RSS

XV. Lajos címkéhez tartozó bejegyzések

A Dumás Sanyi és a Balzsamos Jóska – II. kötet

Alexandre Dumas méretes műve a Joseph Balsamo. Az alcíme az, hogy Egy orvos feljegyzései. Már korábban jeleztem, hogy ez egy átverés. Az öreg Sanyi, vagyis Dumás Sanyi (csak így hívjuk a családunkban; Balsamót, meg Balzsamos Jóskának) fantáziája elszabadult. De hát ez már csak így van a történelmi regényeknél, a történelmi tényekkel elég lazán bánik. Ráadásul a könyvben szereplő orvos igazából egy spiritiszta mágus, aki a szabadkőművesek egyik pillére – persze az író szerint.

Az Európa Könyvkiadó reprezentatív kiadása kb. ötezer forint, ajándéknak szép, bár kevéssé praktikus. Az összesen több mint 1500 oldal még ketté választva is súlyos, nehéz. Ennél sokkal olcsóbb és könnyebben kezelhető, ha valakinek van egy eBook olvasója és a Magyar Elektronikus Könyvtárból egyszerűen letölti (letölthető itt). Ahol egyébként 23 műve fenn van!

Korábbi bejegyzésekben néhány érdekességet felvillantottam a könyv első kötetéből. Most, a másodiknak mindössze ezt az egy bejegyzést szánom, két aprósággal:

1. Csetepaté a Falkland szigetek körül

Fotó a Falkland szigetekről (forrás: Wikipedia)

Fotó a Falkland szigetekről (forrás: Wikipedia)

Hát ezek a nagyhatalmak már akkor sem bírtak magukkal az Atlanti óceán déli részén. Gyermekkorom emléke, hogy a hírekben állandóan emlegették ezt a szigetcsoportot. Ráadásul egy ismerősöm – nemrégiben halt meg (Ernő bácsi) –, akkor Angliában élt és szolgált a brit hadseregben, tengeralattjárón pedig dolgozott is abban harcban. Szóval a feszültség már akkor, a XVIII. század második felében elkezdődött:

“- De az angolokkal… az ördög vigye el!
– Felséged talán fél az angoloktól?
– Hát, a tengeren…
– Legyen nyugodt felséged: unokabátyám, de Praslin herceg, a tengerészeti miniszter megmondhatja, hogy hatvannégy hadihajója van, nem számítva a sólyán lévőket; továbbá megvan az anyag, hogy egy éven belül még tizenkettőt építsünk… Végül, ötven elsőrendű fregatt, ami tengeri háborúban félelmetes erő. A szárazföldön még jobban állunk, ott van Fontenoy.
– Jó, jó; de miért verekedjem én az angolokkal, kedves herceg? A Dubois-kormány, mely korántsem volt olyan ügyes, mint az öné, mindig elkerülte a háborút Angliával.
– Meghiszem azt, felség! Dubois abbé havi hatszázezer fontot kapott az angoloktól.
– Na de herceg!
– Bizonyítékom van rá, felség.
– Elhiszem; de mi okát látja a háborúnak?
– Anglia egész Indiát akarja; a tisztjeinknek kénytelen voltam parancsot adni a legkeményebb, a legellenségesebb magatartásra. Az első összetűzésre Anglia tiltakozni fog; határozott véleményem az, hogy ne adjunk helyt a tiltakozásnak. Hadd tiszteljék felséged kormányát erejéért, mint ahogy valamikor pénzéért tisztelték.
– Ej, lassan a testtel! India, ki tudja? Olyan messze van az!
A herceg az ajkába harapott.
– Van ennél közelebbi casus belli is, felség – mondta.
– Még nincs vége! Mi a fene?
– A spanyolok ragaszkodnak a Falkland-szigetek birtokához… Az angolok önkényesen elfoglalták Egmont kikötőjét, a spanyolok kiűzték őket onnét; Anglia dühöng, megfenyegeti a spanyolokat: a legvégső eszköztől sem riad vissza, ha nem kap elégtételt.
– Hát aztán! Ha a spanyoloknak még sincs igazuk, hadd marakodjanak.”

A Wikipedia így foglalja össze a szigetek történelmét, megvilágítva a fenti párbeszéd hátterét:
“Felfedezése óta mozgalmas a Falkland-szigetek története. Egyaránt birtokának nyilvánította Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolországés Argentína. Településeket létesítettek és hagytak el a szigeteken. Az 1770. évi falklandi válság a háború szélére sodorta a francia-spanyol szövetséget Nagy-Britanniával. A spanyol igényt örökölte Argentína. 1831. december 28-án Lexington amerikai hadivitorlás elpusztította Puerto Luis argentin települést. 1833-ban Nagy-Britannia vette birtokába a szigeteket. Argentína továbbra is saját területének tekintette őket. Ezt a vitát használta fel az argentin katonai junta arra, hogy 1982-ben megtámadja és rövid időre megszállja a szigeteket. A brit expedíciós csapatok a két hónapig tartó falklandi háborúban visszafoglalták a Falkland-szigeteket.”

2. Versailles, Nagy Trianon, Kis Trianon

Nagy Trianon (méretben Versailles és Kis Trianon között)

Nagy Trianon (méretben Versailles és Kis Trianon között)

“XIV. Lajos, miután megépíttette Versailles-t, s megismerte a nagyság hátrányait, és látta a testőrökkel zsúfolt tágas termeket, az udvaroncokkal tömött előszobákat, a lakájokkal, apródokkal és léhűtőkkel teli folyosókat és félemeleteket, azt gondolta magában, hogy Versailles pontosan olyan, amilyennek XIV. Lajos akarta, s amilyennek Mansard, Le Brun és Le Nôtre megalkotta: Istennek való szállás, de nem emberi lakóhely.
Ekkor a nagy király, aki ember is volt szabad idejében, megépíttette magának Trianont, hogy ott szabadon lélegezzék, s egy kicsit elbújjon a világ szeme elől. De Achilles kardja, amely kifárasztotta Achillest is, elviselhetetlen teherré vált a törpe utód számára.
XV. Lajosnak még Trianon, ez a fiók Versailles is túlságosan pompás volt, s ezért építészével, Gabriellel, megépíttette magának a kis Trianont, ezt a hatvan négyzetlábnyi házacskát.
A háztól balra egy jellegtelen és dísztelen, tégla alakú épületet emeltek: ez lett a szolgák és a vendégek lakóhelye. Mintegy tíz vendégre számítottak s vagy ötven szolgára. Ez az épület sértetlenül áll ma is. Földszintje, emelete és manzárdja van. A földszintet kikövezett árok veszi körül s választja el a cserjéstől; minden ablaka rácsos, csakúgy, mint az első emeleten. A trianoni oldal felől az ablakok egy kolostori kerengőre emlékeztető hosszú folyosót világítanak meg.
A folyosóról nyíló nyolc vagy kilenc ajtó a lakásokba vezet; előszobából, jobbra és balra egy-egy szobácskából, valamint az épület belső udvarára néző egy vagy két hálófülkéből áll mindegyik.
A földszinten konyhák vannak.
A padláson a cselédség szobái.
Ebből áll a kis Trianon.”

Most már legalább képben vagyok, hol írták alá a békeszerződést. Hány millió ember élete dőlt el, ott, akkor abban a teremben a hosszú asztalnál…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/02/12 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

XV. Lajos is tokajit ivott – Balsamo I/2

tokaji

A 3 puttonyos, ami “még” iható, mert a több puttonyos ízvilága már nagyon tömény

“A grófné elvette a pípirust, összegöngyölte, fidibuszformán, s letette a tányérja mellé. A király csak nézte.
– Felség – szólalt meg Chon -, egy kis tokajit.
– Őfelsége, az osztrák császár pincéjéből… – tódította a grófné -; nyugodtan megihatja felséged.
– Ó, a császár pincéjéből… – mondta a király – csak nekem van ilyen borom.
– Én is az ön pincemesterétől szereztem, felség.
– Hogyan! Megszédítette…?
– Nem, ráparancsoltam.
– Helyes a válasz, grófné…”

