RSS

orvoslás címkéhez tartozó bejegyzések

Egy gyötrelmes, de tanulságos év

Igen, 2013-ról is elmondhatnánk, hiszen minden évben vannak nehézségek, gyötrelmek, de örömök és áldások is. Most mégsem erről az esztendőről szeretnék írni, hanem a “jó öreg” Robin Cook gyötrelmes évéről. Persze, valamikor a 70-es években történt és azt gondolhatnánk: elrepült fölötte az idő. Azonban van benne néhány tanulságos gondolat, amelyek felidézése talán hasznos a ma embere számára is.

(Robin Cook a híressé vált orvosi krimik előtt, debütáló könyvében első éves orvosként szerzett tapasztalatait egyes szám első személyben – napló szerűen – írta meg A gyötrelem éve c. műben. Ha jól tudom egy tengeralattjárón, katonai szolgálatban volt rá ideje.)

1. A doktor Roso nevű betege nagyon sokat szenvedett, aztán egyszer a rezidens elgondolkodott:
“Beledermedtem. S bár megértettem, mit érez, magamnak sem mertem bevallani, hogy idáig jutott, hiszen láttam már nem egyszer, mi történik azokkal a betegekkel, akik feladják a harcot. Szétesnek, víz alá merülnek. Valami az emberi lélekben képes összetartani a testet még a teljes összeomlás előtt is, de ha a lélek utat enged, s hagyja, hogy a test véghez vigye, amit akar, akkor nincs többé segítség.”
—ezt mi orvosok valóban nagyon sokszor látjuk. Amikor egy beteg feladja, akkor bizony az elkövetkező beavatkozások az esetek egy részében már csak a szenvedést hosszabbítják és rövid időn belül megérkezik a halál. Fontos ezt felismerni, de nem csak az orvosnak, egészségügyi dolgozónak (időnként a nővérkék, akik több időt töltenek a kórtermekben hamarabb meglátják), hanem a beteg hozzátartozójának is.

Robin Cook: A gyötrelem éve

Robin Cook: A gyötrelem éve

2. Bizony az egészségügy igen zárt rendszer. Különleges hivatástudattal működő emberek számtalan munkaórát, stresszes helyzetekben töltenek együtt. A “rendszer” lesz az ember élete:
“S mi kavarogtunk az olvasztótégelyben, egyre inkább magunkba, meg az egyetem és a kórház mesterséges világába zárkóztunk. Az átváltozás észrevehetetlen, szinte öntudatlan volt, ámde maradandó…”
—aki az egészségügybe bekerül, bizony vigyáznia kell a kiégésre és a bezárkózásra! Tanulságos mondatok, nem is idéztem többet, érdemes előtte, utána egy-egy oldalt elolvasni. (1. kiadás 106-108. oldal)

3. Az “átkozott” telefoncsöngés ügyeletben:
“A gyakornoki idejét a 20. század második felében töltő orvosjelölt számára minden idők legnagyobb gazembere Alexander Graham Bell. A lesújtó ítéletre persze nemcsak az az alak szolgált rá, aki feltalálta a telefont, hanem az a szadista is, aki megtervezte hozzá a csöngőt. No meg mindazok a tökfilkók, akik segítettek Bell mesternek ezt a fülsiketítő lármát átörökíteni az utókorra. Ők is mind benne vannak a disznóságban. Vajon hogy működött egy kórház a telefon feltalálása előtt, kérdezgetem magamtól mostanában, miközben úgy érzem, mintha csak ennek a kis fekete műanyag tárgynak a meghosszabbítása lennék. Pontosan olyan riasztó minden ízében, mint a mentőautó, csak sokkal váratlanabb; s ugyan állandóan ott munkál a tudatalattimban, mégis mindig felkészületlenül talál. Sehol a világon nincs még egy hang, amelyik ennyire fel tudná kavarni a nyugalmamat.”
—szerintem minden kezdő orvos ügyeletében csöng a telefon. Magam is így voltam, és elmondhatom, a modern, elektronikus telefonok csöngése semmivel sem kellemesebb. Ennek oka, hogy a stresszes helyzet összekapcsolódik a hanggal. Hozzá kell tennünk, hogy a mobil telefonok nagy áldást jelentenek, hiszen könnyebb a kollégákkal a kapcsolatot felvenni, tartani, de néha kellemetlen, hogy az embert még az ebédlőben vagy a mellékhelyiségben is elérik.

