RSS

misszió címkéhez tartozó bejegyzések

Farkasokkal táncoló… bárányok

Michael Griffiths: Farkasokkal táncoló bárányok (hasznos egy könyv)

Michael Griffiths: Farkasokkal táncoló bárányok (hasznos egy könyv)

Képzavar? Nem, hanem egy könyv címe. Egy remek, de nehéz könyv, sok érdekességgel, lényeges pontokkal abban a témakörben, amit úgy hívunk: misszió (küldetés).

Amikor valaki egy idegen kultúrába utazik, hogy ott hosszabb időt eltöltsön, sőt, hasznos tagja legyen a társadalomnak, akkor valamilyen szinten be kell illeszkednie. Ebben segít Michael Griffiths könyve, a Lambs dancing with wolves. Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki nem turistaként, hanem hosszabb időre utazik külföldre, akár misszió, akár munka vagy tanulás okán.

Részlet a könyv elejéről (fordítás utána):
Many of us enjoy sci-fi adventures where space travellers encounter, and try to understand, alien life forms in other imaginary worlds in differenct time warps from our own. There is comparable, real-life adventure in entering different communities of human beings living in our own time scale in this present real World. We can enjoy the privilege of crossing cultural boundaries, and meeting real fellow human beings, whose culture, ways of thinking and language are entirely different from our own. I have tried to express the excitement of that ’venture into the unknown’ and the enrichment it brings. To remain monocultural in today’s global village is to impoverish oneself, and to leave vast areas of our potential memory banks as cold, draughty, empty vaults. The creator has provided every one of us with the capacity for cross-cultural communication, and to neglect this might be seen as a malfunctioning of our God-given human capability.

While tourists traverse other cultures from the safe distance of glass-bottomed boats, and a few may have the courage to snorkel for two or three weeks, they aren’t touching on the real adventure. The real adventure is to risk learning to live and breath in a new cultural environment. The creator is a God who communicates, and has blessed us his cratures by giving us the capacity to communicate. Indeed, his command that we love all our neighbours as ourselves means we must learn to communicate. And more than that – to enjoy the privilege of building relationships across cultural fences, so that we bond with other human beings of different tribes, tongues and nations. This can be a foretaste of heaven to come.

“Sokan vagyunk olyanok, akik élvezzük azokat a sci-fi kalandleírásokat, amiben űrutazók találkoznak, és próbálják megérteni a miénktől igen különböző időben, más, képzeletbeli világban élő idegen életformákat. Van ehhez hasonló, a valós életben tapasztalható kaland, amikor a jelen, valós világban, a saját időnk szerint élő, de más emberi lények közösségbe lépünk be. Élvezhetjük annak a kiváltságát, hogy , hogy kulturális határokat lépünk át, és olyan embertársainkkal találkozunk, akiknek kultúrája, gondolkodásmódja és nyelve teljesen különböző a miénktől. Megpróbáltam kifejezni annak izgalmas voltát, hogy milyen az ismeretlenbe való kalandozás és mekkora gazdagságot (nem anyagi) hozhat számunkra. Egykultúrájúnak (monokulturális) maradni a mai globalizálódott világunkban tulajdonképpen saját magunk elsekélyesedése, és óriási kihasználatlan területet hagy elménkben, mint hideg, száraz, üres kripták. A teremtő minden egyesünknek megadta a kultúrák közötti kommunikáció képességét, és ennek figyelmen kívül hagyása olyan, mintha az Isten által adott emberi képesség fogyatékkal funkcionálna.

Miközben turisták más kultúrákba láthatnak bele üveg fenekű csónakok biztonságos távolságán keresztül és néhánynak meglehet a bátorsága, hogy két-három hétre is beleszippantson, valójában nem érik el a valódi kaland mélységét. A valódi kaland éppen azzal kockáztat, hogy az új kulturális környezetben él és lélegzik. A teremtő olyan Isten, ki kommunikál, és megáldott bennünket, mint az Ő teremtményeit a kommunikáció képességével. Valójában, a parancsa, hogy szeressük a mi összes felebarátunkat mint magunkat, azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk kommunikálni. Sőt, több is ennél – élvezhetjük annak a kiváltságát, hogy a kulturális kerítéseket átívelve kapcsolatokat építhessünk, így kapcsolatba kerülünk olyan emberekkel, akik különböző törzsekből, nyelvekből és nemzetekből jönnek. Ez valójában a közelgő Menny előzetes megízlelése.”

A könyv taralomjegyzéke, melyből kiderül, hogyan is gondolkodik a szerző:

1. Lambs Learn the Language of the Wolf-pack

2. Lambs Bond with Wolves

3. Lambs Face Culture Shock and Stress

4. Different Breeds of Lamb Inter-relate

5. Lambs Relate to Indigenous Wolves

6. Lambs Learn to Appreciate Wolf Culture

7. Lambs Try to Explain God to Wolves

8. Lambs Bond with Wolves in a New Flock

9. Lambs Relate with their Flock Leaders

10. Lambs Stay Single11. Married Lambs Bond with Others

12. Quality of Life for Isolated Lambs

13. Lambs Bond with their Shepherd

A könyv kapható többek között az Amazonon: https://www.amazon.com/Lambs-Dancing-Wolves-Michael-Griffiths/dp/0825460166

 
 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Hasznos tippek… szakiknak

Tudom, óriási szünet volt az előző bejegyzés óta. Nem mintha nem lenne téma, amiről írhatnék, de egyszerűen nem volt rá idő. Most egy hosszabb, nagyobb lélegzetvételű írással jelentkezem, de sajnos, elég szakmai lesz. Az információk nagy része nemcsak a laikusoknak, de még a műkedvelőknek sem érdekes. Annál inkább azoknak az orvosoknak, szakdolgozóknak, akik olyan vidéken szeretnének praktizálni, gyógyítani, ahol fejletlen az egészségügyi ellátás, vagy inkább fogalmazzunk úgy: fejletlenebb, mint Európában. Ebben is vannak azért fokozatok, hiszen például egy háború utáni területen, országban az egész egészségügyi struktúra újjáépítésre szorul, mások a viszonyok, mint egy éppen fejlődő rendszerben, amilyen az egyre korszerűsödő afrikai, békés, stabil országok.

Ez a 12 éves táska némi reparálással még mindig használható. Kényelmes, még akkor is, ha megvan pakolva és úgy néz ki mint egy kisdisznó. (Igen, egy konferenciai PR tatyó, de minőségi.)

Ez a 12 éves táska némi reparálással még mindig használható. Kényelmes, még akkor is, ha megvan pakolva és úgy néz ki mint egy kisdisznó. (Igen, egy konferenciai PR tatyó, de minőségi.)

A lényeg, hogy ezeken a vidékeken a specialista kevés, az orvosok jelentős része medicus universalisként (általános orvos) minden szakterületet gyakorolja bizonyos szinten. Írtam erről egy távriportban a heol.hu-n (link: http://www.heol.hu/heves/kozelet/malaria-tbc-aids-afrikai-misszioban-gyogyit-az-egri-orvos-621269). Ez azt is jelenti, hogy napi szinten fel kell készülni a legáltalánosabb orvosi esetek ellátására. Nagyobb problémák esetén természetesen team-ben, sebészeti-szülészeti esetekben a műtőben, de az apróbb beavatkozásokat az osztályokon, rendelőben kell elvégezni. Hogy ez flottul és rugalmasan menjen, az orvosnak jó, ha mobil eszköztárként egy táskában kéznél vannak a legfontosabb dolgok.

Ennek oka részben az, hogy nincs meg minden betegellátó osztályon minden apró eszköz, másrészt sokkal gyorsabb valamit előkapni a tatyóból, mint várni arra, hogy összeszedjék az asszisztensek, ápolók a szekrényekből, polcokról. Magam ezt a mellékelten látható 2004-ből való konferencián kapott oldal-reklám táskát fogtam be erre a célra. Több mint tíz éves és néhány reparáló varrással, kiegészítéssel még mindig a legkényelmesebb és könnyedén rendezhetőek benne az eszközök.

A zsebekből egész halom apróság kerül elő.

A zsebekből egész halom apróság kerül elő.

De lássuk, milyen a táska kinyitva és kipakolva! (A blogbejegyzés összes képe klikkelhető a nagyobb felbontású kép megnyitásához.) A szétrakott kütyük között a balra felül látható fekete fonendoszkóp mellett van egy fekete valami. Az nem eszköz, hanem egy pár tiszta zokni. Minek is az? A “rural”, vidéki afrikai kórházakban nincs külön orvosi szoba, az ember a közeli missziós állomáson lakik és onnan lép be dolgozni. Ha éppen műtőben kell tevékenykedni és egy viszonylag “véres” műtét (császármetszés, előrehaladott rupturált méhen kívüli terhesség) során beszennyeződik a holmi, akkor legyen váltás. Nyilván váltás ruha nem szükséges, hiszen eleve zsilipruhában dolgozik az ember. Szóval, egy pár tartalék zokni jól jön a táskában.

Alapvető diagnosztikai eszközök és kiegészítők. Ami nincs, az az ophthalmoscop, több ok miatt.

Alapvető diagnosztikai eszközök és kiegészítők.

Ahhoz, hogy átlássuk a táska tartalmát, csoportosítottam a dolgokat. Így részletesen megnézhetjük, mit is érdemes bekészíteni. Először néhány orvosi műszert érdemes sorra venni. A fonendoszkóp természetesen elengedhetetlen, de nem ám státusszimbólumnak! Tényleg használni kell. Nagyon jól jön egy fülvizsgáló (otoszkóp), mert a világ minden részén előfordulnak olyan gyerekek, akik a fülükbe dugnak ezt azt, aztán nem bírják kiszedni. Csak itt az a különbség, hogy nem mehetnek el a fül-orr-gégészetre, mert olyan itt nincs. Úgyhogy az általános orvosnak kell megcsinálnia, de időnként a gyermekosztályos ápolók is megcsinálják. Minden esetre ehhez jól jön néhány apró eszköz. A LED-es fényű fejlámpa a szájba való betekintésben segít. Mivel ezek a korszerű lámpák már kis áramfelvételűek, az elemek sokáig tartják magukat. Hasonló a helyzet a pulzoximéterrel. Praktikus kis jószág és a korszerű, kisméretű LCD kijelző miatt ez sem fogyaszt sok áramot. Jó ha van fogászati tükör (felül), fogfájós beteg is gyakran adódik.

De mit keres a képen az ultrahang-zselé? Nos, az afrikai kórházakban kevés az eszköz, így az ultrahang-készülék is. Ha pedig egyetlen egy van, akkor az általában a szülészeti részen található. Ha máshol szükség van rá, akkor oda át kell vinni. Van, hogy a zselés tubus ottmarad az állomáshelyen. Ilyenkor, hogy ne kelljen csak ezért újra szaladozni, jó, ha van az orvosi táskában egy kis tubus (viszonylag ritkán van rá ilyen formában szükség, de megelőzi a bosszúságot).

A vérnyomás mérő a táskában opcionális. Ugyanis az osztályokon általában alapfelszereltség a vérnyomásmérő. Ráadásul a vérnyomást az ápolók, nővérkék mérik, az orvosnál fölösleges. De tartaléknak érdemes egyet otthon tartani.

Kisebb sebészeti beavatkozásokhoz szükséges eszközök. Az osztályokon elvégezhető a varratszedés, kisebb suturázás vagy éppen tályogmegnyitás. Persze, ha van lehetőség, akkor érdemes ezeket is kisebb műtőben megcsinálni, ha van ilyen lehetőség.

Kisebb sebészeti beavatkozásokhoz szükséges eszközök. Az osztályokon elvégezhető a varratszedés, kisebb suturázás vagy éppen tályogmegnyitás. Persze, ha van lehetőség, akkor érdemes ezeket is kisebb műtőben megcsinálni, ha van ilyen lehetőség.

Minimális sebészetet művelni nem kell félnetek, jó lesz… Sőt, nemcsak, hogy nem kell félni, hanem nagyon is szükséges. Ahogy fentebb említettem, a világnak több pontján is (pl. Afrika távoli vidékei) nagy az orvoshiány. Itt nem válik olyan élesen szét a sebészet és a belgyógyászat. Minden orvosnak mindennel kell foglalkoznia bizonyos szinten. Ez elképzelhetetlen a nyugati világban, ahol szakvizsga vagy éppen specialisták felügyelete nélkül meg van kötve az ember keze. De ahol nagy a hiány, ott nem kerülhető el a sebészet alapvető gyakorlása. Ennek része az, hogy egy tályogot meg kell tudni nyitni és be kell tudni drenálni (csövezni). Sokszor varratot szedni (műtét után) az osztályokon kell. De van, hogy metszett sebet gyorsabb pár öltéssel egy kezelőben megoldani, mint arra külön helységben, kisműtőben nekikészülődni. Természetesen az aszepszis szabályai mindenütt betartandók. Ehhez elengedhetetlenek a steril eszközök. Varróanyagból a rendelkezésre álló lehetőségek közül érdemes párat beválogatni a táskába. Nagy vérzésnél irány a műtő, de kisebb sebek vékony – 3-0-s fonalakkal – elláthatók. Steril kesztyűnek, szikepengének, köténynek, steril géznek lennie kell a táskában.

Időnként nem csak vénába kell kanült behelyezni, hanem van, hogy csontba adunk infúziót, de mellkast és szívburkot is csapolni szükségeltetik.

Időnként nem csak vénába kell kanült behelyezni, hanem van, hogy csontba adunk infúziót, de mellkast és szívburkot is csapolni szükségeltetik.

A has csapolása, különösen nagyobb mennyiségű folyadék esetén viszonylag egyszerű. Egy nagyobb vénás kanül, egy fordított infúziós szerelék és ragtapaszok segítségével könnyedén megoldható (sőt diagnosztikai célból egy 10ml fecskendő és egy zöld tű elég). A szívburok csapolásához már szükséges a háromirányban kapcsolható csap és nagyobb (60ml) fecskendő is. A mellkas csapolása ugyanígy, sok esetben egy nagy kanül (narancssárga – 14G) segítségével elvégezhető. Természetesen mindennek steril körülmények között és eszközökkel kell történnie.

A vénabiztosítás fekvőbeteg ellátási körülmények között alapvető, de ha sikertelen, akkor szükség lehet csontvelőbe adott infúzióra (intraossealis). Különösen extrém módon kiszáradt csecsemők esetén sürgősséggel szükség lehet rá. Ilyenkor használhatunk speciális tűt, ha van. De ha nincs, akkor a vastagabb lumbálpunkciós tűk is alkalmasak (hiszen a belsejében a beszúráskor mandrin van és ugyanúgy csatlakoztatható hozzá háromállású csap, infúzió is). Ha már a spinál-tűkről van szó, akkor érdemes megjegyezni, hogy a fekete (22G) és ennél vékonyabb tűk általában a műtét előtt szükségeltetnek (ott kell belőle bőven lennie), de agyhártyagyulladás gyanúja esetén praktikusabb a sárga (20G) használata, a fentebb említett intraossealis esetben pedig a fehér (19G) vagy éppen a rózsaszín (20G), ez utóbbiak osztályon használandók, így jó, ha van a táskában.

Néhány jegyzet, emlékeztető és pár gyógyszer jó ha rendelkezésre áll.

Néhány jegyzet, emlékeztető és pár gyógyszer jó ha rendelkezésre áll.

A baloldali következő képen láthatóak egyéb hasznos dolgok. A jegyzetfüzetet nem kell magyarázni: kicsi, zsebbe való. A rózsaszín borítós noteszbe viszont a betegek altatásához alapvető gyógyszerek, eszközök adatai, a beállítási paraméterek, gyógyszermellékhatások, adagok szerepelnek. Persze, ezek egy része megtalálható a BNF-ben, vagyis a British National Formulary-ban (a brit gyógyszerkönyv), de jobb, ha az ember a gyakran használatos dolgokat kigyűjti magának. Sőt, Afrika fejlődő országaiban az is fontos, hogy az adott kórházban ismerjük a hozzáférhető gyógyszereket. Ezt egy harmadik kis noteszban magam is megtettem. Így ha az ember szeretne adni valamilyen szert, azonnal leellenőrizheti, hogy meg van-e a kórházban. Nyilván, ha nincs, akkor fel sem írjuk, el sem rendeljük. További hasznos eszköz a piros toll vagy filctoll. Ha egy betegen, mondjuk egy tályog miatt metszést ejtünk, akkor a helyzetet érdemes a beteg kártyájára leskiccelni. Ebben segít a két szín, például pirossal jelölhetjük az elváltozást. Foghúzáshoz hasznos a lidocain+adrenalin keverék (nem részletezem), egy kis fiziológiás, steril sóoldat és egy ampulla ketamine (altatáshoz) is jó, ha van a táskában. Kisebb, egyéb intravénás gyógyszert védelemből fémdobozkába raktam, nehogy összetörjenek a táskában.

Swab (fertőtlenítő kendő), vacutainer harang, torniquette (érszorító) és injekciós tűk

Swab (fertőtlenítő kendő), vacutainer harang, torniquette (érszorító) és injekciós tűk

Vérvételi eszközök. Nem sokat ragozom: bőrfertőtlenítő, harang a vacutainer-rendszerhez, tourniquet a kar szorításához, hogy kidüllendjen a véna. Néha szárnyas tűt használunk, pici babán pedig akár a befőttes gumi is jól használható szorításhoz (rövid időre), vagy éppen gumikesztyű darabja.

Nyilván bárkiben felmerülhet, miért nincs ophthalmoscop (szemtükör) a szemfenék vizsgálathoz, illetve vércukormérő. Nos, ezek a vizsgálóban és a betegellátó osztályokon kéznél voltak. De ha nem lettek volna, akkor ezeknek is a táska tartalmának részét képezték volna. Úgyhogy mindenkinek ajánlom a beszerzését.

Nos, a hosszú listának itt vége. Remélem hasznos lesz a bejegyzés annak, aki orvosként készül Afrika távoli vidékére. A listából talán hiányzik ez és az. Ha valakinak további javaslatai vannak, akkor hozzászólásként kiegészítheti. Megköszönöm. Sok sikert és áldott gyógyulást kívánok az olvasó kezei közé!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/09/06 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Betegként bekerülni a szerzők közé? Huh…

A szerzők között ott szerepel a beteg neve... Kent Brantly

A szerzők között ott szerepel a beteg neve… Kent Brantly MD

A New England Journal of Medicine c. orvosi folyóirat olyan az Egyesült Államokban, mint a briteknél a Lancet. Ha az ember feliratkozik a hírlevelükre, akkor rendszeresen kap értesítést a legújabb számok tartalomjegyzékéről. Évekkel ezelőtt magam is feliratkoztam erre, mégha oly kevés időm is van a sűrű zambiai, kórházi élet mellett a szakirodalom követésére.

Így találkoztam azzal a cikkel, ami az Egyesült Államokban meggyógyult két nyugat-afrikai misszionárius esetét dolgozza fel (írtam róluk ebben a bejegyzésben: Igen, ez az a bizonyos vírus…). A szerzők beszámolnak arról, hogyan kezelték őket, hogyan gyógyultak meg (link a cikk összefoglalójához: http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMoa1409838). Az esettanulmányok, mint ez a cikk is, rendszeres az orvosi folyóiratokban. A cikk írói ilyenkor megosztják tapasztalataikat egy-egy beteg kezelése kapcsán az orvostársadalommal a folyóiratok lapjain. Ami viszont ritkaságszámba megy, az az, hogy az egyik szerző éppen az egyik beteg volt. Dr. Kent Brantly-t ugyanis bevették a cikk szerzői közé. Nyilván ő volt az, aki “első kézből” számolhatott be a tünetekről, mint aki át is élte.

On Call - a Samaritan's Purse hírlevele

On Call – a Samaritan’s Purse hírlevele

Egyrészt furcsán hangzik, hogy egy orvos saját magáról ír, másrészt hátborzongató, hogy valaki az ebolát átélve és túlélve mesélhet. Ez egyébként már előfordult az orvostörténelemben. Daniel Carrión perui orvostanhallgató saját magán írta le a verruga peruana, egy Bartonella baktériumok által okozott betegséget. Sajnos ő bele halt a fertőzésbe.

Dr. Kent Brantly viszont túlélte, amiről maga is beszámolt, de nemcsak a New England Journal of Medicine lapjain, hanem egy másik folyóiratban is, aminek a címe: On Call. A lapszám letölthető innen: erről a linkről, természetesen .pdf formátumban.

Amikor 2013. októberében elkezdtek dolgozni Libériában, kétéves szolgálatra megérkezve, még szóba sem került az ebola. Senki nem gondolt rá. Ott érte őket a járvány. Aztán ő is elkapta, de “God saved my life…” – tesz bizonyságot a gyógyulásáról. Csodálatos napnak élte meg, amikor jó állapotban kikerült a kórházból és újra találkozhatott családjával. Tényleg hála ezért Istennek.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/01/02 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Igen, ez az a bizonyos vírus…

Már annak idején (1994-1995), a mikrobiológia tanulásakor bevésődött az orvostanhallgató agytekervényeibe (már akinek volt affinitása a fertőzésekhez), hogy Isten mentsen meg az ebolától és a marburgtól! Két, magas halálozással járó, vírusos betegség, melyek hátterében áll a két kórokozó az Ebola és a Marburg. Így tanultuk őket, együtt. Ez utóbbit manapság ritkán emlegetik, bár elvétve okoz megbetegedést. Például 1967-ben laboratóriumban, a dolgozók között okozott halálos fertőzéseket. Rokona az Ebola vírus most viszont különösen “népszerű” lett. Már korábban terveztem, hogy írok róla egy bejegyzést, de aztán láttam, hogy a magyar média elég részletesen beszámol a megbetegedésről, kiváló összefoglaló cikkek találhatók a jelentősebb hírportálokon, így meggondoltam magam.

Az apropót viszont most mégis az adja ennek a bejegyzésnek, hogy két misszionárius kapta el a betegséget. Már hazaszállítják (a doktor már megérkezett) őket az Egyesült Államokba, de a munkájukról mégis szeretnék megemlékezni (abban a reményben, hogy felépülve majd visszatérhetnek a szolgálatba – életre szóló védettséggel az immunrendszerükben).

Kent és Amber Brantly (Monrovia, Libéria, Nyugat-Afrika)

Kent és Amber Brantly (Monrovia, Libéria, Nyugat-Afrika) – Samaritan’s Purse

Kent Brantly doktor két gyermek apja, mégis vállalta, hogy ilyen veszélyes körülmények között szolgál… Isten nevében, hirdetve munkája által is az Örömhírt, az Evangéliumot. A Szamaritánus Erszénye (Samaritan’s Purse) nevű missziós szervezet (melynél Brantly doktor szolgál) szorosan együtt működik a Médecins Sans Frontieres (Orvosok Határok Nélkül – világi orvosmissziós szervezet) mellett a SIM-mel (Soudan Interior Mission), amely szintén egy keresztyén misszió.

Ez utóbbi szervezet működteti többek között a Mukinge Hospitalt Zambiában, ami az ország észak-nyugati régiójában a Chitokoloki-Kalene-Mukinge kórházak háromszögének egyike és itt a kaonde népcsoportot látják el (Chitokolokiban a luvale népet, Kaleneben a lunda népet – ezen kórházakat a CMML működteti a zambiai állammal együttműködve).

David és Nancy Writebol (Monrovia, Libéria, Nyugat-Afrika)

David és Nancy Writebol (Monrovia, Libéria, Nyugat-Afrika) – SIM

Ennek a SIM-nek munkatársai a Writebol házaspár: David és Nancy. Mivel a feleség szintén az ebolásokat ellátó egyik kórház háttérmunkájában vett részt (Monrovia, Liberia – Nyugat-Afrika), sajnos ő is megkapta a betegséget. Súlyos beteg ő is, de imádkozunk, hogy az Úr mentse meg a halál torkából!

Az országokban (Guinea, Sierra Leone, Libéria, Nigéria stb.) egyébként szigorú szabályok léptek életbe, az Egyesült Államok már nem ajánlja senkinek a beutazást. Mégis számtalan egészségügyi dolgozó vagy más háttérmunkában résztvevő misszionárius dolgozik Nyugat-Afrikában (meg persze a világ többi részén). Isten áldása legyen a szolgálatukon!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2014/08/02 hüvelyk Afrika, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Raspored rada

…vagyis: “Munka rend”. Így, nagybetűvel. Hiszen ha az ember dolgozik, az megérdemli a nagybetűt, tegye azt az emberek épülésére vagy éppen Isten dicsőségére. Sajnos, a kifejezést kissé devalválja vagy inkább egyenesen iszonyattá teszi az auswitzi felirat: “A munka szabaddá tesz” („Arbeit macht frei”). Pedig igen is, a munka valóban szabaddá tesz. Különösen akkor, ha az megfelel az adottságainknak, képességeinknek. Ha megérkezik az alkotás közben a “flow“, akkor haladnak a dolgok és szabadnak érezzük magunkat. Különösképpen igaz ez akkor, ha különleges munkát, kiváltságos feladatot végzünk Isten dicsőségére (és egyben az emberek épülésére).

A délvidéki keresztyén testvérgyülekezetek munkarendje 1943-ban (helyszínek, időpontok, igehirdetők)

A délvidéki keresztyén testvérgyülekezetek munkarendje 1943-ban (helyszínek, időpontok, igehirdetők)

Ezért jó olvasni a feliratot: “Munka rend”. Sőt, azon a táblázaton, ami jobb oldalt látható, további két nyelven is felírták a szöveget. Innen a bejegyzés címe: Raspored rada.

Sokan nem is gondolnák, hogy a második világháború közepén Magyarország déli határvidékén, a Délvidéken, milyen aktív keresztyén gyülekezeti élet folyt (a reformátusok, baptisták mellett a testvérgyülekezetekben is). Földrajzi elhelyezkedéséből és az ott jelenlévő nemzetiségek miatt, a helyi közösségek nagy részében több nyelven is folytak a bibliaórák és az istentiszteletek. Bármelyik régió „megirigyelhetné” az ébredést, a lelkesedést és azt az odaadást, amivel akkoriban, ott Isten Igéjét hirdették a közösségekben.

