RSS

Mai csodák 1 – Gárdonyi belecsap a lecsóba

13 Júl

Mi köze van Gárdonyi Gézának, a szépírónak, az ancylostomához, ehhez az undorító féreghez? Az ancylostoma a féreg, nem Gárdonyi! “Hányféle állat él a világon? Az elefánttól a bányász belében élő anchylostomáig mekkora a sorozat? És mire való ez a sok állat?” — kezdi az első fejezetet Mai csodák c. könyvében. A bányászaszályt emlegeti, ami ma már ritka betegség hazánkban, de 100 éve gyakran előfordult.

Kevesen tudják, hogy Gárdonyi nemcsak Egri csillagokat és hasonló történelmi, szépirodalmi regényeket írt. Vannak kimondottan humoros, szatírikus írásai: pl. a Göre könyvek, amiben Göre Gábor lepéndi bíró szemüvegén keresztül mesél a falusi és a nagyvárosi élet viszontagságairól. Sokat lehet nevetni rajta.

Ugyanakkor természettudósként is megállta a helyét. Állandóan kutatta a környezetét. Cikksorozatot írt a rovarok életéről, megfigyeléseiről. Ezek képezik Mai csodák c. könyvének első részét, de aztán beszél sok más állatról is. A természet szépségeit csodákként írja le. A bevezetőt ezzel zárja: “Azt mondjuk: a csodák világa lejárt? Azt mondjuk: nincsen Isten, és puszta véletlenség szülte és kormányozza a világot? Bizony mondom: soha nem látódott még annyi csoda a világon, mint attól az időtől kezdve, amikor az emberi szem a természetre fordul.”

Elsőként hadd idézzem a keresztes pók humoros ábrázolását:

“Mikor a tél első szele végigsöpör a tájékon, a sok bogár bezzeg búvik mindenfelé: ki a földbe, ki a fakéreg repedéseibe, ki a kövek alá. Jó volna ha bundát árulna ilyenkor valaki, de még olyan szücs nem akadt, aki bogárbundát is csinálna.
Az eresz alja ilyenkor tele van kaszás pókkal. Oda huzódtak a szél elől. S ha a szél eláll és kisüt a nap, odamászik a kaszás pók a fal napos részére és aluszik jóizüen, mert ő éjjeli bogár.
Furcsa jószág az a kaszás pók. Elgondolom, hogy ha az embernek akkora lába volna a testéhez képest, mint a kaszás póknak, hát könnyen átlépnénk még a tornyokat is.
De az Isten őrizzen meg bennünket akkora lábaktól. Nem győznénk nadrágra költeni. Nyolcágu nadrágot kellene viselnünk és egy nadrág belekerülne tán ezer koronába is.
A kaszás póknak bezzeg nem kell nadrág. Hosszu, vékony lábait elnyujtva aluszik a fal valamelyik szögletében. Csak este dörzsöli ki az álmot a szeméből és azt mondja:
– No, most már gyerünk vadászni, mert éhes vagyok.
Lehet olyan, aki azt gondolja mostan, hogy a kaszás pók nekirugaszkodik a hálókészitésnek és a hálónak a közepébe fogja várni a vadat, mint más pókok szokták.
Bizony nem vesződik ő azzal.
Szépen lesétál a falról, és nézi, merre vannak az aprófajta puhatestü bogarak. Legjobban szereti a levelészeket, meg az icurka-picurka pókokat. Úgy ugrik rájok, mint a macska az egérre, s egy-kettő: befalja.
Reggel aztán, mikor már jóllakott, megint felmászik vagy a falra, vagy valami fára és hosszu lábait elnyujtva szunyókál.”

Vagy aranyos, ahogyan a tudósokat figurázza ki:

“Van-e ember, aki elolvas ilyen cimű könyvet: A magyarországi tavak halainak természetes tápláléka?
Magam se tudom hogyan történt, de én elolvastam. Pedighát Pesten laktam akkor és éppenséggel nem érdeklődtem a halak gyomra iránt. A könyv is úgy került hozzám, hogy egy professzornak az özvegye sírta rám másefféle tudós könyvekkel együtt. Vagy tíz kilónyi tudománynyal gazdagodott ekkép a könyvtáram.
Akkoriban ismertem meg a tudósoknak azt a furfangját, hogy a tudományos mondanivalójukat különféle gubanc-mondatokba rejtik. Tán hogy más ne értse. A papok is diákul beszélnek egymással a kocsisuk előtt.
Ők ugyan hát magyarul beszélnek, de valami olyan magyar nyelven, amelyet először hallva, aggodalom száll meg bennünket, hogy a babiloni zavarodás megismétlődik.
Mondjuk például ezt a közönségesen irott mondatot:
Likas az istálóm teteje: Kilopták a lovat belőle.
Ha ezt tudós irja le, a tudósok nyelvén így írja:
A gazdasági állat-lakosztály felrészének egy ponton való eddigelé méretlen folyto­nos­sági hiánya következtében egy a quadruped osztályba tartozó állítólag equus caballus vulgarisnak mint magántulajdonnak egyelőre ismeretlen tényező általi illetéktelen el­tu­laj­donosítása történt.
Másik furfang meg az, hogy olyan címet irnak a könyvükre, aminőtől előre elveszti a tudományos étvágyát az is, aki érdeklődött volna az iránt, ami a könyvben van.
Láttam például egy könyvet, – ha jól emlékszem: gazdasági akadémiákon tanítják, – amelyen ez a cím ásított a szemembe: Az anyag mint olyan.
Ki vesz ilyen könyvet a kezébe?
Hát csak azért is!
Fogtam, beleforgattam: lássuk hát mi az az anyag mint olyan? és mi lehet az az anyag mint ilyen? Éshát egyáltalán: mi az az anyag? Én legalább még anyagot sohse láttam. Se anyagot, se apagot. Nohát majd megmondja ez a könyv mingyárt, hogy mi az?
Olvasom.
Bámulva értem, hogy az anyag: föld. A földről beszél az a könyvíró tudós, hogy hogyan ismerheti meg a gazda? Mért nem írta hát cimül: A föld ismerete? – nem tudom. És nem is merném megkérdezni tőle, mert talán nevetve kérdezném.
Éshát ime itt ez a testes könyv is: a cime könnyebb szóval az, hogy:
Mit esznek a halak?
A könyv azonban igazában arról szól, hogy miféle állatkák élnek a tavainkban?
Álmélkodásba ejtő gyönyörü munka!”

Érdemes az egész fejezetet elolvasni!

A következő néhány nap pedig szeretnék rövidebb-hosszabb cikkeket, fejezeteket, részleteket idetenni a könyvből. Nagyon értékes olvasmány.

Folytatás: Mai csodák 2 – Az orvoskolléga közbeszól c. bejegyzés

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/07/13 hüvelyk Olvasónapló

 

Címkék: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: