sorba kell állni érte.

Utóirat: Mi a bejegyzés címében az “alfa”? Nos, az írónő szerint a Z generáció után az alfa következik majd, ők  az elmúlt pár évben születettek. Mivel kell majd nekik szembenézni? Meglátjuk.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/02/27 hüvelyk Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Már megint ezek a vámpírok…

… ellepték még a könyvesboltokat is. Nem új a téma, de azt gondoltam: lassan ideje, hogy lecsengjen ez a divat is. De még mindig virágzik. Néhány napja tévedtem be egy könyvesboltba, ahol ismét szembe jött velem egy raklapnyi fekete borítós, ezüst feliratos, piros rózsával vagy valami más, de piros cuccal illusztrált könyvborító.

A téma ősrégi. Most olvastam, hogy ez a vámpíros ügy a XVIII. században volt először felkapva. Aztán a XX. század elején, a film megjelenését követően – még fekete-fehérben – forgattak filmeket ezekről a vérszívókról. Huszonöt évvel ezelőtt pedig (még a super 8-as korszakban) az osztálytársaimmal én is szerettem volna vámpíros, horror filmet forgatni. Még talán megvan valahol a forgatókönyv vázlata is. Az ifjúkori őrültségek közé soroltam, nosztalgiával emlékszem rá.

Tari Annamária: Y generáció

Ezzel kapcsolatban újra fellapoztam Tari Annamária könyvét, az Y generációt. Nemcsak a fészeléssel (értsd Facebook) és a hanamontánázással foglalkozik, hanem a vámpírkérdéssel is.

“Ha egy társadalom lelkiállapotát és érzelemvilágát akarjuk megismerni, akkor vagy a pszichiátriai kórlapokat érdemes végiglapozni, vagy szemügyre kell venni a kortárs (lektűr- és komoly) irodalom témaválasztását. […] Vajon miért kellenek a vámpírok? És vajon azoknak kell-e, akik nem akarnak részt venni a mai rohanó világban, ahol lassan mindent a folyószámla-egyenleg és a jól működő kapcsolati tőke határoz meg? Az elsődleges célcsoportot valóban a tinédzserek jelentik – vagyis az Y generáció -, akik már látják, mit nem akarnak, és hogyan nem akarnak élni. Talán pont úgy nem, ahogy a szüleik élnek. Másra vágynak. Igaz, ma már azt látjuk, hogy a családanyák is vámpíros könyveket bújnak… […] … világosan látszik, hogy nők milliói számára a vámpír mint férfialak olyan férfias tulajdonságokkal rendelkezik, ami vonzó. A kérdés csak az, hogy a fiatal felnőtt nők miért kezdenek ikonként tisztelni egy hajdani vérszívót. “

Nem árulom el a választ, de mindenesetre megsúgom, hogy a könyv írója tényleg tisztességgel körbejárja a témát és valódi válaszokat keres a kérdésre.

Na jó, kettőt mégis idézek, de csak azért, mert a hétköznapokkal foglalkozik:

“Ha kicsit végiggondoljuk ennek az “alaknak” a szerepét, a vámpírkultúra megjelenése a fogyasztói társadalomban már nem is annyira meglepő Egyre erőteljesebb hatások kellenek ugyanis ahhoz, hogy a piac áttörje az emberek ingerküszöbét. Ehhez pedig egyre extrémebb ideálképek kellenek, amelyek segítik túlélni, elviselhetővé tenni a mindennapokat. Ennek egyik motívuma a vámpír is.
[…]
A vágyfantáziák (mint a szép mesék) mindig arról szólnak, hogy a nő boldog akar lenni, lehetőleg jól működő párkapcsolatban, ahol nem nyúzzák, hanem szeretik és elfogadják őt. Teljesen érthető tehát, ha a nők olyan mesevilágba szöknek el a hétköznapok elől, amelyben mindezt megkaphatják.”

Ezúton ajánlom a könyvet mindenkinek, azért, hogy megismerjük az utánunk érkező generációk gondolkodását.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2012/01/04 hüvelyk Emberek, Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , ,