RSS

január 2014 havi bejegyzések

Három “nagyágyú” gondolatai egy helyen

Kicsit bajban vagyok, amikor Isten embereit, Jézus Krisztus hűséges munkatársait “lenagyágyúzom”. De amikor olyan igehirdetőket ismerek meg, akik Isten országa építésében igen sokat tettek, szolgálataikkal sok ember lelki-szellemi növekedéséhez, épüléséhez járultak hozzá, akkor magam is azt mondom: ezek “nagy kaliberű emberek”. Úgy is mondhatjuk, hogy nagy formátumúak. A mai szóhasználat így jellemzi a többi emberre nagy hatással bíró embertársainkat.

Ilyen emberek írásait sorakoztatja fel, fordítja magyarra és adja közre a Fókuszban az Ige/The Word in Focus c. blog:

A blog címlapjának fejléce

A blog címlapjának fejléce

Az utóbbi néhány hétben a blog három nagy kaliberű, a történelem során keresztyének 100 ezreire (vagy inkább millióira) hatással lévő igehirdető írásait adta közre. A három ember között van két “C. H.” és van két “Mac”. Nos, kik ezek?

mozes5konyvemackintosh1. Charles Henry (C. H.) Mackintosh 1820-ban született és 76 éves koráig szolgálta Isten ügyét. Igen termékeny író volt, számtalan bibliamagyarázata és kommentárja jelent meg. Magyar nyelven talán legismertebb könyvsorozata a Mózes öt könyvéről írt kommentárja. Még valamikor a két világháború között adták ki először, aztán az 1980-as években az Evangéliumi Kiadó újranyomta, majd átdolgozta a GBV segítségével. Ma is kapható és bizony igen mélyen elemzi miről is szól a Biblia első öt könyve (kapható pl. itt is).

Vigyázat ez a Mackintosh, bár úgy hangzik, mint a Mac (az “almás” – Apple) Intosh, de a kettőnek nincs köze egymáshoz tudomásom szerint. A cikk pedig, amit a Fókuszban az Ige közread: Krisztus a fő szempont (elolvasható itt!).

John MacArthur egyik magyarra lefordított könyve

John MacArthur egyik magyarra lefordított könyve

2. Akkor legyen a következő nagy kaliberű ember egy másik Mac, vagyis John Fullerton MacArthur. Egy kaliforniai gyülekezet pásztor-tanítója, kedvelt konferenciai igehirdető. A Wikipediában nagyon tetszik a vallásának a megjelölése: nondenominational Christianity (felekezetektől független kereszténység). Jó ha valaki ilyen széles alapról indul el, mert ez a kellően széles látókörű alap maga Krisztus. A szerzőnek több könyve is megjelent a már fent említett Evangéliumi Kiadónál. Többek között: Harc a kezdetért…(többek között ez is Mózes könyveiről, méghozzá az első háromról szól), Miért csak egyetlen út van, Isten terve gyermekeink nevelésére.

További érdekességek, hogy John MacArthur kommentárjaival készült egy Study Bible is. Ez a fajta biblia olyan, amikor a szöveggel egybekötve, egybetördelve segédanyagok vannak, megjegyzések, kommentárok, térképek, bibliaolvasó kalauzok (említettem már egyet itt: Thompson chain reference).

A Fókuszban az Ige a A keresztény élet: Az önmagunknak való meghalás c. írását adja közre magyar fordításban és eredeti angol nyelven is. Érdemes elolvasni és persze a lényeg: eszerint is kellene élni. Hiszen az Igének ne csak hallagatói legyünk, hanem megtartói is.

Isten ígéreteinek tárháza legújabb kiadása

Isten ígéreteinek tárháza legújabb kiadása

3. Ismét egy C. H., de ő Charles Haddon Spurgeon. Milliókra volt hatással részben igehirdetéseivel, részben könyveivel. Csak az Isten ígéreteinek tárháza c. könyvéből magyar nyelven több mint százezer fogyott el az elmúlt évek során. Baptista prédikátor volt és C. H. Mackintosh kortársa a XIX. században.

Magyar nyelven is több mint egy tucat könyve jelent meg, de felhívom a figyelmet, nem tucatkönyvek. Mind megéri az idő ráfordítását, hogy végigolvassuk. Csak ajánlani tudom (időt sajnos nem tudok adni hozzá). De egy könyvét még azért kiemelném: velőtrázó igazságokat fogalmaz meg kissé szarkasztikus, de mindenképpen ironikus formában az emberi élet örök igazságairól a Szántó János beszédeiben (Egy vidám földműves tanácsai). Annak idején az Élő gyülekezetek folyóiratba át is vettünk egy írást a könyvből: .pdf-ként letölthető a lapszám itt (2001-ben). Nagy élmény ez egész könyvet végigolvasni, kapható a kiadónál: itt.

A Fókuszban az Ige a nem hívő, nem keresztény emberekért mondott imák fontosságát hangsúlyozza Spurgeontól vett cikkében, elolvasható itt.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2014/01/28 hüvelyk Biblia, Emberek, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Mátrai monológ

Fülöp Lajos verseskötete

Fülöp Lajos verseskötete

Ez a címe Fülöp Lajos rövid verseskötetének, melyben az elmúlt évtizedek során kiadatlan, mégis velős, tömör lírai gondolatait adja közre. A szerző – megtiszteltetés számomra hogy barátomnak nevezhetem – ars poeticája a kötet hátsó borítóján olvasható: “A versírás számomra önkifejezés, ‘kibeszélés’, gondolataim, érzelmeim, akaratom megnyilvánulása. A versben és műfordításban – ahogy Baudelaire megfogalmazta – a költő ‘kénye-kedvére lehet önmaga és másvalaki’. Nagyobb a szabadsága a nyelvi eszközök és szabályok felhasználása terén is. A líra – hitem szerint – a legszubjektívebb, legvonzóbb és legizgalmasabb műfaj. Gárdonyival szólva: ‘A vers örök, mint minden ami égi!’ (Fülöp Lajos)”

Korábban már írtam a szerző könyveiről, idéztem is részleteket: 80. születésnapjára készült emlékkönyvBugát Pál a nyelvújító. Idén 82 éves és félelmetes életművet tekinthet magának. Az alábbi versek mutatják széles látókörét:

Szülőföldünk (1962)

Látod ezt a fényben fürdő várost?
Körötte kéklő, méla hegykaréj:
déli derűben hosszan álmodó,
de éber, hogyha jön a hűvös éj.

Akik élünk-halunk e hegy tövén,
szülőföldnek becézzük a tája:
esszük kenyerét, kortyoljuk borát,
és itt minket mindig hazavárnak.

Gyöngyös (1963)

Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.

Házai közt kószálok olykor
– már minden követ ismerek –,
hangulatos utcáit járom,
s rám köszönnek az emberek.

Kicsi köz… Itt apám búcsúzott,
anyámra meg a gond szakadt –,
és egy kopott ruhás fiúcska
dédelgette a vágyakat.

Ez gimnázium… Alma Mater…
emberformáló otthonom:
a soha meg nem elégedés
útjára vonzó vonzalom.

Tűnt időben rajzik az emlék,
nyitott-lehullott sok virág…
Vad háború, hányatott évek –,
s hittük, eljön egy jobb világ.

Kéklő hegyek ölelnek körül,
tölgyerdők őrző sátora,
szőlősoros, bortermő lejtők –,
versíró kedvem mámora.

Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küzdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.

Lehullik rólam (1966)

Ülök az ablaknál
alkonyatkor…
Sugár suhan,
vöröslő fényözön.
Kezemben könyv,
és szavak lelkével
csöndes, szelíd
világba költözöm.

Röppen a perc,
elillan az óra,
fut az érzés
ritmus-hullámokon.
S olvastomban,
esti nyugalomban,
lehullik rólam
némán a korom.

Tavasz üzen… (2002)
Fiamnak

Tavasz üzen a kék azúrral,
küldi a moccanó rügyet,
elűzi a fáradt felhőket,
s fölöttünk az öröm lebeg.

Barka bomlik, ébred az erdő,
megmozdul az alvó avar.
Rigókoncert zenéje árad,
füttyös, bolondos hangzavar.

Szarvas iramlik vadcsapáson,
őzeket űz a dáridó;
madárraj rebben, róka búvik,
s olvad már a tavalyi hó.

A zsarnok Tél konok hatalmát
megtöri a szelíd Tavasz,
és a szürkület borújába
harsány aranyfényt sugaraz.

Nemcsak saját versek szerepelnek a könyvben, hanem műfordítások is. A nyelvek száma megdöbbentő: fordított angolból, németből, franciából, csehből és oroszból, de latinból és olaszból is. Számomra kedves a Napfivér, holdnővér c. dal, mely Isten dicsőségét hirdeti. Ennek egy változatát ő is elkészítette a latin eredeti felhasználásával.

Assziszi Szent Ferenc: Naphimnusz
In memoriam P. Soós Ányos

Felséges, mindenható és jóságos Úr,
tiéd a dicséret, dicsőség és tisztelet
– és minden imádás.
Minden egyedül csak a te érdemed,
s méltatlan az ember, hogy kiejtse neved.

Dícsértessél, Uram, és minden teremtményed,
különösen bátyánk, a Nap,
kitől a nappal, a világosság ered,
s aki szépséges, sugárzó és ragyogó:
tehozzád hasonló, Mindenható.

Áldjon, Uram, téged Hold nénénk,
és csillagmilliárdja az égnek,
kiket te alkottál fényesnek és szépnek.

Magasztaljon, Uram, Szél öcsénk,
levegő, felhő, szép és rút idő:
ők az éltetői teremtményeidnek.

Dícsérjen, Uram, Víz húgunk,
aki olyannyira hasznos,
oly értékes, tiszta és alázatos.

Áldjon, Uram, téged Tűz bátyánk:
vele világítod meg az éjszakát,
s aki szép, hatalmas, erős és vidám.

Dícsérjen, Uram, Földanya nénénk,
ő nevel és táplál bennünket,
megannyi gyümölcsöt, füveket
és tarka virágokat terem.

Áldjon, Uram, téged minden ember,
ki jóságodért másoknak megbocsát,
aki tűr ínséget, testi és lelki nyavalyát,
és boldog, Felséges, mert tetőled
nyerheti majd el a koronát.

Magasztaljon, Uram, nővérünk, a testi halál,
melyet egyetlen ember sem kerület el.
Akik halálos bűnben távoznak, elkárhoznak, –
de boldogok a követői szent akaratodnak,
a második halál már nem árthat azoknak.

Dícsérjétek hát Uramat és magasztaljátok,
adjatok hálát neki,
és nagy alázattal szolgáljátok!

Megtiszteltetés számomra, hogy e kedves verseket közre adhattam!

 

Címkék: , , , , , ,

Egy gyötrelmes, de tanulságos év

Igen, 2013-ról is elmondhatnánk, hiszen minden évben vannak nehézségek, gyötrelmek, de örömök és áldások is. Most mégsem erről az esztendőről szeretnék írni, hanem a “jó öreg” Robin Cook gyötrelmes évéről. Persze, valamikor a 70-es években történt és azt gondolhatnánk: elrepült fölötte az idő. Azonban van benne néhány tanulságos gondolat, amelyek felidézése talán hasznos a ma embere számára is.

(Robin Cook a híressé vált orvosi krimik előtt, debütáló könyvében első éves orvosként szerzett tapasztalatait egyes szám első személyben – napló szerűen – írta meg A gyötrelem éve c. műben. Ha jól tudom egy tengeralattjárón, katonai szolgálatban volt rá ideje.)

1. A doktor Roso nevű betege nagyon sokat szenvedett, aztán egyszer a rezidens elgondolkodott:
“Beledermedtem. S bár megértettem, mit érez, magamnak sem mertem bevallani, hogy idáig jutott, hiszen láttam már nem egyszer, mi történik azokkal a betegekkel, akik feladják a harcot. Szétesnek, víz alá merülnek. Valami az emberi lélekben képes összetartani a testet még a teljes összeomlás előtt is, de ha a lélek utat enged, s hagyja, hogy a test véghez vigye, amit akar, akkor nincs többé segítség.”
—ezt mi orvosok valóban nagyon sokszor látjuk. Amikor egy beteg feladja, akkor bizony az elkövetkező beavatkozások az esetek egy részében már csak a szenvedést hosszabbítják és rövid időn belül megérkezik a halál. Fontos ezt felismerni, de nem csak az orvosnak, egészségügyi dolgozónak (időnként a nővérkék, akik több időt töltenek a kórtermekben hamarabb meglátják), hanem a beteg hozzátartozójának is.

Robin Cook: A gyötrelem éve

Robin Cook: A gyötrelem éve

2. Bizony az egészségügy igen zárt rendszer. Különleges hivatástudattal működő emberek számtalan munkaórát, stresszes helyzetekben töltenek együtt. A “rendszer” lesz az ember élete:
“S mi kavarogtunk az olvasztótégelyben, egyre inkább magunkba, meg az egyetem és a kórház mesterséges világába zárkóztunk. Az átváltozás észrevehetetlen, szinte öntudatlan volt, ámde maradandó…”
—aki az egészségügybe bekerül, bizony vigyáznia kell a kiégésre és a bezárkózásra! Tanulságos mondatok, nem is idéztem többet, érdemes előtte, utána egy-egy oldalt elolvasni. (1. kiadás 106-108. oldal)

3. Az “átkozott” telefoncsöngés ügyeletben:
“A gyakornoki idejét a 20. század második felében töltő orvosjelölt számára minden idők legnagyobb gazembere Alexander Graham Bell. A lesújtó ítéletre persze nemcsak az az alak szolgált rá, aki feltalálta a telefont, hanem az a szadista is, aki megtervezte hozzá a csöngőt. No meg mindazok a tökfilkók, akik segítettek Bell mesternek ezt a fülsiketítő lármát átörökíteni az utókorra. Ők is mind benne vannak a disznóságban. Vajon hogy működött egy kórház a telefon feltalálása előtt, kérdezgetem magamtól mostanában, miközben úgy érzem, mintha csak ennek a kis fekete műanyag tárgynak a meghosszabbítása lennék. Pontosan olyan riasztó minden ízében, mint a mentőautó, csak sokkal váratlanabb; s ugyan állandóan ott munkál a tudatalattimban, mégis mindig felkészületlenül talál. Sehol a világon nincs még egy hang, amelyik ennyire fel tudná kavarni a nyugalmamat.”
—szerintem minden kezdő orvos ügyeletében csöng a telefon. Magam is így voltam, és elmondhatom, a modern, elektronikus telefonok csöngése semmivel sem kellemesebb. Ennek oka, hogy a stresszes helyzet összekapcsolódik a hanggal. Hozzá kell tennünk, hogy a mobil telefonok nagy áldást jelentenek, hiszen könnyebb a kollégákkal a kapcsolatot felvenni, tartani, de néha kellemetlen, hogy az embert még az ebédlőben vagy a mellékhelyiségben is elérik.

A könyvben számtalan más tanulság is van, amelyeket itt nem részletezek. Ezúton ajánlom a könyvet minden kedves olvasónak. Sőt, orvosoknak, orvostanhallgatóknak kötelezővé is tenném.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/01/14 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,