Újra elővettem egy régebbi könyvemet. Jó időnként felfrissíteni olyan szakmai kérdéseket is, ami elsőre talán természetesnek tűnik, de az egyetem elvégzése után megkophat az emlékezetünkben.
Nem részletezem miről szól a szakkönyv, a címéből bárki kitalálhatja: Az EKG helyes értelmezése. Brit szerzőpáros írta és roppant gyakorlati szemléletű. De nem ezért emlékezem meg a könyvről, hanem azért, mert az utolsó mondata nagyon tanulságos. Idézem az utolsó pár sort, ami az újraélesztésről szóló fejezetet zárja:
“A szívmegállás utáni vizsgálatokra emlékeztethet egy betűszó – ABCDEF, az angol nevek alapján (Artériás vérgáz; Biokémiai vizsgálatok – vér urea és elektrolitok; Chest X-ray (mellkasröntgen); Dextróz – vércukorszint; EKG – 12-elvezetéses EKG; Full blood count = teljes vérkép).
Végül, ne feledkezzen meg a rokonokról. A beteg ellátását követően minél előbb beszéljen velük.”
Ez az utolsó mondat hallatlanul fontos. Tetszik, hogy a szigorú szakmai tanácsokat, ilyen egyszerű etikai kérdéssel zárja. Nemcsak a sürgősségi ambulanciákon, hanem minden betegellátó osztályon zajlik az élet, nagy a rohanás. Ezért könnyen elmarad a hozzátartozók tájékoztatása, ami nem helyes. Kiemelten figyelni kell erre, mert nemcsak illik, hanem a hozzátartozónak joga is van hozzá!
A hétköznapok fogságában 