RSS

infektológia címkéhez tartozó bejegyzések

Emlékezetes orvoskolléga – Szerdahelyi Ferenc

Nem éppen a tegnapi újság cikke került a kezembe, lassan 30 év telt el, amióta az alábbi írás megjelent. Voltam vagy 13-14 éves és éppen az általános iskola sikeres befejezésén igyekeztem. Akkoriban Népújságnak hívták a Heves Megyei Hírlapot, ami ma is nép-újság, hiszen a népnek, a magyar nép heves megyei tagjainak szól, még ha nem is munkásmozgalmi értelemben.

A cikk főszereplője az a főorvos kollégám, aki bizony a heves megyei fertőző beteg ellátás meghatározó alakja volt negyven éven keresztül. 1926-ban született és a lenti riportból kiderül, hogyan került Egerbe. Magam elsős egyetemistaként találkoztam vele, amikor ápolástan gyakorlat igazolására az oktatásért felelő igazgató helyetteshez, vagyis Szerdahelyi főorvoshoz kellett menni. Csak arra emlékszem, hogy a fertőző osztály első emeleti lépcsőházi fordulójába jött ki elém és gyorsan beszélt. Aztán szorosabb lett a kapcsolat, hiszen 1992-től a kórházi fertőzésekkel foglalkozó Nosocomialis Szolgálatot vezette (nyugdíjasként), ahol 1997-től időnként, 2001-től pedig folyamatosan, szorosan működtünk együtt.

 

Dr. Szerdahelyi Ferenc főorvos 59 évesen a Népújság fotóján

Dr. Szerdahelyi Ferenc főorvos 59 évesen a Népújság fotóján

Népújság, 1985. december 14. szombat
A gyógyítás és az emberség
A hivatásról dr. Szerdahelyi Ferenccel

Már a címadásnál elnézést kértem gondolatban dr. Szerdahelyi Ferenctől, a megyei kórház fertőző osztályának vezetőjétől, az intézmény általános főigazgató-helyettesétől. Nem illik ugyanis hozzá ez a hangzatos nyitány, sokkal szerényebb annál, hogy ő maga ilyen szófordulatot, mondatfűzést használna. Úgy érzem, hogy azok, akik ismerik, mégis egyetértenek velem abban, hogy ezzel kell indítanom a róla szóló írást: a gyógyítás és az emberség szétválaszthatatlanul összefonódott egyéniségében. Olyannyira, hogy még beszélni is nehezen tud róla. Elképzelhetetlen ugyanis számára másfajta magatartás, természetesnek tekinti azt, ami mások számára szokatlan.

– Harmincöt évvel ezelőtt, 1950-ben szereztem orvosi diplomámat – emlékezik beszélgetőtársunk – Édesapám maga is ezt a hivatást választotta, 1934-ben került ide Egerbe Poroszlóról. Az ő munkáján keresztül szerettem meg a gyógyítást, s még dr. Sziklay Árpád fordított ebbe az irányba, aki a cisztereknél iskolaorvos volt. Ott jártam gimnáziumba, s egyénisége nagy hatást gyakorolt rám. Pályafutásomat a debreceni gyerekklinikán kezdtem. Már szigorló  koromban foglalkoztatott a legkisebbek egészsége, ezért döntöttem így. Debrecenben sok-sok tapasztalatot szereztem: 1951-től klinikai gyakornokként, majd 1954-től tanársegédként tevékenykedtem. Kishíján 12 évet töltöttem itt. Közben három szakképesítést szereztem: 1954-ben gyermekgyógyászatit, 1958-ban röntgent és 1962-ben a fertőző betegségest. Tudományos kutatásokban is részt vállaltam, elsősorban a csecsemőkori sorvadás megelőzésével kapcsolatban. Egerbe 1962-ben jöttem vissza: osztályvezető főorvosnak neveztek ki a Heves Megyei Tanács Kórháza (ma Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet) fertőző betegellátó osztályára.

Azok közé tartozik dr. Szerdahelyi Ferenc, akik a barokk városhoz kötődnek. Már fiatal korában életre szóló élményeket szerzett itt, ezért hűséges a településhez. Talán el sem tudná képzelni az életét máshol: a környezet, a szellemi élet olyan közeget jelent számára, amelyet nem tud nélkülözni. Szívesen emlékszik vissza a forró hangulatú zenei és színházi estékre, nagy tisztelettel és szeretettel emlegeti barátait, de mint túrázó, a Bükk és a Mátra tájait is nagy vonzerőnek tartja. Ezek együtt teszik otthonná számára ezt a vidéket és semmihez sem hasonlítható értékké Egert. Továbbadta ezt a szeretetet gyermekeinek: fia és lánya is orvosként tért vissza a diploma megszerzése után.

– Egy 40 ágyas kis fertőző osztály élére kerültem. Szerencsére 1965-ben 70 ágyassá alakíthattuk át. Megkaptam a segítséget ahhoz, hogy egy valóban eredményes betegellátást szervezhessek meg. Leginkább a tűzoltók munkájához hasonlítanám ezt a területet. A váratlan járványok komoly feladatokat adhatnak. Állandóan készenlétben kell lenni, mert nem csökken a veszély. Valamikor úgy gondoltuk, hogy könnyebb dolgunk lesz, de beigazolódott, hogy rendre újabb és újabb kihívások jelentkeznek. Emlékezetes például az 1974-es recski tífuszjárvány, amikor 83-an estek át ezen a súlyos kóron. Ma már a különböző védőoltások jó megelőzést nyújthatnak, de ha fölszámolunk valamilyen betegséget, jön más. Így például legyőztük a gyermekbénulást, de már itt van a mirigyláz vagy a hepatitisz, a fertőző májgyulladás. Nem is szólva olyan hírhedt kórról, mint az AIDS. Emellett arra is kell gondolni, hogy olykor a már lebírt “ellenség” is felütheti a fejét. Bízom abban, hogy a következő ötéves tervben megvalósítják ennek az osztálynak a rekonstrukcióját is, hogy megfelelő hátterünk legyen ehhez a feladathoz.

Határozottan cselekszik a beteg életéért, egészségéért, csak a célra figyelve Szerdahelyi főorvos. Egyúttal tiszteli még azt is, akivel éppen hadakozik, pöröl igaza védelmében. Talán éppen e jellemvonásaiból adódik, hogy fertőző osztályt vezet: éppen itt kell a leggyorsabban felismerni a kórokozót, és fellépni ellene, minden erővel elejét venni a nagyobb bajnak. Ez egyszerre igényel határozottságot és emberismeretet: meg kell találni adott körülmények között a legeredményesebb és leghumánusabb megoldásokat. Akik ismerik, több történetet is tudnak erről. Beszélik, milyen elszántsággal küzd minden egyes rábízott gyermekért, vagy felnőttért. Arról is híres, hogy milyen körültekintően állapítja meg a diagnózist. Egyszer szamárköhögéssel küldtek hozzá egy gyermeket, de őt gondolkodóba ejtette a különleges eset. Olyan ritka kórt állapított meg, amelyre nemigen van példa. Amikor aztán a kis beteg Svájcba került, a legjobb európai specialistához, az csodálkozva vette kézbe a leletét, meglepődve a magyar kolléga éleslátására.

– A debreceni klinikán szerettem meg az orvostudomány ezen ágát. Úgy érzem, ez áll hozzám legközelebb. Ha fölismerem a kórokozót, s tisztában vagyok a szervezet védekező képességével, akkor gyorsan eredményt tudok elérni. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a beteg gyermekkel és felnőttel foglalkozóknak legyen mindig idejük arra, hogy alaposan kikérdezzék őket és hozzátartozóikat. Az én véleményem szerint is egy jó kórelőzmény-felvétel már fél diagnózis. A modern műszerek sokat nyújtanak, de nem pótolják a gyűjtött tapasztalatokat és az elméleti tudást. Szerintem manapság csak az menjen orvosnak, aki szereti ezt a munkát. Valódi értelmét a sikerélmény adja meg, az anyagiak nem hiszem, hogy bárkit igazából kielégíthetnének. Ezen a pályán az a legnagyobb hála, hogyha az ember idejében tud valamit tenni másokért. Egyébként nagyon nehéz, göröngyös hivatás ez. Sokszor nincs elég ideje az egészségügyben dolgozónak annyit foglalkozni a beteggel, amennyit szeretne, olyan kapcsolatot kialakítani, ami a gyógyításhoz nagyon fontos. Lényegesnek tartom, hogy az orvos nyugodt családi körülmények között dolgozhasson, ezt biztosította számomra harminc év óta segítő, kedves feleségem.

