Elnézést kérek a bugyuta szójátékért. De amikor először láttam meg a címet az interneten a keresőben, hirtelen ez ugrott be. Egyébként a könyvet a bookline.hu-n rendeltem meg a nyár végén és bizony időbe telt, míg beszerezték, mert fogyóban van. De azért a vatera.hu-n a kereső kidobott belőle kettőt, bizonyítékként, hogy A veterán a Vaterán is van.
A könyvről azért írok csak most, mert a szerző második könyvét is elkezdtem olvasni. Kíváncsi voltam, hogy a nagyívű sorozat (Pannonia Romanum) részei vajon egy szálon futnak-e. De nem. Külön történet mind a kettő és a kiadó szerint még lesz belőle három. Hiánypótló.
Végre. Olyan jó, amikor egy adott történelmi korszakról nem száraz szakkönyvet vesz kezébe az olvasó, hanem valami kalandba ágyazva.
Ez történik Marcellus Mihály könyveiben is (A veterán, Aquincum farkasa). A római kori Budapesten és környékén zajlanak az események, bemutatva az akkori emberek életét.
Két érdekes részlet:
“Halvány mosolyt eresztett a szarkofág felé, aztán lassan elindult egyedül, reménnyel és valamicske megnyugvással a lelkében, vissza az életbe, a hétköznapokba. Vissza a város felé, ahol feladat várja.”
—naná, hogy kiírtam a könyvből ezt a mondatot, hiszen a hétköznapokról van benne szó!
Másik:
A borító igazi gyöngyszem, hiszen valódi vér folyik a katona karjából. Ahogyan a könyv belső borítóján elolvashatjuk, a fénykép egy történelmi témájú rendezvényen készült. A gyakorlatozás közben a római ruhába öltözött katona karját valóban eltalálta egy fegyver és komolyan megsérült. A fotós pedig elcsípte az alkalmat: a vér és a katona arckifejezése is így teljesen hiteles.
Egyetlen egy dolgot nem kultiváltam a történetben. Van benne egy megalkuvó szolga, az egyetlen keresztény a szereplők között. Kár, hogy az egyetlen krisztus-hívőt így jeleníti meg a szerző, holott abban a korban ahhoz, hogy valaki keresztény legyen elkötelezettebbnek kellett lenni, mert valahol a második század elején járunk.
Marcellus Mihály második könyvéről beszámolok majd, ha befejeztem.
A hétköznapok fogságában 