RSS

július 2014 havi bejegyzések

15 tonna borzalom

A borzalom extrém mérőszáma: 15 tonna holttest

A borzalom extrém mérőszáma: 15 tonna holttest (forrás – internet)

Azon gondolkodtam, hogy a maláj gép áldozatait miért hűtővagonban szállították Harkovba. Elmerengtem, hogy hát arrafelé nem létezik halottas kocsi? Minek ahhoz a hatalmas vagon, sőt vagonok? Aztán hirtelen tört rám a borzalom, amikor elkezdtem számolgatni. Ha a gyerekek és felnőttek súlyát átlagoljuk, akkor is kb. 50 kg/fő testtömeggel kell számolnunk. Az áldozatok közül több mint 280-at megtaláltak, és talán 16 fő darabjait. Igen, ha beszorozzuk, akkor bizony a borzalom félelmetes, új mérőszámát kapjuk. Több tonnányi holttest!

Most, amikor az első világháború kitörésének 100-dik évfordulóját ünnepeljük évfordulójára szomorúan emlékezünk, nyugodtan utána számolhatunk: kb. 700 millió tonna holttest. Irdatlan mennyiségű halott. Ezek egy része is polgári áldozat volt. Amikor háború tör ki valahol, nem maradnak a harcok polgári áldozatok nélkül. Senki ne ringassa magát abba, hogy majd “dicső csapataink” harcolnak, mi pedig a fotelből nézzük a közvetítést. Ez egyszerűen nem így működik. Ha pedig fokozni szeretnénk, akkor gondoljunk a gyakorlatilag tisztán polgári, zsidó áldozatokra a koncentrációs táborokban, a II. Világháború során. Ki-ki utánaszámolhat. Nem véletlenül működtek folyamatosan a krematóriumok, hiszen ott is tonna százezrekről volt szó. Emberi életek hústömeggé degradálva, elégetve. A borzalom még magasabb foka ebben a mértékegységben.

A rakéta egyszerre, egyetlen pillanatban csapott le (vagy éppen fel, mert úgy tűnik, hogy földről lőtték ki) a repülőre ott, Kelet-Ukrajnában. Az utasoknak talán volt idejük számot vetni életükkel, de biztos vagyok benne, kevesen voltak köztük olyanok, akik erre komolyan felkészültek volna.

Európában és a békés, nyugati világban generációk nőttek fel anélkül, hogy a háború borzalmait átélték volna. A számítógépes, háborús játékok közkedveltek (Call of Duty, Battlefield stb.) a fiatalok körében. De ezek – bár látványban megdöbbentőek – a fotelből szemlélődő szerepbe dédelgetve az embereket, elandalítják a lelkiismeretet és könnyű szórakozást ígérnek. A játékos a halottakat látja a “pályán”, de nem érzi a hullák bűzét a vagonban és nem hallja a hozzátartozók sírását — erre a szimuláció nem terjed ki.

Fiatalok! Gondolkodjatok! Nyissátok ki a szemeteket és döbbenjetek rá: keressétek a békességet! Bármelyik pillanatban néhány tonnányi rakomány néhány kilogramjának részeseivé lehetünk. Imádkozzunk, hogy a békesség legyen újra úrrá azon a vidéken (Kelet-Ukrajnában). De Izrael körül is forrong a világ (ott is van 300 áldozat – 15 tonna!), vagy éppen gondolhatunk a jelenlegi iraki helyzetre, ahol heves harcok dúltak nemrégiben. Isten óvjon a háborútól, legyen az kicsi, nagy, hideg vagy éppen forró, etnikai hátterű vagy gazdasági, teljesen mindegy.

 

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/07/23 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Paul White: Műtétek a dzsungelben

Ha az ember egy jó könyvet olvas, pláne, ha friss kiadás, akkor mihamarabb igyekszik megosztani a róla szóló információkat. Így jártam most Paul White könyvével.

Paul White magyarul megjelent 4. könyve: Műtétek a dzsungelben

Paul White magyarul megjelent 4. könyve: Műtétek a dzsungelben

A dzsungeldoktor a mai Tanzánia területén dolgozott néhány évtizeddel ezelőtt. Élményeit könyvekbe foglalva tárta az érdeklődők elé, ausztrál misszionáriusként természetesen angol nyelven. Ha jól tudom, több, mint 15 könyve jelent meg, melyben orvosi eseteket, a hétköznapok forgatagát, nehézségeit, küzdelmeit és örömeit mutatja be.

Magyarországon az Evangéliumi Kiadó kezdte meg a híres szerző könyveinek magyar nyelvű kiadását. Már több évtizede jelent meg A buyufa alatt c. mű, ami nem az orvos élményeit, hanem afrikai állatok életre keltésével, megszemélyesítésével játszadozva az élet nagy igazságait (köztük a keresztény igazságokat is) mutatja be. Említettem három éve a “Paul White, a dzsungeldoktor” c. bejegyzésben, ahol második magyarul megjelent könyvéből idéztem: Dzsungeldoktor az oroszlánok csapásán.

Harmadik magyarul megjelent könyve elég friss, hiszen néhány hónapja jelent meg. Címe: Maszáj. Szenteltem is neki nemrégiben egy bejegyzést Masza nem maszai és nem is maszáj címmel.

Ehhez nagyon hasonló, kissé talán tagoltabb, önálló rövid történeteket tartalmaz a 4. könyv. Ízelítőképpen néhány gondolatot szeretnék megosztani belőle, idézek a könyvből, aztán hozzáfűzöm:

— Alapítványi ágyak (8. oldal)

“- Milyen nagyok itt a költségek egy főre?
– Csak 10 pennyt számítunk naponta, Jonatán. Ezeknek az ágyaknak a legnagyobb részét ugyanis honfitársaim fizetik. Kedves, meghalt hozzátartozóik emlékére alapítanak egy-egy helyet a kórházunkban. Valóban, nem lehetne méltóbban emléket állítani kedves halottunknak, mintha egy élőt segítünk.
– Mennyit fizetnek a barátaid?
– Tíz angol fontot évente, Jonatán, gyakran még többet is, máskülönben nem is lenne valódi áldozat.
– Ezzel három gyermeknek is megmenthetitek az életét!
– Három gyermeknek? Még egy tucatnak is!”

Elgondolkodtató. Bár a 10 angol font ma már kevés, illetve kevesebb pénznek számít, de maga az aktus fantasztikus. Manapság, ha megnézünk egy temetőt, akkor szinte szarkofágokat látunk. Emberek kuporgatják a pénzüket, hogy egy nagy márvány kő lehessen a sírhelyükön. Bizony tényleg szebb lenne, ha ilyen pénzeket az emberek életek megmentésére szánnának.

— Különleges műtét (39. oldal – vigyázat spoileres!)

“Csütörtök délután mindig átnéztük a műtő összes felszerelését, a műszereket letörölgettük spiritusszal, megolajoztunk minden mozgatható részt. Daudi éppen az ércsipeszeket akasztgatta a maguk helyére.
– Holnap délután használni fogjuk ezeket, Daudi – mondtam. – Operálni fogok, de ez egyszer egy fehér embert.
Daudi meghökkent.
– Kit, Buana (uram)?
Nyugodtam mutattam meg neki a térdem fölött lassan növekvő daganatot.”

Bizony az önoperáció nem könnyű. Még egy infúziót beköt magának az ember, még egy injekciót bead, ha nagyon muszáj. De azért operálni nem lehet egyszerű dolog. Nyilván itt egy kis beavatkozásról van szó, de akkor is. Minden elismerésem a doktoré!

— Extrapulmonalis tuberculosis

“- Röntgen felvétel nélkül nem tudom megállapítani, hogy vajon ez a nyomorult tuberkulózis a mirigyeken kívül nem fertőzte-e meg a tüdőt is.” —Magyarországon vadászunk a tüdő vagy más néven pulmonalis tbc-re. Erre van a szűrővizsgálat. A tüdőn kívüli tbc, az un. extrapulmonalis tuberculosis igen ritka. Nem így van ez a trópusokkal, különösen Afrikával. Magam is láttam ilyet 2011-ben Zambiában. Ilyen esetről számol be a könyv is.

— Visszatérő láz (107. oldal)

“Életemben először örültem ezeknek a spirális alakú parazitáknak, melyeket a juhok tetvei terjesztenek. Most értettük meg azokat a tüneteket, amelyek könnyen a legrosszabbat is jelenthették volna.
Amikor a műtő felé mentünk, Daudi megkérdezte:
– Buana (uram), miért nem találtuk meg előbb ezeket a visszatérő láz bacilusokat, melyeket a “duduk” (bogár, tetű) terjesztenek?
– Sokszor egyáltalán nem lehet őket meglátni, Daudi. Valószínűleg már korábban hordta azokat, a nehéz műtét azután annyira legyöngítette a szervezetét, hogy így könnyebben ki tudtak fejlődni benne.”

A visszatérő láz kegyetlen betegség ott, ahol antibiotikumot adni nem tudunk. Ezért van az, hogy a Pallas lexikonban még azt írták a két világháború között, hogy “Nem létezik oly eljárás vagy szer, melynek segélyével a fertőzést, ha lehetőségének kitesszük magunkat vagy ennek megtörténte után a tünetek kifejlődését megakadályozhatjuk. Számos szer lett megkisértve, hogy a lázmentes szakban adagolva talán sikerülne a további rohamokat megakadályozni, de eredménytelenül. A kezelés tisztán tüneti.” Ami persze már nem igaz, mert antibiotikummal gyógyítható, ahogyan Paul White könyvében is szerepel. A Pallas még úgy hívja: spirochaete Obermeieri, de ma már Borrelia recurrentis a böcsületes neve és minden orvosi könyvben korrekt leírás van róla, még a wikipedián is (itt). Amit pedig Daudi, a dzsungeldoktor segédje “dudu” néven emleget, azok a bogarak lehetnek vagy éppen tetvek, amelyek terjesztik a betegséget. Milyen jó, hogy ma Magyarországon már nem divat ez a fertőző betegség. Ja, és nem keverendő össze a visszatérő láz (febris recurrens) sem a váltólázzal (malária), sem pedig a negyednapos lázzal (Bartonella quintana – Wolhyniai láz).

Paul White könyve a weben kapható a kiadó webáruházában ezen a linken.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/07/20 hüvelyk Afrika, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Bréking nyúz: átlépték a Rubicont?

