RSS

humor címkéhez tartozó bejegyzések

Hol tart már a tudomány!

Amikor valamilyen csoda-kütyüt mutatnak nekem, legyen az okostelefon, tablet stb., akkor fel szoktam kiáltani irónikusan: “Hol tart már a tudomány!” Egyrészt nagyon hasznos ez a számtalan számítás- és híradástechnikai fejlesztés, de persze van hátulütője is, mert a technika és az internet együttesen képes úgy lekötni az ember figyelmét, hogy nem marad már kapacitása a körülötte élő emberekre. Súlyos hiba!

De, magam is használom azt a technikát, amire rácsodálkozok. Többek között korábban írtam arról, hogy a folyóirat kiadás mennyire átalakult, amikor is a komplett színes lap vagy magazin éppen az ember otthoni számítógépén készül el (blogbejegyzés erről itt).

Most hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy nemcsak a nyomtatott sajtó (és persze a webes hírközlő csatornák) készítési technikái költöztek az ember íróasztalára, hanem a filmezés, filmgyártás is. Sőt, az elkészült filmet azonnal be lehet mutatni a világ legnagyobb mozijában, amit YouTube-nak hívnak.

Míg évtizedekkel ezelőtt Super 8-as filmfelvevőn néhány percet rögzítettünk, utómunkálatokat nem végezhettünk (esetleg vágtuk, ragasztottuk a filmszallagot), addig ma kiváló minőségű, ún. HD felvételeket fényképezhetünk, majd a saját íróasztalunkon végezhetünk el olyan számítógépes grafikai trükköket, amelyek 10-15 évvel ezelőtt gyakorlatilag csak a profi filmes stúdiók rendelkezésére álltak. Számtalan program létezik amivel véglegesre szabhatjuk és alakíthatjuk a jeleneteket: egyszerű editor a Movie Maker (Microsoft), bonyolultabbak az Adobe Premiere, Final Cut Pro, Sony Vegas, After Effects. Egyre több ember tanulja meg (már akinek van rá igénye), hogyan lehet robbanó autókat, filmszerű hatásokat és látványelemeket kombinálni a “kis” családi felvételekkel. Zenét lehet alá tenni, hangeffektusokkal növelni az élethűséget. A lehetőségeknek gyakorlatilag csak a fantázia szab határt (és persze leginkább a ráfordítható idő).

Erre a lehetőségre szeretnék most egy példát bemutatni, erős a gyanúm, hogy az országban nem sok ilyen “esküvői videó” készült eddig. De ezt látva, hátha más is kedvet kap az ilyen készítéséhez. Nem mindig csak a hagyományos csili-vili illegetés (na az is kell azért), hanem egy kis kaland:

(A főszerepben feleségem unokatestvére és a menyasszonya (ma már felesége). A bélapáti kiszuperált cementgyár területére engedtek be menyegzői fotózásra (rendesek voltak) és ott forgattuk le nulla forintból és néhány perces snittek felvételével. Utómunka volt rajta… de gondolom mindenki észrevette, hogy a kiégett autó milyen szép maradt, mert nem tettünk benne kárt: számítógépes trükk az egész, a lövöldözés és robbanás nem volt hallható a felvételek elkészítésekor.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/10/30 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,

Magánlevelek…

Az ember a feleségével folytatott beszélgetéseket vagy éppen levelezést nem szívesen adja ki a kezéből. Vajon gondolta-e annak idején Luther Márton, hogy egyszer mégis éppen egy magyar, vidéki orvos (ippeg én) olvassa majd a feleségének írt levelet? Ezen gondolkodtam el, miközben Szabados Ádám blogjában megtaláltam egy bejegyzést: Katám! Hagyj békében az aggódásoddal!. Ő is idéz egy könyvből: Virág Jenő Dr. Luther Márton önmagáról (MEK-en olvasható: http://mek.oszk.hu/02500/02567/). Luther levelezése ugyanis így bárki számára olvasható. Az a néhány részlet, amit Szabados Ádám közöl, magam is átveszem:

1546. január 25. „Az én kedves jó Luther Katám kezeihez Wittenbergben. Kegyelem és békesség az Úrban! Kedves Katám! Ma, nyolc órakor Halléba érkeztünk, de nem utaztunk tovább Eislebenbe. Ugyanis hatalmas újrakeresztelő akadt útunkba, hullámokkal és nagy jégdarabokkal, melyekkel terítve volt a föld. A Saale folyó azzal fenyegetett bennünket, hogy újra megkeresztel. Visszatérni pedig a Mulde folyó miatt nem tudtunk, úgyhogy a folyók között Halléban kellett nyugodtan várnunk. Mivel úti vezetőnk, az embereink és mi magunk is aggódtunk, nem akartunk a vízbe belemenni és így az Istent megkísérteni. Mert az ördög haragszik ránk s benne lakik a vízben. Jobb óvakodni, mint jajgatni. Arra sincs szükség, hogy a pápának és híveinek ilyen bolond örömet szerezzünk. Nem gondoltam volna, hogy a Saale folyó ennyire ki tud áradni s a kövezett utakon és mindenhol átgázol. Azt hiszem, ha itt lettél volna, Te is azt tanácsoltad volna, hogy ezt tegyük s így a Te tanácsodra is hallgattunk volna egyszer. Istennek ajánllak Téged. Ámen.” (176)

