RSS

szeptember 2014 havi bejegyzések

Szúnyog ellen gyík meg gekkó, denevér ellen kígyó vagy patkány

Gyík a laptoptöltőn, egy a sok közül...

Gyík a laptoptöltőn, egy a sok közül…

Legalábbis ezt beszélik. Sajnos, a Zambézi mentén a száraz évszakban is van szúnyog, van malária. Ezek a vérszívó szörnyetegek pedig a lakásba is bejönnek, ráadásul csőstől! Egyik szomszédunk azt mondja, a gyíkok megeszik a szúnyogokat. Persze több sem kellett a fiainknak, összefogdostak vagy 4-5 darabot pillanatok alatt. Már itt vannak a lakásban, jönnek, mennek. Ők a háziállataink. Talán megeszik a szúnyogokat is. A Biblia is beszél a gyíkokról és milyen igazat beszél:

Kézzel is megfogható a gyík, mégis ott van a királyi palotákban. (Példabeszédek könyve 30. fejezet, 28. verse) – vannak törvények, amelyek nem változnak, ilyen Isten beszéde is.

Egy másik szomszédunknál a padlásra denevérek költöztek be. Nekik meg azt mondták, hogy a denevérek ellen a kígyók hatásosak vagy éppen a patkányok. Úgyhogy inkább maradtak a denevéreknél! 🙂

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/09/23 hüvelyk Afrika, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Ezek tényleg mérgesek…

Puff adder (Bitis arie

Puff adder (Bitis arietans), amit a beteggel együtt hoztak be (saját fotó)

A mérges kígyók veszélyesek. Nem kérdéses! De azért vannak különbségek. A puffogó vipera (puff adder) marása igen nagy károkat tud okozni, méreganyaga sejtölő hatású. Ezt láttam egy betegnél, akit egy hete harapott meg egy Bitis arietans. Az állat képe jobb oldalt látható, persze már agyonvert állapotban. A beteggel együtt hozták be az elpusztult állatot. Jó nagydarab.

A hölgy hála istennek jól van (tegnap haza is mehetett), de éppen néhány napja egy gyermek jött, a lábán hasonlóan kígyómarás nyoma, de neki alig van tünete… egyelőre. A két esetnél egyértelműen látható, hogy a lábfej fölső részére csapott le a kígyó. De ez logikus is, hiszen a függőleges sípcsonti részhez oldalra kellene fordulni és úgy nekilendülnie. Szóval az embernek a lábfejére kell vigyáznia leginkább, lehetőleg vastag cipővel. A nőbeteg lába egyébként rendkívül megduzzadt, vérömlenyek is kialakultak, a duzzanat haladt a térd felé fájdalmasan, de megállt! Szisztémás, vagyis általános tünete pedig nincs.

Ezzel kapcsolatosan néhány érdekességet hadd osszak meg:

1. Az egyik zambiai orvoskolléga viccesen megjegyezte: “Ha mérges kígyó marna meg, akkor az a neurotoxikus (idegrendszerre ható) legyen!” – attól ugyanis lebénul az ember, gyorsan lélegeztető gépre kerül és eszméletlenül fekszik az intenzíven, nem érzi a fájdalmat. Ellenben ha a haematotoxikus mar (pl. Boomslang vagy Haemachatus haemachatus – varangyfaló köpködő kobra), akkor egyszer csak nem alvad az ember vére és csak vérzik innen onnan. A citotoxicus (puff adder) esetében elhal a végtag és igen fájdalmas. De a végén megjegyezte: “Leginkább egyik se harapjon meg!” Úgyhogy este az elemlámpával nem előre a sötétbe kell világítani, hanem lefelé a lábunk elé!

2. A puff adder (Bitis arietans) a marás után nem tűnik el, hanem ott marad (ezért is verték agyon). A fent említett kisfiú esetében a kígyó eltűnt, reméljük nem lesz nagyobb baj.

3. Black mambát (Dendroaspis) még nem láttam, de nem is akarok… hatalmas dög és kb. 20 km/h a sebessége! Persze rá is jellemző, ami a többire is: nem keresi az embert, akkor támad, ha beszorítják, abajgatják.

Végül hadd írjam le a legfontosabb szabályokat, amire érdemes vigyázni, ha az ember olyan területen jár, ahol mérges kígyók élnek (forrás Oxford Handbook of Tropical Diseases – 2014):

Elkerülni a kígyót!

Ne zavard, ne szorítsd sarokba!

Maradj mozdulatlan!

Megfelelő cipőt viselj!

Éjszaka legyen nálad elemlámpa, amivel a lépteid elé világíts!

Ne gyűjtsünk tűzifát, különösen az avarban, levelek között és magas fűben!

Odúba vagy üregbe nem nyúlunk!

Fára, sziklára nem mászunk!

A sziklákon a párkányok veszélyesek!

Dús növényzetű, iszapos parton nem játszunk, nem úszunk a vízben!

Nem alszunk a szabad ég alatt (legfeljebb zárt sátorban, aminek nem nyitott az alja)!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/09/20 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vándordiploma

A Kalene Mission Hospital irodájában fénymásolunk (madárlátta dokumentumok)

A Kalene Mission Hospital irodájában fénymásolunk (madárlátta dokumentumok)

Nem, nem arra gondolok, amikor egy oklevél emberről emberre, vagy csapatról csapatra vándorol. Nem, a diplomámat nem tudom átruházni senkire sem, mégis azt kell mondjam: vándordiploma. Szegény, nagy utat tett meg és jó néhány kézen keresztül ment. Már Magyarországon el kellett vinni a közjegyzőhöz, hogy hiteles másolat készüljön róla, amiről aztán hiteles fordítás készült, várták a zambiai hatóságok. De ez csak a kezdet volt. Ahhoz, hogy egy diplomát elismerjenek egy másik országban, általában meg is akarják nézni az eredetit. Így aztán a táskámba betéve elhoztam Zambiába. Először is, Lusakában megnézték az orvosok regisztrációs irodájában (HPCZ, Wamulwa Road, Thorn Park – ha valaki erre járna). Onnan el kellett vinni a Zambiai Egyetem Orvoskarának Dékáni Hivatalába (University Teaching Hospital, Nationalist Road – ha valaki keresi, hátul van a G épületrészben), bejelentkezni a honosító vizsgára. A vizsgán három professzor kezén ment keresztül: megnézték az eredetit (meg persze kérdezősködtek is). Aztán biztos ami biztos, még el kellett hozni az ország végébe, ahol készítettünk róla másolatot a kórházvezetés részére is (Kalene Hispital). Úgyhogy kiszámoltam: kb. 12 ezer kilométert utazott az okmány és reméljük megjárja a következő 12 ezer kilométert is, amikor hazatér… a vándordiploma!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2014/09/19 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

A minibusz Lusakában nem szép, de praktikus

Évekkel ezelőtt írtam egy bejegyzést A strasbourgi villamos szép címmel. Akkor, ott, 2011-ben dőlt el az IBCM5 konferencián, hogy most, 2014-ben írhatok a lusakai tömegközlekedésről. Mindjárt az elején kijelenthetem: ez egészen más. Zambia fővárosa nagyon sokat fejlődött az elmúlt száz évben (éppen tavaly volt a 100 éves évfordulója az alapításának – még láthatók a plakátok), csak az elmúlt pár évben a lakosainak száma robbanásszerűen emelkedett. Ez egyébként igaz egész Afrikára: jelenleg 1 milliárd ember él a földrészen (a legnagyobb város Nigériában Lagos 20 millió lakossal).

minibus_lusaka

Minibusz Lusakában 2014. szeptemberében (nem mentőautó!)

Szóval a hatalmas város tömegközlekedése igazából megoldatlan. Vannak nagyobbacska buszok is (alig) és persze taxik (sokan). De a kettő közötti átmenetet a nagy számú minibusz jelenti, ami praktikus, rugalmas megoldás.

Talán emlékszik a magyar olvasó, hogy 10 évvel ezelőtt milyenek voltak a magyar mentőautók. Íme a jobb oldali fotó.

Képzeljünk el több száz ilyen járgányt. Benne 4 sorban három személyes ülésekkel. Ezek róják az utat a főbb útvonalakon. Az ablak lehúzva, két fős személyzet: egy a sofőr, egy pedig szedi össze az utasokat, ülteti be őket és aztán szedi be a pénzt a saját kezébe. Bárhol megállnak (bár van néhány tipikus hely: Arcades, Manda Hill, Golden Brige) és itt ott, ha valaki leinti őket, akkor fel is vesznek utasokat. Ha nincs tele a minibusz, akkor nem indul, ha megtelik, ami 15 főt jelent, akkor start. Hogy? 15 fő? Nem, időnként 20 fő. Hogy? Nem négy sor van a buszban 3 üléssel egy sorban? De igen, de csak elől ülnek hárman, a másik három sorban 4-4 ember, jól összepréselődve. Így jön ki a tizenöt.

Amikor először utaztunk vele, akkor különös élményben volt részünk. Már ültek benne 14-en, aztán jól lealkudva az árat, még bepréselődtünk mi is (maszárovicsok) öten, plusz a pénzszedő, utaskerítő. Úgyhogy egész pontosan 20-an ültünk benne, megszámoltam. Különös élmény volt, de igen olcsó. Elképzelhetjük: a taxi kb. 80-100 kwacha erre a 8-10 kilométerre, ez pedig ötünk részére mindössze 15 kwachát tett ki (ez utóbbi kb. 600 forint).

Az alacsony ár a versenynek köszönhető, hiszen több száz ilyen kisbusz verseng az utasok “kegyeiért”. A kerítő ember a lehúzott ablakon át füttyentget a járókelőknek, hogy nem akarnak-e a gyaloglás helyett busszal jönni. Mond egy árat, aztán lehet alkudni is, ha többen akarunk felülni. Út közben pedig néha megáll a benzinkútnál tankolni, az utasok pedig türelmesen várnak, közben bömböl a zene a sofőrnél a rádióban. Ha pedig valaki le akar szállni, csak int a “kerítőnek” a buszban, az pedig a kisbusz plafonján koppant a körmével, jelezve a sofőrnek, hogy “leszálló”.

Ha valaki Lusakában jár, feltétlenül próbálja ki a minibuszt!

Még egy érdekesség, ha már közlekedés: Zambiában az autók 80 százaléka Toyota, 15 százalék egyéb japán autó (Honda, Nissan stb.), és marad 5 százalék vagy még annyi sem a többi márkának.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/09/15 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , , , , , , ,

Hungarian sausage reloaded – kolbász, újratöltve

Nem a szó fizikai értelmében “reloaded”. Bár aki valaha is töltött már kolbászt, az tudja, hogyha a bél szétreped, akkor a masszát újra visszatehetjük a hurka-(kolbász)-töltőbe és újra lehet hasznosítani. Most azonban arról írnék, ami három éve már egyszer megtörtént, de most különösképpen ismét szembe jött velem.

2011-ben írtam arról, hogy Zambiában ismerik a magyar kolbászt (vagyis amit annak neveznek), neve: “Hungarian sausage” (akkor egy beszélgetésről írtam itt: Hangérien szoszidzs). Nem volt módom szétnézni az üzletekben abban az időben. Most viszont körül kellett nézni, rendesen. Zambia eldugott részébe készülve, a fővárosban be kellett vásárolni.

"Econo Hungarian" az Arcades üzletközpontban, Lusakaban (Zambia)

“Econo Hungarian” az Arcades üzletközpontban, Lusakaban (Zambia)

Mit látok a húsüzlet, vagy éppen a bevásárló központ húsrészlegében? Temérdek magyarnak nevezett kolbászt. Ez persze nem olyan, mint a mi otthoni szárazkolbászunk, vagy éppen sütni való kolbászunk. Inkább a virsli felé hajlik. Mindenesetre rendkívül népszerű. Bár vidéken, az afrikai bozótban vagy dzsungelben nem ismerik, de ha a fővárosban valakit megkérdezünk, akkor azonnal tudja, milyen az a “Hungarian sausage”.

A megdöbbentő a dologban az, hogy az emberek nagy részének fogalma nincs, hogy honnan jön a “Hungarian” elnevezés. Több helyen is teszteltem (pl. az orvosegyetem dékáni hivatalának titkárnőjénél) és nagy szemeket meresztettek rám: “Mi az összefüggés a Hungarian sausage és Hungary között?” – volt a kérdés. Mire elmagyaráztam… “Tudja! Én is Hungarian, mint a kolbász!” 🙂

Egyébként a másik ilyen étel a “Viennas”, vagyis a bécsi virsli. Ez a kettő tömegével van a nagy üzletekben. Az ára mindkettőnek olyan 1000 forint per kilogramm (változó, üzlettől függően), ami helyi pénzben kb. 25 kwachát tesz ki.

zamchick-inn

Zamchick Inn menüjén: Hungarian sausage and chips

A magyar kolbász népszerűsége akkora, hogy még gyorsétkezdében is kapható. Hadd mutassam erre a bal oldali példát. A Zamchick Inn az Arcades bevásárlóközpontban van a Great East Road-on (az az út, ami Lusakából Malawi felé visz végig az országon). Itt is kapható. Mi persze a csirkét választottuk… de remélem meg fogjuk azért majd kóstolni a közeljövőben a zambiai-magyar kolbászt is.

Azt, hogy hogyan és mikor lett divat ez az étel itt, Zambiában, kideríteni nem sikerült. Talán egyszer valaki a végére tud járni a dolognak. Sok sikert hozzá.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/09/07 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , ,