RSS

tbc címkéhez tartozó bejegyzések

Paul White: Műtétek a dzsungelben

Ha az ember egy jó könyvet olvas, pláne, ha friss kiadás, akkor mihamarabb igyekszik megosztani a róla szóló információkat. Így jártam most Paul White könyvével.

Paul White magyarul megjelent 4. könyve: Műtétek a dzsungelben

Paul White magyarul megjelent 4. könyve: Műtétek a dzsungelben

A dzsungeldoktor a mai Tanzánia területén dolgozott néhány évtizeddel ezelőtt. Élményeit könyvekbe foglalva tárta az érdeklődők elé, ausztrál misszionáriusként természetesen angol nyelven. Ha jól tudom, több, mint 15 könyve jelent meg, melyben orvosi eseteket, a hétköznapok forgatagát, nehézségeit, küzdelmeit és örömeit mutatja be.

Magyarországon az Evangéliumi Kiadó kezdte meg a híres szerző könyveinek magyar nyelvű kiadását. Már több évtizede jelent meg A buyufa alatt c. mű, ami nem az orvos élményeit, hanem afrikai állatok életre keltésével, megszemélyesítésével játszadozva az élet nagy igazságait (köztük a keresztény igazságokat is) mutatja be. Említettem három éve a “Paul White, a dzsungeldoktor” c. bejegyzésben, ahol második magyarul megjelent könyvéből idéztem: Dzsungeldoktor az oroszlánok csapásán.

Harmadik magyarul megjelent könyve elég friss, hiszen néhány hónapja jelent meg. Címe: Maszáj. Szenteltem is neki nemrégiben egy bejegyzést Masza nem maszai és nem is maszáj címmel.

Ehhez nagyon hasonló, kissé talán tagoltabb, önálló rövid történeteket tartalmaz a 4. könyv. Ízelítőképpen néhány gondolatot szeretnék megosztani belőle, idézek a könyvből, aztán hozzáfűzöm:

— Alapítványi ágyak (8. oldal)

“- Milyen nagyok itt a költségek egy főre?
– Csak 10 pennyt számítunk naponta, Jonatán. Ezeknek az ágyaknak a legnagyobb részét ugyanis honfitársaim fizetik. Kedves, meghalt hozzátartozóik emlékére alapítanak egy-egy helyet a kórházunkban. Valóban, nem lehetne méltóbban emléket állítani kedves halottunknak, mintha egy élőt segítünk.
– Mennyit fizetnek a barátaid?
– Tíz angol fontot évente, Jonatán, gyakran még többet is, máskülönben nem is lenne valódi áldozat.
– Ezzel három gyermeknek is megmenthetitek az életét!
– Három gyermeknek? Még egy tucatnak is!”

Elgondolkodtató. Bár a 10 angol font ma már kevés, illetve kevesebb pénznek számít, de maga az aktus fantasztikus. Manapság, ha megnézünk egy temetőt, akkor szinte szarkofágokat látunk. Emberek kuporgatják a pénzüket, hogy egy nagy márvány kő lehessen a sírhelyükön. Bizony tényleg szebb lenne, ha ilyen pénzeket az emberek életek megmentésére szánnának.

— Különleges műtét (39. oldal – vigyázat spoileres!)

“Csütörtök délután mindig átnéztük a műtő összes felszerelését, a műszereket letörölgettük spiritusszal, megolajoztunk minden mozgatható részt. Daudi éppen az ércsipeszeket akasztgatta a maguk helyére.
– Holnap délután használni fogjuk ezeket, Daudi – mondtam. – Operálni fogok, de ez egyszer egy fehér embert.
Daudi meghökkent.
– Kit, Buana (uram)?
Nyugodtam mutattam meg neki a térdem fölött lassan növekvő daganatot.”

Bizony az önoperáció nem könnyű. Még egy infúziót beköt magának az ember, még egy injekciót bead, ha nagyon muszáj. De azért operálni nem lehet egyszerű dolog. Nyilván itt egy kis beavatkozásról van szó, de akkor is. Minden elismerésem a doktoré!

— Extrapulmonalis tuberculosis

“- Röntgen felvétel nélkül nem tudom megállapítani, hogy vajon ez a nyomorult tuberkulózis a mirigyeken kívül nem fertőzte-e meg a tüdőt is.” —Magyarországon vadászunk a tüdő vagy más néven pulmonalis tbc-re. Erre van a szűrővizsgálat. A tüdőn kívüli tbc, az un. extrapulmonalis tuberculosis igen ritka. Nem így van ez a trópusokkal, különösen Afrikával. Magam is láttam ilyet 2011-ben Zambiában. Ilyen esetről számol be a könyv is.

— Visszatérő láz (107. oldal)

“Életemben először örültem ezeknek a spirális alakú parazitáknak, melyeket a juhok tetvei terjesztenek. Most értettük meg azokat a tüneteket, amelyek könnyen a legrosszabbat is jelenthették volna.
Amikor a műtő felé mentünk, Daudi megkérdezte:
– Buana (uram), miért nem találtuk meg előbb ezeket a visszatérő láz bacilusokat, melyeket a “duduk” (bogár, tetű) terjesztenek?
– Sokszor egyáltalán nem lehet őket meglátni, Daudi. Valószínűleg már korábban hordta azokat, a nehéz műtét azután annyira legyöngítette a szervezetét, hogy így könnyebben ki tudtak fejlődni benne.”

A visszatérő láz kegyetlen betegség ott, ahol antibiotikumot adni nem tudunk. Ezért van az, hogy a Pallas lexikonban még azt írták a két világháború között, hogy “Nem létezik oly eljárás vagy szer, melynek segélyével a fertőzést, ha lehetőségének kitesszük magunkat vagy ennek megtörténte után a tünetek kifejlődését megakadályozhatjuk. Számos szer lett megkisértve, hogy a lázmentes szakban adagolva talán sikerülne a további rohamokat megakadályozni, de eredménytelenül. A kezelés tisztán tüneti.” Ami persze már nem igaz, mert antibiotikummal gyógyítható, ahogyan Paul White könyvében is szerepel. A Pallas még úgy hívja: spirochaete Obermeieri, de ma már Borrelia recurrentis a böcsületes neve és minden orvosi könyvben korrekt leírás van róla, még a wikipedián is (itt). Amit pedig Daudi, a dzsungeldoktor segédje “dudu” néven emleget, azok a bogarak lehetnek vagy éppen tetvek, amelyek terjesztik a betegséget. Milyen jó, hogy ma Magyarországon már nem divat ez a fertőző betegség. Ja, és nem keverendő össze a visszatérő láz (febris recurrens) sem a váltólázzal (malária), sem pedig a negyednapos lázzal (Bartonella quintana – Wolhyniai láz).

Paul White könyve a weben kapható a kiadó webáruházában ezen a linken.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/07/20 hüvelyk Afrika, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Orvos az országúton 1.

A magyar kiadás címoldala

Arthur Emanuel Hertzler (1870-1946) a múlt század elején alkotott, mint orvos és mint író. Könyvei ma is kaphatók az amazon-on, angolul. Magyar nyelven leghíresebb írása, az Orvos az országúton c. jelent meg. Eredeti angol címe: The Horse and Buggy Doctor. Már csak antikváriumban kapható: pl. itt a bookline-on. 1938-ban Amerikában, 1941-ben pedig hazánkban adták ki.

Nagyon plasztikusan meséli el, hogy a XIX. század végén, hogyan küzködtek az emberek az USA-ban, Kansas Államban a tuberkulózissal (tbc):

“Hogy milyen pusztítást végzett a tüdőbaj abban az időben s mégis milyen keveset törődtek vele az emberek, arra talán egy kansasi szomszéd család esete a legszebb példa. E család hét gyermeke közül öt év leforgása alatt hat pusztult el tuberkulózisban. Egyik gyerek a másik után betegedett meg s mindegyiket alig egy-két év alatt vitte el a kór. Egyszer apámmal elmentem hozzájuk; valami ételfélét vittünk szegényeknek. Az anya és három gyerek, akik már mind a betegség végső szakaszában vergődtek, egy földes padlójú szobában feküdtek; a szoba-konyhás lakásban tizen laktak és a még egészséges (vagy legalábbis látszólag egészséges) gyerekek kedvükre játszottak a betegszobában.

