RSS

Afrika címkéhez tartozó bejegyzések

Alul folyik ki a ganyé

Kolera ágyak márpedig voltak, nem csak az írói fantázia szüleményei. Sőt, ma is vannak, hiszen a Földnek van olyan országa, ahol rendszeresen előfordul a kolera. De akkor mi is az a “kolera ágy”?

Mai, modern kolera-ágyak Afrikában (forrás Internet)

Mai, modern kolera-ágyak Afrikában (forrás Internet)

OIyan különleges kórházi ágy, aminek a közepén van egy luk. Azért készül így, mert ebben a fertőző megbetegedésben folyamatosan folyik a híg széklet (ami szinte már csak víz) a betegből. A WC-re erőtlensége miatt kimenni nem tud, tisztába tenni pedig nem lehet, hiszen folyamatosan kellene cserélni alatta a lepedőt. Erre találták ki ezeket az alkotmányokat: ágy, lukkal a közepén. Így a luk alá vödröt téve egyszerűbbé válik a fertőző, víz-szerű széklet kezelése, ürítése.

A kolera egyébként évszázadok óta tizedeli az emberiséget. Jelen volt a XVIII. és XIX. században is. Erre példa a magyar szabadságharc: Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egészségügye és honvédorvosai címmel gyűjtöttek össze orvostörténeti tanulmányokat. Ebben bizony több helyen is szó van a koleráról. Például Kapronczay Károly ír az orosz szemtanúk beszámolóiról itt.

Néhány szépirodalmi mű is foglalkozik a kolerával: pl. Gabriel Garcia Marquez – Szerelem kolera idején vagy éppen William Somerset Maugham – A színes fátyol.

Ma már nejlonnal védik az ágyak anyagát, így a fertőtlenítés is könnyebben megoldott

Ma már nejlonnal védik az ágyak anyagát, így a fertőtlenítés is könnyebben megoldott

Ezért gondoltam, hogy idehozom az Egy tucat esztendő kolerás részletét. Sokan visszajeleztek, hogy ütős volt a fejezet, illetve többen rákérdeztek, hogy tényleg léteztek-e ilyen ágyak? Nos, a fotók magukért beszélnek.

Íme a részlet a könyvből:
“A negyvenes évek végén (1740) is volt egy kisebb hasmenéses járvány, akkor jutott eszébe, hogy olyan hordágyra fektessék a nyomorult beteget, aminek a közepén luk van. Azért lett így megalkotva, hogy a híg emberi ganyé könnyedén kifolyhasson. Szegény purger ne maga alá engedje. Sztrogov is ilyenen feküdt, puszta feneke kilátszott a lukon a föld felé.”— 24. fejezet: Ganyé mindenfelé.

Csak érdekességként jegyzem meg, hogy néhány mai kórképben: rotavírus, calicivírus enteritis vagy éppen clostridium, salmonella, előfordul igen híg, gyakori, vízszerű székletürítés. Ilyenkor bizony nem is lenne rossz ötlet a betegágy közepén a luk és a vödör.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2013/07/06 hüvelyk Kórház és a szakma, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Ajánlott olvasmány – sőt, kötelező

Wolfgang Bühne: Jézus imaélete (Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió)

Zambiában (Afirka) van egy város, amit úgy hívnak, hogy Livingstone. A nevét egy 19. századi misszionáriusról kapta, akivel egy nemrégiben kapott könyvben találkoztam. Íme egy részlet:

“Az ismert Afrika-kutatóról és misszionáriusról, David Livingstone-ról azt írják életrajzírói, hogy amikor teljesen az ereje végén járt, fekélyek és belső vérzések gyötörték, segítői már csak hordágyon tudták vinni Ilala (Zambia) mocsaras vidékein keresztül.
Éjszakára a permetező eső ellen kunyhót építettek neki. A bejárat előtt egy fiú őrködött, hogy meghallja, ha Livingstone éjszaka hívja. Amikor a fiú reggel négy órakor megnézte, mi van vele, a misszionárius nem a hordágyon feküdt, hanem előtte térdelt. A fiú tele aggodalommal és félelemmel hívta a többi segítőt, akik végül félénken odalopakodtak a térdelő alakhoz, és azután megrendülten kellett megállapítaniuk, hogy már hideg és merev volt. David Livingstone a térdein fejezte be nagy feladatát szívből szeretett Afrikájában, és imádkozva ment át az örökkévalóságba, mint egykor nagy Mestere – magányosan, de mégsem egyedül…
Néhány héttel korábban, az utolsó születésnapján ezt írta a naplójába: Jézusom, Királyom, Mindenem, újra Neked adom az egész életemet. Fogadd el, és add, tiszteletre méltó Atyám, hogy befejezzem feladatomat, mielőtt ez az év véget ér. Ezt kérem Jézus nevében. Ámen, így legyen.”

A könyvet, amiből idéztem, Wolfgang Bühne írta. Nagyon értékes darab és ajánlom olvasásra mindenkinek. Magyarul az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió adta ki.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/11/14 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , ,

Umutima wandi, a kedvenc

Már meséltem korábban arról, hogy Zambiában megismerkedtem Justin Phirivel, akinek a beceneve az iskolában ugyanaz volt, mint nekem: Masza (nem véletlen a masza.net domain név). A tőle kapott bemba zenét gyakran hallgatjuk a családban. Az egyik dal pedig igazi sláger lett. A kedvencünké vált és a fiúk (értsd: fiaim) is, bár a szöveget nem értik, éneklik és dúdolják. Így aztán megkértem Justint, hogy küldje el a szöveg angol fordítását. Ezt most íme, közlöm. Először az eredeti szöveg, aztán versszakonként az angol fordítás:

1. Umutima wandi ulesangalala sana, pakumfwa ubwete bwenu tata
Awe mwandi tata mwalilinga ukulumbaishwa
Chorus Nkalilumbanye ine chine tata, Nkalumbanye ine x3
Kalenga wami.
Nshimwitwa pakakala

(My heart rejoices when I hear you’re calling Lord
Oh my lord to deserve all the praise.
Chorus Let me praise you,let me praise you x 3
My Creator
Awesome God)

2. Amaboko yandi aya, yaletotela totela x3, shina lyenu tata
Awewa mwandi tata mwalilinga ukutotelwa
ChorusChine tata nakamitotele ine x3
Kalenga wami
Nshimwitwa pakakala.

(My hands clap for you my lordx3 over your name lord
Oh my lord you deserve all the claps
Chorus let me clap for you my God
My Creator
Awesome lord)

3.Umubili wandi uyu uleshanina shanina x3 ishina lyenu tata
Awe mwandi tata mwalilinga ukushanina
Chorus chine tata nkamishanine ine
kalenga wami
Nshimitwa pakakala

(My Body dances over your name lord,x3 over your name
Oh my God you derserve all my dance
Chorus let me dance for you
My creator
Awesome God)

4. Akanwa kandi aka kaleimbila x imbila 3 shina lyenu tata
Awe mwandi tata walilinga ukuimbilwa
Chorus nkamiimiimbele ine
Kalenga wami
Nshimwitwa pakakala.

(My mouth is singing for you my lord singing x3 over your name
Oh my God you deserve all the singing.
Chorus Let me sing for you
My creator
Awesome God)

5. Nkamilumbanyi ine mwe lesa tata
Nkamitotele ine mwe shaka panga
Chine tata nakamitotele.

(Let me praise you my God
Let me praise you my creative lord
Truelly lord I will praise you.)

Ahogy a fentiekből kiderül, ez egy dicsőítő ének. Gospel. Dicsőség Istennek!

Alább pedig linkelek egy videót, ha valaki meg akarja hallgatni:

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2012/09/15 hüvelyk Afrika, Zene

 

Címkék: , , , , , ,

Torzított térképek

Csodálatos térképek. Egyszerre lenyűgözőek – nemcsak azért mert szép színesek – és egyszerre megdöbbentőek. A készítőik úgy torzították el a világtérképet, hogy az az egyes szakterületek egyes adatait ‘méretarányosan’ tükrözzék. Az eredmény meglepő és elgondolkodtató.

A teljes képanyag megtalálható a www.worldmapper.org oldalon. Az oldalt a DHC-n ajánlották, ahol nemrégiben részt vettem.

Íme néhány, saját szakmámat érintő adat:

Indulásképpen azért egy kb. normális, nem torzított térkép…

Egy nagy sárga paca, vagyis Indiában halnak meg a legtöbben veszettségben, a világ többi területe a védőoltások és az állatpopuláció oltása miatt szinte teljesen védett a megbetegedéstől

Polio, vagyis járványos gyermekbénulás – micsoda? Még mindig létezik a Salk vakcinák és a Sabin csepp után? Igen. Ismét India, meg Afrika egyes országai.

Csak, hogy mi is rajta legyünk: A GYERMEKKORI HASMENÉSEK száma – jól látható, hogy mindenütt van, de ismét India a legérintettebb

HIV – AIDS, létezik kezelés, de Afrikában még mindig fehér foltok vannak, ezért óriásira megnőtt néhány ország ezen a torz térképen

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/31 hüvelyk Emberek, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Magyar László és a sárga hideglelés

Magyar László a XIX. század nagy utazója volt. Testestől lelkestől belevetette magát Afrikába, ami az 1800-as évek közepén bizony nem volt egy életbiztosítás (írtam róla korábban itt és a csecselegyekről itt). Mielőtt pedig nekiindult volna a mai Angola vidékének, még több helyen is megfordult. Erről így számol be egy levelében (1851. április 20, Yah-Quilem):

Baía – a hatalmas öböl

“Odahagyván Triestet az ausztriai posta-hajón, hol mint hajós kadét szolgálatot vállaltam, egy szerencsés utazás után Brazíliába a Bahia de todos os santos-i öbölben horgonyt vetettem; itt odahagyván az ausztriai hajós szolgálatot, Nyugat-Indiákra hajóztam, hol Havanából egy spanyol contrebandehajón mint köztengerész a guineai szerecsen partokra vitorláztam. Felette szerencsés valék ezen veszedelmes és átkozott kereskedésben; mert öt hónapi utazás után igen betegen, de teli erszénnyel ismét Cubára visszatértem, a nyert 1500 spanyol koronás tallérok tanulni kívánó lelkemet el nem csábították; sőt ezen pénzen vala első műszere tervem kivitelének, melyre való nézve hat hónapig egy jeles nauticus professzornál nevezett célra órákat fizettem, hol magamat elegendőleg kiképezve, és a szükséges hajósi műszereket megszerezve “Albatros” spanyol hajón mint másod pilot Keletindiákra eveztem, hol a kapitány meghalálozott, és Szumátrán, Jáván keresztül Madagaszkár szigeten az antongili öbölbe érkeztem. Itt csaknem halálra megbetegedtem a sárgahideglelésben. Majd egy francia hadi-hajón mint utas a Jóreménység Fokára utaztam, hol mintegy két hónapi mulatás után a tengerészek ispotályában egészségem helyreállott.”
—mi lehetett ez a “sárgahideglelés”, nehéz megmondani. Természetesen az ember a sárgalázra gondol elsősorban, de a malária vagy éppen a leptospirosis, hantavírus fertőzés, de a dengue is tud a láz mellett sárgasággal (icterus) járni. Mindenesetre az a lényeg, hogy Magyar László túlélte, így utazása folytatódott és a fenti sorai is megszülethettek, amelyeket édesapjának írt haza, Magyarországra.

Egy másik érdekes részlet a könyvből:

Rabszolgakereskedelem ábrázolása

“A rabszolgakereskedés eltörlése jótékony befolyásának kell tulajdonítani a Benguela lakosai közt naponként gyarapodó mívelődést, s több hasznos intézvénynek kifejlődését. A jobb rendőrségi intézkedések folytán jelenleg még a halandóság is napról napra kevesedik. Azelőtt többezer megvásárlott rabszolgát szoktak volt itt felhalmozva a Brazíliából érkezendő hajók számára készen tartani; e szerencsétlenek közül számosan naponként elhaltak, s az utálatos, nyereségvágyó tulajdonosok a megholt testek eltakarítását sem tartották kötelességüknek, hanem csak a városon kívüli gyepre hordatták ki, zsákmányul a ragadozó állatoknak. Már pedig az éjjelenkint rejtekeikből kibúvó hiénák és sakálok a széttépett holttestek darabjait a város utcáin keresztül hurcolták, s azokat félig megrágván, szétszórták, s otthagyták, hol azután elrohadtak, s a levegőt megrontották. Jelenleg a város délkeleti részén, emelkedett szellős helyen, magas falakkal kerített két temető van (kalundo); egyik kápolnával ékeskedik, s a fehérek, vagyis keresztények, a másik pedig a rabszolgák és pogányok eltakarítására szolgál. Most már közkórház is van (hospital de misericordia*), melyben a szegény betegek ingyen vétetnek föl. (Tams is megemlíti a két temetőt, s megjegyzi, hogy az európaiak a holttestre oltatlan meszet hintenek, s néhány üveg ecetet öntetnek, hogy gyorsabban elrohadjon. A feketékről azt mondja, hogy halottaikat napnyugtakor takarítják el, s hogy a holttestet megégetik. Hunfalvy János)”
—félelmetes higiénés állapotok és kegyetlen körülmények. Afrika, 1850 körül.

