RSS

Gyöngyös címkéhez tartozó bejegyzések

Mátrai monológ

Fülöp Lajos verseskötete

Fülöp Lajos verseskötete

Ez a címe Fülöp Lajos rövid verseskötetének, melyben az elmúlt évtizedek során kiadatlan, mégis velős, tömör lírai gondolatait adja közre. A szerző – megtiszteltetés számomra hogy barátomnak nevezhetem – ars poeticája a kötet hátsó borítóján olvasható: “A versírás számomra önkifejezés, ‘kibeszélés’, gondolataim, érzelmeim, akaratom megnyilvánulása. A versben és műfordításban – ahogy Baudelaire megfogalmazta – a költő ‘kénye-kedvére lehet önmaga és másvalaki’. Nagyobb a szabadsága a nyelvi eszközök és szabályok felhasználása terén is. A líra – hitem szerint – a legszubjektívebb, legvonzóbb és legizgalmasabb műfaj. Gárdonyival szólva: ‘A vers örök, mint minden ami égi!’ (Fülöp Lajos)”

Korábban már írtam a szerző könyveiről, idéztem is részleteket: 80. születésnapjára készült emlékkönyvBugát Pál a nyelvújító. Idén 82 éves és félelmetes életművet tekinthet magának. Az alábbi versek mutatják széles látókörét:

Szülőföldünk (1962)

Látod ezt a fényben fürdő várost?
Körötte kéklő, méla hegykaréj:
déli derűben hosszan álmodó,
de éber, hogyha jön a hűvös éj.

Akik élünk-halunk e hegy tövén,
szülőföldnek becézzük a tája:
esszük kenyerét, kortyoljuk borát,
és itt minket mindig hazavárnak.

Gyöngyös (1963)

Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.

Házai közt kószálok olykor
– már minden követ ismerek –,
hangulatos utcáit járom,
s rám köszönnek az emberek.

Kicsi köz… Itt apám búcsúzott,
anyámra meg a gond szakadt –,
és egy kopott ruhás fiúcska
dédelgette a vágyakat.

Ez gimnázium… Alma Mater…
emberformáló otthonom:
a soha meg nem elégedés
útjára vonzó vonzalom.

Tűnt időben rajzik az emlék,
nyitott-lehullott sok virág…
Vad háború, hányatott évek –,
s hittük, eljön egy jobb világ.

Kéklő hegyek ölelnek körül,
tölgyerdők őrző sátora,
szőlősoros, bortermő lejtők –,
versíró kedvem mámora.

Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küzdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.

Lehullik rólam (1966)

Ülök az ablaknál
alkonyatkor…
Sugár suhan,
vöröslő fényözön.
Kezemben könyv,
és szavak lelkével
csöndes, szelíd
világba költözöm.

Röppen a perc,
elillan az óra,
fut az érzés
ritmus-hullámokon.
S olvastomban,
esti nyugalomban,
lehullik rólam
némán a korom.

Tavasz üzen… (2002)
Fiamnak

Tavasz üzen a kék azúrral,
küldi a moccanó rügyet,
elűzi a fáradt felhőket,
s fölöttünk az öröm lebeg.

Barka bomlik, ébred az erdő,
megmozdul az alvó avar.
Rigókoncert zenéje árad,
füttyös, bolondos hangzavar.

Szarvas iramlik vadcsapáson,
őzeket űz a dáridó;
madárraj rebben, róka búvik,
s olvad már a tavalyi hó.

A zsarnok Tél konok hatalmát
megtöri a szelíd Tavasz,
és a szürkület borújába
harsány aranyfényt sugaraz.

Nemcsak saját versek szerepelnek a könyvben, hanem műfordítások is. A nyelvek száma megdöbbentő: fordított angolból, németből, franciából, csehből és oroszból, de latinból és olaszból is. Számomra kedves a Napfivér, holdnővér c. dal, mely Isten dicsőségét hirdeti. Ennek egy változatát ő is elkészítette a latin eredeti felhasználásával.

Assziszi Szent Ferenc: Naphimnusz
In memoriam P. Soós Ányos

Felséges, mindenható és jóságos Úr,
tiéd a dicséret, dicsőség és tisztelet
– és minden imádás.
Minden egyedül csak a te érdemed,
s méltatlan az ember, hogy kiejtse neved.