Az anya bátyja, aki szintén velük lakott, tanító volt a mi iskolánkban. Szinte még ma is a fülemben cseng tipikus “hektikás” köhögése. Naphosszat köhögött és bizony nem szégyelte magát még a tanteremben is a padlóra köpködni. Jól emlékszem, egyszer megfogta a vállamat és jól megrázott, mert nem tudtam megfelelni arra a nagy kérdésre, hogy mennyi hétszer nyolc – közben pedig a megerőltetéstől beleköhögött az arcomba. Még a leheletére is emlékszem, amint megcsapta az arcom… Ma már tudom, hogy nyilván kaverna volt a tüdejében, vagyis egy üreg, amit a tuberkulózis-bacillusok vájtak és ebbe más bacillusok is betelepedtek s ott úgynevezett vegyes fertőzést okoztak – annak volt olyan rettenetes kipárolgása. Szegény még a tanév vége előtt meghalt tüdővérzésben; szerencse, hogy legalább ez a katasztrófa nem az iskolában következett be.”

Elég gusztustalan helyzet, de akkoriban az emberek ehhez hozzá voltak szokva.

 

Címkék: , , , , ,

Lehet-e…

Lehet-e katonai bakancsban vizitelni? Lehet. Lehet-e sírni egy orvosnak a viziten? Lehet, de csak titokban.
No comment.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/02 hüvelyk Afrika, Emberek, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

A végzet katonái – 3 – Mycobacterium tuberculosis

Annak idején tapasszal vizsgálták, hogy van-e megfelelő védettsége az iskolás gyermeknek (nem a Mantoux próba volt, ne keverjük össze!). Még emlékszem rá: a 10-es iskolában történt a hetvenes évek végén. Jaj, de nagyon régen volt. Mára már ezt a módszert sem alkalmazzák. Bár még születést követően, a kórházban megkapja a baba a BCG-t (Bacillus Calmette-Guérin), a hatékonysága kétséges. Mindenesetre 1 éves kor alatt kivédi a súlyos tbc kialakulását és ez fontos. Aztán pedig már egyéb tényezők fogják befolyásolni a fogékonyságot, nem az oltás.

A kór annak idején félelmetes pusztítást végzett, csak éppen lassan ölt. Igazi krónikus, senyvesztő betegség. A tbc-s tuberkulomák nemcsak a tüdőben jelenhettek meg, hanem a test különböző részein. Az ilyen embereket görvélykórosnak nevezték. S több európai országban divat volt ezt királyi kézrátétellel gyógyítani.

Úgy tűnik, Assziszi Szent Ferenc is elkapta a betegséget, ami aztán alapjában változtatta meg életét. Majd később a testén megjelent stigmák magyarázatának is a tbc-s fisztulákat gondolják.

Ennél aztán rosszabb volt a helyzet Molière eretében. Míg Szent Ferenc Istennek hálát adva viselte betegségét, addig a francia író mindenkire haragudott, leginkább az orvosokra. A következőt írja:
“Ismerik a klasszikus írásokat, gyönyörűen beszélnek latinul, tudják az összes betegségek görög nevét, tudják mindegyiknek a meghatározását és osztályozását; de ha arra kerül a sor, hogy meg is kellene gyógyítani őket, egyszerre nem tudnak semmit se… Egész tudományuk sok hűhó semmiért, a maguk külön tolvajnyelvén, amely okok helyett szavakat tud és eredmények helyett igéreteket.” (részlet A képzelt beteg c. darabból)

Hát ezt jól megkaptuk! De azért talán ma már ennél többre vagyunk képesek.

Sokan mások is meghaltak a kórban, köztük nagyszerű embertársaink is: pl. Frederic Chopin a zeneszerző, aztán John Keats a költő (Szerb Antal és Lackfi János is válogatott be tőle a Száz vers közé).

Tudománytörténet: A babér ugyan Robert Kochnak jutott, hiszen ő fedezte fel mikroszkópjával a tbc baktériumát a Mycobacterium tuberculosist. De Franciscus Sylvius már előtte rájött (vagy kétszáz évvel hamarabb) Leidenben, hogy tuberculumok vannak a tüdőkben. Aztán Jean Antoine Villemin leírta, hogy a betegség ragályos. Ma pedig tudjuk szűrni, diagnosztizálni és gyógyítani is ezt az átkozott betegséget. De megszabadulni tőle az emberiség nem tud. Ez csak álom.

Előző: A végzet katonái 2 > Következő: A végzet katonái 4

 

Címkék: , , , , , , , ,