A könyvben számtalan más tanulság is van, amelyeket itt nem részletezek. Ezúton ajánlom a könyvet minden kedves olvasónak. Sőt, orvosoknak, orvostanhallgatóknak kötelezővé is tenném.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/01/14 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Most már muszáj lesz!

robincook

Az “öreg” fiatal kori képe, még fonendoszkóppal a nyakában… stílszerűen

Soha nem olvastam Robin Cookot. Bár megfilmesített regényét, a Kómát természetesen láttam, de elég is volt belőle. Orvosként éppen eleget találkozok a halállal, elmúlással és inkább magam írok róla, mint olvasnám. Mégis felkeltette az érdeklődésemet két momentum:

Édesanyám hívta fel figyelmemet a Magyar Nemzet 2013. augusztus 17-i számában található interjúra. Az író immár 73 éves (elvégre 1940-ben született), riportot készítettek vele. Nem hosszút (nem amolyan “mélyinterjú”), csak néhány rutin kérdést szegeztek neki. (Hasonló riport olvasható itt.) Egy részlet megragadta a figyelmemet:

“Mindig is az volt a célom a regényeimmel, hogy szórakoztatás közben adjak át tudást az olvasóknak az orvoslásról és az élettudományokról. erre azért van esszenciális szükség, mert míg az elmúlt évtizedekben  az orvoslás egyre gyorsuló, exponenciális ütemben fejlődik, addig az emberek orvosi ismeretei jóindulattal is csak állandó sebességgel, lineáris függvényt követve bővülnek. Így a tudomány és a laikusok tudása közötti szakadék folyamatosan szélesedik. Ez azért nagy probléma, mert egy demokráciában, ahol az emberek beleszólhatnak a közügyekbe, például az egészségügyi és a tudománypolitikába is, legalábbis nem szerencsés, ha egy betűt sem értenek az egészből. A felnőtteket viszont nem lehet a gyerekeknél megszokott iskolai keretek között oktatni, így csak a szórakoztatóipar, a mozi és a szórakoztató irodalom marad. És úgy gondolom, hogy a regényeim igenis hatottak az emberek egészségügyi tudatosságára az utóbbi évtizedekben.”—teljesen érthető és bizony teljesen jogos gondolatok. Igaza van.

A másik momentum meg az volt, hogy az Egy tucat esztendőt, az egyik recenzió “magyar, történelmi Robin Cook“-nak nevezi. Megtisztelő.

Ezek után kénytelen leszek elolvasni a Kómát. Már csak azért is, mert Robin Cook azt mondja: “Ha egy bestsellert szeretnél írni, nem szükséges elolvasnod több száz könyvet, mint ahogyan én tettem. Pusztán olvasd el a Kómát, abban minden szükséges trükk és fortély benne van!”—ez azért egy kicsit erős, de kipróbálom. Már kölcsön is kaptam a könyvet, de még időt kell rá keríteni, mert nem érkeztek meg a hosszú téli esték…

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2013/09/13 hüvelyk Emberek, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Ebbe a játszmába nem megyek bele… 2.

Eric Berne, a pszichiáter

Eric Berne, a pszichiáter

Egy korábbi bejegyzésben emlegettem Eric Berne pszichiáter két könyvét. Ott az Emberi játszmákból idéztem. Most lássuk a Sorskönyvet:

“A “jó” érzésekkel kapcsolatban érvényes az a klinikai tapasztalat, hogy a “barna” zsetonok, a “rossz” érzések gyűjtői nem fogadják szívesen az “arany” zsetonokat, amikor bókok, dicséretek, “sztrókok” formájában felajánlják nekik. Olyan meleg meghittségben élnek régi társaikkal, a rossz érzésekkel, hogy egyszerűen nem tudják, mit kezdjenek a jókkal. Így hát eldobják, semmibe veszik vagy egyszerűen meg sem hallják a jó ingereket. A “barna” zsetonok szenvedélyes gyűjtője még a legőszintébb dicséretet is felháborító inzultussá színez át, sőt az sem ritka, hogy nem egyszerűen eldobja vagy figyelmen kívül hagyja az ilyeneket, hanem hamis barnát gyárt belőle. Ennek leggyakoribb példája a következő: “Milyen jó színben vagy ma, drágám!” A válasz: “Ezzel persze azt akarod mondani, hogy milyen pocsékul néztem ki tegnap.” Vagy: “Milyen gyönyörű a ruhád, szívem!” A magyarázat: “A tegnapit bezzeg rondának tartottad.” Némi gyakorlással bárki megtanulhatja, hogyan lehet a bókokat bántalmazássá kiforgatni, hogyan lehet egy kis fécesz segítségével a legaranylóbb dolgokat is elrondítani.”—sajnos. Sokan űzik ezt az ipart.

“Jancsink csakis akkor kezdheti meg saját életjátékát, ha aláveti magát a társadalmi próbának, és jelzálogkölcsönt vesz fel. Aki nem így tesz, aki gyermekei felnevelése érdekében nem zálogosítja el a hátralévő munkaképes éveit, azt Amerikában szinte nem is veszik emberszámba. Akinek nincs jelzáloga, az lehet szép, lehet okos vagy szerencsés, de semmiképpen sem közülünk való, hús-vér ember. Jancsi életének nagy napját mindennap megcsodálhatjuk a televíziós jelzálogreklámokban: láthatjuk, amint széles mosollyal aláírja a szerződést, melyben kötelezi magát, hogy az eljövendő húsz-harminc évi keresményét mind odaadja azért a házért, amelybe beleköltözik. Ha megéri a napot, amikorra letörleszti a kölcsönt, már készen áll arra, hogy kissé ráncosabb, de ugyanilyen széles mosollyal átköltözzön az öregek szeretetotthonába. E veszély persze elkerülhető, ha eleve nagyobb kölcsönt vesz fel egy nagyobb házra. A világ más táján élő Jancsik elzálogosíthatják magukat például egy menyasszonyért. Az amerikai fiatalember, ha keményen dolgozik, tulajdonosa/adósa lehet mondjuk egy ötvenezer dolláros háznak. Ugyanez a fiatalember Új-Guineában tulajdonosa/adósa lehet egy ötvenezer krumplit érő mátkának. Sőt, ha úgy érzi, neki igazán semmiség mindezt előteremtenie, akkor beszállhat egy méretesebb, akár százezer krumplit érő modellbe is.”—milyen érdekes, ez volt az 1960-as évek amerikai helyzete. Most, 50 évvel később pedig ránk szakadtak a lakáshitelek Magyarországon.

Ezúton ajánlom a fenti könyveket egyszeri elolvasásra. Persze, előtte nagy levegőt kell venni. Bár nyelvezete egyszerű, szerkesztése és gondolatmeneteinek követéséhez fel kell kötni a gatyát és természetesen vannak részek benne, amiket kellő kritikával kell fogadni – szvsz.

(Kocság Előd doktor, aki a Marosvásárhelyi Egyetem I. Gyermekklinikáján dolgozott és jelenleg Székelyudvarhelyen orvos, az interneten blogot vezet: Lapocska címmel. Ebben találtam ezekre az érdekes könyvekre. Két művet ajánlott a nagyérdemű olvasótábor figyelmébe. Mindkettő Eric Berne pszichiáter szakkönyve (de laikus olvasóknak is hallatlanul érdekes!): az egyik címe Emberi játszmák, a másik pedig Sorskönyv.)
 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/03/01 hüvelyk Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Ebbe a játszmába nem megyek bele… 1.

Eric Berne, a pszichiáter

Eric Berne, a pszichiáter

Kocság Előd doktor, aki a Marosvásárhelyi Egyetem I. Gyermekklinikáján dolgozott és jelenleg Székelyudvarhelyen orvos, az interneten blogot vezet: Lapocska címmel. Ebben találtam rá egy érdekes könyvajánlóra. Két művet ajánl a nagyérdemű olvasótábor figyelmébe. Mindkettő Eric Berne pszichiáter szakkönyve (de laikus olvasóknak is hallatlanul érdekes!): az egyik címe Emberi játszmák, a másik pedig Sorskönyv.

Három idézet az első könyvből, amiért érdemes elolvasni:

“Az autonómia akkor valósul meg, ha valakiben mozgásba lendül vagy újra működni kezd a következő három képesség: tudatosság, spontaneitás és intimitás.” —igen, erre törekszik az ember, de nem könnyű megvalósítani.

“A játszmák nemzedékről nemzedékre szállnak. Figyeljük meg valakinek a kedvenc játszmáját: gyakran visszavezethetjük a szülőkig, sőt a nagyszülőkig. Előre pedig, a gyerekek irányába, még az unokák is továbbadhatják – hacsak nem történik valamilyen sikeres közbelépés… A gyermek “nevelése” elsősorban abban áll, hogy megtanítják nekik, milyen játszmákat játsszanak…” —elgondolkodtató, milyen irányban terelgetjük gyermekeinket.

“Szerencsére a játszmamentes intimitás, amely az emberi életvezetés legtökéletesebb formája (vagy legalábbis kellene hogy legyen), olyan nagyszerű ellenszolgáltatásokat nyújt, hogy kiegyensúlyozatlan személyiségek is biztonsággal és jókedvűen válhatnak meg játszmáiktól, ha a jobb kapcsolathoz megfelelő partnert találhatnak.” —ezért adta Isten a házasságot, játszmamentes intimitás, hogy aztán a hétköznapok harcait, játszmáit sikeresen játsszuk.

Fenti idézetek az Emberi játszmákból vannak, egy következő bejegyzésben a Sorskönyvből hozok néhány sort.
Dr. Koncság ajánlója: http://koncsag.wordpress.com/2013/01/02/sorskonyv/

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2013/02/26 hüvelyk Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Bugát Pál a nyelvújító

Ez meg hogy lehet? Hát nem orvos volt? Hát nem róla nevezték el a gyöngyösi kórházat? De igen, ez így van rendjén, mert korának valóban az egyik legnagyobb kaliberű, meghatározó orvosa, orvostanára volt. Gyöngyöshöz több szálon is kötődött, többek között ott született. Rokonai is ott éltek:
“Bugátnak éppen nem volt kedve a vitatkozást folytatni, mert nagyon sok dolga volt. Megunta a vándorló életet, melyben bőséges része volt, felesége hazavágyott, az a hír pedig, hogy itthon, Gyöngyösön két hét alatt 400 ember halt meg kolerában, elkedvetlenítette. Aggódott szüleiért, nénjéért, kinek öt gyermeke volt, hogy ily veszedelmes időben szükséget látnak. Sietett is támogatásukra huszonöt forinttal. Szeptemberben megszűnt végre a kolera, s ő visszatérhetett Pestre, az Orvosi Tár (orvosi, nyelvi folyóirat) szerkesztésére. A folyóirat szerkesztése azonban sok bajjal járt…”

Tudós tanárok a gyöngyösi gimnáziumból - Fülöp Lajos és Lisztóczky László szerkesztésében

Tudós tanárok a gyöngyösi gimnáziumból – Fülöp Lajos és Lisztóczky László szerkesztésében

Ezt a részletet egy nagyon érdekes és értékes tanulmányban olvastam, amit egy remek könyvben találtam. Fülöp Lajos nyelvészt, néprajzkutatót, irodalmárt már emlegettem több bejegyzésben is. Tőle kaptam az értékes kötetet, melynek címe: Tudós tanárok a gyöngyösi gimnáziumból. Szerkesztője: Fülöp Lajos és Lisztóczky László.

