Ha már kirándulás a hegyekben, akkor:
Gyöngy az idő, vándoroljunk,
nincs szekerünk, bandukoljunk,
lassú folyó ága mellett
járjuk a halk fűzfa-berket.
Este a láb gyönge, fáradt,
lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő az álom,
száll a világ lepke-szárnyon.
(32. számú)
Weöres Sándor Magyar etüdök c. könyve nem más, mint egy édi-bédi kis verseskötet. A költő maga rajzolta színes téntával, fiatalon, fiatal felesége számára (Károlyi Amy). Olyan, akár egy kis emlékkönyv, amiket a kislányok rajzolnak egymásnak. A különbség csak az, hogy ezt a XX. század egyik legzseniálisabb magyar költője formázta: a vonalakat görbítette, írta gyermekien, őszintén.
Reprintben, gyakorlatilag lefényképezve az oldalakat sokszorosították a csöpp, leleményes kötetet. Hangulata egyszerre idilli, meghitt és magávalragadóan bensőséges. Amikor olvassuk, saját házasságunk első éveinek vidámságát, gondtalanságát és pajkosságát láthatjuk meg benne. Ha nem is tudunk ilyen brilliáns ajándékot adni a párunknak, mosollyal és kedvességgel pótolhatjuk. Ajánlom mindenkinek e kis könyvecskét!
Még egy ismert versike:
Arany ágon ül a sármány,
kicsi dalt fúj fuvoláján,
arany égen ül a bárány,
belezendít citeráján.
Piros alma szivem ágán,
kivirító koronáján,
aki kéri, neki szánnám,
akinek kell sose bánnám.
(31. számú) — a Gyertyánvölgyben láttunk valami gyönyörű sárga madarat. Talán az volt.
Még egy érdekesség:
Rossz falu Nagybordás,
verje a jégomlás,
ott se leszek én kondás.
Jó falu Kondorszék,
ott bizony ellaknék,
szeretőt is ott kapnék.
(53. számú) —sem Nagybordást, sem Kondorszéket nem sikerült megtalálnom a térképeken, talán ez is úgy pattant ki a fejéből, mint az a sok kedves, gyermekes, mégis felnőttes rím.
A hétköznapok fogságában 