Dícsértessél, Uram, és minden teremtményed,
különösen bátyánk, a Nap,
kitől a nappal, a világosság ered,
s aki szépséges, sugárzó és ragyogó:
tehozzád hasonló, Mindenható.

Áldjon, Uram, téged Hold nénénk,
és csillagmilliárdja az égnek,
kiket te alkottál fényesnek és szépnek.

Magasztaljon, Uram, Szél öcsénk,
levegő, felhő, szép és rút idő:
ők az éltetői teremtményeidnek.

Dícsérjen, Uram, Víz húgunk,
aki olyannyira hasznos,
oly értékes, tiszta és alázatos.

Áldjon, Uram, téged Tűz bátyánk:
vele világítod meg az éjszakát,
s aki szép, hatalmas, erős és vidám.

Dícsérjen, Uram, Földanya nénénk,
ő nevel és táplál bennünket,
megannyi gyümölcsöt, füveket
és tarka virágokat terem.

Áldjon, Uram, téged minden ember,
ki jóságodért másoknak megbocsát,
aki tűr ínséget, testi és lelki nyavalyát,
és boldog, Felséges, mert tetőled
nyerheti majd el a koronát.

Magasztaljon, Uram, nővérünk, a testi halál,
melyet egyetlen ember sem kerület el.
Akik halálos bűnben távoznak, elkárhoznak, –
de boldogok a követői szent akaratodnak,
a második halál már nem árthat azoknak.

Dícsérjétek hát Uramat és magasztaljátok,
adjatok hálát neki,
és nagy alázattal szolgáljátok!

Megtiszteltetés számomra, hogy e kedves verseket közre adhattam!

 

Címkék: , , , , , ,

Bugát Pál a nyelvújító

Ez meg hogy lehet? Hát nem orvos volt? Hát nem róla nevezték el a gyöngyösi kórházat? De igen, ez így van rendjén, mert korának valóban az egyik legnagyobb kaliberű, meghatározó orvosa, orvostanára volt. Gyöngyöshöz több szálon is kötődött, többek között ott született. Rokonai is ott éltek:
“Bugátnak éppen nem volt kedve a vitatkozást folytatni, mert nagyon sok dolga volt. Megunta a vándorló életet, melyben bőséges része volt, felesége hazavágyott, az a hír pedig, hogy itthon, Gyöngyösön két hét alatt 400 ember halt meg kolerában, elkedvetlenítette. Aggódott szüleiért, nénjéért, kinek öt gyermeke volt, hogy ily veszedelmes időben szükséget látnak. Sietett is támogatásukra huszonöt forinttal. Szeptemberben megszűnt végre a kolera, s ő visszatérhetett Pestre, az Orvosi Tár (orvosi, nyelvi folyóirat) szerkesztésére. A folyóirat szerkesztése azonban sok bajjal járt…”

Tudós tanárok a gyöngyösi gimnáziumból - Fülöp Lajos és Lisztóczky László szerkesztésében

Tudós tanárok a gyöngyösi gimnáziumból – Fülöp Lajos és Lisztóczky László szerkesztésében

Ezt a részletet egy nagyon érdekes és értékes tanulmányban olvastam, amit egy remek könyvben találtam. Fülöp Lajos nyelvészt, néprajzkutatót, irodalmárt már emlegettem több bejegyzésben is. Tőle kaptam az értékes kötetet, melynek címe: Tudós tanárok a gyöngyösi gimnáziumból. Szerkesztője: Fülöp Lajos és Lisztóczky László.

Ebben a kötetben található egy rövid megemlékezés Stiller Kálmánról, aki Gyöngyös és a gyöngyösi oktatás meghatározó személyisége volt a múlt század elején. Ő kutatta Bugát Pál életének momentumait és egy igen kiváló dolgozatban összegezte. Ez olvasható a fenti könyvben. Ebből szeretnék néhány érdekes részletet a becses olvasó elé tárni:

“A szépirodalom terén már eredménnyel lehetett felvenni a harcot a magyar nyelv gáncsolóival. Bugát feltette magában, hogy a magyar nyelv használhatóságát az orvosi irodalomban is bebizonyítja. Nagy gondolat volt ez, mert az egyetemen eddig latinul folyt az oktatás… […]
Ilyen előzmények után fogott Bugát tervének keresztülviteléhez. Az egyetemen magyarul kezdett tanítani, s a hazafiság szent érzésére hivatkozva társait is kérte, buzdította, hogy segítsenek a kezdet nehézségeinek legyőzésében. Fiatalos hevének, önérzetes szavainak meglett a hatása. […]
Némely ismert szót, esetleg új jelentéssel felruházva, műszóvá tett, pl.: sérv, bonc, hagymáz, mirigy, senyv, heveny, agy, ideg, higany, lob, lobos, lobláz stb., ragály, tanár. Ez utolsó tulajdonképp Fogarasinak köszönheti születését, amikor azonban még doktort jelentett. Bugát adta neki mai jelentését…
(megdöbbentő, nem is gondoltam volna, hogy ennyi szót köszönhetünk Bugát Pálnak – MZ megjegyz.)
A nyelvújításnak és Bugátnak is egyik fő szókészítő módja a gyökelvonás volt, ami abban állott, hogy látszólag vagy valóban képzett szókból a képzőt elhagyták, s egy gyökszót kaptak. Ez az eljárás külsőleg úgy tűnik fel, mintha a szavakat elmetszenék. Ilyen szavak Bugátnál […] dudor…, foncsor, gyógyszer, gyógyfű, gyógytan, gyógytudomány, gyógyszer, gyógyszertár, gyógyszerész… kór, kórjel, kórtünet, kukucs, kandika… szörp=szirup (a szörpölni-ből)… bonctan, vegytan… tápanyag, tápszer… kórisme… tetszhalál, halottkém, műt, műtét, műtő.
(nehéz felocsúdni, mennyi szavunkat köszönhetjük Bugát Pálnak, még a szörpöt is – MZ megjegyz.)
Képzett szavai közt akadnak a nyelv szabályai szerint alakultak is pl. kélekedik, sebész, mozzanat, ízület, kísérlet, nyomat, nyomatos, fogékony, ennek mintájára hullékony, engedékeny, izzadmány, eredmény… mozgékony… […] hozam… gyurma, elnök, elnökség, tanonc… […]
Összetételei közt szintén vannak jók, pl.: árjegyzék, csillagkép, éggömb, földgömb, hőmérséklet, hőfok, dögvész (azelőtt döghalál)… közélet, légcső… látlelet… visszér, ellenszenv… távcső… delej… górcső… […]
Furcsa eredetű szava a rovar is, melyet ő mindig robarnak írt és mondott. Szerinte a bar állatot jelent, pl.: barom bárány, és így a latin insectum-ot szó szerint lefordítva kapta a rovott bar-t, azaz a robart, mit azonban a közhasználat a szó eredetével és Bugát intelmeivel nem törődve, rovarnak mondott. S éppen ez a körülmény, hogy a szó rosszul van csinálva, hogy már akkor sem értették mit jelent, biztosít neki halhatatlanságot. […]
Végül Bugát szava még a bálna…”

Bugát egyik fordítása (Adolf Hempel magyarul)

Bugát egyik fordítása (Adolf Hempel magyarul)

Még egy érdekesség Bugát Pál életéből:
“De elég lesz már ezekből, minthogy Bugát is megelégelte egy időre a szógyártást! Nagy munkája után pár évi pihenőt tartott. Eközben kitört a szabadságharc, s őt az első felelős kormány Magyarország főorvosának nevezte ki. De rövid ideig tartott e pünkösdi királysága, mert fegyvereink szerencséjének hanyatlásával neki is menekülnie, bujdosnia kellett. E szomorú időszakban szülőföldjét kereste fel, tőle várta, hogy üldözői elől elrejtse. S az el is rejtette. Hét álló hétig az itteni zárda első emeleti gvardianátusában tartózkodott, hogy megvárja, míg a vihar egy kissé kitombolja magát, aztán előjött odújából. Kegyelmet kapott ugyan, de rangjától s egyetemi tanárságától egyszer s mindenkorra megfosztották.
Az elnyomatás unalmas napjaiban a finn nyelv tanulányozására fordította idejét…”

Elég kalandos és színes élete volt!

Akit még érdekel a nyelvújítás a vegytanban (vegytan is Bugát szó), akkor nézze meg és olvassa el erről írt bejegyzésemet: Kirándulás a kémiai elemek világában 1847-ben

 

Címkék: , , , , , , ,