“Tízmilliárdos bivalyszobor: Mivel a kétezer családnak otthont adó falut a bivaly évében alapították, a születésnapra átadott toronyszálloda emeletein több bivalyszobrot is felállítottak. Az egyik teljesen aranyból készült, értéke 10,2 milliárd forint.”
Ez nagyon sok pénz. Ebből is látszik, hogy Kínában is vannak gazdag területek, városok és falvak. Az index.hu teljes cikke itt (klikk) azért érdekes, mert nem először fordul elő, hogy aranyból ilyesféle állatot öntenek. Ha nem is bivalyt, de borjút pár ezer évvel ezelőtt öntöttek a zsidók:
“Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat. Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron, hogy holnap az ÚR ünnepe lesz. Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek. Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.”
Ugyan a szobor értékéről nem nyilatkozik a Biblia, de minden bizonnyal szép darab lehetett. Úgy adta össze a nép az ékszereiből. Arról az index.hu cikke nem szól, hogy a kínaiak miből rakták össze. De a lényeg, hogy mind a két esetben félre csúsztak. Kínában csak a “szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméje csorbul, mint számukra “mindenek fölött álló” eszme, az izraeliták viszont Istent csúfolták meg, ami meglehetősen nagy baklövés: “Hamar letértek arról az útról…”, amin tovább kellett menniük.
A hétköznapok fogságában 