Nem is részletezem, a teljes cikk megtalálható az mktgy.hu-n, annak Élő Gyülekezetek Online blogjának Körkép rovatában: http://mktgy.hu/egyonline/delvidek Érdemes megnézni a neveket: hányféle náció munkálkodott együtt. Öröm volt számomra összerakni a helyszíneket, neveket, dokumentumokat. Biztatás ez mindannyiunk számára: munkára fel!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/02/04 hüvelyk Biblia, Emberek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Missziós bandázs

Az ősi kötszer, a hűség és kitartás jelképe. Muszáj bemutatnom, annyira nosztalgikus és a múltat idéző.
Mission bandage

Még valamikor az 1960 vagy 1970-es években készülhetett, maximum 1980. De még van belőle Afrikában. A missziókat támogató, lelkes és hűséges emberek mementója ez. Őrzi a múltat. Bár már a valódi sebkötözésben haszontalan, sterilitását elvesztette, de rögzítésre, kar felkötésére még mindig alkalmas. Ritkán vesszük elő.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/28 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , ,

Ndotolu – az orvos

Ndotolu - a könyv, ami a misszió történetéről szól

Walter Fisher 1865-ben született. Nem most volt, hanem lassan 150 éve. Mégis megemlékezem róla. Ennek oka, hogy átrajzolta a világtérképet. Vagyis inkább nem ő, hanem Isten különös kegyelme, aki misszionáriusként elküldte Afrikába, hogy útjára indítson egy ma is működő keresztyén missziót.

A testvérgyülekezeti mozgalom (brethren movement) több száz éve indult útjára. Isten különös kegyelme folytán keresztyének ezrei kezdték el, még odaadóbban olvasni a Bibliát. Teljes átéléssel, várva Isten üzenetét. Ennek következményeként közösségek alakultak világszerte. Walter Fisher szülei a Greenwichi, Gorge Street Hall nevű gyülekezetbe jártak. A családi asztalnál gyakran fordultak meg vendégek: többek között Robert Chapman és Henry Groves is, akik a misszió gondolatát korán elültették a fiatal emberben.

Miután Walter elvégezte az orvosegyetemet, misszionáriusként nekivágott Afrikának. 1888-ban indultak útnak először. Éveken keresztül a mai Angola területén tevékenykedtek, majd néhány otthon töltött év után mélyebben hatoltak be a kontinensre és megalapították a Kalene Missziót, ahol kórházat, iskolát és postahivatalt alakítottak ki.

A "bütyök" Zambia térképének északnyugati csücskén, közepén a misszióval

A Fisher házaspár története nagyon tanulságos. Hosszú lenne részletezni a fenti könyvben leírt eseményeket, egy biztos, sok szenvedésen és megpróbáltatáson mentek keresztül, hogy végre elérjék céljukat. Ajánlom a könyvet azoknak, akiket ez bővebben is érdekel (szívesen kölcsönadom).

A Kalene Mission Hospital főbejárata

Először fent a hegyen (Kalene Hill) építettek fel néhány épületet még 1908-ban. Majd az 1950-es években a hegy aljában egy modernebb kórház alapjait tették le. Itt van jelenleg is a létesítmény, ahol 180 ágyon gyógyítanak betegeket.

A teljes misszió nemcsak a kórházat jelenti, hanem a közelben található egy jól működő iskola: Sakeji School (a Sakeji nevű patak partján). A kórház mellett található egy kisebb “légibázis” (CMML Flight Service). Nem messze Walter Fisher leszármazottai egy farmot üzemeltetnek (Hillwood Farm), ami ellátja az iskolát és a missziót. Ott egy árvaház is működik. A kórház mellett pedig a Zambiai Eü. Minisztériummal együttműködve egy nővér-iskola is üzemel.

Befejezésül néhány fotó:

A kórház és a misszió látképe a levegőből

"Mérföldkő" - a füves kifutópályán

Felirat egy falusi ház oldalán: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte..."

Házak a környékbeli falvakban

Könyvterjesztés (evangéliumi irodalom) a kórház melletti apró épületben (a könyvek több nyelven kaphatók: luvale, lunda, szuahéli, angol, francia, portugál)

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/12/21 hüvelyk Afrika, Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,