RSS

Markhot Ferenc címkéhez tartozó bejegyzések

Betöltötte a negyvenet az Archívum

Az Arhivum 20. száma 2013-ban

Az Arhivum 20. száma 2013-ban (az 1973-as minimalista dizájn – Csont István – ma is megállja a helyét)

Legalábbis ez derül ki a Heves Megyei Levéltár honlapjának tartalomjegyzékéből: Archívum (olyanok publikáltak benne, mint Sugár István, Nemes Lajos, Szabó Jolán, Csiffáry Gergely). 1973-ban jelent meg először, korábban mégsem hallottam róla, holott az idei a 20. szám. Tudatlanságom oka valószínűleg az, hogy az Archívum kis példányszámú, szűk olvasókörrel bíró szakmai lap, az orvostudománytól távol áll, de közel a történelemhez és a dokumentumok, levéltári anyagok történelméhez.

Most viszont megleptek vele (az Egy tucat esztendő kapcsán). A kiadványt Bozsik Zoltántól kaptam ajándékba, amiért ezúton is nagyon hálás vagyok. Ő a levéltárban dolgozik és többek között éppen ebben a lapszámban közölte az Archívum teljes repertóriumát, cikkeinek jegyzékét. Igazi helytörténeti kincsestár a folyóirat.

Ebben, a legújabb számban van szó az egri kórház 1700-as évekbeli történelméről. A cíkk címe: Művészek, patikusok, betegápolók: az egri miseriek a XVIII. században. Írója Lipp Mónika művészettörténész. Az írása jól összefoglalja, amit az irgalmasokról, különösképpen az egri irgalmasokról tudni kell. Néhány érdekességet is felvillant: pl. II. József császár meglátogatta az egri kórházat (erről eddig nem tudtam, pedig ha tudtam volna, lehet, hogy máshogy alakul a történet az Egy tucat esztendőben).

Érdekesség a cikkből:
“Magyarországon még a XIX. század elején is börtönbe zárták az elmebetegeket, ahol az elítéltek között szenvedtek halálukig. Mikor nem bírtak velük, gyógymódként ütötték-verték őket. Az irgalmas szerzetesrend kórházaiban azonban nem alkalmaztak fenyítést, szelíd, jóságos bánásmóddal igyekeztek kezelni a gyengeelméjűeket. A betegekre éjjel is felügyeltek. Arra törekedtek, hogy foglalkoztassák őket, feltárják és fejlesszék képességeiket: például zenélni, hangszeren játszani tanították őket. A betegek részére volt egy kert, ahova kimehettek.
Az egri miseriek kórházának betegfelvételi naplójában több pszichés beteg szerepel…”

Ez úton ajánlom az Archívumot minden egri történelmet kedvelő számára.

Végül még egy saját fotó, amit a kórház egyik freskó maradványáról készítettem:

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel)

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2013/06/04 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Reprezentatív kiadvány a kórházról

A kórháztörténeti füzet fedőlapja

Ismét kezembe került N. Lutter Katalin kiadványa. Néhány évvel ezelőtt kaptam tőle (talán 2007-ben), dedikált példány!
Akkor még Szakács Ferenc főorvos volt a kórház igazgatója, szám szerint a hetedik, amióta itt dolgozok a kórházban – ha jól számolom -, de talán az egyik legrátermettebb. Igazi menedzser szemlélete volt, kórházhigiénikus-infektológusként, jól együtt tudtam vele működni. Ez a “cirkusz” (2008) előtt volt, és még fordítottunk is együtt egy könyvet angolból, ami az osteoporosisról szólt, de a címére nem emlékszem.
Szóval, ő segítette Lutter Katalint a rövid tanulmány elkészítésében, aki akkor a kórház Minőségügyi osztályán dolgozott és jól rálátott a kórházunk működésére. De jól megismerte a kórház történetét is, ezért volt a legkompetensebb személy a kórház történetének összefoglalására.
Hiánypótló mű ez, mert utoljára a kórházról még Ringelhann Béla és Soós Imre írt az 1960-as kórházi évkönyvbe hosszabb összefoglalót, ami igen részletes, de képekkel alig illusztrált.
Ezért azt javaslom, akit érdekel az egri Markhot Ferenc Kórház története és egy igen szép, jól illusztrált kiadványt szeretne róla, az keresse Lutter Katalin munkáját, talán még fellelhető néhány példány valahol…

