… vagyis a Penna Magazin. Ez a véleményem róla: pán pen… Pen, mint toll, penna, mint toll. Ja, és miért pán? Nézzük a magyar értelmező kéziszótárt: pán “1. Úr. 2. Lengyel nagybirtokos főnemes.” Nem, nem erre gondoltam. Lássuk a következőt: pán- “idegen szavak előtagja A megjelölt dolog minden egyedét összefoglaló, egyesítő”. Ez az!
A lap tényleg pán, vagyis széles kulturális látószöggel bír, de egyesít. Zene, könyv, film, minden szerepel benne. A főszerkesztője az a Marcellus Mihály, akiről már írtam a Veterán a Vaterán c. bejegyzésben. Író, méghozzá a történelmi regények közül is a római kort megcélozva vezet bennünket a múltba, kalandosan! Többféle írói álnevet használva széles irodalmi palettán jelenik meg (pán), ami az általa szerkesztett Pennán is érezhető (pán).
Melyik részét ajánlom a lapnak különösképpen? Az egészet, de különösen jól jött számomra, hogy az utolsó néhány oldalon van egy karácsonyi filmajánló. Mivel családunknak nincsen televíziója – és a következő 50 évben nem is tervezzük a vásárlást -, ezért megadatott az a kivételes lehetőség, hogy sokkal jobban meggondoljuk mit nézzünk, mit válasszunk (a család számítógépén DVD-ről). Ezért köszönet a Penna filmajánlójáért! Ott remekül körvonalazzák, kinek mire érdemes rááldozni azt a másfél órát drága idejéből, mondjuk éppen a karácsonyi ünnepek alatt.
Ja, a Reszkessetek betörők 2-t már letudtuk tavaly vagy tavaly előtt. Nagyon jó film.
A hétköznapok fogságában 