Akármennyire is messze van Kína, mégiscsak hatással van ránk. Különösen mostanában, hogy ez a hatalmas ország elkezdett bevásárolni Magyarországon, méghozzá államkötvényeket. Részleteiben sosem követtem ennek a földrésznyi államnak a politikai eseményeit, de ha mást nem is, a legfelsőbb vezető személyét, annak nevét, mégha bonyolult is, igyekeztem megjegyezni. Ebben segítettek a tornacipőim.
Annak idején, az 1990-es évek közepén édesapám a kínai üzletből többször meglepett tornacipővel. Mivel pár száz forintos áron adták, nem is egyet vett, egyből kettőt, aztán röviddel később még egy harmadikat is kaptam. Kellett is, hiszen a minősége hagyott kívánnivalót maga után, gyorsan romlott az állaguk. Volt egy időszak, hogy mind a három cipő használatban volt. Hogyan különböztessem meg őket? Gondoltam egyet, elneveztem az eddigi kínai pártvezérek alapján. Az első cipőt Mao Ce-Tungnak, a másodikat Teng Hsziao-Pingnek, a harmadikat pedig Csiang Cö-Minnek neveztem el.
Három cipő, három korszak, három pártelnök. Azóta is követem a kínai pártvezetés kulcsfiguráit, bár azóta nem kaptam tornacipőt.
Jelenleg Hu Csin Tao a vezér. S épp most olvastam, hogy megvan az utódja is, akit Hszi Csi-Pingnek hívnak. Lehet, hogy még Európában egyszer nagyon megemlegetjük ez utóbbi nevét, majd 2-3 évtized múlva.
Érdekességképpen ide teszek néhány aláírást, szerintem gyönyörűek, tiszta kalligráfia minden egyes kínai szó, mondat és név:
A hétköznapok fogságában 