A Large Hadron Collider-ről (Nagy Hadron Ütköztető) az elmúlt néhány évben sokat olvashattunk. Hatalmas építmény, ahol elemi részecskéket, atomok “darabjait” repítik egymásnak, várva a reakciót, mérve a sugárzást. Talán mostanában fognak új adatokat közölni arról, hogy mi újság a Higgs bozonokkal (hír egy blogon itt).
A THC nem kevésbé veszélyes üzem, mint egy részecskegyorsító, csak kicsiben. A tetrahidrokannabinol, mint a vadkender kivonat egyik alkotórésze részben gyógyhatású, de természetesen kábítószer is. A kannabiszt sajnos sokan szívják: marihuána.
Nos a DHC-nak a fentiekhez semmi köze, mert ez egy orvosi továbbképzés: Developing Health Course. Nagyon hasznos, ezért néhány gondolatot had osszak meg belőle.
Ian Spillman gyermekgyógyász az Egyesült Királyságban, rendszeresen dolgozik Ugandában egy missziós kórházban (Kisiizi Hospital). Előadásában a következő találó példázatokat mesélte:
Példázat a három munkásról: Egy ember megláttott három munkást, akik éppen követ fejtettek kalapácsaikkal és vésőikkel a bányában. Megkérdezte sorban mindegyiket, mit csinálnak.
– Dolgozok és közben már alig várom az ebédidőt. – felelte az első.
– Látod! Itt van előttem az anyag és egy gyönyörű kőtömböt faragok belőle. Hát nem csodálatos? – felelte a második. Kicsit talán jobb hozzáállás!
Aztán örömmel megszólalt a harmadik:
– Én egy katedrálist építek!
Ugye, mekkorak különbségek vannak a munkához való hozzáállásban? Mögé kell látni a dolgoknak.
Példázat az óraállításról: Egy ember munkát kapott egy nagy gyárban. A feladata az volt, hogy pontban 5 órakor meghúzza a harangokat, ami jelzi a munkaidő végét. Egy baj volt csak, az órája nem volt túl megbízható. Így aztán a munkába menet, minden nap megállt az egyik üzletnél, ahol egy nagy antik óra volt kiállítva és mindig hozzáigazította a saját óráját.
Aztán egy nap, amint éppen arra ment és állított az óráján, kijött az üzlet tulajdonosa és megkérdezte, hogy mit csinál. Mire ő elmagyarázta, hogy csak egyszerűen beállítja az óráját. Ekkor a boltos megszólalt:
– Csak annyi gond van ezzel az órával, hogy nem túl megbízható. De nem baj, mert minden nap, amint meghallom a gyár harangját, hozzáígazítom ezt az órát.
Ez a példázat jól mutatja, hogyan gondolkodnak ma az emberek a világban. Egymáshoz igazítják az értékrendjüket, nem pedig az abszolút értékhez, Isten beszédéhez, a Szentíráshoz.
Példázat a fáról: Egyszer egy víztartályt kellett a doktornak ellenőriznie Afrikában. Nem mérnök ugyan, de meg kellett néznie. Egy nagy fedett medence volt tulajdonképpen, amiben egy fenti nyíláson lehetett lejutni, méghozzá egy falépcsőn. Érdekes látvány tárult elé: a téglából, betonból épített víztározón, az egyik közelben növekvő fa gyökere megtalált egy részt. Kicsi lukon befurakodott és bent, a tartályban hatalmas gyökérhálót növesztett. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy a többi fától eltérően a száraz évszakban ez a fa zöld maradt. Míg a többi kifakult.
Ilyen az, amikor az ember rendszeresen olvassa a Bibliát. Forrás ez a hétköznapok nehézségeiben, az aszályban, szárazságban.
A hétköznapok fogságában 