Ha az ember egy jó könyvet olvas, pláne, ha friss kiadás, akkor mihamarabb igyekszik megosztani a róla szóló információkat. Így jártam most Paul White könyvével.
A dzsungeldoktor a mai Tanzánia területén dolgozott néhány évtizeddel ezelőtt. Élményeit könyvekbe foglalva tárta az érdeklődők elé, ausztrál misszionáriusként természetesen angol nyelven. Ha jól tudom, több, mint 15 könyve jelent meg, melyben orvosi eseteket, a hétköznapok forgatagát, nehézségeit, küzdelmeit és örömeit mutatja be.
Magyarországon az Evangéliumi Kiadó kezdte meg a híres szerző könyveinek magyar nyelvű kiadását. Már több évtizede jelent meg A buyufa alatt c. mű, ami nem az orvos élményeit, hanem afrikai állatok életre keltésével, megszemélyesítésével játszadozva az élet nagy igazságait (köztük a keresztény igazságokat is) mutatja be. Említettem három éve a “Paul White, a dzsungeldoktor” c. bejegyzésben, ahol második magyarul megjelent könyvéből idéztem: Dzsungeldoktor az oroszlánok csapásán.
Harmadik magyarul megjelent könyve elég friss, hiszen néhány hónapja jelent meg. Címe: Maszáj. Szenteltem is neki nemrégiben egy bejegyzést Masza nem maszai és nem is maszáj címmel.
Ehhez nagyon hasonló, kissé talán tagoltabb, önálló rövid történeteket tartalmaz a 4. könyv. Ízelítőképpen néhány gondolatot szeretnék megosztani belőle, idézek a könyvből, aztán hozzáfűzöm:
— Alapítványi ágyak (8. oldal)
“- Milyen nagyok itt a költségek egy főre?
– Csak 10 pennyt számítunk naponta, Jonatán. Ezeknek az ágyaknak a legnagyobb részét ugyanis honfitársaim fizetik. Kedves, meghalt hozzátartozóik emlékére alapítanak egy-egy helyet a kórházunkban. Valóban, nem lehetne méltóbban emléket állítani kedves halottunknak, mintha egy élőt segítünk.
– Mennyit fizetnek a barátaid?
– Tíz angol fontot évente, Jonatán, gyakran még többet is, máskülönben nem is lenne valódi áldozat.
– Ezzel három gyermeknek is megmenthetitek az életét!
– Három gyermeknek? Még egy tucatnak is!”
Elgondolkodtató. Bár a 10 angol font ma már kevés, illetve kevesebb pénznek számít, de maga az aktus fantasztikus. Manapság, ha megnézünk egy temetőt, akkor szinte szarkofágokat látunk. Emberek kuporgatják a pénzüket, hogy egy nagy márvány kő lehessen a sírhelyükön. Bizony tényleg szebb lenne, ha ilyen pénzeket az emberek életek megmentésére szánnának.
— Különleges műtét (39. oldal – vigyázat spoileres!)
“Csütörtök délután mindig átnéztük a műtő összes felszerelését, a műszereket letörölgettük spiritusszal, megolajoztunk minden mozgatható részt. Daudi éppen az ércsipeszeket akasztgatta a maguk helyére.
– Holnap délután használni fogjuk ezeket, Daudi – mondtam. – Operálni fogok, de ez egyszer egy fehér embert.
Daudi meghökkent.
– Kit, Buana (uram)?
Nyugodtam mutattam meg neki a térdem fölött lassan növekvő daganatot.”
Bizony az önoperáció nem könnyű. Még egy infúziót beköt magának az ember, még egy injekciót bead, ha nagyon muszáj. De azért operálni nem lehet egyszerű dolog. Nyilván itt egy kis beavatkozásról van szó, de akkor is. Minden elismerésem a doktoré!
— Extrapulmonalis tuberculosis
“- Röntgen felvétel nélkül nem tudom megállapítani, hogy vajon ez a nyomorult tuberkulózis a mirigyeken kívül nem fertőzte-e meg a tüdőt is.” —Magyarországon vadászunk a tüdő vagy más néven pulmonalis tbc-re. Erre van a szűrővizsgálat. A tüdőn kívüli tbc, az un. extrapulmonalis tuberculosis igen ritka. Nem így van ez a trópusokkal, különösen Afrikával. Magam is láttam ilyet 2011-ben Zambiában. Ilyen esetről számol be a könyv is.
— Visszatérő láz (107. oldal)
“Életemben először örültem ezeknek a spirális alakú parazitáknak, melyeket a juhok tetvei terjesztenek. Most értettük meg azokat a tüneteket, amelyek könnyen a legrosszabbat is jelenthették volna.
Amikor a műtő felé mentünk, Daudi megkérdezte:
– Buana (uram), miért nem találtuk meg előbb ezeket a visszatérő láz bacilusokat, melyeket a “duduk” (bogár, tetű) terjesztenek?
– Sokszor egyáltalán nem lehet őket meglátni, Daudi. Valószínűleg már korábban hordta azokat, a nehéz műtét azután annyira legyöngítette a szervezetét, hogy így könnyebben ki tudtak fejlődni benne.”
A visszatérő láz kegyetlen betegség ott, ahol antibiotikumot adni nem tudunk. Ezért van az, hogy a Pallas lexikonban még azt írták a két világháború között, hogy “Nem létezik oly eljárás vagy szer, melynek segélyével a fertőzést, ha lehetőségének kitesszük magunkat vagy ennek megtörténte után a tünetek kifejlődését megakadályozhatjuk. Számos szer lett megkisértve, hogy a lázmentes szakban adagolva talán sikerülne a további rohamokat megakadályozni, de eredménytelenül. A kezelés tisztán tüneti.” Ami persze már nem igaz, mert antibiotikummal gyógyítható, ahogyan Paul White könyvében is szerepel. A Pallas még úgy hívja: spirochaete Obermeieri, de ma már Borrelia recurrentis a böcsületes neve és minden orvosi könyvben korrekt leírás van róla, még a wikipedián is (itt). Amit pedig Daudi, a dzsungeldoktor segédje “dudu” néven emleget, azok a bogarak lehetnek vagy éppen tetvek, amelyek terjesztik a betegséget. Milyen jó, hogy ma Magyarországon már nem divat ez a fertőző betegség. Ja, és nem keverendő össze a visszatérő láz (febris recurrens) sem a váltólázzal (malária), sem pedig a negyednapos lázzal (Bartonella quintana – Wolhyniai láz).
Paul White könyve a weben kapható a kiadó webáruházában ezen a linken.
A hétköznapok fogságában 