Újabb maláj gép tűnt el, most egy 777-es boeing. Csak éppen: ezt nem fogják hónapokon keresztül keresni és a pilótája sem gyakorolta az otthoni “flight simulator”-on a lakatlan szigeten való leszállást. Ez nem az a történet.

Azért nem keresik, mert megvan. Darabjaira hullva, kiégve, összetörve, hullákkal a törmelék között. Egyszerűen lelőtték. Így aztán mind a 298 ember, aki a fedélzeten tartózkodott, meghalt. Polgári személyek… talán több mint 20 amerikai is utazott rajta (közben újabb hír: több mint 20 ausztrál, USA-beli csak egy).

Nem hírportál A hétköznapok fogságában, ez az oldal, de mivel internetes napló, blog – gondoltam rögzítem ezt az eseményt.

Ezeket nem vállról indítják

Ezeket nem vállról indítják

Az ukrán-orosz konfliktusról már írtam, amikor a Krím félsziget helyzete kétséges volt (A Krím újra a középpontban). Most újra kénytelen vagyok néhány szóban megjegyezni: ismét átlépték a Rubicont (az első Caesar volt i.e. 49. január 10-én). Amikor katonai szállító gépet lőttek le az oroszbarát szeparatisták, fontos momentum volt, de jelentősége talán kisebb, bár nem elenyésző. Most viszont egy polgári repülőt “szedtek le”. Nem akárkik és nem is akár hogyan.

Az utasszállító Amsterdamból (gondolom a Shipholból) tartott Malájziába, szép kényelmesen, menetrend szerint, méghozzá 10 ezer méter magasan (33 ezer láb), vagyis a tiltott zóna fölött, több száz méterrel a 9600 méteres határ fölé emelkedve. Elvileg nem érhette volna baj.

Mégis… valakik meglőtték, méghozzá föld-levegő rakétával. Talán az orosz szeparatistáknak lehet BUK típusú légvédelmi rakétájuk, amit zsákmányoltak. Ez nem az a rakéta, amit a libanoni határon fog el a Vaskupola Izraelben. Ez 10 kilométer magasan fog el egy repülőt. Ehhez technika kell, méghozzá olyan, ami nem fér el egy ember vállán (lásd vállról indítható – kézi légvédelmi rakéta), azok csak néhány kilométerig visznek.

A kérdés, tényleg az oroszbarát szeparatisták lőtték-e meg a gépet Ukrajna területéről? Reméljük, hogy így van! A “B” és “C” változat rosszabbul hangzana. Imádkozzunk, hogy a konfliktus ne kulminálódjon, hanem elcsendesedjen.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2014/07/17 hüvelyk Emberek, Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Szúnyog

Egy szúnyog a nagyvilágból (Cessna 182), a kisebbik fajtából

Egy szúnyog a nagyvilágból (Cessna 182), a kisebbik fajtából

Az utasszállító, sugárhajtású repülőgépek mellett a kis, egymotoros, ún. könnyű repülőgépek vagy más néven sportrepülőgépek szúnyognak tűnnek. Kis, semmi járművek, mégis óriási szolgálatot tesznek, amikor 2-3, esetleg 6-7 utassal a fedélzeten járhatatlan területeket hidalnak át, legyen szó a tajgáról, vagy éppen az afrikai bozótról, mocsárról. Ez utóbbiak különösen az esős évszakban járhatatlanok, de egy füves leszállópályával bármi megoldható. Ugyan a nagyobb, jól karban tartott füves pályákra sugárhajtású (szigorúan kisebb méretű) repülőgép is leszállhat, a könnyű gépek mégis nélkülözhetetlenek egyes régiókban. Egy vagy két motor légcsavarral és igen rövid távon is fel tudnak szállni vagy éppen landolni (pl. így-filmfelvétel). Sőt a kombi gépek (pl. Amphibian) szilárd talajon és vízen is.

Az ilyen szúnyogok utasaira bizonyos szempontból szigorúbb szabályok vonatkoznak. Bár a repülés családiasabb, közvetlenebb, de egyúttal kötöttebb is. Hogyan lehet egy ilyen repülésre felkészülni? Nos, ebben segít a következő írás, amit az interneten találtam és magyarítottam.

Utasítások és javaslatok könnyű repülőgépen (sportrepülő) utazók számára

Nappali repüléskor vigyél magaddal napszemüveget, akkor is, ha felhős vagy ködös napok vannak. Könnyedén emelkedhet a gép valóban fényes napsütésbe.

Nappali repüléskor gondolj arra, hogya fényképezőgép is jól jöhet. Jóval alacsonyabban repülünk, mint az utasszállító repülőgépek, így a látvány is sokkal érdekesebb. Ha igény van rá, akkor egy érdekesebb pont fölött kört is tehetünk.

fejhallgató zajcsökkentővel - aircraft headset

fejhallgató zajcsökkentővel – aircraft headset

Minden bizonnyal fogsz kapni egy zajcsökkentő fejhallgatót (headset) is. Ez jelentősen megnöveli a komfortérzetet – headset nélkül elég zajosak tudnak lenni ezek a kis repülőgépek. A belső kommunikációs rendszer (intercom system) lehetővé teszi, hogy a fedélzeten (kabinban) másokkal is beszélgethess. Ilyenkor meghallhatod a légi irányítás (ATC – air traffic control) üzeneteit, amint velünk vagy más repülőgépekkel beszélgetnek. Ha a légi iránytás hív bennünket, akkor az üzenet a mi repülőgépünk hívójelével kezdődik. Biztosan tudnod kell a hívójelünket és ha erre hasonlító hívást hallasz, akkor abba kell hagyni a beszélgetést, hogy a pilóta odafigyelhessen.

A tengeri betegség ritka – a repülőgép nem döcögősebb, mint egy autó egy tipikus kátyúsabb úton, kivéve, ha az időjárás különösen sok légörvénnyel jár. De még a valóban döcögős ídőjárás sem probléma, ha hozzá vagy szokva – a félelem a döcögős libegéstől rosszabb, mint maga a libegés. Másrészről, ha tudod magadról, hogy könnyen rosszul vagy, akkor ezt tudasd a pilótával mielőtt felszálltok. A tengeri betegség elleni gyógyszerek, mint a Daedalon (dimenhydrinate) vagy Bonine (meclizine) csak akkor hatékonyak, ha kb. egy órával az utazás előtt vesszük be. A TransDerm Scop (scopolamine) tapasz nagyon jó megoldás, de mivel receptköteles, ezért jóval hamarabb kell tervezni a beszerzését. Hasonlóképpen, ha csak egy kicsit is elkezdesz émelyegni a repülés közben, akkor azonnal tudasd a pilótával. Zacskó rendelkezésre áll. Hasonlóképpen, ilyenkor még néhány percnél nem vagyunk messzebb a repülőtértől – le lehet szállni ha szükséges. Nem gond.

Másrészt, egy repülőgép landolása egy kicsit nehézkesebb, mint egy autóval félrehúzódni az út szélére, így figyelj oda: a felszállás előtt kell elmenni vécére és az ilyesmit előtte kell lerendezni. Emlékezz rá, hogy a koffein általában vizelethajtó hatású!

Ha meg vagy fázva, esetleg allergiád van, vagy bármiféle arcüreg váladékozásod, tudasd a pilótával. A magasság változások nyomásváltozással járnak, ami nagyon fájdalmas lehet, ha az arcüreged le van zárva. És újra csak, ha arcüregi fájdalmad kezdődik a repülés közben, tudasd a pilótával, így alacsonyabbra tudunk szállni.

Palackos búvárkodás ne történjen a repülés előtt 24 órán belül!

Kérem, hogy tudatosítsd, a mindenkor első számú repülés-biztonsági eljárást úgy hívják: “maradj a földön”. Járatot lehet törölni vagy megváltoztatni számtalan ok miatt, közte az időjárás, a felszerelés problémái vagy a pilóta fáradtsága stb. Ha úgy is gondolod, hogy egy bizonyos időpontban kell érkezned vagy visszatérned, mindig legyen B terved.

Bátorítalak, hogy nézz ki az ablakon. Ha egy másik repülőgépet látsz a közelben, bizonyosodj meg róla, hogy a pilóta tud róla!

Ha a repülőgép motorja jár, akkor ne menj a közelébe, mert a forgó rotort el lehet nézni. Még akkor se játsz a propellerrel, ha nem üzemel a motor, mert (bizonyos körülmények között) a motort be lehet indítani a propeller kézzel való forgatásával. Legjobb, ha egyszerűen távol maradunk a propellerektől.

Kötelező becsatolnod a biztonsági öveket a felszállás és leszállás közben. De kérlek, maradjon úgy a repülés teljes ideje alatt, ha csak nincs fontos indoka annak, hogy felkelj a helyedről. Ha vállpánt is rendelkezésre áll, akkor kérlek, azt is viseld!

Cessna 172 kabin - műszerfal

Cessna 172 kabin – műszerfal

Az elől ülő utas (“anyós ülésen”) tartózkodjon attól (még akkor is, ha vizsgázott pilóta), hogy a műszerek kezelésében, vagy a rádió használatában “segítsen”, hacsak nincs egyértelmű megállapodás a (parancsnok) első pilótával. Ilyen megegyezés előfordulhat, de biztosnak kell lenni abban, hogy ki miért felelős bármikor is. Ha mégis (véletlenül vagy más ok miatt) átkapcsolsz egy kapcsolót vagy megnyomsz egy gombot, bizonyosodj meg róla, hogy a parancsnok (első) pilóta tud róla.

Kérem, hogy kapcsold ki a mobiltelefonodat felszálláskor, és hagyd is úgy. A repülőgépben nem tesz kárt, de úgysem használható telefonként és csak a mobilhálózatot keveri meg (mert túl gyorsan mozog és túl sok bázisállomás látókörébe kerül egyszerre).

Az eredeti, angol nyelvű szöveg olvasható: http://www.av8n.com/fly/passenger.html —forrás: Internet

http://www.av8n.com/ — köszönet a hasznos tanácsokért

http://www.av8n.com/ — köszönet a hasznos tanácsokért

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/07/16 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Szerdahelyi főorvos az 1980-as évek fejlődéséről

Egy kórház életében vannak könnyebb és nehezebb időszakok. Az egri kórház (ma Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet) sokat fejlődött az 1880-as években; aztán a két háború között, majd nagy előrelépés volt az 1950-es években (költöttek az egészségügyre), de ezt láttuk az 1980-as években is. Akkoriban nem voltak átalakítások, egyszerűen csak bővítések, építkezések voltak (de meg kellett fizetni az árát). Hogy ma hogyan finanszírozható az egészségügy, más kérdés. Kis ember vagyok ahhoz, hogy erről véleményt mondjak. Mindenesetre nagyon örültem az alábbi cikknek. Nosztalgia, érdekes adatokkal. Az a Szerdahelyi főorvos írta, akiről már egy bejegyzésben szóltam: Emlékezetes orvoskolléga, sokat tanultam tőle. Íme az írás, szó szerint átvéve (talán a Népújságból – ma Heves Megyei Hírlap):

Könyvek a megyei kórházban

Az orvosok és a továbbképzés

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel) - 1700-as évek

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel) – 1700-as évek

Éppen 260 évvel ezelőtt (a cikk 1988-ban íródott — MZ megj.), 1728-ban készült el Egerben az Erdődy Gábor püspök által alapított irgalmasrendi kórház. A kor színvonalának megfelelően felszerelt intézményt a megyei kórház elődjének tekinti, mivel az akkor kezdett gyógyító munka részben ugyanazon falak között zajlik a mai napig. Gazdag örökség ez: a XVIII. században az orvosi oktatás is meghonosodott: a Scola Medicinalis 1769-től 1775-ig működött. Ma három szakaszú fejlesztés első két ütemén jutott túl az egészségügy e bázisa: a központi diagnosztikai és orvosi ellátási feltételeket korszerű színvonalra emelték, a progresszív betegellátást újabb osztályok biztosítják, a megelőző szűrések, szakszerű gondozások jelentősége sokat növekedett.
Ez szakmai, tudományos előrelépés nélkül keveset ért volna: e téren is komoly változások történtek. Speciális profilok alaklultak ki, így például az egri érsebészet országos rangot vívott ki. Nagy jelentőségűek az új diagnosztikai eszközök, az újonnan felépült izotóplaboratórium például teljes körű pajzsmirigydiagnosztikát végez, működik a modert Gamma-kamera. Hosszan lehetne sorolni, hogy az egészségmegelőző program segítésére milyen kezdeményezések történtek. Széles körűvé vált a megyei kórház megelőző és gyógyító tevékenysége. Az elmúlt esztendőben 1714 betegágyán több mint 35 ezer rászorulót ápoltak. A rendelőintézetben 46 szakrendelésen 900 ezer beteget kezeltek. Összehasonlításul: 2500-an tevékenykednek az intézetben, ebből 306 az orvos.
A korszerű gyógyítás elképzelhetetlen újabb orvosi ismeretek megszerzése nélkül: a napi gyakorlati munkához, a szűkebb szakmához hozzátartozó korszerű kézikönyvek, folyóiratok, illetve az állandó önképzést szolgáló legfontosabb nyomtatványok szükségesek. Jól tudja ezt az osztályvezető főorvos, aki rendszeresen tartott összejöveteleken részben maga számol be, részben orvosait kéri meg erre. Már a pályakezdők rájönnek, hogy a gyógyításhoz nélkülözhetetlen a tanulás: mikor megkapják az első esetismertetésüket, betegbemutatásukat avagy számot kell adniuk azokról, akiket rájuk bíztak. Ilyenkor minél hamarabb meg kell ismerniük az intézmény könyvtára által nyújtott szolgálatatásokat.
A szakmai profilok állandóan fejlődnek, változnak, így a bibliotéka gyarapításánál figyelembe kell venni a tényleges igényeket. A szakfolyóiratokból is hasznosabbakat, olvasottabbakat rendelik meg. Ha új létesítményt nyitnak meg, akkor legalább egy évvel azelőtt megrendelik az osztály számára a szükséges kézikönyveket. Így példáulmár az új műveseállomás “szellemi hátterét” készítik elő.
A gyógyító orvosok számára nemcsak szakmabeli mulasztás, hanem  hivatással össze nem egyeztethető alapállás, ha elhanyagolják a legújabb eljárások és beavatkozások megismerését. A könyvtár ezért nélkülözhetetlen a megyei kórház számára.
Az intézményben az oktatás egyrészt a specializálódást, másrészt az ismeretek szinten tartását, megújítását szolgálja. Évente 15-20 pályakezdő orvos érkezik. Szakképesítésük megszerzése érdekében az osztályvezető főorvosok és a patronáló szakorvosok közreműködésével a továbbképző egyetem előírásai szerint foglalkoztatási tervet készítenek. Ez biztosítja a folyamatos képzést.
Többen az alap szakképesítés mellé “ráépített” szakvizsgát is szereznek: jelenleg a 306 orvos 80 százaléka szakorvos, 72 már két, tizenhárom pedig három szakvizsgával rendelkezik. Ebben is komoly támogatást nyújt a könyvtár: ott sajátítják el az adatszerzés módszerét. A jelölteknek a szakkönyveken és monográfiákon kívül ismerniük kell a folyóiratok friss anyagát is. Kötelező számukra az utóbbi öt évben magyar nyelven megjelent aktuális cikkek elolvasása. Ezenkívül idegen nyelvű kiadványokhoz is hozzájuthatnak.
A megyei kórházbn a tudományos bizottság szervez különböző üléseket, a fiatal ovosok fórumán havonta tartanak előadásokat, amelyek jó továbbképzési alkalmak. Mivel a Debreceni Orvostudományi Egyetem oktatókórháza az egri, a gyakorlatok keretében évente 100-120 medikus szerez itt ismereteket. Számukra is fontos, hogy igénybe vegyék a könyvtár szolgáltatásait.

Szerdahelyi Ferenc főorvos beteget vizsgál az 1960-as években

Szerdahelyi Ferenc főorvos beteget vizsgál az 1960-as években (forrás: Prof. Lakatos Lajos – Szerdahelyi F. Emlékülés, 2006)

Az utóbbi évtizedben mennyiségileg és minőségileg új fejlődési szakaszba lépett a megyei kórház. Ebből következően a gyógyító munka olyan szintűvé vált, hogy érdemes előadások vagy közlemények formájában közreadni az eredményeit. Mind több osztályon élnek ezzel a lehetőséggel, hazai és külföldi kongresszusokon, szakcsoportok tudományos ülésein vagy a megyei orvos- és gyógyszerésznapok keretében számot adnak tapasztalataikról, illetve szakfolyóiratokban jelentetik meg dolgozataikat. Az elmúlt két évben 373 előadást tartottak az intézmény munkatársai, 59 közleményük jelent meg és 17 országos rendezvényt szerveztek. Különösen örvendetes a fiatal orvosok aktivitása, akik körében népszerű az Alkotó ifjúság pályázat.
A kórház vezetősége folyamatosan igyekezett fejleszteni az orvosi szakkönyvtárat. 1986-87-ben több mint egymillió forint ráfordítással az addigi 60 négyzetméter alapterületet 170-re bővítették. Az állomány körülbelül 18 ezres, gyarapítására mintegy évi 700 ezer forint áll rendelkezésre. Száznyolcvanféle külföldi és magyar folyóiratra fizetnek elő. Az első időszakban legfontosabb tevékenysége a bibliotékának a beszerzés volt, ma már egyre fontosabb a megfelelő osztályzási rendszer kidolgozása, az olvasók és kutatók tájékoztatása. Ezt alapos rendszerezettséggel és megfelelő feltárással érik el.
A vélemények szerint korszerűek ezek a szolgáltatások, s ez elsősorban Korsós Lászlóné könyvtárvezetőnek és munkatársainak, valamint dr. Haraszti Antal kandidátus, osztályvezető főorvos, orvostanácsadónak köszönhető. Színvonalas gyógyító- oktató- és tudományos munkának alkotóműhelye, háttérbázisa a könyvtár, az ott dolgozó szakemberek csendes munkatársai a gyógyító orvosnak, az előadást tartó, dolgozatot író szerzőknek. A jó kapcsolat lehet záloga annak, hogy jól sáfárkodjanak az értékes szakkönyvtárral, mint potenciális szellemi tőkével.

Dr. Szerdahelyi Ferenc
főigazgató-főorvoshelyettes

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/07/12 hüvelyk Kórház és a szakma, Történelem

 

Címkék: , , , , , , ,

A stundisták (ÉGy 8/46)

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). Most a III. évfolyam 1. szám cikkeit futottam át, amely 2000. februárjában jelent meg.

Élő Gyülekezetek, az évezred első száma vagyis a III. évfolyam 1. szám (2000)

Élő Gyülekezetek, az évezred első száma vagyis a III. évfolyam 1. szám (2000)

Ahogy a hutteritákról (habánok), mint evangéliumi keresztényekről korábban írtam: az 1700-as évek második felében Oroszországba települtek tovább Európából. A következő évszázad is megmozgatta Oroszországot a bibliaolvasó, bibliatanulmányozó közösségek szempontjából. Érdekes időszak lehetett, amibe jól belevilágít a következő írás:

A cikk bevezetője az Élő Gyülekezetek címoldalán:

Ezek nemesebb lelkűek voltak, … teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat… – írja Lukács az Apostolok cselekedeteiben a béreabeli hívőkről. Hasonlókat mondhatunk el az oroszországi evangéliumi hívők azon csoportjáról, akiket stundistáknak neveztek. Nevüket éppen azokról a bibliaórákról kapták, amelyeken Isten Igéjét olvasták és tanulmányozták. Ahol pedig a mag jó földbe esik, ott, miután felnövekedett, terem sok gyümölcsöt, hatvanannyit, százannyit. A kezdetben kis létszámú csoportok bizonyságtétele messze elhatott, ébredés söpört végig Oroszországon a múlt században, széles rétegeket, szegényeket, gazdagokat megérintve. Erről a mozgalomról szól Bjorlie cikke.