Ebben a kötetben található egy rövid megemlékezés Stiller Kálmánról, aki Gyöngyös és a gyöngyösi oktatás meghatározó személyisége volt a múlt század elején. Ő kutatta Bugát Pál életének momentumait és egy igen kiváló dolgozatban összegezte. Ez olvasható a fenti könyvben. Ebből szeretnék néhány érdekes részletet a becses olvasó elé tárni:

“A szépirodalom terén már eredménnyel lehetett felvenni a harcot a magyar nyelv gáncsolóival. Bugát feltette magában, hogy a magyar nyelv használhatóságát az orvosi irodalomban is bebizonyítja. Nagy gondolat volt ez, mert az egyetemen eddig latinul folyt az oktatás… […]
Ilyen előzmények után fogott Bugát tervének keresztülviteléhez. Az egyetemen magyarul kezdett tanítani, s a hazafiság szent érzésére hivatkozva társait is kérte, buzdította, hogy segítsenek a kezdet nehézségeinek legyőzésében. Fiatalos hevének, önérzetes szavainak meglett a hatása. […]
Némely ismert szót, esetleg új jelentéssel felruházva, műszóvá tett, pl.: sérv, bonc, hagymáz, mirigy, senyv, heveny, agy, ideg, higany, lob, lobos, lobláz stb., ragály, tanár. Ez utolsó tulajdonképp Fogarasinak köszönheti születését, amikor azonban még doktort jelentett. Bugát adta neki mai jelentését…
(megdöbbentő, nem is gondoltam volna, hogy ennyi szót köszönhetünk Bugát Pálnak – MZ megjegyz.)
A nyelvújításnak és Bugátnak is egyik fő szókészítő módja a gyökelvonás volt, ami abban állott, hogy látszólag vagy valóban képzett szókból a képzőt elhagyták, s egy gyökszót kaptak. Ez az eljárás külsőleg úgy tűnik fel, mintha a szavakat elmetszenék. Ilyen szavak Bugátnál […] dudor…, foncsor, gyógyszer, gyógyfű, gyógytan, gyógytudomány, gyógyszer, gyógyszertár, gyógyszerész… kór, kórjel, kórtünet, kukucs, kandika… szörp=szirup (a szörpölni-ből)… bonctan, vegytan… tápanyag, tápszer… kórisme… tetszhalál, halottkém, műt, műtét, műtő.
(nehéz felocsúdni, mennyi szavunkat köszönhetjük Bugát Pálnak, még a szörpöt is – MZ megjegyz.)
Képzett szavai közt akadnak a nyelv szabályai szerint alakultak is pl. kélekedik, sebész, mozzanat, ízület, kísérlet, nyomat, nyomatos, fogékony, ennek mintájára hullékony, engedékeny, izzadmány, eredmény… mozgékony… […] hozam… gyurma, elnök, elnökség, tanonc… […]
Összetételei közt szintén vannak jók, pl.: árjegyzék, csillagkép, éggömb, földgömb, hőmérséklet, hőfok, dögvész (azelőtt döghalál)… közélet, légcső… látlelet… visszér, ellenszenv… távcső… delej… górcső… […]
Furcsa eredetű szava a rovar is, melyet ő mindig robarnak írt és mondott. Szerinte a bar állatot jelent, pl.: barom bárány, és így a latin insectum-ot szó szerint lefordítva kapta a rovott bar-t, azaz a robart, mit azonban a közhasználat a szó eredetével és Bugát intelmeivel nem törődve, rovarnak mondott. S éppen ez a körülmény, hogy a szó rosszul van csinálva, hogy már akkor sem értették mit jelent, biztosít neki halhatatlanságot. […]
Végül Bugát szava még a bálna…”

Bugát egyik fordítása (Adolf Hempel magyarul)

Bugát egyik fordítása (Adolf Hempel magyarul)

Még egy érdekesség Bugát Pál életéből:
“De elég lesz már ezekből, minthogy Bugát is megelégelte egy időre a szógyártást! Nagy munkája után pár évi pihenőt tartott. Eközben kitört a szabadságharc, s őt az első felelős kormány Magyarország főorvosának nevezte ki. De rövid ideig tartott e pünkösdi királysága, mert fegyvereink szerencséjének hanyatlásával neki is menekülnie, bujdosnia kellett. E szomorú időszakban szülőföldjét kereste fel, tőle várta, hogy üldözői elől elrejtse. S az el is rejtette. Hét álló hétig az itteni zárda első emeleti gvardianátusában tartózkodott, hogy megvárja, míg a vihar egy kissé kitombolja magát, aztán előjött odújából. Kegyelmet kapott ugyan, de rangjától s egyetemi tanárságától egyszer s mindenkorra megfosztották.
Az elnyomatás unalmas napjaiban a finn nyelv tanulányozására fordította idejét…”

Elég kalandos és színes élete volt!

Akit még érdekel a nyelvújítás a vegytanban (vegytan is Bugát szó), akkor nézze meg és olvassa el erről írt bejegyzésemet: Kirándulás a kémiai elemek világában 1847-ben

 

Címkék: , , , , , , ,

Egy tucat “C”

Fliedner professzor előadása alapján

Fliedner professzor előadása alapján

Mennyi? Egy tucat, vagyis 12, ami úgy jön össze, hogy kétszer 6 (2×6). Olyan 12 c-betű ez, ami nagyon fontos üzenetet hordoz az orvostudománnyal, orvoslással kapcsolatosan. Nézzük meg az elsőt, vagyis a 4C – concept +2C:

C – Competence – vagyis kompetencia – egy orvosnak alapvető, hogy figyelembe vegye, meddig terjed a tudása, jogosultsága, mit szabad megtennie és mikor kell azt mondania, hogy eddig terjed a tudásom, jogköröm.
C – Creativity – vagyis kreativitás – az orvosnak fontos nemcsak feltalálnia magát a nehéz esetek kapcsán, hanem sokszor van szükség arra, hogy kreatívan, a tudásához, képességeihez mérten alkosson.
C – Continuity – vagyis folytonosság – amikor egy orvos évek óta gondoz betegeket, amikor egy közösség – város, megye, kórház, kollégák – számít rá, akkor ha egyszer csak eltűnik, akkor bizony olyan űrt hagyhat maga mögött, ami bajt okozhat.
C – Confidence – bizalom – nagyon fontos az orvos-beteg bizalom, enélkül nincs orvoslás…

Eddig a 4C, aztán a +2:

C – Club – vagyis klub – az orvosok, egészségügyi dolgozók a kórházban nem kaszínózhatnak, de a klub vagyis egy cél érdekében működő, egymás felé fokozott bizalommal bíró közösségnek lenniük is kell. Enélkül nem megy.
C – Cooperation – vagyis együttműködés – a fentiekből egyértelműen következik: a gyógyítás csapatmunka, orvos az asszisztensnő, ápolónő, beteghordó stb. nélkül nem tud eredményes munkát végezni.

Akkor mi a másik 6C (az egy tucatnak a másik fele)? Nem más, mint az orvoslás alapvető értékeinek, erényeinek a sora. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy: Core values of medicine.

