Maszárovics Zoltán blogja
Tág fogalomkör. Egyszerűen, ha valamivel kapcsolatosan megfogalmazódik bennem valami és méltónak ítélem a közzétételre, akkor az itt megjelenik.
Rettegés a felhőért (Nem azért mert aszály van és kell az eső...) Akinek szállt már el a merevlemeze (nem egy repülő bakelitre gondolok, hanem amikor adatvesztés következett be), annak felcsillant a szeme a GoogleDrive megjelenésekor, vagy éppen korábban egy megbízható "ftp" szerver láttán. De Apple gépek használatakor az iCloud szolgáltatás bevezetése hasonlóan átütőnek bizonyult. Igen, a … Bővebben: Rettegés a felhőért – rettegés a felhőtől
ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). Most a II. évfolyam 6. szám cikkeit futottam át, a kiválasztott cikk minden időben aktuális, ma is. A címe: Két tábor, a szerzője pedig Brian Gunning: "Vannak gyülekezetek, ahol két tábor létezik: … Bővebben: Két tábor – te melyik táborban vagy? (ÉGy 7/46)
...vagyis: "Munka rend". Így, nagybetűvel. Hiszen ha az ember dolgozik, az megérdemli a nagybetűt, tegye azt az emberek épülésére vagy éppen Isten dicsőségére. Sajnos, a kifejezést kissé devalválja vagy inkább egyenesen iszonyattá teszi az auswitzi felirat: "A munka szabaddá tesz" („Arbeit macht frei”). Pedig igen is, a munka valóban szabaddá tesz. Különösen akkor, ha az megfelel … Bővebben: Raspored rada
Kicsit bajban vagyok, amikor Isten embereit, Jézus Krisztus hűséges munkatársait "lenagyágyúzom". De amikor olyan igehirdetőket ismerek meg, akik Isten országa építésében igen sokat tettek, szolgálataikkal sok ember lelki-szellemi növekedéséhez, épüléséhez járultak hozzá, akkor magam is azt mondom: ezek "nagy kaliberű emberek". Úgy is mondhatjuk, hogy nagy formátumúak. A mai szóhasználat így jellemzi a többi emberre … Bővebben: Három “nagyágyú” gondolatai egy helyen
Annak idején, amikor hétfőnként nem volt adás, remek alkalom volt arra, hogy a családok leüljenek és valami közös programot csináljanak a hét első munkanapjának estéjére. Ma is időnként szükség van ilyen adásszünetekre. Így most számomra is fontos, hogy a blog megpihenjen. Két és fél év ebben a rohanó világban nagy idő. A bejegyzések folyama most … Bővebben: Adásszünet…
"Hétköznapi értelmezésben veszélyes állatoknak tartjuk az emberre támadó cápákat, krokodilokat, az emberevő tigriseket, mérges pókokat, skorpiókat, mérges kígyókat stb. [...] A húsevő ragadozóknak, mérges kígyóknak, cápáknak stb. a legfőbb prédája nem az emberek közül kerül ki. A legveszélyesebb állatokat nem köztük kell keresni, a legtöbb halállal végződő »állat és ember találkozások« nem hozzájuk fűződnek. Vannak … Bővebben: Veszélyes állatok – zoonózisok
Azt a címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek, hogy "Királyi váró – Proletár konténer". Most ugyanis betelt a pohár! A gödöllői vasútállomáson ebben a hideg, viharos időben sem lehet normálisan várakozni (éppen egy közeli hozzátartozóm fagyoskodik), közben pedig ott pípeskedik a Királyi váróterem gyönyörűen felújított épülete, de hát abból múzeum lett. Helyette a "proletároknak" ott … Bővebben: Királyi konténer
Amikor valamilyen csoda-kütyüt mutatnak nekem, legyen az okostelefon, tablet stb., akkor fel szoktam kiáltani irónikusan: "Hol tart már a tudomány!" Egyrészt nagyon hasznos ez a számtalan számítás- és híradástechnikai fejlesztés, de persze van hátulütője is, mert a technika és az internet együttesen képes úgy lekötni az ember figyelmét, hogy nem marad már kapacitása a körülötte … Bővebben: Hol tart már a tudomány!
ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). Most a II. évfolyam 5. szám cikkeit futottam át, mind kedves nekem. De talán a legelső a legmegdöbbentőbb. Így ezt most ismét közreadom ebben a formában. A cikk bevezetője: Ezt az … Bővebben: Versengés a műhelyben (ÉGy 6/46)
Amikor még a szüleimmel éltem (na, nem most volt), még volt televíziónk. Akkoriban igen gyűlöltem a reklámokat. Mindig ugyanazt sulykolják, idétlen szövegek, villódzó képek, ráadásul megszakítják a műsort. Mára a reklámok átalakultak. Számomra is, hiszen nincsen televíziónk (már 15 éve, nem is hiányzik), de az interneten is jelen vannak a reklámok: akár a postafiók jobb … Bővebben: Két reklám és az örökélet
A hétköznapok fogságában 