John Bjorlie: A stundisták

A stundista mozgalom 1858-ban kezdődött, amikor hívő német telepesek Odessza városának közelében az orosz nyelvűeknek hirdették Krisztus evangéliumát. A németek a betelepítéskor kerültek a területre, de megtiltották nekik, hogy térítõi munkát végezzenek az orosz Ortodox Egyház hívei között. Némelyek a protestáns németek közül egyszerűen csak pénzügyi okok miatt telepedtek le orosz földön, míg mások az országukban tapasztalt, bibliai meggyõzõdésük miatti elnyomásból láttak szabadulást (hiszen már korábban II. Katalin orosz cárnő a katonai szolgálat alól való felmentést, földet és vallásszabadságot ajánlott fel nekik). Ezek közé tartoztak azok, akik Württembergbõl települtek Besszarábiába.
Ezeknek a német hívőknek a szellemi életében éveken keresztül hanyatlás fedezhető fel, de az 1800-as évek közepén Cherson tartományában egyfajta ébredés észlelhető olyan bibliatanítóknak köszönhetõen, mint amilyen Bonnenkemper (?-1867) is volt. Őt a bázeli misszió eredetileg a Kaukázusba küldte ki, de erről a területről kitiltva egy Odessza melletti német településen folytatta munkáját. Bonnenkemper az aratás idejére távolról ide érkezõ munkásokkal megismertette az evangéliumot, akik hazatérve otthonaikba, szívükben magukkal vitték Isten Igéjét. Így sikerült átlépni a vallási és kulturális elválasztó falakat. A hívők látták, hogy orosz szomszédaik és munkaadóik tulajdonképpen nem is annyira zárkózottak és önteltek.

Korabeli festmény egy bibliaóráról

Korabeli festmény egy bibliaóráról

I. Sándor cár uralkodása alatt bizonyos kvéker testvérek az ügyben közeledtek a cárhoz, hogy támogassa a teljes orosz nyelvű Biblia létrejöttét és kiadását. A cár a kérésnek eleget tett és még a Biblia terjesztését is lehetővé tette. Hallva ezt az áttörést Bonnenkemper, Szentpétervárra ment, és orosz nyelvű Újszövetségeket és röpiratokat szerzett. A szelet nem lehet palackba zárni, így az orosz muzsikok között az evangéliumról szóló bizonyságtétel terjedt. Ők pedig rendszeresen tartottak imaórát, illetve „Bibel Stunde”-t, azaz bibliaórát, bibliatanulmányozási alkalmat. Innen kapták elnevezésüket: stunda vagy stundisták.
E. H. Broadbent („Zarándok Gyülekezet” című könyvében) írja: „Az orosz hívők… arra a meggyőződésre jutottak, hogy az újszövetségi minta és tanítás a hívők bemerítkezése. Meggyőződésüket következetesen valóra váltották úgy, hogy a hívők bemerítkezése általánossá lett a hívők között. Azt is megtanulták, hogy a kenyértörés az Úr parancsa, és csak hívők gyakorolhatják. Eszerint is cselekedtek. Körükből eltűnt az Ortodox Egyház papi rendszere is, mert a Szentírásból megismerték a hívők egyetemes papságát, a Szent Szellem vételének titkát, a gyülekezeti szolgálat ajándékait és szabadságát, amit az Úr ajándékoz a gyülekezet kormányzására, a szentek építésére és az evangélium hirdetésére.”
Még a nyítottkörű igehirdetések is egyfajta szabadságot élvezhettek II. Sándor cár idejében. Ezidőtájt két másik mozgalom is elindult: a baptistáké és a paskovistáké. Megállapíthatjuk, hogy mind három mozgalom Isten munkája volt. A baptisták és a stundisták területe a Kaukázus és Oroszország déli része volt. A paskovisták mozgalma Lord Radstocknak a nemesi családok közötti prédikációi során indult el. Õ 1866-ban érkezett Szentpétervárra. A megtértek között volt Vaszilij Alexandrovics Paskov is, Őfelsége Őreinek ezredese; olyan valaki, aki beszélő viszonyban volt a cárral, akinek bányái voltak Oroszország keleti részén, és aki Szentpétervár egyik legfényűzőbb lakhelyét mondhatta magáénak (később a francia nagykövetség helye lett). G. H. Lang mondta: „Lord Radstock és dr. Baedeker szolgálata erőteljesen serkenti a széleskörű stundista mozgalmat a görögkeleti ortodox Oroszországban.” De hogyan „serkentette” a mozgalmat?  Bibliák biztosításával és biblia tanulmányozások tartásával.
Mint mindig, úgy most is az történt, hogy amikor az Isten országáért végzett munka előrehaladt, az ellentámadás is felütötte a fejét. 1877-ben és 1878-ban az  Ortodox Egyház a gyűlölködés  lángját szította. 1881-ben pedig Szentpétervár egyik utcáján egy német nihilista bombája darabokra  tépte II. Sándor cárt, minek hatására, válaszképpen mindazoknak az életútját megnehezítették, akiknek az élete nem illett bele az állami és egyházi önkényuralomba. Ezek közé tartozott Paskov is. Az uralkodó osztályon a zűrzavar vett erőt. Amikor III. Sándor cár hatalomra került, elhallgattatott bizonyos politikai szakadárokat, külföldieket és mindenkit, akinél nem volt meg az orosz Ortodox Egyház helybenhagyása.
1883-ban Frederick Baedeker tanácsadója, Müller György meglátogatta Paskovot. Müller György valószínűleg nem tudhatott arról a megnövekedett üldözésről, amit az ő bibliatanulmányozási alkalmai váltottak ki, melyeket Paskov szállásán tartott. Nem volt tudatában annak, hogy az alkalmak megtartása tiltott. Paskovot figyelmeztették. Még abban az évben Paskov és egy másik kiemelkedő keresztény, Count Korff egy teljesen orosz összeállítású konferenciát szerveztek Szentpéterváron a saját költségükön, ahová háromezer küldött érkezett. A konferencia egyik szünetében a rendőrség beáramlott és letartóztatták a résztvevőket, akiknek legtöbbje alacsony sorsú orosz paraszt volt, majd az otthonaikba küldték őket. A rendőrség munkája annyira hatékony volt, hogy a konferencia szervezői azt se tudták néhány napig, hogy a résztvevők hova mentek.
A gyűlölködés mértéke jól érzékelhető két röpiratnak a címéből, melyeket 1883 után széles körben terjesztettek: „Nincs üdvösség az Ortodox Egyházon kívül” és „Az elátkozott stundisták”, ajánlva a Görögkeleti Egyház érseke által. 1884-ben Paskovot száműzték, vagyonának pedig nagy részét elkobozták. A létszámban gyors mértékben növekvő baptisták, stundisták és paskovisták mozgalmaitól fenyegetve érezve magát az Orosz Szent Ortodox Egyház elhatározta, hogy megegyezik velük. Abban az évben M. Pobjedonoszcsev (A Szent Zsinat megbízottja 1880. és 1905. között) összehívott Moszkvában egy konferenciát, melynek résztvevői Oroszország 41 püspökségének egyházi személyei voltak. A konferencia témája pedig a szekták Birodalomban való terjedésének figyelemmel kísérése volt. Statisztikákból kimutatták, igazolva a megjelenteknek, hogy a 41 egyházmegyéből 28 már csúnyán „megfertőződött”, és a „fertőzés ártalmassága” már túlnőtt azon, amit a klérus felügyelni tud.
„Mit tegyünk – kérdezte a megbízott –, hogy visszanyerjük azokat a buzgó, istenfélő embereket, akik elhagytak, s most megvetnek minket?”
Pobjedonoszcsev válasza tulajdonképpen a konferencia által meghozott határozat: „Államunkra nézve a szekták gyors terjedése nagy veszélyt jelent. Minden szektásnak legyen megtiltva, hogy elhagyja saját faluját…a hit minden ellenszegülője legyen vádlottként bíróság elé állítva, de nem esküdtbíróság által, hanem egyházi bírák által. Legyen megjelölve az útlevelük, hogy ne alkalmazzák őket, szállást se adjanak nekik, hogy így az Oroszországban való létük ellehetetlenüljön. Legyenek olyan keretek közé szorítva, hogy törvényesen ne tudjanak se bérelni, se vásárolni, és ne legyenek valódi vagyontárgyaik. Legyenek a gyermekeik az irányításuk alól kivonva és az ortodox hitre nevelve.”
Pobjedonoszcsev Büntetõ Törvénykönyve jól bizonyítja a témához való hozzáállását:
187§ – Törvénysértés: Az Egyház elhagyása más vallási közösség miatt.
Büntetés: Polgári és személyi jogvesztés. Áttelepítés. Enyhébb ügyekben tizennyolc hónap javítóintézetben.
189§ – Törvénysértés: Prédikálás vagy vallásos iratok írása mások eltévelyítésére.
Büntetés: Első törvénysértés esetén: Bizonyos személyi jogok elvesztése és nyolctól tizenhat hónapig tartó szabadságvesztés.
Második törvénysértés esetén: Harminckettőtől negyvennyolc évig tartó börtönbüntetés.
Harmadik törvénysértés esetén: Száműzetés.
189§ – Törvénysértés: Az eretnekek és szakadárok nézeteinek terjesztése illetve ebben segédkezés.
Büntetés: Száműzetés Szibériába, a Kaukázuson túlra vagy a Birodalom más félreeső területére.
Frederick Baedeker írta: „Igen meg növekedett azoknak a száma, akiket a Kaukázuson túlra száműztek. Leginkább stundisták, molokanok és baptisták vannak közöttük, férfiak és nők, akik Isten Igéje alapján tanítottak, és akik ezért nem fogadják el a papok korlátlan hatalmát, és hogy képeket imádjanak…”
„Így bánik Oroszország a legjobb polgáraival; és ezek az emberek az állhatatosságnak igazi hősei… Bevittek három testvért bilincsekben. Egyikük felismert, és keservesen sírt. Otthonaik, feleségeik, gyermekeik mindannyian Moszkva mellett vannak. Kegyetlen tett! Ők a cár kiszemelt áldozatai!”
1905-ben a cár kiadott egy rendeletet, biztosítva a lelkiismereti, vallás- és gyülekezési szabadságot. Az államvezetés effajta visszássága bizonyítja, hogy az üldöztetések nem törték meg a hívőket. Sőt Pobjedonoszcsev visszavonult, és az Orosz Ortodox Egyház metropolitája kijelentette: „Isten kegyelméből adatott az igaz hit, utasításokon, alázatosságon és jó példákon keresztül; ebből a meg gondolásból az Egyház semmiképpen sem alkalmazhat erőszakot, és nem tartja szükségesnek, hogy a tévelygő gyermekeket akaratuk ellenére megtartsa. Ezért az Ortodox Egyház nem kifogásolja a törvény érvénytelenítését, amely tiltotta az Ortodox Egyházból való kiválást.”

—fordítás az UPLOOK 1999-es számából.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,