C – Confidencebizalom
C – Confidentialitymagabiztosság
C – Competencerátermettség
C – Contractszerződés
C – Commitmentelkötelezettség
C – Community responsibilityfelelősség a közösség felé

Talán az első három, sőt még az “elkötelezettség” is érthető, de mi lehet a szerződés és az utolsó pont?
szerződés – Az orvos nemcsak jogilag, de gyakorlatilag és lelkileg is szerződésben áll a beteggel. A társadalmon belül vannak íratlan és írott szabályai is a gyógyításnak. Ennek része, hogy a beteg azért jön a rendelőbe, mert szeretne meggyógyulni, az orvos pedig a “szerződés” értelmében a betegért mindent meg is tesz. Sajnos ezt a szerződést sokszor a betegek maguk rúgják fel, amikor nem hallgatnak az orvosra. De ez egy külön téma.
felelősség – A “felelősség a közösség felé” pedig magában foglalja azt is, hogy bár képes az orvostudomány az igen drága szervtraszplantációra vagy nagyon költséges, különleges gyógyszeres kezelésre, bizony egy-egy országnak meg kell válogatnia, hogy melyik beavatkozásra mennyi pénzt áldoz. Előfordulhat ugyanis, hogy egyetlen vagy néhány beteg életének pár hetes, hónapos meghosszabbítása olyan költséges, ami megroggyanthatja az ellátórendszer vagy egy kórház kötségvetését, ezáltal veszélyeztetve a betegellátást. Így aztán minden orvos köteles valamilyen szinten a közösség érdekeit is figyelembe venni, amikor kezébe veszi a tollat és rendelkezik.

Kedves Orvoskollégák! Kérném ennek értelmében gyakorolni a hivatásunkat!

Ezúton mondok köszönetet Theodor M. Fliednernek (Professor Theodor MFliedner, Altrektor der Universität Ulm und Leiter des Arbeitsbereichs Strahlenmedizinische Forschung der Medizinischen Fakultät), aki ezt az üzenetet átadta néhány évvel ezelőtt Ulmban egy kurzuson.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/22 hüvelyk Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Az idén ismét itthagytak…

Mártika Jim és Mary Dryden társaságában

Mártika Jim és Mary Dryden társaságában

…ketten. Újabb két szeretett ember költözött el a Mennyei Hajlékba. Az idős gyógyszerésznő, Fülöp Sándorné, Mártika néni és a demjéni Róza néni (Takács Györgyné). Előbbitől nyáron, a nagy melegben augusztus 8-án búcsúztunk, utóbbitól most pénteken (december 7-én) a nagy hidegben. Mártika 76 éves volt, Róza 63. Akkor tikkasztó hőség, most dermesztő fagy. Hó, hideg, de ragyogó napsütés, ott fenn a demjéni domboldalon.

Mégis sok közös volt az alkalomban. Az igét mindkét esetben Soproni János hirdette (írtam róla itt), a sírnál pedig nekem adatott a feladat, hogy szóljak pár szót. Micsoda? Egy orvos temet? Igen, a közösségben, ahová hívő emberként járok, nincsenek papok. Klérus nélküli egyház vagyunk. Így ha kell, akkor az ilyen búcsúztatókat is mi tartjuk… a ravatalnál és a sírnál is.

Augusztusban a 23. zsoltárt olvastam: “Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.”

Takács Györgyné (1949-2012)

Takács Györgyné (1949-2012)

Füves legelőkön nyugtat engem… vagy más fordítás szerint …megpihentet.

Meg sem fordult a fejemben, hogy most, decemberben ismét ezt olvassuk a sírnál. Aztán Gyuri bácsi (Róza néni férje) mégis ezt kérte. Milyen igaza volt. Amikor a szülőszobán az éppen megszülető gyermek érkezett e világra (még gyermekosztályos munkám során), ugyanazt láttam, mint a beteg vagy idős emberek utolsó perceiben: megpihenésre van szükségük. Az újszülöttnek édesanyja keblén, az életpályát befutónak pedig Krisztus keblén, a Mennyei Honban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/12/13 hüvelyk Emberek

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,