Részlet a szerző előszavából:

“Egerben két rendi kórház működött a háború előtt. Ezeket az 1950-es államosításkor egy igazgatás alá helyezték, így a mai kórház a két korábbi rendi kórház jogutódja. Az egyik (Irgalmasrendi) jogelőd kórházat 280 esztendővel ezelőtt alapították, így ez adta az indíttatást a jelen összefoglaló elkészítésére.

A jogelőd kórházak, valamint az időközben “közkórházzá lett” Török fürdő története az évszázadok mélyébe nyúlik, a kutató számára sok szépséget rejtegetnek még e témában a levéltárak. Napjainkig több írás foglalkozott ár e kórházak történetével. Némelyikük épp hogy csak érintette a kórház (illetve a jogelődök) életének egy-egy pontját, mások egy-egy területet részletekbe menően dolgoztak fel.
A jelen összefoglaló célja az, hogy ezer esztendő mélységébe nyúlva, a látszólag külön szálon futó eseményeket egymás mellett mutassa be, sejtetni engedve ezáltal ezek egymásra gyakorolt hatásán is. A kronológiai táblázat az egyes eseményekről csak néhány szóban tud megemlékezni, s a terjedelmi kötöttségek miatt ezt is csak a jelentősebbnek ítélt eseményekre vonatkozóan teszi meg. És mi számított “jelentősnek”? Természetesen az egészségügyi, szociális vonatkozású események, valamint – az orvosegyetem miatt – az oktatással kapcsolatos történések. A szubjektivitás sajnos e tekintetben se zárható ki, hiszen az események sokasága miatt e témák tekintetében is bizony szelektálni kellett. A tisztelt Olvasó azonban utána tud nézni a számára érdekes eseményeknek a hivatkozott irodalmakban, vagy akár saját kutatás végzésére is inspirálhatja ez a rövidke összefoglaló. Reméljük! S akkor a belátható jövőben egy az eddigi ismertetőket, kutatásokat sokszorosan túlszárnyaló olyan kötet jelenhet meg e különleges múlttal rendelkező intézményről, amely esetleg kiigazítja, és messze túlszárnyalja az eddig megjelent kutatási eredményeket – beleértve a jelen munkát is.
A kiadvány szerzője nem szakember a történelmi korok faggatásában, csupán megszállott lokálpatrióta autodidaktaként vetemedett arra, hogy egy csokorba kösse az e kórházról megszerzett ismereteit. Gyönyörűségét lelte abban, hogy olyan adatokat rendezzen egymás mellé, amelyek így esetleg új kérdéseket vethetnek fel. Az adatok egy része sokaknak talán kevéssé, vagy néhány Olvasó számára talán egyáltalán nem ismert. Reméli a szerző, hogy az itt leírtakat a kórház dolgozói is hasznosítani tudják, amikor néhány szóval a múltunkat is megemlítik például egy-egy tudományos konferencián; – öregbítve Eger és a kórház hírnevét. Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy minden jó szándéka ellenére – horribile dictu – ez a munka se lesz hiánytalan és hibátlan, ezért minden segítő kritikát örömmel fogad…”

 

Címkék: , , ,

Vittenc, ahol Markhót Ferenc született

Számtalan internetes dokumentumban helytelenül szerepel a XVIII. század híres egri orvosának a születési helye. Egyszer valaki elrontotta, azóta sokan átvették a hibát. Azt írják ugyanis, hogy Markhót Ferenc “a kis Nógrád megyei faluban, Vittencen született 1718 körül”. Még a róla elnevezett kórház honlapján is rosszul szerepelt (www.mfkh.hu) /update 06.18.: javították/. A Wikipedián már sikerült kijavíttatnom (Markhot Ferenc wiki). Vittenc ugyanis nem Nógrád vármegyében volt, hanem Nyitra vármegyében.

A kis falu nagyon szép helyen van, nemrégiben megkerestem. Feleségemmel igyekeztünk Szlovákia északi részébe, hogy megnézzük az ószombati habán házakat (írtam két bejegyzéssel korábban: Habansky), útba ejtettük Vittencet, aminek a mai neve Chtelnica. Íme egy két fotó, ami most készült:

Ház a XVIII. századból, talán Markhot is járt benne

A falu templomának a képe, ami a Wikipediában is szerepel

A vittenci kastély, amiben Markhot megfordulhatott, de nem lehetett a családé (ők ennél jóval “kisebb” nemesek voltak)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/06/16 hüvelyk Kórház és a szakma, Történelem

 

Címkék: , , , ,

Ismét régi könyv akadt a kezembe

No, azért az túlzás, hogy csak úgy a kezembe akadt. El kellett menni, megkerestetni és megkérni, hogy megnézhessem. Az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban történt a dolog.

Markhot bejegyzése az Avicenna műben

Már korábban tudtam róla, hogy az egyetlen olyan könyv, amiben Markhot Ferenc doktor – kórházunk névadója – tulajdonosi bejegyzése szerepel: egy Avicenna mű. Egész pontosan Avicenna orvosi kánonja, ami mérföldkő volt az orvostudomány fejlődésében, természetesen ezer esztendővel ezelőtt. Avicenna a 10. század második felében élt, foglalkozott filozófiával, teológiával – iszlám módon, mert arab volt – és orvostudománnyal. Ez utóbbival rendkívül behatóan, amit műve is mutat. A Canon Medicinae-t még vagy 700 éven keresztül használták az orvosok, általában latin fordításban, kisebb-nagyobb formátumú kötetként.

Ami Egerben fellelhető, az is több mint 400 éves, egész pontosan 416. Ugyanis ez a velencei kiadás 1595-ből származik, Markhot bejegyzése pedig 1782-es. Vagyis amikor ő megszerezte, már akkor 200 éves volt a nyomat, az eredeti mű meg több mint 700. Olyan lépték ez, amit nehéz ma felfognunk, amikor az orvosi könyvek 5-10 év alatt elavulnak a tudomány gyors fejlődésének következtében.

Visszatérve a műre: sajnos, csak a második kötet van meg (Tomus secundus) Egerben. Ennek a végén található az Index, ami mind a két kötetre vonatkozik.

Miközben lapozgattam, futkosott a hátamon a hideg, több ok miatt is. Egyik, hogy azt a könyvet lapozhattam, amit Markhot több mint kétszáz éve. Próbáltam belegondolni, milyen lehetett, akkor, itt, a barokk Egerben. A másik, hogy miközben a mű terjedelmét áttekintettem, elképedtem, hogy hogyan lehet egy 400.000 szóból álló műhöz számítógép nélkül indexet készíteni. Ráadásul rendkívül részletes, csak az index közel 100 oldal, apró betűkkel, foliáns méretben. Megcsinálták, latinul és precízen.

Hogyan hivatkoznak a mű egyes részeire? Megjelölik az oldalt, az oldalon a hasábot (a vagy b) és fentről lefelé tíz soronkét a két hasább között meg van jelölve a sor (10, 20, 30 stb). Így az index által megjelölt hely pontosan beazonosítható a műben.

De nem szaporítom a szót tovább, inkább néhány képet tennék ide. Az első a címlap, amiről leolvasható, mi is tulajdonképpen a mű:

Avicenna kánonja - 1595 - címlap

Hát nem gyönyörű? Még az iniciálékat is szépen kidolgozták. Például ez a fejezet, alább, a lázról szól, melynek helye: második kötet – tomus secundus, negyedik könyv – liber quartus, FAN primus, Tractatus primus (első traktátus), első fejezet – capitus primus:

A lázról (febris) szóló szakasz bevezetője - definíció

Egy másik gyönyörű, régi orvosi könyvről már írtam itt (klikk).

 
 

Címkék: , , , , , ,