Néhány nappal ezelőtt rövid bejegyzést tettem Weöres Sándor: Örök pillanat c. versét beillesztve szövegesen és a szerző előadásában is YouTube linkként. A hangfelvétel alatt a költő ex librise látható. Nemcsak a nyomat, hanem az ún. nyomódúc* is. Ezzel nyomtatták a mintát.
Mi is ez a minta? Mi az “ex libris”?
Olyan grafika, felirattal kombinálva, ami egy könyvben azt jelzi, ki a tulajdonosa. (Ex libris a wikipedián, ex libris fogalom egy másik on-line meghatározása, leírása.)
Weöres Sándor számára Diskay Lenke készítette a nyomót és ezáltal a nyomatokat is. A grafikusnő egyébként számtalan művésznek vagy éppen természettudósnak készített grafikákat. Ebből aztán kiállítás is nyílt, ami az OSZK-ban látható, virtuálisan is megtekintehtő: itt – klikk. Egyébként, ha egyszerűen a google: ex libris képtalálatokat megnézzük, akkor láthatunk nagyon szép és ötlete grafikákat.
De vajon az e-könyvekbe milyen ex librist lehet ragasztani? Talán a .pdf vagy e-könyv formátum készítése előtt a borítóra mégiscsak beillesztik a jegyet, amit az ember elküld a kiadónak és akkor benne lesz a kapott fájlban? Biztosan meg lehet csinálni, de kicsit suta.
A végét jelenti-e az ex librisnek az elektronikus könyv? Nem hiszem. Ahogyan az emberek a számítógépen tárolt tömérdek családi digitális kép mellett még mindig nagyíttatnak papírképet (gondosan megválogatva, mert sokba kerül), sőt albumokba rakják; úgy a nyomtatott könyv sem fog kimenni a divatból. Abban pedig továbbra is helye lesz az ex librisnek, ha valaki a könyvgyűjteményét egyedivé, személyessé szeretné varázsolni.
*nyomódúc, klisé: Eredetileg agyagmintából öntéssel készített másolta képek sokszorosítására. Képdúc, nyomódúc: rajz vagy kép nyomtatására való fémlemez, amelyre a képet fényképészeti úton vitték fel, és maratással alakították ki (fotomechanikus negatív). Színes nyomásnál egy képről három vagy még több klisét készítenek.
A hétköznapok fogságában 