Nehezen tudom elképzelni, hogy a tábornok, aki a világ gyönyöreinek és élvezeteinek élt ilyen eszmefuttatásokra legyen képes. Nehéz elhinni, hogy valaki több mint harminc évig – feleségének elvesztése után – a magánynak élve ilyen beszélgetésre legyen képes. Ugyan nem párbeszéd és parázs vita. Végül is fikció az egész, így elfogadható. Jól mutatja Márai gondolkodását. Az egyes szám első személyű monológ gyakran az író gondolatait tükrözi. Minden bizonnyal ezt történik itt is. Belelátunk Márai fejébe.
Folytatás: A gyertyák csonkig égnek 2
A hétköznapok fogságában 