*misericordia – az irgalmas rendet tagjait is így nevezték: misericordiánusok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/21 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Magyar László és a miazmák

1985-ös kiadás

Magyar Lászlóról már írtam az Ismét a lundákról c. bejegyzésben, mert ő volt az első magyar, aki kapcsolatba került velük. Említettem még a A csecselégy… c. bejegyzésben, hogy a rabszolgakereskedelemmel is találkozott 1848-ban. Íme, további érdekes részlet a Magyar László afrikai utazásai c. könyből:

“Ponta de Lenha (erdőfok) mint már említettem, egy nevezetes emporiuma a rabszolga-kereskedésnek Dél-Afrikában. A Zaire (Kongó) éjszaki partján mintegy 70 teng. mfdre felfelé a torkolatjától, egy alacsony; mocsáros és a folyam által csaknem mindig elöntött, sűrű erdőség közepett, bambuval épített mintegy 40 emeletes házból áll. – E vidék klímája öldöklő minden európaira nézve és csak a nagy nyereségvágy miatt veszélyeztetik életüket az itt-tartózkodó fehér rabszolgakereskedők, mert általában európai ember bár erős testalkotással bír is, itt három esztendőnél tovább nem élhet. A mindig nedves, iszapos föld borítva van sötét erdőkkel, melyekből a forró aequatori napsugarak által főzetve, szüntelenül gözölg ki az életrontó miaszma; ide járol még ezen demoralizált embereknek általános életmódja, mely kizárólag evésből, ivásból és paráznaságból áll.”
—Amikor Magyar László Afrikába utazott (1840-es évek vége), akkor még Robert Koch kisfiúként rúgta a labdát Clausthalban, Alsó-Szászországban. Így az emberiség nem ismerte a fertőző betegségek eredetét. Sok infekciós kórképet (fertőző betegséget) a kipárolgásoknak, kigőzölgéseknek, a miazmáknak tulajdonítottak. Erre gondolt Magyar László is 1848-ban, amikor idhaza dúlt a szabadságharc, ő pedig Afrika dzsungelében tette felfedezéseit.

Egy másik, érdekes részlet:

“Több kanyargó patakok öntözik a földet, melyek szelíd hömpölygéssel viszik tiszta vizüket a zavaros Zaire (Kongó) folyamba; a mindíg zöldellő fák lombjain a különféle színű éneklő madaraknak szakadatlan koncertje vala hallható. A lég közel levő folyamtól mérsékelve levén, mondhatom, ezen vidék egy kies kerthez hasonlított, ide járult még a lakosoknak békés és nyájas külseje, kik csoportonként engemet környezve, szüntelen kiálták: ‘Evoe kindele‘ (Nézd a fehér embert!).”
“Kindele…” érdekes újra olvasni a kifejezést, ami fehér embert jelent. Kalene közelében is hasonlóan kiabálnak a néger gyerekek: Chindeli, chindeli… (Fehérek, fehérek!). Furcsa volt annak idején hallani (írtam róla itt). Milyen sértő lenne az utcán kiabálni, hogy: Fekete, fekete…

Ezzel kapcsolatosan a múlt héten (a DHC-n) hallottam egy történetet. Egyik előadónk (Maureen Wilkinson professzorasszony) 1988-ban Kenyában járt. Egy szafarin, az egyik este a tűznél az egyik amerikai fiatalemberrel ültek, akit a becenevén csak Barrynek szólítottak. Ő arról beszélt, hogy milyen nehéz feketének lenni a fehérek között. Maureen férje pedig arról tette bizonyságot, hogy misszionáriusként milyen nehéz fehérnek lenni a feketék között. Évekkel később tudták meg, hogy Barry teljes neve Barack Obama, aki aztán az USA elnöke lett.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/02 hüvelyk Afrika, Emberek, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Ismét a lundákról

M. K. Fisher lunda nyelvkönyvét nézegetve (írtam róla itt) botlottam bele abba a bevezetőbe, amelyben röviden összefoglal a szerző néhány olyan illemszabályt, ami véleményem szerint nemcsak a lunda nép körében érvényes, hanem szerte Afrikában. Egy kis ízelítő:

A Lunda nép egy 640 km hosszú területen él, ami dél-nyugat Zairétől (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) húzódik Zambia észak-nyugati részéig, benyúlik észak-kelet Angolába is. Nyelvük a ndembu, megkülönböztetésül a luundától, ami tulajdonképpen az urundi. Lundaföld déli részén Lunda Iwe Shindinek hívják. Szokásaikat tiszteletben kell tartani!

Üdvözlésnél a fiatal megvárja, amíg az idősebb köszön neki. Mwani – közben kétszer üti össze a tenyerét megfelelő szögben tartva. Ha az egyik kéz foglalt, akkor a szabad kézzel a mellkasra ütnek. A földön ülve a karra-hasra szórt föld is az üdvözlés része.

Az ülésrendet szigorúan veszik. A férfiak és nők nem ülnek együtt. Ha mégis szükséges, akkor a sorrend: nő-férfi, férfi-nő, nő-férfi a sorrend. Vagyis a férjek mellé mások feleségei nem kerülnek. Távolságot tartanak.

A javakat megosztják, általában mindenük közös. Kivéve a főnököt, aki azt mondja: “Az én falum.” Egyébként azt mondják: a miénk. A vadász a zsákmányt az egész faluval megosztja.

Az étkezések során a nők és férfiak nem esznek együtt. A különleges vendég maga eszik a házban a vendéglátójával. A maradékot hazaviheti. Ha pl. szárnyast készítenek a tiszteletére, akkor teljesen meg kelle enni vagy elvinni a maradékot.
Étkezés előtt vizet öntenek a vendég kezére, ami a földre csorog. Vizet csak az étkezés végén isznak, akkor ha erre felszólítás történik.
A böfögés a vendég elégedettségét jelzi.
Mással egyszerre nem szabad a falatot a tálba mártani!

Az ajándék azonnal nem viszonozható. Ez tönkreteszi a barátságot. Meg kell várni a viszonzással a következő adandó alkalmat!

Soha nem hívják állatnak a másikat, még viccből sem. Csak a népmeséikben mondanak állatnevet emberre (pl. kismajom).

—Érdekes gondolatok ezek.

Az interneten utánajárva, megtaláltam azt, hogy ki volt az első magyar, aki a lunda néppel kapcsolatba került. Úgy hívták, hogy Magyar László (Afrika-kutató). Több, mint 150 évvel ezelőtt járt ott:

“Biében megtelepedve tervezte megismerni Lunda-országot, vagy amint nevezni szokták: a Muata Jamvó birodalmát. (A lunda egy bantu törzs Zaireben és a 16. században hatalmas birodalmuk volt a Kongó-medencében. A Muata Jamvó az uralkodó megnevezése volt.) A felfedező úthoz szükséges anyagiak előteremtésére több árut Benguelába szállíttatott és ott nyereséggel eladta. Karavánja 1850. február 20-án indult útnak 235 fegyveressel. Útjára felesége és rabnői egy része is elkísérte. Több tartományt bejárt, egy sereg afrikai törzsnél megfordult. Magyar László ezen az útján felfedezte a Kongó és a Zambézi folyók vízgyűjtő területét, s a Kasai folyót követve augusztus vége felé érte el útja talán legészakibb pontját, Yah Quilem városát. 1851. május végén indult vissza Biébe. Útját úgy irányította, hogy felkeresse Kabebét, a rettegett uralkodó, Muata Janvo székvárosát. Lunda-ország fővárosának életét, Muata Jamvó barbár pompájú udvarát először Magyar László írta le. Tudósításából derült ki az uralkodó kegyetlensége, aki egész települések lakosságát adta el rabszolga-kereskedőknek a nemesek kivételével, akiket viszont kivégeztetett. Alattvalóit sokszor orr-fül, szeméremtest levágásával büntette.” 

—Nem lehetett könnyű az élet akkoriban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/06/20 hüvelyk Afrika, Emberek

 

Címkék: , , , , ,

Svájcer Albert

Albert Schweizer képe bélyegen

Már kisgyermek koromban láttam édesapám bélyeggyűjteményének egyik darabján az arcképét, aztán valamikor a 90-es években a hatvani kórház felvette a nevét: Albert Schweizer. Most olvastam afrikai működésének első néhány évéről szóló visszaemlékezését. Nem térek ki a könyv tartalmára részletesen, mert akit bővebben érdekel, az olvassa el, használtan egészen olcsón kapható (pl. itt). Rövid, velős és érdekes.

De van benne néhány érdekesség (Orvos az őserdőben):

*****

“Megérkezésem előtt egy évvel N’Zeng néger tanító, aki az amerikai missziós iskolában működött, tolmácsnak és ápolónak ajánlkozott az orvos mellé. Megüzentettem neki, hogy mihelyt Lambarenébe érkezem, rögtön beállhat. Mégsem jött el, mert szülőfalujában, amely körül-belül száz kilométerre van ide, valami örökség ügyében egy palavert* kellett elintéznie.

*Palaver a portugál palavra szóból származik és ünnepélyes tárgyalást jelent.”

paláver — hogy ezt pont ebből a könyvből kellett megtudnom! Megnéztem azért a “nagy” szótáramban, vagyis A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában, de nincs benne. A Magyar értelmező kéziszótár is csak annyit mond: 1. Népr Afrikai négerek tanácskozása. 2. tréf Tárgyalás. biz v. gúny Kellemetlen, hosszadalmas vita. Nagy ~ volt? [nk: ang<afr<port]… szóval mégiscsak a portugálból jött!

*****

“A dohány levélalakban kerül forgalomba és bizonyos mértékben helyettesíti az aprópénzt. Körülbelül öt fillér értékű dohánylevélért például két ananászt lehet vásárolni. Minden kisebb szolgálatot dohánylevéllel jutalmaznak. Szörnyen komisz dohány járja errefelé. Hét dohánylevelet egy fej dohánnyá kötnek össze. Ennek körülbelül fél frank az értéke. Így érkezik a dohány Amerikából nagy ládákban Egyenlítői-Afrikába. Utazásra senki sem visz magával pénzt, hogy útközben élelmiszert vásárolhasson az evezősöknek, hanem egy láda dohánylevelet. A csónakon aztán ráül, nehogy a négerek útközben kifosszák az értékes ládát. A csereüzleti dohány sokkal erősebb, mint az, amelyet a fehér emberek szívnak.
A legtöbb nikotinmérgezés nőknél fordul elő.” —érdekes megközelítés.

*****

“Hogy Afrikában megálljuk a helyünket, szellemi munkára van szükségünk. Művelt ember, ha még oly különösen hangzik is, jobban bírja az őserdőben az életet, mint a műveletlen, mert olyan pihenésre van alkalma, amely amaz előtt ismeretlen. Ha elolvasunk egy komoly könyvet, megszűnik az azonosságunk azzal, aki naphosszat felőrlődik abban a küzdelemben, amelyet a bennszülöttek megbízhatatlansága és az állatok tolakodása ellen folytatunk, és ismét emberré leszünk. Jaj annak, aki ily módon nem találja meg ismét önmagát, és nem tud újabb erőt gyűjteni. Tönkremegy a szörnyű afrikai mindennapokon.” —vagyis a hétköznapok fogságában.

*****

Ja, és most tudtam meg, hogy Strasbourgban született. Abban a városban, amiről írtam már korábban itt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/04/09 hüvelyk Afrika, Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Fekete sakk

Fekete, fehér, sakk, matt. Világos kezd, sötét folytatja. De milyen sötét? Hát a nagyon sötét. Mert bizony létezik “néger” sakk. A figurák pedig nem fehérek és feketék, hanem barnák és nagyon barnák, szinte feketék. Hadd illusztráljam:

Az afrikai sakk, ahol a bábuk barnák és még barnábbak

Ha pedig közelebbről megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a figurák sem a hagyományosak, hanem igazi afrikai arcokat mímelő faragások:

Az arc tipikus, ez éppen egy világos gyalog (paraszt) két sötét gyalog között

A piacon adták kwacháért, vagyis a zambiai pénzért. Alkudni lehetett, így olcsó volt, Dániel fiamat leptem meg vele. Ő nagyon szeret sakkozni. Így majd minden nap leülünk egy parti erejéig. Persze meg kellett szokni a figurákat. A futó, királynő (vezér) és király kicsit nehezen megkülönböztethető. Göndör haj és faragás itt is, ott is. De azért sikerült játszani, élvezzük is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/29 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Missziós bandázs

Az ősi kötszer, a hűség és kitartás jelképe. Muszáj bemutatnom, annyira nosztalgikus és a múltat idéző.
Mission bandage

Még valamikor az 1960 vagy 1970-es években készülhetett, maximum 1980. De még van belőle Afrikában. A missziókat támogató, lelkes és hűséges emberek mementója ez. Őrzi a múltat. Bár már a valódi sebkötözésben haszontalan, sterilitását elvesztette, de rögzítésre, kar felkötésére még mindig alkalmas. Ritkán vesszük elő.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/28 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , ,