RSS

orvostudomány címkéhez tartozó bejegyzések

Egy gyötrelmes, de tanulságos év

Igen, 2013-ról is elmondhatnánk, hiszen minden évben vannak nehézségek, gyötrelmek, de örömök és áldások is. Most mégsem erről az esztendőről szeretnék írni, hanem a “jó öreg” Robin Cook gyötrelmes évéről. Persze, valamikor a 70-es években történt és azt gondolhatnánk: elrepült fölötte az idő. Azonban van benne néhány tanulságos gondolat, amelyek felidézése talán hasznos a ma embere számára is.

(Robin Cook a híressé vált orvosi krimik előtt, debütáló könyvében első éves orvosként szerzett tapasztalatait egyes szám első személyben – napló szerűen – írta meg A gyötrelem éve c. műben. Ha jól tudom egy tengeralattjárón, katonai szolgálatban volt rá ideje.)

1. A doktor Roso nevű betege nagyon sokat szenvedett, aztán egyszer a rezidens elgondolkodott:
“Beledermedtem. S bár megértettem, mit érez, magamnak sem mertem bevallani, hogy idáig jutott, hiszen láttam már nem egyszer, mi történik azokkal a betegekkel, akik feladják a harcot. Szétesnek, víz alá merülnek. Valami az emberi lélekben képes összetartani a testet még a teljes összeomlás előtt is, de ha a lélek utat enged, s hagyja, hogy a test véghez vigye, amit akar, akkor nincs többé segítség.”
—ezt mi orvosok valóban nagyon sokszor látjuk. Amikor egy beteg feladja, akkor bizony az elkövetkező beavatkozások az esetek egy részében már csak a szenvedést hosszabbítják és rövid időn belül megérkezik a halál. Fontos ezt felismerni, de nem csak az orvosnak, egészségügyi dolgozónak (időnként a nővérkék, akik több időt töltenek a kórtermekben hamarabb meglátják), hanem a beteg hozzátartozójának is.

Robin Cook: A gyötrelem éve

Robin Cook: A gyötrelem éve

2. Bizony az egészségügy igen zárt rendszer. Különleges hivatástudattal működő emberek számtalan munkaórát, stresszes helyzetekben töltenek együtt. A “rendszer” lesz az ember élete:
“S mi kavarogtunk az olvasztótégelyben, egyre inkább magunkba, meg az egyetem és a kórház mesterséges világába zárkóztunk. Az átváltozás észrevehetetlen, szinte öntudatlan volt, ámde maradandó…”
—aki az egészségügybe bekerül, bizony vigyáznia kell a kiégésre és a bezárkózásra! Tanulságos mondatok, nem is idéztem többet, érdemes előtte, utána egy-egy oldalt elolvasni. (1. kiadás 106-108. oldal)

3. Az “átkozott” telefoncsöngés ügyeletben:
“A gyakornoki idejét a 20. század második felében töltő orvosjelölt számára minden idők legnagyobb gazembere Alexander Graham Bell. A lesújtó ítéletre persze nemcsak az az alak szolgált rá, aki feltalálta a telefont, hanem az a szadista is, aki megtervezte hozzá a csöngőt. No meg mindazok a tökfilkók, akik segítettek Bell mesternek ezt a fülsiketítő lármát átörökíteni az utókorra. Ők is mind benne vannak a disznóságban. Vajon hogy működött egy kórház a telefon feltalálása előtt, kérdezgetem magamtól mostanában, miközben úgy érzem, mintha csak ennek a kis fekete műanyag tárgynak a meghosszabbítása lennék. Pontosan olyan riasztó minden ízében, mint a mentőautó, csak sokkal váratlanabb; s ugyan állandóan ott munkál a tudatalattimban, mégis mindig felkészületlenül talál. Sehol a világon nincs még egy hang, amelyik ennyire fel tudná kavarni a nyugalmamat.”
—szerintem minden kezdő orvos ügyeletében csöng a telefon. Magam is így voltam, és elmondhatom, a modern, elektronikus telefonok csöngése semmivel sem kellemesebb. Ennek oka, hogy a stresszes helyzet összekapcsolódik a hanggal. Hozzá kell tennünk, hogy a mobil telefonok nagy áldást jelentenek, hiszen könnyebb a kollégákkal a kapcsolatot felvenni, tartani, de néha kellemetlen, hogy az embert még az ebédlőben vagy a mellékhelyiségben is elérik.

A könyvben számtalan más tanulság is van, amelyeket itt nem részletezek. Ezúton ajánlom a könyvet minden kedves olvasónak. Sőt, orvosoknak, orvostanhallgatóknak kötelezővé is tenném.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/01/14 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Most már muszáj lesz!

robincook

Az “öreg” fiatal kori képe, még fonendoszkóppal a nyakában… stílszerűen

Soha nem olvastam Robin Cookot. Bár megfilmesített regényét, a Kómát természetesen láttam, de elég is volt belőle. Orvosként éppen eleget találkozok a halállal, elmúlással és inkább magam írok róla, mint olvasnám. Mégis felkeltette az érdeklődésemet két momentum:

Édesanyám hívta fel figyelmemet a Magyar Nemzet 2013. augusztus 17-i számában található interjúra. Az író immár 73 éves (elvégre 1940-ben született), riportot készítettek vele. Nem hosszút (nem amolyan “mélyinterjú”), csak néhány rutin kérdést szegeztek neki. (Hasonló riport olvasható itt.) Egy részlet megragadta a figyelmemet:

“Mindig is az volt a célom a regényeimmel, hogy szórakoztatás közben adjak át tudást az olvasóknak az orvoslásról és az élettudományokról. erre azért van esszenciális szükség, mert míg az elmúlt évtizedekben  az orvoslás egyre gyorsuló, exponenciális ütemben fejlődik, addig az emberek orvosi ismeretei jóindulattal is csak állandó sebességgel, lineáris függvényt követve bővülnek. Így a tudomány és a laikusok tudása közötti szakadék folyamatosan szélesedik. Ez azért nagy probléma, mert egy demokráciában, ahol az emberek beleszólhatnak a közügyekbe, például az egészségügyi és a tudománypolitikába is, legalábbis nem szerencsés, ha egy betűt sem értenek az egészből. A felnőtteket viszont nem lehet a gyerekeknél megszokott iskolai keretek között oktatni, így csak a szórakoztatóipar, a mozi és a szórakoztató irodalom marad. És úgy gondolom, hogy a regényeim igenis hatottak az emberek egészségügyi tudatosságára az utóbbi évtizedekben.”—teljesen érthető és bizony teljesen jogos gondolatok. Igaza van.

A másik momentum meg az volt, hogy az Egy tucat esztendőt, az egyik recenzió “magyar, történelmi Robin Cook“-nak nevezi. Megtisztelő.

Ezek után kénytelen leszek elolvasni a Kómát. Már csak azért is, mert Robin Cook azt mondja: “Ha egy bestsellert szeretnél írni, nem szükséges elolvasnod több száz könyvet, mint ahogyan én tettem. Pusztán olvasd el a Kómát, abban minden szükséges trükk és fortély benne van!”—ez azért egy kicsit erős, de kipróbálom. Már kölcsön is kaptam a könyvet, de még időt kell rá keríteni, mert nem érkeztek meg a hosszú téli esték…

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2013/09/13 hüvelyk Emberek, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Egy tucat “C”

Fliedner professzor előadása alapján

Fliedner professzor előadása alapján

Mennyi? Egy tucat, vagyis 12, ami úgy jön össze, hogy kétszer 6 (2×6). Olyan 12 c-betű ez, ami nagyon fontos üzenetet hordoz az orvostudománnyal, orvoslással kapcsolatosan. Nézzük meg az elsőt, vagyis a 4C – concept +2C:

C – Competence – vagyis kompetencia – egy orvosnak alapvető, hogy figyelembe vegye, meddig terjed a tudása, jogosultsága, mit szabad megtennie és mikor kell azt mondania, hogy eddig terjed a tudásom, jogköröm.
C – Creativity – vagyis kreativitás – az orvosnak fontos nemcsak feltalálnia magát a nehéz esetek kapcsán, hanem sokszor van szükség arra, hogy kreatívan, a tudásához, képességeihez mérten alkosson.
C – Continuity – vagyis folytonosság – amikor egy orvos évek óta gondoz betegeket, amikor egy közösség – város, megye, kórház, kollégák – számít rá, akkor ha egyszer csak eltűnik, akkor bizony olyan űrt hagyhat maga mögött, ami bajt okozhat.
C – Confidence – bizalom – nagyon fontos az orvos-beteg bizalom, enélkül nincs orvoslás…

Eddig a 4C, aztán a +2:

C – Club – vagyis klub – az orvosok, egészségügyi dolgozók a kórházban nem kaszínózhatnak, de a klub vagyis egy cél érdekében működő, egymás felé fokozott bizalommal bíró közösségnek lenniük is kell. Enélkül nem megy.
C – Cooperation – vagyis együttműködés – a fentiekből egyértelműen következik: a gyógyítás csapatmunka, orvos az asszisztensnő, ápolónő, beteghordó stb. nélkül nem tud eredményes munkát végezni.

Akkor mi a másik 6C (az egy tucatnak a másik fele)? Nem más, mint az orvoslás alapvető értékeinek, erényeinek a sora. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy: Core values of medicine.

C – Confidencebizalom
C – Confidentialitymagabiztosság
C – Competencerátermettség
C – Contractszerződés
C – Commitmentelkötelezettség
C – Community responsibilityfelelősség a közösség felé

Talán az első három, sőt még az “elkötelezettség” is érthető, de mi lehet a szerződés és az utolsó pont?
szerződés – Az orvos nemcsak jogilag, de gyakorlatilag és lelkileg is szerződésben áll a beteggel. A társadalmon belül vannak íratlan és írott szabályai is a gyógyításnak. Ennek része, hogy a beteg azért jön a rendelőbe, mert szeretne meggyógyulni, az orvos pedig a “szerződés” értelmében a betegért mindent meg is tesz. Sajnos ezt a szerződést sokszor a betegek maguk rúgják fel, amikor nem hallgatnak az orvosra. De ez egy külön téma.
felelősség – A “felelősség a közösség felé” pedig magában foglalja azt is, hogy bár képes az orvostudomány az igen drága szervtraszplantációra vagy nagyon költséges, különleges gyógyszeres kezelésre, bizony egy-egy országnak meg kell válogatnia, hogy melyik beavatkozásra mennyi pénzt áldoz. Előfordulhat ugyanis, hogy egyetlen vagy néhány beteg életének pár hetes, hónapos meghosszabbítása olyan költséges, ami megroggyanthatja az ellátórendszer vagy egy kórház kötségvetését, ezáltal veszélyeztetve a betegellátást. Így aztán minden orvos köteles valamilyen szinten a közösség érdekeit is figyelembe venni, amikor kezébe veszi a tollat és rendelkezik.

Kedves Orvoskollégák! Kérném ennek értelmében gyakorolni a hivatásunkat!

Ezúton mondok köszönetet Theodor M. Fliednernek (Professor Theodor MFliedner, Altrektor der Universität Ulm und Leiter des Arbeitsbereichs Strahlenmedizinische Forschung der Medizinischen Fakultät), aki ezt az üzenetet átadta néhány évvel ezelőtt Ulmban egy kurzuson.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/22 hüvelyk Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Avicenna újratöltve (reloaded)

Egy szeptemberi bejegyzésben beszámoltam róla, hogy ismét régi könyv akadt a kezembe. Nem más volt az, mint Avicenna, vagy teljes nevén Abu Ali al-Huszajn bin Abdallah ibn Szína, arab orvostudós könyve. Éppen 1000 esztendővel ezelőtt élt a Közel-Keleten, Perzsiában és akkor írta meg az orvostudományt szinte teljes egészében átfogó művét, a Kánont (lat. Canon Medicinae, ang. Canon of Medicine). Természetesen nem az eredeti arab szöveget olvasgattam, abból nem is maradt fenn (csak fél évszázaddal későbbi másolatok), hanem egy 1595-ös latin nyelvű fordítást vehettem a kezembe, amit a Főegyházmegyei Könyvtárban bocsátottak rendelkezésemre.

(Egyébként, régi latin fordítás (XIV. század) 35 ezer dollárért, XVI. századi fordítás pedig 10-20 ezer dollárért kapható. Csöppet drága, nem? Hát, inkább csak lapozgattam a könyvtárban.)

A Kánon angol nyelvű fordítása (1999)

Azon gondolkoztam, hogy bár használjuk az orvosi latin nyelvet a kórházban, ezért hellyel-közzel érthető is a 400 évvel ezelőtti latin kiadás, mégsem az igazi. Ahhoz, hogy jobban megismerjük, jó lenne valami közelebbi nyelven beleolvasni. Mint megtudtam, oroszra mind az 5 kötetét lefordították, de megvásárolni nem lehet, meg az orosz nyelvtudásom (ha van is még valamennyi) szerényebb, mint a latin.

Ugyanakkor megtaláltam az angol fordítást. Annyiban sántít a dolog, hogy csak az első két kötetet készítették el, sőt, a jelenleg hozzáférhető, megvásárolható példány csak az első kötet. Nem baj. Igenis bele akarok olvasni, hogy mit írtak ezer esztendővel ezelőtt az arab orvoskollégák!

Így találtam rá az 1999-es kiadású Avicenna fordításra. A címe mi más lehetne: The Canon of Medicine. Hol máshol lehetne megvásárolni, mint az amazon-on. Ráadásul egy ismerősöm éppen az Egyesült Államokba utazott, így az árát odaadva, el is hozta Magyarországra. Ezúton is köszönet érte.

Egy könyvsorozat részeként jelent meg: Great Books of The Islamic World. Igen, az arab világ elmúlt tízegynéhány évszázada során nagyszerű (great) művek születtek.

A fordítók listája és a kiadó a belső címlapon olvasható (lásd jobbra), az Ex libris pecsétet már magam tettem bele, de a sorszámát nem kapta még meg.

Igen tartalmas mű. Csak ez az első kötet 2341 paragrafust tartalmaz és átfogó képet ad az orvostudományról. Példaként hadd említsek egyet-kettőt:

Az orvostudomány definíciója: ma is aktuális

A fenti meghatározás ma is megállja a helyét. Avicenna tökéletesen megragadta a lényeget, látszik, hogy nagy tapasztalata van.

A műve olyan monumentális, hogy ennyi tapasztalatot ötven év alatt sem lehet megszerezni, felfedezni és rendszerezni. Ezért úgy gondolom, hogy sokat olvashatott és tulajdonképpen néhány évszázad orvostudományát szintetizálta akkor, valamikor az ezredfordulón. A művéből érződik továbbá, hogy a görög orvostudomány eredményei is eljutottak hozzá. Valószínűleg Nagy Sándor vihette el Keletre, persze több mint ezer évvel előtte. Ott aztán az “öreg” (Avicenna) megőrizte, konzerválta, kiegészítette, hogy aztán a 13-14. századtól kezdődően visszatérjen a tudás Európába. De ez már messze vezetne…

Egy másik példa a vizelet kérdése: 1233-1388 paragrafusokban részletesen beszél a színéről, szagáról, állagáról és a vizsgálatáról is. Bár nem voltak kezében olyan vizelet-kémiai módszerek mint ma, mégis nagyon frappáns és helytálló következtetéseket von le.

Az anatómiai rész nagyon pontos leírását adja a szerveknek és szöveteknek. Nyilván nem egy színes anatómiai atlasz, de még mindig jobb és pontosabb, mint egy kézzel írott jegyzet a múlt századból (írtam róla itt: Anatómia jegyzet).

Végül hadd jegyezzem meg, hogy Avicenna külön fejezetet szentel az öregedésnek az első kötetben, és a szépségnek, orvosi-kozmetikának a IV. kötet 4. részében:

“Volume IV, Part Four: Beauty culture. Leanness and obesity. Hair, nails and skin. Treatment of offensive odors and discolorations including leukoderma. Pediculosis. Pitting from small pox, etc.”

Az utolsó pár sor azért érdekes, mert mi már nem ismerjük a himlőt, a variola vera-t (írtam róla a Végzet katonái – 4 c. bejegyzésben), de akkoriban az emberek nagy része himlőhelyes lett, mert a kiütések hegesedéssel gyógyultak. Ezzel is foglalkozik Avicenna.

Széles látókörű egy kolléga! Könyve rá a bizonyíték.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/26 hüvelyk Kórház és a szakma, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , ,