RSS

fa címkéhez tartozó bejegyzések

LHC, THC vagy DHC – nem mindegy

A Large Hadron Collider-ről (Nagy Hadron Ütköztető) az elmúlt néhány évben sokat olvashattunk. Hatalmas építmény, ahol elemi részecskéket, atomok “darabjait” repítik egymásnak, várva a reakciót, mérve a sugárzást. Talán mostanában fognak új adatokat közölni arról, hogy mi újság a Higgs bozonokkal (hír egy blogon itt).

A THC nem kevésbé veszélyes üzem, mint egy részecskegyorsító, csak kicsiben. A tetrahidrokannabinol, mint a vadkender kivonat egyik alkotórésze részben gyógyhatású, de természetesen kábítószer is. A kannabiszt sajnos sokan szívják: marihuána.

DHC at Oak Hill College

Nos a DHC-nak a fentiekhez semmi köze, mert ez egy orvosi továbbképzés: Developing Health Course. Nagyon hasznos, ezért néhány gondolatot had osszak meg belőle.

Ian Spillman

Ian Spillman gyermekgyógyász az Egyesült Királyságban, rendszeresen dolgozik Ugandában egy missziós kórházban (Kisiizi Hospital). Előadásában a következő találó példázatokat mesélte:

Példázat a három munkásról: Egy ember megláttott három munkást, akik éppen követ fejtettek kalapácsaikkal és vésőikkel a bányában. Megkérdezte sorban mindegyiket, mit csinálnak.
– Dolgozok és közben már alig várom az ebédidőt. – felelte az első.
– Látod! Itt van előttem az anyag és egy gyönyörű kőtömböt faragok belőle. Hát nem csodálatos? – felelte a második. Kicsit talán jobb hozzáállás!
Aztán örömmel megszólalt a harmadik:
– Én egy katedrálist építek!
Ugye, mekkorak különbségek vannak a munkához való hozzáállásban? Mögé kell látni a dolgoknak.

Kihez igazítod az életed?

Példázat az óraállításról: Egy ember munkát kapott egy nagy gyárban. A feladata az volt, hogy pontban 5 órakor meghúzza a harangokat, ami jelzi a munkaidő végét. Egy baj volt csak, az órája nem volt túl megbízható. Így aztán a munkába menet, minden nap megállt az egyik üzletnél, ahol egy nagy antik óra volt kiállítva és mindig hozzáigazította a saját óráját.
Aztán egy nap, amint éppen arra ment és állított az óráján, kijött az üzlet tulajdonosa és megkérdezte, hogy mit csinál. Mire ő elmagyarázta, hogy csak egyszerűen beállítja az óráját. Ekkor a boltos megszólalt:
– Csak annyi gond van ezzel az órával, hogy nem túl megbízható. De nem baj, mert minden nap, amint meghallom a gyár harangját, hozzáígazítom ezt az órát.
Ez a példázat jól mutatja, hogyan gondolkodnak ma az emberek a világban. Egymáshoz igazítják az értékrendjüket, nem pedig az abszolút értékhez, Isten beszédéhez, a Szentíráshoz.

Példázat a fáról: Egyszer egy víztartályt kellett a doktornak ellenőriznie Afrikában. Nem mérnök ugyan, de meg kellett néznie. Egy nagy fedett medence volt tulajdonképpen, amiben egy fenti nyíláson lehetett lejutni, méghozzá egy falépcsőn. Érdekes látvány tárult elé: a téglából, betonból épített víztározón, az egyik közelben növekvő fa gyökere megtalált egy részt. Kicsi lukon befurakodott és bent, a tartályban hatalmas gyökérhálót növesztett. Ennek aztán az lett az eredménye, hogy a többi fától eltérően a száraz évszakban ez a fa zöld maradt. Míg a többi kifakult.
Ilyen az, amikor az ember rendszeresen olvassa a Bibliát. Forrás ez a hétköznapok nehézségeiben, az aszályban, szárazságban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/06/26 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Ne féljünk a fától!

