“Buda 8. 13. 839.
Kedves Barátom Uram! Sok a bajom.. […]
Régi megrögzött, s Kedves Doctor úr által is – jelen állapotomban gyógyíthatatlannak ítélt has rendszeri bajaim, úgy vannak, mint voltak. Ma szorulás, sőt egész bélregulát, holnap hasmenés, étel utáni igen kellemetlen állapot, a nyelv örökös piszkos fehérsége s az, mint ezerszer panaszlottam. […]
De hozzá jött egy más gyomor baj. Néhány hét előtt valami – nem tudom mi – megártott, három négy nap lázas borzongások látogattak, de különös – bármi rossz is bélrendszerem, a gyomorrontásokbeli hideglelés még soha nem volt képes rajtam kifogni egész életemben, s néhány napi koplalás, s tenger hideg víz előtt még mindig megugrott. Így most is. Csak étlenség maradt fönn. […]”
A nagy politikus és államférfi, Kossuth Lajos, ilyen tisztelettel beszél, azaz ír levelet orvosának Almási Balogh Pálnak. Sokan szerették. Többek között Széchenyi Istvánnak is ő volt a háziorvosa. Minden bizonnyal kellő tudás mellett, intelligenciával, jó modorral is rendelkezett. Megnyerte “híres” betegeit, meggyőzte őket arról, hogy ért ahhoz, amit csinál.
Almási Balog Pál Egy évvel később született (1794), mint ahogy a habánok kivonultak Egerből (1793 – legalábbis Muhary Zalán: Egy tucat esztendő c. regénye szerint). S bár a késő barokknak a legvégén látta meg a napvilágot, mégis a reformkor meghatározó szereplőjévé vált. Felnőtt és orvoslásba fogott. Most éppen nem kapható a könyv, de nagyon jó összefoglaló életéről: Nagy Károly – Dr. Almási Balogh Pál életútja (antikvárium.hu-n). Ebben a könyvben találtam meg a fenti levélrészletet, ami Kossuth gyomorbajaival, bélfertőzéseivel foglalkozik. Többek között ezért is tettem bele az itt (A kaszinó Ózdon szép…) szereplő előadásba.
Hírlapok tudósítottak halálát követően, egyik olvasható itt (MEK OSZK Vasárnapi Újság 1867), de az eredeti is nézhető .pdf-ként emitt. Érdemes rápillantani, milyen volt akkoriban ez a lap.
A hétköznapok fogságában 