Kölcsönbe kaptam Papp Jenő (1891-1967), A mai Magyarország erkölcsrajza c. 1934-ben íródott könyvét. Úgy adták ide: “Feltétlenül el kell olvasni, mintha csak a mai időkről írna!” Hát nekikezdtem sebtiben. Valóban sok időszerű gondolata van. A későbbiekben még fogok tőle idézni, de most elöljáróba egy olyan részlet, amin épp ma akadt meg a szemem, hiszen… pólósaink épp kikaptak, de a kézisek tegnap kiválóan játszottak!
“…sem pedig az olimpiai nagyszerű sikerek nem javítják meg egy-egy nemzet esélyeit a döntő politikai és gazdasági kérdésekben. Játéknak elsőrangú a sport, de a hatalom a világbajnokokat se tartja többre, mint a jó könyvet, vagy a halhatatlan festményt. A nemzeti önérzet ébrentartására kétségtelenül sikerültebb eszköz és hatásosabb is például egy vízipóló-mérkőzés megnyerése Párizsban, mint például egy jó vámszerződés nyélbeütése északi szomszédainkkal, de rá kell jönnünk – mint ahogyan annyi külföldi sportgyőzelmünk után rá is eszméltünk -, hogy az e játékokban kivívott diadalok nemcsak a nagyrabecsülést fokozzák a nemzet iránt, hanem ugyanakkor irígyeit is megmozgatják. Pontokban felküzdhettük magunkat a világ népei közt a hetedik helyre, tehát aránylagosan a sportnagyhatalmak közé kerültünk, mégse tolja arrébb ennek a világsikernek a szele egyetlenegy új cölöpjét se annak a papirosnak, amelyiknek címkéje ezt a szót viseli, hogy Trianon.”
A hétköznapok fogságában 