Nemcsak a gyógyítást, de a tudományos munkát, sőt a közéleti tevékenységet is igen fontosnak tartja beszélgetőtársunk. Számos dolgozata jelent meg, nemcsak hazánkban, de külföldön is. Megkapta az Érdemes Orvos címet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, és a Heves Megye Egészségügyéért kitüntetést. A megyei egészségügyi szakszervezet etikai bizottságának elnöke volt. Vezetőségi tagja szakmája egyik legrangosabb szervezetének, a Magyar Infektológiai Társaságnak. Itt emlékéremmel is jutalmazták tevékenységét. Az orvostanhallgatók képzésében is részt vesz, ezért 1983-ban címzetes egyetemi docens lett.

Nem szívesen beszél ezekről az eredményekről: feladatának, sőt kötelességének tartja mindazt, amit elvégez. Nem múlhatott el nyomtalanul ez a sokféle munka: az elismeréseken kívül infarktust is szerzett. Azóta jobban kell vigyáznia magára, de úgy igyekszik megszervezni életét, hogy ne tegye lentebb a mércét.
Ma is a régi, harmincöt éves praxisával a háta mögött példaadóan lelkiismeretes. Úgy mondják: a régi vágású orvosok közé tartozik. Jó lenne az, ha mai kollégái mind többet hasznosíthatnának az ő és kortársai tapasztalataiból, mert tud valami olyasmit, ami valóban emberségessé, egyben hatékonnyá teszi a gyógyítást.

Gábor László

MZ—Szerdahelyi főorvosra, mint egy tanítványaként emlékezem meg. Nagyon sokat tanultam tőle. A fenti cikk nem propaganda, nem egy elfogult, túlzó írás, hanem valódi képet nyújt erről az orvoskollégáról. Emlékét őrizzük. Sajnos 80. életévét nem érte meg, még 2005-ben elhunyt, de akkor, közeledő születésnapján megemlékeztünk róla tudományos ülés keretében (2006. április 13-án). Nagy formátumú rendezvény lett, a Bartakovics Béla Művelődési Ház nagyterme megtelt. Több százan jöttek el, hogy meghallgassák az előadókat.

Reklámok
 
 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

A Krím újra a középpontban

Sok évvel ezelőtt olvastam Ole Benedictow, norvég történész könyvét, a Fekete halált (The Black Death). Nem regény, hanem tudományos könyv, és az 1300-as évek közepén zajló pestis (világ-)járványról szól. Már egy bejegyzésben – közel három éve – megemlékeztem róla (A bolhák étvágya), de most újra elém került a téma. Ennek oka, hogy bizony 1346-ban a pestis Kaffa városán keresztül került Európába.

Valami hasonlóval repíthették a hullákat a várba

Valami hasonlóval repíthették a hullákat a várba

A történetben a mongol csapatok (aranyhordák – Golden Horde) Jani beg kán vezetésével hozták el a járványt a Krím félszigetre. Igen, arra a vidékre, ahol most ismét felforrósodott a levegő, és ez nem a klímaváltozásnak köszönhető. Már a Nyugat felé vonulásuk során megtizedelte őket a félelmetes kórság (1340-es évek). Aztán, amikor elérkeztek Kaffa városához (mai nevén Feodoszija), akkorra kifáradtak, a várvédők pedig kemény ellenfélnek bizonyultak. Gondoltak egyet a mongol hordák és bevetették annak a kornak a biológiai fegyverét. A pestisben meghalt katonáik holttestét rátették a katapultra és belőtték a várfalon túlra, ahol szintén kitört a járvány.

Innen aztán a genovai kereskedők (az ő fontos kereskedelmi támaszpontjuk volt Kaffa) menekülve hajóra szálltak és a Fekete-tenger-Boszporusz-Földközi-tenger irányon keresztül, Itáliába haza-hurcolták a pestist, méghozzá úgy, hogy a fertőzött patkányok a hajók rakományában megbújtak.

Gyakorlatilag azóta (1346) élt a félszigeten a tatárság, akik aztán keveredtek ezzel-azzal a néppel. Egészen a XVIII. századig a Krím félsziget az övék volt. Az oroszok sem tudtak vele jó ideig mit kezdeni, mert a törökökkel voltak szövetségben, olyannyira, hogy az Ottomán birodalom egyik protektorátusa lett. A félszigetről támadásokat intéztek Ukrajna és Oroszország irányában, és éppen Kaffában rengeteg rabszolgát adtak el (valami 3 milliót). Mígnem aztán az 1700-as években eldőlt a sorsuk, amikor is az Orosz birodalom győzött a törökök ellen és a kücsük-kajnardzsi béke értelmében a Krím független lett. Majd ezt a megállapodást megszegve, Oroszország 1783-ban egyszerűen a birodalomhoz csatolta a Krímet (ismerős a helyzet?). Az oroszok a krími tatár lakosság nagyrészét kiűzték. Mintegy száz évvel később mégiscsak elkezdtek újraszerveződni, visszatérni a területekre. Persze aztán jött a kommunista rezsim, benne pedig a Magyarországról emigrált Kun Bélával. Éppen őt tette a krími tatárok üldözésének, az entikai tisztogatásnak egyik vezetőjévé a bolsevik szovjet vezetés. Sztálin tervébe jól beilleszkedett.

Aztán a Krím a Szovjetúnió felbomlásakor Ukrajna része lett, sok orosz lakossal, kevés krími tatárral. Most aztán marakodnak. Illetve már nem, hiszen az Orosz birodalom csatolta (annektálta) egy népszavazást követően az egész félszigetet. Innentől ez már a velünk élő történelem. Nos, ennyi a köze az infektológiának a Krími konfliktushoz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/03/23 hüvelyk Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Veszélyes állatok – zoonózisok

Varga János zoonózisokról szóló könyve

Varga János zoonózisokról szóló könyve

“Hétköznapi értelmezésben veszélyes állatoknak tartjuk az emberre támadó cápákat, krokodilokat, az emberevő tigriseket, mérges pókokat, skorpiókat, mérges kígyókat stb. […]
A húsevő ragadozóknak, mérges kígyóknak, cápáknak stb. a legfőbb prédája nem az emberek közül kerül ki. A legveszélyesebb állatokat nem köztük kell keresni, a legtöbb halállal végződő »állat és ember találkozások­­« nem hozzájuk fűződnek. Vannak azonban olyan állati szervezetek, amelyek az emberek százezreit, millióit veszélyeztetik. Az emberiség történetének legveszélyesebb, legtöbb áldozatot szedő állatai kétség kívül a halálos fertőző betegségeket terjesztő paraziták és azok gazdaszervezetei…”—írja bevezetőjében Varga János (Ph.D) főiskolai docens.

A tanár úr az egri Eszterházy Károly Főiskola Állattani Tanszékén tanít és hiánypótló könyvet írt meg 2010-ben, ami az iskola kiadójánál, a Líceum Kiadónál jelent meg. A borító kivitele nem hivalkodó, sőt kifejezetten szerény, a belső viszont gazdag, részletgazdag. Közel 300 oldal, ábrákkal, táblázatokkal ékesítve. Bár színes ábrák nincsenek, mégis érdekes olvasmány, hiszen gyakorlatilag végigmegy az összes állatról emberre terjedő betegségen, ami csak a világon előfordul. Bár nem orvosi szakkönyv, mégis ajánlanám minden orvostanhallgatónak, hogy mielőtt nekifut az ötödéves infektológia tantárgynak, legyen képe arról, hogy milyen módon veszélyesek valójában a környezetünkben megtalálható állatok.

Megtisztelő volt számomra annak idején (2009-ben), hogy a kéziratot nemcsak átolvashattam, hanem végig- bogarászhattam. Így minden mondatát ismerem, bátran merem állítani, hogy ebben a témakörben jelenleg hasonló kaliberű könyv nem található és még most, 2013-ban is aktuális, bármilyen gyorsan is halad a tudomány. A könyv beszerezhető a Líceum Kiadónál vagy Egerben a Sipotéka Könyvesboltban, ahol a főiskolai könyvek, jegyzetek kaphatók.

Az egri Varga tanár úr nem keverendő össze egy másik Varga tanár úrral. Az utóbbi ugyanis állatorvos és az MTA tagja (Dr. Varga János), de utoljára 1995-ben jelent meg egy mindössze 96 oldalas, inkább ismeretterjesztő könyve ebben a témakörben.

 
 

Címkék: , , , , , , , , ,

Gates, de nem Bill, hanem Bob

(Helyzetjelentés: Nem álltam be a karthauzi szerzetesrendbe, hallgatásom oka éppen ezzel ellentétes. Mostanában “túl sokat” kell beszélnem rendezvényeken, konferenciákon. Így aztán a korábbiakban birtokolt nem túl sok időm most még tovább rövidült. De már csak néhány hét és újra lehetőségem lesz az írásra és a WordPress publikációkra. Egyet azért lezárok most, a sok vázlat közül.)
Retró kanapén, gagyi borító, de annál nagyszerűbb belső (igazi kincs minden orvos számára)

Retró kanapén, gagyi borító, de annál nagyszerűbb belső (igazi kincs minden orvos számára)

Robert H. Gates ezredes (USA) nyugállományba vonulása után sem hagyta abba az orvoslást. Ennek pedig ékes példája az a könyv, ami ugyan tíz éve jelent meg, de még mindig aktuális és érdemes elővenni.

Ez a “faltól falig” 470 oldal félelmetes munka (A5). Először is, nem könnyű olyan orvostudományi könyvet írni, ami felépítésében ad valami újat. Ebben több mint ezer kérdést és választ olvashatunk, aminek nagy része külön-külön “megérne egy misét”.

Megdöbbentő, hogy ennyi szerzőt hogyan tudott összeverbuválni a szerkesztő, de nyilván az angolszász nyelvterület, sőt, önmagában az USA mikrobiológus és infektológus társadalma óriási a magyar nyelvterülethez képest. Hadd soroljam el ízelítőként a szerzők neveit (csak a vezetéknevek):

Anandakrishnan, Bamberger, Battafarano, Baum, Beecham III, Berg, Brown, Burman, Carson, Cohn, Cook, Crawley, Daly, Davis, Demers, Dommaraju, Dooley, Egan, Ellis, Ellison III, English III, Enzenauer, Everett, Fasano, Ferguson, Fishbain, Fraser, Freitas, Gates (a szerkesztő Robert H.), George, Gerstadt, Gray, Haburchak, Halsey, Hanley, Hepburn (nem az Ódri), Horvath (hopp, egy magyar név), Hospenthal, Hsue, Johnson, Karlin, Koch, LaPorta, Lowry, Ly, Lynchard, Madinger, Maguire, Marie, Marovich, Mbuthia, McAllister, McCollister, McDonald, McMillen, Miller, Murray, Nauschuetz, Nguyen, Osswald, Parker, Parker, Pegram, Plemmons, Purcell, Radvany (magyaros hangzású), Rajnik, Ratcliffe, Roland, Roop, Salzer, Skillman, Sloan, Thompson, Thrun, Tight, Tramont, Vaughan, Vincent, Wallace, Weina, Williams, Yang, Zacher (nem Gábor,hanem Lisa), Zeien

Aki valaha is részt vett infektológia tankönyv vagy szakkönyv készítésében, vagy egyszerűen csak végiggondolja a témaköröket, hamar rájön, hogy ideális felépítés nem létezik. Mandellék a két végéről közelítik meg a kérdést (a Principles and Practice of Infectious Diseases-ben – persze… több mint 4000 oldal A4-es, apró betűs) vagyis a kórokozók és a klinikai szindrómák irányából. Egy ilyen kis könyvben azonban nagyon nehéz didaktikus felépítést kialakítani. Nagyjából azért sikerült, íme a tartalomjegyzés hevenyészett fordítása (angolról magyarra):

A fertőzések megközelítése (nem térben, hanem elméleti szempontból)
– – –  A mikrobiológiai laboratórium fejlődéstörténete
– – – A helyes kérdések: A anamnézis és a fertőző betegségek
– – – A fizikális vizsgálat alapján felmerült gyanú
– – – Képalkotó vizsgálatok fertőző betegségek esetén
– – – Fertőzések és a sebész
Nagy klinikai szindrómák
– – – Ismeretlen eredetű láz (fever of unknown origin – FUO)
– – – Sepsis felnőttekben
– – – Tályogok és anaerob fertőzések
– – – Ulcerogladularis fertőzések
– – – Kullancsbetegségek
– – – Harapott sebek fertőzései
– – – Nosocomialis fertőzések
– – – Fertőzések idős korban
Sérült immunitású betegek fertőzéseivel kapcsolatos klinikai megfontolások
– – – Elsődleges immunhiányok
– – – A HIV fertőzés, vírusellenes kezelés és megelőző tevékenység folyamata és története
– – – Gyakori HIV-vel kapcsolatos komplikációk diagnosztikája és kezelése
– – – HIV fertőzéssel összefüggő reumatológiai szindrómák
– – – Kemoterápia utáni fertőzések
– – – Transzplantáció utáni fertőzések
IV. Antibiotikumok
– – – Antibiotikum választás profilaxis és kezelés céljából
– – – Anti-infektív terápia
V. Bakteriális fertőzések
– – – Klinikai megfontolások gram-pozitív fertőzések esetén
– – – Klinikai megfontolások gram-negatív fertőzések esetén
VI. Mycobacterium fertőzések
– – – Tuberculosis: A “White Plague” újraértékelése
(White Plague: any epidemic disease that makes the patients appear pale, especially tuberculosis during the 19th and early 20th century…)
– – – Tuberculosistól eltérő mycobacteriumok
VII. Gomba infekciók
– – – Candidiasis
– – – Coccidioidomycosis
– – – Histoplasmosis
– – – Észak-amerikai blastomycosis
– – – Sporotrichosis
VIII. Parasita fertőzések
– – – Fontos parazita-fertőzések az Egyesült Államokban
IX. Szexuális úton terjedő betegségek
– – – Húgycső-gyulladás
– – – A syphilis ellátása
– – – Kismedencei gyulladásos megbetegedés: klinikai megfontolások
– – – Condyloma és genitális herpes: életre szóló barátok
– – – Fertőzéses eredetű hüvelygyulladás
X. Csont és ízületi infekciók
– – – CSont és az ízület körüli fertőzések
– – – Implantátumok fertőzései az érprotézisek kivételével
– – – Fertőzéses eredetű arthritis
– – – Ferőtzéssel összefüggő reumatológiai szindrómák
XI. Gastrointestinális fertőzések
– – – Fertőző májgyulladás
– – – Ételmérgezés
– – – Fertőzéses hasmenés
XII. A fej és a nyak fertőzései
– – – Szemészeti infekciók
– – – Otitis
– – – Torokgyulladás
XIII. Kardiális fertőzések
– – – Infektív endocarditis
XIV. Légúti szindrómák
– – – Az arcüregek gyulladásai
– – – Közösségben szerzett tüdőgyulladás: az első számú közellenség
– – – Nosocomialis pneumonia nem intubált betegben
– – – Lélegeztetéssel összefüggő pneumonia
XV. Cerebrospinalis infekciók
– – – Agyhártyagyulladás
XVI. Bőr- és lágyrész infekciók
– – – Ectoparasitosisok
– – – Bőr alatt rejtőző titkok: fasciitis
– – – Láz bőrgyulladással
– – – Pyodermák
XVII. Húgyúti fertőzések
– – – Húgyúti infekciók
XVIII. Anyai és gyermekgyógyászati fertőzések
– – – Terhesség alatti infekciók
– – – Újszülöttek fertőzései
XIX. Utazási medicina (Emporiatria)
– – – Utazási megbetegedések
– – – Malária
– – – Leptospirosis
XX. Fenyegető kórokozók
– – – Hantavírusok
– – – Macskakarmolási betegség
– – – Biológiai fegyverek: természetellenes fertőzések
XXI. Egyéb érdekes témakörök
– – – Felnőttek védőoltásai
– – – Nem fertőző megbetegedések fertőzéses okai
– – –
Híres emberek fertőző megbetegedései

Kedves blogolvasó, ha ide eljutottál, akkor feltételezem, hogy szakember vagy (mást a tartalomjegyzék első sorai lekapcsolnak), így hadd ajánljam Neked is ezt a könyvet! Orvosként naponta szembesülünk azzal az érzéssel, hogy elszalad a tudomány fejlődése fölöttünk. Ám ez a könyv annyira szilárd alapozó és ugyanakkor frissítő is, hogy most jó pár évvel a beszerzése után elővéve újból mond újat és egy egy témakörben remek kérdéseket tesz fel… és válaszol is meg. Hiába 10 éve jelent meg, még mindig remekműnek számít.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/10/09 hüvelyk Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Magyar László és a sárga hideglelés

Magyar László a XIX. század nagy utazója volt. Testestől lelkestől belevetette magát Afrikába, ami az 1800-as évek közepén bizony nem volt egy életbiztosítás (írtam róla korábban itt és a csecselegyekről itt). Mielőtt pedig nekiindult volna a mai Angola vidékének, még több helyen is megfordult. Erről így számol be egy levelében (1851. április 20, Yah-Quilem):

Baía – a hatalmas öböl

“Odahagyván Triestet az ausztriai posta-hajón, hol mint hajós kadét szolgálatot vállaltam, egy szerencsés utazás után Brazíliába a Bahia de todos os santos-i öbölben horgonyt vetettem; itt odahagyván az ausztriai hajós szolgálatot, Nyugat-Indiákra hajóztam, hol Havanából egy spanyol contrebandehajón mint köztengerész a guineai szerecsen partokra vitorláztam. Felette szerencsés valék ezen veszedelmes és átkozott kereskedésben; mert öt hónapi utazás után igen betegen, de teli erszénnyel ismét Cubára visszatértem, a nyert 1500 spanyol koronás tallérok tanulni kívánó lelkemet el nem csábították; sőt ezen pénzen vala első műszere tervem kivitelének, melyre való nézve hat hónapig egy jeles nauticus professzornál nevezett célra órákat fizettem, hol magamat elegendőleg kiképezve, és a szükséges hajósi műszereket megszerezve “Albatros” spanyol hajón mint másod pilot Keletindiákra eveztem, hol a kapitány meghalálozott, és Szumátrán, Jáván keresztül Madagaszkár szigeten az antongili öbölbe érkeztem. Itt csaknem halálra megbetegedtem a sárgahideglelésben. Majd egy francia hadi-hajón mint utas a Jóreménység Fokára utaztam, hol mintegy két hónapi mulatás után a tengerészek ispotályában egészségem helyreállott.”
—mi lehetett ez a “sárgahideglelés”, nehéz megmondani. Természetesen az ember a sárgalázra gondol elsősorban, de a malária vagy éppen a leptospirosis, hantavírus fertőzés, de a dengue is tud a láz mellett sárgasággal (icterus) járni. Mindenesetre az a lényeg, hogy Magyar László túlélte, így utazása folytatódott és a fenti sorai is megszülethettek, amelyeket édesapjának írt haza, Magyarországra.

Egy másik érdekes részlet a könyvből:

Rabszolgakereskedelem ábrázolása

“A rabszolgakereskedés eltörlése jótékony befolyásának kell tulajdonítani a Benguela lakosai közt naponként gyarapodó mívelődést, s több hasznos intézvénynek kifejlődését. A jobb rendőrségi intézkedések folytán jelenleg még a halandóság is napról napra kevesedik. Azelőtt többezer megvásárlott rabszolgát szoktak volt itt felhalmozva a Brazíliából érkezendő hajók számára készen tartani; e szerencsétlenek közül számosan naponként elhaltak, s az utálatos, nyereségvágyó tulajdonosok a megholt testek eltakarítását sem tartották kötelességüknek, hanem csak a városon kívüli gyepre hordatták ki, zsákmányul a ragadozó állatoknak. Már pedig az éjjelenkint rejtekeikből kibúvó hiénák és sakálok a széttépett holttestek darabjait a város utcáin keresztül hurcolták, s azokat félig megrágván, szétszórták, s otthagyták, hol azután elrohadtak, s a levegőt megrontották. Jelenleg a város délkeleti részén, emelkedett szellős helyen, magas falakkal kerített két temető van (kalundo); egyik kápolnával ékeskedik, s a fehérek, vagyis keresztények, a másik pedig a rabszolgák és pogányok eltakarítására szolgál. Most már közkórház is van (hospital de misericordia*), melyben a szegény betegek ingyen vétetnek föl. (Tams is megemlíti a két temetőt, s megjegyzi, hogy az európaiak a holttestre oltatlan meszet hintenek, s néhány üveg ecetet öntetnek, hogy gyorsabban elrohadjon. A feketékről azt mondja, hogy halottaikat napnyugtakor takarítják el, s hogy a holttestet megégetik. Hunfalvy János)”
—félelmetes higiénés állapotok és kegyetlen körülmények. Afrika, 1850 körül.

*misericordia – az irgalmas rendet tagjait is így nevezték: misericordiánusok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/21 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Inszomnia

Nem iszom-nia! Azonnal tegyük le a poharat! Nem az ivással, hanem az alvással van kapcsolatban.

Inszomnia = alvászavar. Melyikünk ne találkozna a kérdéssel személyesen, szemtől szembe? Kinek ne lennének problémái az alvással, amikor stresszes időszakon megyünk keresztül? Mindenkivel megesik, van aki krónikusan szenved tőle.

A napokban került kezembe ismét a Purebl György orvoskollégám és barátom által összeállított: 100 kérdés-felelet az inszomniáról c. füzete. 35 oldalban remekül összeszedte a téma kapcsán felmerülő kérdéseket, a válaszok rövidek, tömörek és velősek.

Korábban szimpóziumokon gyakran tartottunk háziorvosok számára előadásokat, ő pszichiáterként az alvászavarról, én pedig légúti fertőzésekről. Így aztán olyan sokszor hallgattuk meg egymás előadását, hogy mondtuk is: ő az inszomnológusok (alvászavarokkal foglalkozó szakember) között a legjobb infektológus (fertőző betegségekkel foglalkozó szakember), én meg az infektológusok között a legjobb inszomnológus. Hát így találkoznak – talán egymástól távolinak tűnő – szakmák és szakemberek az orvostudomány széles palettáján.

A füzetet a sanofi-aventis adta ki, hátha megér újabb kiadást is. Ajánlom minden kedves “alvászavaros” olvasónak!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/08/21 hüvelyk Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , ,

Ismét itt az idő: költözünk…

… vagy legalábbis tervezzük.

Ha már a fecskét és a gólyát emlegettem az előző bejegyzésben, akkor feltétlenül szólnom kell a kórházi költözésekről. Nemsokára ismét közeledik a szezonja. Persze – a madarakkal ellentétben – nem az évszak vagy az időjárás határozza meg, mikor kell egy osztálynak más helyen újraindulnia, de a bekövetkezése mégis hasonlóan hektikus és előre meg nem jósolható, akár az időjárás áprilisban.

Gondoljunk csak arra, hogy vagy húsz évig nem történt semmi. Minden ugyanott volt az egri Markhot Ferenc Kórházban, ahova az 1980-as évek elején a Knézich Károly utcai tömb elkészültekor elhelyezték. Aztán egyszer csak a kórházé lett a volt nővériskola a patakparton. Jött a változás, költöztek belgyógyászatok, a Baktai útról pedig bejött a psychiátria a Markhot Ferenc utcai történelmi épületbe (1909-ben készült), felújítást követően. De jobban nem mennék bele a részletekbe. A lényeg, hogy aztán megint csend következett, de csak néhány évig.

Jött a nagy durranás, megérkezett a HospInvest. Nemcsak füstje volt a dolognak, hanem lángja is. Nagyon sokan megégtek. A változás pedig ismét osztályok költözését hozta magával. Hosszú lenne felsorolni, hány osztály költözött, de az infektológiáról azért kell megemlékeznem, mert annak aktív részese voltam. Gyakorlatilag 24 óra alatt kellett áthelyezni az osztályt úgy, hogy a betegellátást ne veszélyeztesse. Végül is hétvége volt, ráadásul halottak napja (november 1.). Így csendben, gyorsan: sikerült. Hétfőre pedig gyakorlatilag teljes volumennel működhettünk. A részletektől megkímélem az olvasót, de az biztos, hogy éltre szóló élmény és emlék marad.

Most ismét itt állunk: a nagy beruházás előtt. 5 milliárd forintból új tömb és osztályfelújítások történnek, ismét költözni kell majd. Újra csak kikerülöm az osztályok felsorolását, de ismét érintett vagyok: most a Higiéniai Osztályt fogjuk új helyre költöztetni. Nagy lesz, szép lesz, korszerű lesz, a XXI. századnak megfelelő kialakítással és felszereltséggel. Reményeim szerint 4 évvel a megelőző költözéshez képest ismét belevágunk egy új hely birtokba vételéhez. Akkor az infektológia – ma már jó helyen van -, most a higiénia következik.

Erről folynak már most az egyeztetések a kórházban. Örömteli egyeztetések, várjuk az új tömböt és a korszerűbb kórházat. Csak lenne meg az első kapavágás!

Ha túl vagyunk rajta, talán 2012 nyarán, akkor feltétlenül be fogok róla számolni ezen a fórumon.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/07/17 hüvelyk Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , ,