A bejegyzésnek azt a címet is adhattam volna, hogy Tari Annamária ismét belecsap a lecsóba. Gondolatai elgondolkodtatnak, felkavarnak. Éleslátású és széleslátókörű pszichológus, aki a legkülönfélébb mindennapi cselekvéseink vagy éppen az internet működése mögött is meglátja a lelki működéseinket.
Korábban ajánlottam már az Y generáció című könyvét, melyben a mai huszonévesek gondolkodásáról, nehézségeiről ír. Ami pedig nekünk, negyveneseknek (X generáció) is fontos: megírja, mitől mások és miben mások a mai fiatalok.
Z generáció c. könyvéből nemcsak újabb korosztályt, a mai tinik, kamaszok, kiskamaszok problémáit ismerjük meg, hanem a generációk közötti falakról, kialakítandó hidakról is beszél. Ezért az olvasása – bár nem könnyű a könyv – nagy élményt nyújtott.
Néhány érdekes részlettel szeretnék érdeklődést ébreszteni a könyv iránt. Többek között sokat foglalkozik az interneten történő megnyilatkozásokkal. Miközben a “törölhetetlen” információkról ír, tökéletesen fogalmazza meg azt, ami engem is foglalkoztatott az elmúlt év során:
“…az internet vált azzá a felületté, ahol már semmi nem tűnik el.
‘Figyelj arra, hogy mit teszel közzé Facebookon – figyelmeztetett minket Barack Obama 2010 szeptemberében. – Bármit csinálsz, a jövőben bármikor elővehetik és felhasználhatják ellened.’
Valójában ezt mind megtanuljuk, a saját hibánkból: a digitális információ szinte sosem tűnik el, még ha szeretnénk is. Ennek eredményeképpen a múlt mindig jelen van. Ez az egyik legnagyobb kihívás, amivel a társadalomnak szembe kell néznie most, hogy a számítógépek egyre inkább a mindennapi élet részévé válnak. Viktor Mayer-Schönberger, az Információs és Innovációs Kutatóintézet igazgatója, a Delete: The Virtue of Forgetting in the Digital Age (Törlés: A felejtés értéke a virtuális korban) című kötet szerzője írja, hogy évezredekig az emlékezés kötség- és időigényes volt, a felejtés pedig az emberi lét természetes része. A digitális korban ez pont fordítva van: az olcsó számítógépes tárhelynek, a nagy teljesítményű processzoroknak és a mindenütt elérhető internethozzáférésnek köszönhetően az emlékek bármikor elérhetőek lettek. Gondoljunk arra, hogy hajlamosak vagyunk megtartani az évek alatt felhalmozódott e-maileket és több ezer digitélis képet a merevlemezünkön, nem azért, mert édemesnek tartjuk erre, hanem mert ezek megtartása az alapértelmezett (default) mód. Ténylegesen sokkal több időre és energiára van szükség az adatok törlésére, mint azok megtartására. Pedig a felejtés értékes…” —azon gondolkodtam el, hogy ezek szerint ma már az embernek a halálos ágyán nemcsak a való élet dolgait kell elrendeznie, hanem időt kellene töltenie a delete gombbal és rendezni az online-offlint életét, file-tömegeit is.
Tari Annamária külön fejezetet szentel az oktatásnak, ami nagyon hasznos a tanárok számára. Szívből ajánlom minden tanár közeli és távoli ismerősömnek. Ebben a fejezetben érinti az egészségügyi képzés kérdését is:
“Ma az interneten elérhető tartalmak használatakor hasonló a helyzet, a rövidített anyag nem biztosítja, hogy a megértés folyamata illeszkedik a már megtanultak rendszeréhez, vagyis erősen kérdéses, mennyire lesz ebből használható, elmélyült tudás. A tanulási folyamat egyik lényege éppen az lenne, hogy az információkat minél tágabb kontextusba tudja helyezni valaki, nem pedig az ellenkezője. A rövid tartalom és az összefüggések láncolata olyan masszává állhat össze, amely viszont már egyáltalán nem vonzó. Általában igaz, hogy a nehéz tanulmányok elsajátításában mindig sokat segített az ajánlott irodalom, egy-egy példa, vagy olyan asszociatív információ, ami oldja és érthetőbbé, valamint felidézhetőbbé teszi a lényeget. Nem véletlenül tanulnak az egészségügyi szakmákban nehéz tárgyakat úgy, hogy egy idő után a tanultakhoz az élő beteg tüneteit is társítják, hiszen akkor áll össze teljessé a kép, vagyis válik a megtanult ismeret használható tudássá, ami bármikor előhívható, akár a beteg nevét felidézve.
Ennek az asszociatív tanulásnak komoly szerepe van. A Z generáció nyilván a fokozott médiahasználat következtében nagyon sok olyan tartalommal is találkozik, amit aztán még nincs mihez illeszteni…”
A könyv nagyon jó, ajánlom mindenkinek. A saját példányom is kölcsönadom szívesen, de már alakul a várólista, úgyhogy sorba kell állni érte.
Utóirat: Mi a bejegyzés címében az “alfa”? Nos, az írónő szerint a Z generáció után az alfa következik majd, ők az elmúlt pár évben születettek. Mivel kell majd nekik szembenézni? Meglátjuk.
A hétköznapok fogságában 