Credo ut intelligam

L. Nagy Zoltán barátom blogjában (Credo ut intelligam=hiszek, hogy megértsem) néztem meg két megdöbbentő felvételt. A bejegyzésének címe: Az élet nehézsége relatív. Érdemes megnézni, hogy Tony Melendez és Nick Vujicic hogyan éli az életét. El kell gondolkoznunk, micsoda ajándék az, hogy egyáltalán élünk.

Tizenhat tonna

Tennesse Ernie Ford énekelte meg először. Ehhez persze egyáltalán nem hasonlítható a Republik: Tizenhat tonna feketeszén c. száma, ami gagyi (nem is linkelem be). Legalábbis, ha az eredeti brilliáns dallmához és előadásmódjához hasonlítjuk. Valamikor az 1980-as évek elején, úttörőként töltöttem néhány hetet Zánkán, a táborban. Akkor még nem ifjúsági centrumnak hívták, hanem egyszerűen úttörőtábornak, elvégre kommenizmus, … Bővebben: Tizenhat tonna

Tál és Kendő

A Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága (KOMT) színes népség. Mindeféle felekezetből kerültünk bele. Nincs két egyforma keresztény orvos, egy vagyok én is a sok közül. A társaságnak van egy folyóirata, aminek az a címe: Tál és Kendő. Színvonalas, szép és tanulságos cikkekkel van teli. Végig ugyan ritkán olvasom, de éredekes írásokat mindig találok benne. De a … Bővebben: Tál és Kendő

Aláírások – külföldi kitekintés

Ahogy ígértem, következzen néhány külföldi uralkodó. Az első legyen minden oroszok cárnője. Elég nagy szentpétervári karriert futott be ahhoz képest, hogy nem is orosz származású. Bonaparte akkor született, amikor Katalin cárnő a csúcson volt Oroszországban. Jött a forradalom (nem, még nem a nagy októberi) Franciaországban. A karrier beindult: I. Erzsébet angol királynő vagy kétszáz évvel … Bővebben: Aláírások – külföldi kitekintés

Aláírások – történelmi kalandozás

Egyik kolléganőm (Pintér Márta közegészségügyi-járványügyi felügyelő) civilben grafológus. Nemcsak látja a különbséget kézírás és kézírás között, hanem érti is. Amikor a témára terelődik a szó, mindig meglep néhány érdekességgel, ami kiolvasható a sorokból (nem a sorok közül!). Ez csigázta fel érdeklődésemet az aláírások iránt. Már vagy 20 éve történt, hogy meglátva híres emberek aláírásait, megpróbáltam … Bővebben: Aláírások – történelmi kalandozás

Rembrandt, Rubens és Renoir

Melyik a kakukktojás? Hadobás Zoltán barátomék nappalijában egy Rembrandt függ. Ne siessen senki ellopni! Nem eredeti, hanem egy kiváló reprodukció: A tékozló fiú hazatérése (Szentpétervár, Ermitázs). Egy eredeti festmény áráért egy egész falut meg lehetne venni a környéken, de Magyarországon nincs is magánkézben ilyen alkotás. Korábban, ha jól emlékszem Breughel függött a Rembrandt helyett, úgy látszik, kedveli … Bővebben: Rembrandt, Rubens és Renoir

“Átlátszó vagyok mint az üveg”

(A cím: részlet Weöres Sándor Önarckép c. verséből.) Barátom, nincs semmi titkom. Átlátszó vagyok, mint az üveg - épp ezért miként képzelheted, hogy te látsz engem? Répáshuta számomra mindig is a hegyek közé eldugott csodafalut jelentette. Lassan húsz éve, hogy hegyikerékpárral a Bánya-hegy környékén éjtszakáztam, hajnalban gurultam be az ébredező faluba. Ennek emléke komoly nyomot … Bővebben: “Átlátszó vagyok mint az üveg”

Évszázados kritika

Mikszáth Kálmán mosolyt fakasztóan ír az országgyűlési képviselőkről, de nagyon hosszan. A figurák nehezen követhetők, főleg azért, mert nem abban a korban élünk és nem ismerjük a napi sajtóból a neveket. Éppen ezért, véleményem szerint, a Két választás Magyarországon eleje izgalmasabb, mint a törzse. Az író, történet keretének megalkotásakor bemutatja, hogy Katánghy Menyhért hogyan házasodott … Bővebben: Évszázados kritika

Orja

Ali nevű kollégám mindig mosolygó, kedves ember. Ritkán ebédelünk együtt, ritkán szabadulunk el a rendelőből egyszerre, más területen dolgozunk. Nemrégiben mégis összefutottunk. Az első fogást remekül készítettték el: orjaleves. Ilyenkor a belefőzött csontot kiteszik egy nagy tálcára, aki kedveli, vehet belőle. Megragadtam kettőt, egyenként néhány sertés-csigolya, szép darabok. Szemben ültünk egymással. A csontot letisztítva, kettőnk … Bővebben: Orja

Most tudtam meg…

—hogy II. Erzsébet édesapja, VI. György király volt. Az is most jutott csak tudomásomra, hogy súlyos beszédhibában szenvedett. Egy bizonyos Lionel Logue nevű ausztrál származású beszéd-terapeuta foglalkozott vele, aminek hatására sikerült a háború legsötétebb éveiben is a rádión keresztül beszédekkel bátorítania az embereket. Persze volt hozzá egy remek miniszterelnöke is: Winston Churchill. Mindezt remekül mutatja … Bővebben: Most tudtam meg…