A bal oldali vaku nélkül, a jobb oldali fénykép vaku használata által készült

Eltunyultunk. Mindent fröccsöntött műanyagból készen kapunk. Ha pedig szükség van egy szekrényre, polcra, átalakításra, akkor keressük a mestereket. Ezekből azonban egyre kevesebb van. Sok a vállalkozó, de kevés az igazi mester.

Elgondolkoztam, hogy régen mindenkinek valamilyen szinten értenie kellett a fához. Minden háznál volt egy fejsze, szekerce, fűrész és kalapács, meg szeg.

A március 15-i kiránduláson elővettem a bicskámat és az út közben talált fát elkezdtem kapirgálni. Ábrándoztam, milyen lehet a fafaragóknak, akik ezt profi módon csinálják (pl. Urbánszky László, aki egyben író is – ld. Historium Kiadó). A néhány órás úton menetközben, megálláskor mindig vettem le egy kicsit a fadarabból a bicskával. Aztán tekintettel a közeledő Húsvétra, végül egy Húsvét szigeteki szobor sült ki belőle. Ezek a legprimitívebb formákat rejtik, nem nehéz valami hasonlót alkotni. Nem hiszem, hogy valaha is komoly fafaragásba kezdek, de jelzi, hogy nem szabad félnünk a fától. Kár, hogy elszakadtunk ezektől az anyagoktól.

A komposztáló... mérete megítélhető egy 11 éves gyermekhez viszonyítva (segítségem)

Másik példa arra, hogy a hulladékfát nem szabad eldobni. Találtam néhány deszkát, maradék OSB lapot. Fűrész, meg szög is akadt a kezembe. A kertben úgyis sok a szerves hulladék, lehulló levél, levágott fű, érdemes komposztálni. Ez is jó móka, ez is fából van. Örülök, hogy hasznos dolgot építettünk a fiammal. Ugyan pár év múlva nyilván szétrohad, hiába a favédelem, de addig hasznosíthatjuk a hulladékot és a kert közepén sem áll hegyekben az égetnivaló levágott fű, levelek.

Bátran vedd kezedbe a fát Te is kedves olvasó! Akár kicsiben, akár nagyban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/04/12 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Nem látom a jegenyét!

Pénteken (július 15-én) igazi “blogturista” voltam. A következőt olvastam ugyanis Gárdonyi Géza, Mai csodák c. könyvében:

“Én valamennyi fa között mégis a jegenyefát szeretem a legjobban. Sem árnyéka, sem gyümölcse, tudom, de van valami az ő egyedülvalóságában, hajthatatlanságában, fölemelkedettségében, ami tetszik nekem. Ha meghalok, azt szeretném, ha egy jegenyefát ültetnének a siromra. Nekem kedves az a gondolat, hogy egykor jegenyefa leszek és állok, mint éltem: magányosan, hallgató lombokkal, folyton az eget nézve: nappal a felhőket, éjjel a holdat, csillagokat.”

Felkerekedtem hát és elsétáltam az egri várba, megkerestem Gárdonyi sírját. A blog kedvéért meg akartam bizonyosodni az igazságról. Ugyan belépődíjat szednek még a sétáért is, de ezt megúsztam Várbarát igazolványommal. Igen, létezik ilyen, aki tagja a Várbarátok Körének, az egész évben ingyen bemehet a várba. Sőt nagyon sok hasznos programon is részt lehet venni. Szóval felsétáltam a vár dél keleti sarkába és megnéztem, vajon áll-e az a jegenyefa, amit Gárdonyi Géza szeretett volna a sírja fölé. Hát nem áll. Vannak ugyan fák, de az egyiksem jegenye. Mondjuk furcsán is nézne ki, hogy az egri vár egyik bástyájából az égnek mered egy szál jegenye. Táncsak nem hanyagságból maradt el a jegenye ültetés.

Íme a panoráma-fotó, amit készítettem:

Az egri vár észak-keleti csücske Gárdonyi Géza sírjával

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/07/18 hüvelyk Emberek, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , ,