Ebbe a játszmába nem megyek bele… 2.

Egy korábbi bejegyzésben emlegettem Eric Berne pszichiáter két könyvét. Ott az Emberi játszmákból idéztem. Most lássuk a Sorskönyvet:

“A “jó” érzésekkel kapcsolatban érvényes az a klinikai tapasztalat, hogy a “barna” zsetonok, a “rossz” érzések gyűjtői nem fogadják szívesen az “arany” zsetonokat, amikor bókok, dicséretek, “sztrókok” formájában felajánlják nekik. Olyan meleg meghittségben élnek régi társaikkal, a rossz érzésekkel, hogy egyszerűen nem tudják, mit kezdjenek a jókkal. Így hát eldobják, semmibe veszik vagy egyszerűen meg sem hallják a jó ingereket. A “barna” zsetonok szenvedélyes gyűjtője még a legőszintébb dicséretet is felháborító inzultussá színez át, sőt az sem ritka, hogy nem egyszerűen eldobja vagy figyelmen kívül hagyja az ilyeneket, hanem hamis barnát gyárt belőle. Ennek leggyakoribb példája a következő: “Milyen jó színben vagy ma, drágám!” A válasz: “Ezzel persze azt akarod mondani, hogy milyen pocsékul néztem ki tegnap.” Vagy: “Milyen gyönyörű a ruhád, szívem!” A magyarázat: “A tegnapit bezzeg rondának tartottad.” Némi gyakorlással bárki megtanulhatja, hogyan lehet a bókokat bántalmazássá kiforgatni, hogyan lehet egy kis fécesz segítségével a legaranylóbb dolgokat is elrondítani.”—sajnos. Sokan űzik ezt az ipart.

“Jancsink csakis akkor kezdheti meg saját életjátékát, ha aláveti magát a társadalmi próbának, és jelzálogkölcsönt vesz fel. Aki nem így tesz, aki gyermekei felnevelése érdekében nem zálogosítja el a hátralévő munkaképes éveit, azt Amerikában szinte nem is veszik emberszámba. Akinek nincs jelzáloga, az lehet szép, lehet okos vagy szerencsés, de semmiképpen sem közülünk való, hús-vér ember. Jancsi életének nagy napját mindennap megcsodálhatjuk a televíziós jelzálogreklámokban: láthatjuk, amint széles mosollyal aláírja a szerződést, melyben kötelezi magát, hogy az eljövendő húsz-harminc évi keresményét mind odaadja azért a házért, amelybe beleköltözik. Ha megéri a napot, amikorra letörleszti a kölcsönt, már készen áll arra, hogy kissé ráncosabb, de ugyanilyen széles mosollyal átköltözzön az öregek szeretetotthonába. E veszély persze elkerülhető, ha eleve nagyobb kölcsönt vesz fel egy nagyobb házra. A világ más táján élő Jancsik elzálogosíthatják magukat például egy menyasszonyért. Az amerikai fiatalember, ha keményen dolgozik, tulajdonosa/adósa lehet mondjuk egy ötvenezer dolláros háznak. Ugyanez a fiatalember Új-Guineában tulajdonosa/adósa lehet egy ötvenezer krumplit érő mátkának. Sőt, ha úgy érzi, neki igazán semmiség mindezt előteremtenie, akkor beszállhat egy méretesebb, akár százezer krumplit érő modellbe is.”—milyen érdekes, ez volt az 1960-as évek amerikai helyzete. Most, 50 évvel később pedig ránk szakadtak a lakáshitelek Magyarországon.

Ezúton ajánlom a fenti könyveket egyszeri elolvasásra. Persze, előtte nagy levegőt kell venni. Bár nyelvezete egyszerű, szerkesztése és gondolatmeneteinek követéséhez fel kell kötni a gatyát és természetesen vannak részek benne, amiket kellő kritikával kell fogadni – szvsz.

(Kocság Előd doktor, aki a Marosvásárhelyi Egyetem I. Gyermekklinikáján dolgozott és jelenleg Székelyudvarhelyen orvos, az interneten blogot vezet: Lapocska címmel. Ebben találtam ezekre az érdekes könyvekre. Két művet ajánlott a nagyérdemű olvasótábor figyelmébe. Mindkettő Eric Berne pszichiáter szakkönyve (de laikus olvasóknak is hallatlanul érdekes!): az egyik címe Emberi játszmák, a másik pedig Sorskönyv.)