A New England Journal of Medicine c. orvosi folyóirat olyan az Egyesült Államokban, mint a briteknél a Lancet. Ha az ember feliratkozik a hírlevelükre, akkor rendszeresen kap értesítést a legújabb számok tartalomjegyzékéről. Évekkel ezelőtt magam is feliratkoztam erre, mégha oly kevés időm is van a sűrű zambiai, kórházi élet mellett a szakirodalom követésére.
Így találkoztam azzal a cikkel, ami az Egyesült Államokban meggyógyult két nyugat-afrikai misszionárius esetét dolgozza fel (írtam róluk ebben a bejegyzésben: Igen, ez az a bizonyos vírus…). A szerzők beszámolnak arról, hogyan kezelték őket, hogyan gyógyultak meg (link a cikk összefoglalójához: http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMoa1409838). Az esettanulmányok, mint ez a cikk is, rendszeres az orvosi folyóiratokban. A cikk írói ilyenkor megosztják tapasztalataikat egy-egy beteg kezelése kapcsán az orvostársadalommal a folyóiratok lapjain. Ami viszont ritkaságszámba megy, az az, hogy az egyik szerző éppen az egyik beteg volt. Dr. Kent Brantly-t ugyanis bevették a cikk szerzői közé. Nyilván ő volt az, aki “első kézből” számolhatott be a tünetekről, mint aki át is élte.
Egyrészt furcsán hangzik, hogy egy orvos saját magáról ír, másrészt hátborzongató, hogy valaki az ebolát átélve és túlélve mesélhet. Ez egyébként már előfordult az orvostörténelemben. Daniel Carrión perui orvostanhallgató saját magán írta le a verruga peruana, egy Bartonella baktériumok által okozott betegséget. Sajnos ő bele halt a fertőzésbe.
Dr. Kent Brantly viszont túlélte, amiről maga is beszámolt, de nemcsak a New England Journal of Medicine lapjain, hanem egy másik folyóiratban is, aminek a címe: On Call. A lapszám letölthető innen: erről a linkről, természetesen .pdf formátumban.
Amikor 2013. októberében elkezdtek dolgozni Libériában, kétéves szolgálatra megérkezve, még szóba sem került az ebola. Senki nem gondolt rá. Ott érte őket a járvány. Aztán ő is elkapta, de “God saved my life…” – tesz bizonyságot a gyógyulásáról. Csodálatos napnak élte meg, amikor jó állapotban kikerült a kórházból és újra találkozhatott családjával. Tényleg hála ezért Istennek.
A hétköznapok fogságában 