Vagyis a tokaji bor tényleg híres volt, nem csak anekdota szinten, hanem Dumas is bele foglalta a regényébe, a Joseph Balsamoba. Ráadásul a részletből az is kiderül, hogy az osztrák császár sem vetette meg, tartott belőle a pincéjében. Részben az íze miatt kedvelték, de azt is érdemes megemlíteni, hogy sok hasznos tápanyagot tartalmaznak a jó borok, ami által kis mennyiségben tényleg jó hatású. Nem véletlen, hogy 100 évvel ezelőtt még receptre is írták az orvosok: sőt, az orvosi latin órákon 20 évvel ezelőtt a ragozását is tanították velünk: Vinum Tokajense Passum… (érdekes blogbejegyzés itt – fotóval).

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/17 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

Vízipók-e a molnárka? – Balsamo I/1

Kétszer hétszáz oldal (zöld-első kötet, piros-második kötet)

Kétszer hétszáz oldal (zöld-első kötet, piros-második kötet)

Alexandre Dumas nagy dumás, nem kétséges. Könyvei világszerte ismertek, szinte mind magyarul is megjelent. Talán kevésbé ismert műve a Joseph Balsamo, aminek az alcíme: Egy orvos feljegyzései… Hát az első kötet alapján (ami önmagában is több mint 700 oldal) ez nem fedi a valóságot. Joseph Balsamo inkább egy varázsló, mágus, mint orvos. De erről majd egy másik bejegyzésben. Hogy jön ide akkor a címben szereplő kérdés?

A trónörökös VI. Lajos nagyapjára, XV. Lajosra vár Versailles Ingaórák termében. Közben szemügyre veszi az órákat, amelyet saját maga is nagy örömmel – hobbiként – javít. Éppen egy szép példányt vizsgál: “Aztán, hogy erről az oldalról alaposan megvizsgálta, ismét elölről vette szemügyre, figyelte a számjegyeken sebesen tovasuhanó másodpercmutatót, amely olyan volt, mint mikor vízipók fut hosszú lábaival a tavak és források vizének felszínén, meg sem borzolva a folyékony kristályt, amelyen szánkázik szüntelenül.” —érdekes, hogy az angol fordítás azt mondja like those flies, tehát talán inkább molnárkára gondolhatott, bár az eredeti francia, aminek nem tudok utána nézni. Azaz mégis, még jó, hogy a googlebooks-on ilyen régi klasszikusok megvannak (itt). Szóval az eredeti is azt mondja: légy (mouche).

A címben szereplő kérdésre a válasz: nem. A vízipók ugyanis a búvárpók, ami nem úszik a vízen, hanem légbuborékkal a fenekén merül alá. Ez a kérdés egyébként gyermekkorunk kérdése. Amikor néhány gyerek a tó szélén állva látja a víz felszínén korcsolyázó rovarokat, akkor valaki felkiált: vízipók! Pedig: nem!

"Ez a vízipók, egy csodapók"

“Ez a vízipók, egy csodapók”

A Vízipók csodapók c. magyar rajzfilm szenzációs. Ezt nyilván nem okostojások internetes kritikái alapján mondja ki az ember, hanem látja, hogy hogyan ragad magával generációkat ez a mű. Egy remek összefoglaló olvasható a http://pintada.blog.hu/ posztjában.

Molnárka, vagyis molnárpoloska. Ezek is szerepelnek a fent említett rajzfilmben, de ellentétben a főszereplő búvárpókkal, aki alámerül, ők a víz felszínén jégkorongoznak. Érdemes megnézni a filmsorozatot újra: ha más nem, a YouTube-on is fenn van jó néhány rész (link itt).

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/10 hüvelyk Filmnézőnapló, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,