RSS

Weöres Sándor címkéhez tartozó bejegyzések

Szabadon, örömmel, szeretettel

Nemes Ödönnel Naszádi Krisztina beszélget

Amikor az ember hosszabb időt tölt külföldön, méghozzá nem olyan formában, ahogy a túristákat körbehurcolják a híres helyeken, hanem együtt él az emberekkel, akkor nemcsak belelát más népek életébe, kultúrájába, hanem a saját hazáját is máshogyan szemléli.
Magam fél évet tölthettem külföldön, ami valódi szemléletváltozást hozott. De több külföldre szakadt barátom, rokonom is van. Érdekes velük beszélgetni.
Már önmagában egy idegen nyelv megismerése, beszélése, adott esetben az ottani művek, irodalom, szakirodalom olvasása formálja a gondolkodásunkat, közte azt is, ahogyan saját nyelvünket beszéljük, saját hazánkra tekintünk.

Így volt ezzel Nemes Ödön, jezsuita szerzetes is, aki több évtizedet töltött Japánban. Megtanulta a nyelvet, köztük élt és csak hosszú idő után jött haza Magyarországra. Az ő jelmondata a bejegyzés címadója. A könyv, ami nem más, mint egy riport, beszélgetés közte és a Harmat Kiadó szerkesztője között, feleleveníti az elmúlt néhány évtized eseményeit és magyarként, de mégis nagyobb távlatból szemlélve beszélgetnek hitről, világról, emberekről és a mai korról.

Nemes Ödön egy fél éve halt meg (hír itt), de ez a könyv, amit mindenkinek szívesen ajánlok, megőrzi az emlékét.

Még egy-két élmény:

Csíkszentmihályi Mihály könyvei számomra is sokat jelentettek, a fenti könyvből kiderül, hogy Nemes Ödön is foglalkozott Csíkszentmihályi témáival. Bár ateista pszichológus, több ponton nem értek vele egyet, mégis például a Flow vagy a Kreativitás c. könyvében számtalan értékes gondolat engem is megfogott. Évekkel ezelőtt olvastam ezeket. Ha majd újra olvasom, ígérem beszámolok róla ezen a fórumon.

Végül egy idézet a könyvből. Nem Nemes Ödön gondolatai, de örülök neki, hogy megtalálta és idézte a riport során:

Weöres Sándor írja: “Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafolytott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni. Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket, és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/03/23 hüvelyk Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , ,

Örök pillanat

Weöres Sándor

Mit málló kőre nem bízol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és múltja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent —
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

(No komment.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/06 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , ,

Magyar etüdök

Ha már kirándulás a hegyekben, akkor:

Gyöngy az idő, vándoroljunk,
nincs szekerünk, bandukoljunk,
lassú folyó ága mellett
járjuk a halk fűzfa-berket.

Este a láb gyönge, fáradt,
lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő az álom,
száll a világ lepke-szárnyon.

(32. számú)

 

Weöres Sándor Magyar etüdök c. könyve nem más, mint egy édi-bédi kis verseskötet. A költő maga rajzolta színes téntával, fiatalon, fiatal felesége számára (Károlyi Amy). Olyan, akár egy kis emlékkönyv, amiket a kislányok rajzolnak egymásnak. A különbség csak az, hogy ezt a XX. század egyik legzseniálisabb magyar költője formázta: a vonalakat görbítette, írta gyermekien, őszintén.
Reprintben, gyakorlatilag lefényképezve az oldalakat sokszorosították a csöpp, leleményes kötetet. Hangulata egyszerre idilli, meghitt és magávalragadóan bensőséges. Amikor olvassuk, saját házasságunk első éveinek vidámságát, gondtalanságát és pajkosságát láthatjuk meg benne. Ha nem is tudunk ilyen brilliáns ajándékot adni a párunknak, mosollyal és kedvességgel pótolhatjuk. Ajánlom mindenkinek e kis könyvecskét!

Még egy ismert versike:

Arany ágon ül a sármány,
kicsi dalt fúj fuvoláján,
arany égen ül a bárány,
belezendít citeráján.

Piros alma szivem ágán,
kivirító koronáján,
aki kéri, neki szánnám,
akinek kell sose bánnám.

(31. számú) — a Gyertyánvölgyben láttunk valami gyönyörű sárga madarat. Talán az volt.

Még egy érdekesség:

Rossz falu Nagybordás,
verje a jégomlás,
ott se leszek én kondás.

Jó falu Kondorszék,
ott bizony ellaknék,
szeretőt is ott kapnék.

(53. számú) —sem Nagybordást, sem Kondorszéket nem sikerült megtalálnom a térképeken, talán ez is úgy pattant ki a fejéből, mint az a sok kedves, gyermekes, mégis felnőttes rím.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/10/31 hüvelyk Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , ,

Ablak a végtelenre – 2 – Uraktól nyüzsög a végtelenség

Ha már Weöres Sándort emlegettem a Lecsó c. bejegyzésben, akkor hadd idézzek ismét Böjte Csaba könyvéből. A hivatkozott vers a Rongyszőnyeg I.-ből való, ami alapján úgy tűnik, Weöres Sándor is megértett valamit Isten végtelen kegyelméből és szeretetéből:

Én is világot húdítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom,

csak ostromolhatom nehéz kövekkel?
vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Böjte Csaba írja:

“A gonosz lélek Isten gondviselő jóságában megingott, gyenge hitünket kihasználva arra buzdít, hogy féljünk egymástól, testvéreinktől, és vegyük el azt is, ami a másé. Belekorbácsol a habzsoló fogyasztói világba, ahol már nem is mi élünk, hanem felpergetett életünkkel olyan emberek kimondhatatlan gazdagodását szolgáljuk, akiket talán be sem engednénk hajlékunkba.
Kölcsönből, adósságból limlomot vásárolunk, s észre sem vesszük, hogy magunk körül a halál kultúráját építjük, már nem az ember a fontos, hanem a gyárak, a bankok, a fogyasztás. Az ember csak eszköz, aki kivitelez, átad, kiszolgál, négyévente választ, elmegy a háborúba, gyilkol, rabol.”

Milyen igaza van!

Előzmény: Ablak a végtelenre – 1 – A teremtett világFolytatás: Ablak a végtelenre – 3 – A nyakleves

 

 

 

Címkék: , , , , ,

Lecsó

Tóalmásról Heves felé pattogott nagyon a kerék. Nyögött a kátyún az autó, szállt a por. Jászfelsőszentgyörgy, Szentlőrinckáta – Jászság, Fóliasátor fóliasátor hátán, méterek százai, palánták ezrei kukucskálnak kifelé. Profi a művelés: locsóló rendszer, korszerű eszközök. Hát persze, hogy megálltunk: paprikát venni. Olcsón, a szemünk előtt szakították le és 100-200 forintért adták kilóját, minőségtől függően. Így aztán szombat óta “csak” lecsót eszem. Eredetit, finomat, csemegét, nem csípőset. (Csípőset nem itthon eszem, inkább a budapesti rokonoknál: Klézl László, a Cserkút utcában bogyiszlói paprikából készíti a lecsót. Az aztán olyan erős, hogy még másnap is zsibog tőle az ember szája. Igazi élmény – ahogy ez megesett velem 2007-ben.)

De honnan is eredhet az elnezvezés? Ilyen kérdésekben mindig segít az etimológiai szótár:

lecsó 1940: “Lecsó: zöldpaprika darabokra vágott husából és paradicsomból, némi zsír és vöröshagyma hozzáadásával készült főzelékszerű étel” (ÚjIdőkLex. 17:4136). J: 1941: ‘Gericht aus Paprikaschoten und Tomaten, Letscho’ # (l. fent).
Hangutánzó eredetű, a locsog családjába tartozik. Minthogy a locsog magas hangrendű lecseg (vö. 1832: Kreszn.) változatából leccs, lecs ‘szétfőtt főzelék’ (Nyr. 32: 538) vonódott el, a lecsó ennek továbbképzése lehet. A névadás alapja ez ételfajta híg, leveses volta; vö. még lacs, lecs ‘kotyvalék, elfőtt étel’ (Nyr. 38: 471); l. továbbá lőtye (lötyög a.).
Mikesy: MNy. 45: 322; Sulán: NyK. 65:295. – Vö. licslocs, locsog, locsol, locspocs, oncsos, lucskos, lustos.

Ha már a hangutánzó szavaknál tartunk, hadd idézzek kedvenc költőmtől, Weöres Sándortól. A vers a Röngyszőnyeg III. gyűjtemény része, és arról ír, mit egyen, akinek nem ízlik a lecsó, vagy éppen a hideg víz:

Litty-lotty, lityi-lotty,
hordd a vizet, takarodj.
A hideg víz igen jó,
azt ebédel a bíró,
felesége, fia, lánya,
meg az egész házatája,
vendéget is hívhat rája.
Akinek nem elég,
kapja be a tenyerét.

Jó étvágyat kívánok minden olvasónak!

(Továbbá: ajánlom a L’ecsó c. animációs filmet is, aminek ugyan semmi köze a magyar lecsóhoz, de roppant szórakoztató és miről másról szólna, mint a főzésről. Igazi családi mozi.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/07/05 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , ,