A főszereplő, aki egyes szám első személyben meséli el történetét, elveszíti feleségét. Egyszerűen eltűnik az asszony, akit aztán elkezd keresni. A fonál megvan, de miközben felgöngyölíti, sok nehézséggel kerül szembe, közben pedig remekül ragadja meg egy XXI. századi sikeres író lelki vívódását.
Amiért azonban nem tetszett a könyv, annak két oka van. Az egyik, hogy a Tolvaly könyvhöz és a Flautner regényhez hasonlóan ebben sincs a házasság szentsége tiszteletben tartva. Természetes, hogy az értelmiségi, gazdag entellektüell élettársi viszonyokban vergődik, vagy éppen a királyné lefekszik fűvel-fával. Nem számít. Vagyis számít és sok galibát okoz, de úgy állítja be, mintha ez lenne a természetes mai világunkban.
A másik, hogy miként Sisi életébe bekerült a spiritizmus, a Zahir szereplőinek számára is fontos lesz egy, valamifajta panteista istenanya képzet, valamiféle okkultista vallás. Ettől pedig Isten a Szentírásban egyértelműen óv, sőt eltiltja tőle az Őt követőket.
A pozitívum a könyvben mindenképpen az, hogy ez a fajta angol fordítás remekül követhető, olvasható olyanok számára is, akik mindössze tanulták az angol nyelvet. A frankfurti reptéren vásárolt példány a fent látható változat, a legolcsóbb. Néhány részlet található még a kiadó oldalán: The Zahir.
Két rövid részlet azonban nagyon érdekes a könyvből, ezért alább közlöm:
A tűzoltós sztori:
“‘Marie, let’s suppose that two firemen go into a forest to put out a small fire. Afterwards, when they emerge and go over to a stream, the face of onw is all smeared with black, while the other man’s face is completely clean. My question is this: which of the two will wash his face?’
‘That’s a silly question. The one with the dirty face of course.’
‘No, the one with the dirty face will look at the other man and assume that he looks like him. And, vice versa, the man with the clean face will see his colleague covered in grime and day to himself: I must be dirty too. I’d better have a wash.’
‘What are you trying to say?’ […]”
—mennyire igaz. Sokszor nem tudunk szabadulni attól, hogy másokat látva azt gondoljuk: ugyanolyanok vagyunk, ugyanarra van szükségünk, ugyanúgy kell élni.
Városnézés egyedül:
“”That day, I had lunch with a friend who had just got divorced and she said to me: “Now I can enjoy the freedom I’ve always dreamed of having.” But that’s a lie. Ho one wants that kind of freedom: we all want commitment, we all want someone to be beside us to enjoy the beauties of Geneva, to discuss books, interviews, films, or even to share a sandwich with because there isn’t enough money to buy one each. Better to eat half a sandwich than a whole one. Better to be interrupted by the man who wants to get straight back home because there’s a big game on TV tonight or by the woman who stops outside a shop window and interrupts what we were saying about the cathedral tower, far better that than to have the whole of Geneva to yourself with all the time and quiet in the world to visit it.”
—ezért nehéz egy szakmai konferencián egyedül flangálni család nélkül. Sőt, nemcsak nehéz, de kifejezetten kellemetlen.
A hétköznapok fogságában 