Buffet megveszi a Heinzet – szól az egyik hírportál cikke: “A mai napon a H.J. Heinz bejelentette, hogy elfogadja Warren Buffett vállalatának, a Berkshire Hathawaynek és a 3G-nek a vételi ajánlatát, az üzlet értéke 28 milliárd dollár. Ez minden idők legnagyobb felvásárlása az élelmiszeriparban.” —kit érdekel? Pláne egy orvost…
Nem, nem. Ennek a hírnek semmiféle egészséggel kapcsolatos hírértéke számomra nincs. A Heinz termékek – szerény tapasztalatom szerint – jó minőségűek, csak éppen drágábbak, mint az egyéb tucattermékek. Amiért mégis elővettem a kérdést, az az, hogy a cég alapítója (már 144 éve működik a vállalat) és így egyben a neve is minden egyes ketchupon, mustáron stb. hordoz üzenetet, de csak annak a számára, aki ismeri a hátteret.
Az alapító hívő keresztyén ember volt: Heinz was a devout Methodist. At the beginning of his will he wrote: “I desire to set forth, at the very beginning of this Will, as the most important item in it, a confession of my faith in Jesus Christ as my Savior.” When he visited England, his “tourist stops” included the grave of John Bunyan, Isaac Watts, and John Wesley. He visited a chapel that John Wesley founded, where he later wrote, “I felt I was upon holy ground.”—elkötelezett metodistaként élt. A történetírók megjegyzik, hogy a vállalkozása működtetésében is ezáltal nagyot alkotott. A munkavállalók körülményeit jelentősen javította.
Részlet a Mai Ige c. mindennapi áhítatos füzetből: “Hatéves korában Henry John Heinz elkezdett segíteni édesanyjának a házuk mögötti kert gondozásában. Tizenkét éves korában három és fél holdnyi földet művelt meg, és háromszor egy héten zöldségféléket szállított lovas kocsijával Pittsburg boltjaiba. Nemsokára saját vállalatot alapított “57 áru” néven. 1905-ben megalapította a Henry John Heinz Company-t, amely ma, több mint száz évvel később, több mint ezerháromszáz féle terméket forgalmaz szerte a világon a ketchuptól a bébiételekig. Mást is érdemes azonban tudni róla: Henry John Heinz szerette Jézust, és nagy mértékben támogatta a vasárnapi iskolákat Pittsburgben és szerte a világon. Vállalata úttörő volt a biztonságos és higiénikus tápszerek gyártásában, és messze meghaladta korát az alkalmazottaival való bánásmódban. Ingyenes egészségügyi ellátást biztosított, uszodákat és tornatermeket bocsátott dolgozói rendelkezésére, és nőket is előléptetett felelős pozíciókba. Jó hírnevet szerzett azzal is, hogy javította alkalmazottainak munka- és életkörülményeit. Végrendeletében ezt írta: ‘Kívánom, hogy eme végakarat legelején, mint legfontosabb tétel szerepeljen hitvallásom: hiszek Jézus Krisztusban, mint Megváltómban. Kívánom továbbá, hogy eme végakarat tanúja legyen a ténynek, hogy egész életemben, melyben rendkívüli örömök és rendkívüli fájdalmak is értek, csodálatos módon megtartott Istenbe vetett hitem, Jézus Krisztus által. Ezt a hagyatékot hagyta rám az én szent életű édesanyám, egy erős hitű asszony, és én ennek tulajdonítom minden elért sikeremet.'”
A hétköznapok fogságában 