Egyik kolléganőm (Pintér Márta közegészségügyi-járványügyi felügyelő) civilben grafológus. Nemcsak látja a különbséget kézírás és kézírás között, hanem érti is. Amikor a témára terelődik a szó, mindig meglep néhány érdekességgel, ami kiolvasható a sorokból (nem a sorok közül!).
Ez csigázta fel érdeklődésemet az aláírások iránt. Már vagy 20 éve történt, hogy meglátva híres emberek aláírásait, megpróbáltam utánozni őket. Első Erzsébet kézjegye már egészen jól ment, de Napóleon utánozhatatlan. Rembrandt könnyű.
Ezért gondoltam, hogy közreadok néhányat a gyűjteményemből. Ez a gyűjtés természetesen nem eredeti kézjegyet jelent, nem is a saját másolataim, hanem digitalizált forma egy lexikonból.
Nézzük nemzetünk nagyjait, például Kossuthot, aki ekkor már 72. évét töltötte be:
Széchenyi ekkor már vagy húsz éve nem élt, ezért kicsit vissza kell mennünk az időben:
Míg Széchenyi 11 évvel volt öregebb Kossuthnál, Deák Ferenc egy évvel fitalabb (1803-ben született), mégis Kossuth élte túl, majdnem húsz évvel (1894-ben halt meg, Deák 1876-ban). Deák aláírása gyönyörű, őszintén elnyerte a tetszésemet. Egyszerű név: “Deák”, mégis szép kézjegy:
Akkor következzenek a költők. Időrendben elsőként Csokonai Vitéz Mihály. A barokk korban született, de 32 évesen el is vitte a tüdőlob. Kár érte.
Még egy Mihály, a Vörömarty (Széchenyi, Kossuth és Deák kortársa). Az alábbi néhány sor a Szózatból származik:
Ha már költők, akkor Petőfit nem hagyhatjuk ki (egy huszassal fiatalabb):
Ugorjunk néhány évtizedet. Nézzük meg Ady Endre írását, tegyük a szívünkre a kezünket, legyünk őszinték: “ez a fazon egy kicsit szét van csúszva” – ez a gondolat jut eszembe, ahogy meglátom az írását, pedig milyen sokáig és milyen békésen, de szigorúan tudott nézni az ötszázforintos bankjegyen, aztán lecserélték Rákóczira (remélem nem az írása miatt):
Azért ne felejtkezzünk meg egyik legnagyobb szépíró-prózaírónkról, Jókai Mórról. Közel egyidőben született Petőfivel, de túlélte rendesen, majdnem nyolcvan évesen halt meg. Regényei fantasztikusak, csak időbe telik, míg az ember elolvassa. Egyik kedvencem a szélsőségesen romantikus Elátkozott család – A barátfalvi lévita páros (emlegettem itt – klikk). Íme Jókai írása:
“Ülünk a számítógép előtt. Írunk, szerkesztünk, rajzolunk. Egy egérmozdulattal változtathatjuk negatív gondolatainkat pozitívvá, vagy fordítva. Ez a lehetőség már szinte magától értetődő. Igaz, a pénzügyi világban egyre jobban helyet követel magának az elektronikus szignó, de ez vélhetően soha nem fogja pótolni saját kezű aláírásunkat. A grafológia világában neves szakemberek fáradoznak azon, hogy az elektronikus aláírások hitelessége számítógépes grafológiai módszerrel is kétséget kizáróan igazolható legyen. Magán és hivatalos leveleinket abban az esetben is kézírásos aláírásunkkal koronázzuk, ha maga a levél számítógéppel készült. Ezen általánosan elfogadott gesztussal egyrészt hozzáállásunkat fejezzük ki levelünk címezettjéhez, másrészt igazoljuk, hogy a leírtak valóban tőlünk származnak.”
—írja egy grafológus a Lelki Titkaink Mentálhigiénés Stúdió honlapján (klikk ide).
A poszt hosszú lett, egy következőben folytatom néhány külföldi uralkodóval, holnap.
A hétköznapok fogságában 