Ali nevű kollégám mindig mosolygó, kedves ember. Ritkán ebédelünk együtt, ritkán szabadulunk el a rendelőből egyszerre, más területen dolgozunk. Nemrégiben mégis összefutottunk.
Az első fogást remekül készítettték el: orjaleves. Ilyenkor a belefőzött csontot kiteszik egy nagy tálcára, aki kedveli, vehet belőle. Megragadtam kettőt, egyenként néhány sertés-csigolya, szép darabok.
Szemben ültünk egymással. A csontot letisztítva, kettőnk közé, a tálca szélére tettem. Beszélgettünk az ebéd végéig… a sertés maradványok fölött. Aztán indultunk: vissza a betegekhez.
A doktor nem evett levest! Leesett a tantusz. Óvatosan megkérdeztem: “Te, mohamedán vagy és nem eszel disznóhúst?”
“Igen. Alkoholt és disznót… nem!” – válaszolta a jemeni kolléga.
Elszégyelltem magam. Ha tudtam volna, nem biztos, hogy ilyen jóízűen pusztítom a leveshúst!
A hétköznapok fogságában 
A mohamedán szótól nem idegenkedett? Hallottam/olvastam ugyanis, hogy nem Mohamed-et közvetítőnek tartják, Allah az igazán tisztelni való, némelyek sértésnek érzik ha nem muszlimnak/muzulmánnak nevezik őket. De lehet, hogy téves, nem vagyok túlságosan tájékozott. 🙂
Nem. Ahogy az elején említettem, egy roppant kedves kollégáról van szó. Nemcsak velünk, szakemberekkel, hanem a betegekkel is fínoman bánik és nagyon segítőkész. Az ilyen ember aranyat ér az egészségügyben.
Én is úgy tudom, hogy sértő és helytelen a mohamedán és a muzulmán kifejezés.
Helyette a muszlim használatos…
http://www.vallastudomany.net/muszlim-muzulman-mohamedan/
Amúgy szerintem nagy a hisztéria a muszlimokkal kapcsolatban, sokan közülük tényleg békés, jóindulatú emberek.
Hát ezek után teljes kudarc. Nem elég, hogy disznót ettem, még rosszul is szóltam. Majd jóvá teszem valahogy! Egyébként a kórházunkban többen vannak muszlimok és nagyon korrekt, csendes, kedves munkatársak. Van, akinél onnan tudom, hogy muzulmán, hogy a felesége kendőzötten jár.