No comment, egyszerűen csak jó ez a kis történet, és a levéltetvek tényleg ilyen buták:
“A szilvafa egyik lombja hamvas volt a levéltetvek sokaságától.
A levéltetü a legbutább állat. Százával ül egyetlen egy szilvalevélen, holott ott van neki az egész fának minden gyönge hajtása. Annyi esze nincs, hogy odább menne s így olybá tűnik nekem a magukviselete, mintha egy regiment katona egyetlen egy ágyba akarna belefeküdni, holott mindegyiknek jut a kaszárnyában ágy bőven.
De még csak annyi esze sincs, hogy odább állna, mikor a hangya vagy a katicabogár közéjük megy. A katicabogár ott eszi meg egyiket a másik után közéjük állva, de azért nincs rá eset, hogy csak egy lépést is odább menne a többi. Bután engedi át az életét a bogár-oroszlánnak, legfeljebb a levegőt rugdossa, mikor a fejét beharapják.
A hangyától se menekül. A hangya fölfut a fán és derékon fog egyet: kiemeli a többi közül. Viszi. Akárhányszor szemtanuja voltam így a szabin nők elrablásának a bogárvilágban.
Nyári időben sokszor elgondolkozva néztem, hogyan cipeli a hangya a szilvafa derekán lefelé a levéltetüt. Óriás teher lehet neki már a sulyánál fogva is, de a munkát még inkább megnehezíti az, hogy a levéltetü rettenetesen kapálódzik s mindenüvé belekapaszkodik, ahova csak lehet. Legtöbbet kapaszkodik pedig a fakéreg repedéseibe.
A hangya mindig elrántja.
Alig tesz azonban egy ujjnyi utat, a levéltetü lába megint talál egy kiálló kérget s megint kapaszkodik kétségbeesetten.
A hangya megint elrántja.
Órák telnek belé, míg le tudja vinni a fáról s képzelem, hogy izzad és hogyan káromkodik magában.
De még csak lent kezdődik a munka a fűerdőben, ahol a levéltetü még több kapaszkodót talál.
És tiz-husz hangya is vonszolja így egymásután a levéltetveket.”
A levéltetvekre jól hat bármelyik rovarölő: Actara vagy Decis, mint ahogy arról beszámoltam: itt.
Előzmény: Mai csodák 2 – Az orvoskolléga közbeszól c. bejegyzés
Folytatás: Mai csodák 4 – Hol van a fecske meg a gólya c. bejegyzés
A hétköznapok fogságában 