A nagy reformer neje: Katalin

A nagy reformer neje: Katalin

1546. február 10. „A szent, aggodalmaskodó asszonynak, zülsdorfi Doktor Luther Katalinnak, Wittenbergben. Az én kegyelmes feleségemnek… Legszentebb Doktorné Asszony! Igen hálásan köszönjük az Ön nagy aggódását, melytől Ön még aludni sem tud. Mert azóta, hogy Ön aggódik értünk, majdnem tűzhalált szenvedtünk szállásunkon a szobám ajtaja előtt. Tegnap pedig kétségtelenül az Ön aggódása következtében egy kő majdnem a fejünkre esett és kis híja, hogy össze nem morzsolt, mint valami egeret a csapda. Mert a belső szobánkban két napig szóródott a mész és agyag a fejünk felett, míg embereket hozattunk, akik két újjal nyúltak csak a kőhöz és tüstént leesett. Akkora volt, mint egy hosszú párna s olyan széles volt, mint két nagy tenyér. A kő arra gondolt, hogy meg fogja köszönni az Ön szent aggódását, ha a jóságos szent angyalok nem őrizték volna. Félek, ha Te nem hagysz fel aggódásoddal, elnyel minket a föld és az összes elemek üldözni fognak bennünket. Olvasod a Kátét és a hitvallást? Te csak imádkozzál és a gondviselést bízd Istenre… Mi hála Istennek frissek és egészségesek vagyunk, csak ezek az ügyek kedvetlenítettek el. Doktor Jónás szerette volna, ha fáj a lába. Így hát nekiment egy ládának. Ennyire irigyek az emberek: irigyelte, hogy egyedül nekem fáj a lábam. Isten veled.” (177-178)

1546. február 16. „Ha újra hazatérek Wittenbergbe, koporsóba fekszem.” (179) (Ez két nap múlva, február 18-án be is következett, csak nem Wittenbergben, hanem Eislebenben.)

—A fenti levélrészletekben megragadó a közvetlenség és a nagy reformátor humora. Kívánom mindenkinek, hogy a feleségével ilyen jó kapcsolatot ápoljon, de természetesen nem kívánom senkinek, hogy két nap múlva koporsóba tegyék.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/27 hüvelyk Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Azok a vénák

Jó, ha jó vénája van a betegnek. Könnyű tőle vért venni. Ehhez persze olyan asszisztensnő kell, aki jól meg tudja szúrni a vénát. Ügyes, gyakorlott kéz nagy segítség és a beteg is hálás, ha nem kell összeszurkálni, hogy lejöjjön az a pár cső vér a vizsgálatokhoz.

De az asszisztensnőnek is lehet jó “vénája”. Ha ez “írói véna”, akkor különösen hasznos. Az egészségügyben is vannak, akik írnak. Van aki sci-fi-t, ahogy arról beszámoltam: itt (klikk). Most egy másik kollégámat hadd idézzem. 2007-ben együtt indítottuk be az immunológia szakrendelést a kórházban: én voltam az orvos, ő pedig az asszisztensnő. Most tudtam meg, hogy jó humorral rövid történeteket is megkomponál az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai alapján. Az alábbi történet szereplői fiktív személyek, de mélyen merít a valóságból.

Csirmaz Lívia: Wölgyessy

“Dr. Wölgyessy-Neurotich Virgulina kipirult arccal és két szatyorral a kezében roskadt le a zsúfolt váróteremben.

Prof. Dr. Patientius
lélekbúvár

– Ez az én emberem, végre rátaláltam! – sóhajtott fel Wölgyessy-Neurotich Virgulina (továbbiakban csak egyszerűen Virgulina) és levendulás keszkendőjével végigsimított gyöngyöző homlokán. Virgulina a doktori címet apjától vette át, aki a boldog emlékezetű Miksa császár jogi tanácsadója volt – mint tudjuk, igen rossz lehetett –, viszont neki sikerült egy lélekvesztővel hazatérnie Mexikóból.

A mult merengéseiből egy női hang rázta fel: az asszisztensnő beszólította, ő következett!

…”

A teljes írás .pdf formátumban olvasható: itt (klikk).

 

Címkék: , , , , , , ,