RSS

gyülekezet címkéhez tartozó bejegyzések

Két tábor – te melyik táborban vagy? (ÉGy 7/46)

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). Most a II. évfolyam 6. szám cikkeit futottam át, a kiválasztott cikk minden időben aktuális, ma is. A címe: Két tábor, a szerzője pedig Brian Gunning:

Élő Gyülekezetek 1999-ből (lassan 15 éve)

Élő Gyülekezetek 1999-ből (lassan 15 éve)

“Vannak gyülekezetek, ahol két tábor létezik: az építők tábora és a rombolók tábora. Az építőknek adottságokra és türelemre van szükségük. A másiknak bárki tagja tud lenni.”
Egy gyülekezetben rombolni nagyon könnyű, de sokkal több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy valaki építő legyen. Az egyik eszköz, amit az „építők” használnak, az a biztatás. A szót az Újtestamentumban néha vigasztalásnak, buzdításnak, könyörgésnek szokták fordítani.

1. Légy ott! Részt venni a gyülekezet minden alkalmán, az támogatást jelent. Ha mindig ott vagy, az biztonságérzetet ad a gyülekezetben. Alkalmat ad arra, hogy másoknak szolgálj, és példa lehet másoknak. Ez önfegyelmen és kötelességtudaton alapszik, nem pedig kényelmen. Ezért légy ott! (Cselekedetek könyve 28,14-15; Zsidókhoz írt levél 10,25)

2. Imádkozz a problémákért és áldásért! A rendszeresség és kitartás az imádkozásban attól függ, hogy szeretnénk-e megoldani a gyülekezeti problémákat vagy csak beszélni szeretünk róluk. Az igazi imádkozók szellemi síkra emelik a gyülekezeti közösséget. Ez is példát mutat. Ez az egyetlen megoldás, ami igazán működik. Azonban mialatt problémákért imádkozunk, ne felejtsünk el azért a sok mindenért hálát adni, amit Istentől kaptunk. Az énekíró is azt tanácsolja, hogy számoljuk meg egyenként; azt jósolja: meg fog bennünket lepni a lista. („Nézd az áldást, nézd meg egyenként, s meglepődve látod, hogy az Úr mit tett.”) Próbáld ki! (Jakab levele 5,16/b-18)

3. Vegyél részt az evangéliumi munkában! Az evangéliumi munka egybekapcsol minket. Ilyenkor kiderül, hogy ki a mi valódi ellenségünk. Az itt végzett munka a dolgainkat helyes irányban tartja. Emlékeztet bennünket arra, hogy mi mindnyájan megkegyelmezett bűnösök vagyunk. Ez elveszetteket nyer meg. Ebbe beállni nem szellemi ajándék kérdése. Tedd meg a te
részed, amivel támogatni tudod a gyülekezetben az evangélium hirdetését. (Filippi 1,5; Tesszalonikai levél 1,8)

4. Tarts csendesnapokat! Egy vagy két napot Isten igéjével tölteni felfrissülést jelent a keresztyéneknek. Ez egy lehetőség az
együtt munkálkodásra és jó alkalom a közösség gyakorlására. Jó ok arra, hogy bibliatudósokat hívjunk meg magunk közé. (A legtöbb igehirdető szeret részt venni csendesnapokon. Hívjátok meg bátran őket.) Lehetőség arra is, hogy a környékbeli gyülekezeteknek szolgáljunk. (Nehémiás 8,1-12; Cselekedet könyve 18,27)

5. Látogassátok egymást! Apollós nagyon sok segítséget kapott Aquillától és Priscillától. Talán neked is lehetőséged van arra, hogy másokat meglátogass az ő otthonaikban. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy rövid, szeretetteljes látogatás csodákra képes. Talán meg tudsz hívni másokat magadhoz vagy találkozhatsz velük egy kávézóban is. Egymás látogatása az egyik legelhanyagoltabb szolgálat a gyülekezetekben, pedig az egyik leghatékonyabb módja a gyülekezet építésének. (Cselekedetek könyve 18,26)

6. Szólj egy szót, küldj egy üdvözlőlapot vagy egy e-mailt! Megható, hogy egy jó időben mondott jó szó mekkora erővel bírhat. Rossz szavakra soha nincs alkalom, ami jó lenne. De néha még a jó szót is lehet rosszkor mondani. Próbálj mindig pozitív módon
kommunikálni. Legjobb, ha a nyelvünket csak bátorító szavakra állítjuk be, ellenkező esetben könnyen előjön a kritika. (Példabeszédek 15,23; 25,11; Ézsaiás könyve 50,4)

7. Imádkozz az idősebbekért! Az ember teljes valóját megváltoztatja a másokért elmondott imádság. Eltűnik belőled a vita, a kritika vagy az ítélet velük szemben. A gyülekezet vénei Isten emberei, akik felelősséggel tartoznak a nyájért. Ők méltóvá tétettek arra, hogy imádkozzunk értük még esetleges hibáik ellenére is. (Zsidókhoz 13,7; Timóteushoz írt első levél 5,7)

8. Légy közösségben az Úrral és tartsd meg az ő beszédét! Ez az az út, ahogyan valaki távol tudja magát tartani attól, hogy a gyülekezetben rombolóvá váljék. Pál rengeteg rombolással szembesült, de közösségben volt Istennel. Előbb vagy utóbb mások is hálával fognak megtelni a te örömteli életed által. Ezért légy kitartó! (Timóteushoz írt első levél 4,12-16)

9. Légy békekövet! A hústest mindig kész konfliktust szítani, de a szellemi hívők egy ennél sokkal nehezebb feladattal: a békéltetéssel vannak elfoglalva. Nem szükséges, hogy minden gyülekezeti problémába belemártsuk magunkat, de amikor belekerülünk, vigyázzunk, hogy a békesség megtartásán fáradozzunk.(Filippi levél 4,2; Máté evangéliuma 5,9)

10. Tanuld meg imádni Istent! Az imádat a hívõk legmagasztosabb tevékenysége. Ez Istent az Őt megillető helyre helyezi, át meg átjárja a hívők szívét, ezáltal helyükre kerülnek a dolgok a szívükben és az értelmükben. A mi megmentésünkkel Isten alapvető célja az, hogy az Ő imádásában legyünk foglalatosak (János evangéliuma 4,23). Ha mást nem is tudsz csinálni, de tanuld meg Istent imádni! (Zsoltárok 122,1; Péter első levele 2,1-10)

Ehhez, az eredetileg az UPLOOK c. folyóiratban megjelent cikkhez kapcsolódóan egy 70 évvel korábbi írás, ami hasonló kérdést feszeget.

Kiss Ferenc valamikor az 1950-es években (forrás: www.mktgy.hu)

Kiss Ferenc valamikor az 1950-es években (forrás: http://www.mktgy.hu)

Kiss Ferenc: Minden egészséges keresztyén életnek, minden lüktető gyülekezetnek és minden igazi ébredési időnek egyik kísérőjelensége a farizeusok és az írástudók, valamint az ezekhez csatlakozott tudatlan emberek ellenséges fellépése. Be kell teljesedni Jézus szavainak: “Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd.” (János evangéliuma 15. fejezet 20. vers) Tudni kell ugyanis és Isten gyermekének világosan kell látnia, hogy ma valamennyi egyházban, sőt valamennyi bibliai gyülekezetben, közösségben és egyesületben kétféle elem szavát halljuk. Egyik csoport a valóban bibliai, szellemi emberekből áll, akik akár egyházban vannak, akár gyülekezetben, örömmel látják az ébredési jelenségeket és imádkoznak azokért, mert a múló földi dolgokon és érdekeken keresztül szemeiket Isten országára és a lelkek üdvösségére irányítják. A másik csoport az írástudóké és farizeusoké, akik a hozzájuk csatlakozó lelkileg tudatlan egyénekkel együtt a bibliai példák szerint ma is csak indokolatlan kritizálásokban, ellenvetésekben, elferdített vitatkozásokban, végeredményben ellenségeskedésben élik ki magukat. Közben a farizeusok igazi természete szerint magukat kifogástalan vallásos embereknek tartják. Ezeknek a végcéljuk ma is az, amit Jézus röviden így foglalt össze: “Jaj nektek… mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt, mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.” (Máté evangéliuma 23,13) Szükségesnek látjuk e helyett is felhívni e kétféle emberre olvasóink figyelmét azért, hogy minden helyzetekben igyekezzenek világosan különbséget tenni a kétféle hang között és félelem valamint rettegés nélkül hordozzák továbbra is magukban a Szentírásból vett világosságukat, bizonyságot tévén mindeneknek a bennük lévő élő reménységről.—forrás: Kegyelem és Igazság 1938, és Kiss Ferenc professzor James Stewart skót evangélista magyarországi körútjával kapcsolatosan írja.

Reklámok
 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Versengés a műhelyben (ÉGy 6/46)

Élő Gyülekezetek II. évfolyam 5. szám

Élő Gyülekezetek II. évfolyam 5. szám

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november).

Most a II. évfolyam 5. szám cikkeit futottam át, mind kedves nekem. De talán a legelső a legmegdöbbentőbb. Így ezt most ismét közreadom ebben a formában.

A cikk bevezetője:

Ezt az egyszerűen, közérthetően megfogalmazott írást olvasva valószínűleg elismerjük, hogy a bemutatott szituáció a realitást tükrözi. Sok esetben találkozhatunk azzal, hogy az „eszközök” ahelyett, hogy a Mester kezében végeznék a rájuk szabott feladatot, maguk szeretnék átvenni az Ő szerepét. Ennek az lesz az eredménye, hogy amunka – ami talán a befejezéshez közeledik – most mégis áll.
Nagy előrelépést jelent az, ha fel- illetve elismerünk egy hibás szituációt, még nagyobbat, ha magunk is részese vagyunk, azonban a legnehezebb a változtatást véghez vinni, annál is inkább, mivel sok esetben ezt is közösen kell megtenni.

Versengés a műhelyben

Az ácsmester műhelyében nagy elégedetlenség és harc támadt. A szerszámok, amelyeknek az lett volna a rendeltetésük, hogy csodálatos egyetértésben és harmóniában dolgozzanak egymással, most ahelyett elkezdtek zúgolódni, ítélkezni és egymás fölé emelkedni.
„Úgy gondolom – mondotta dr. Fúró, egy mély kutató -, hogy Gyalu testvér általában csak felületes munkát végez. Természetesen nagy zajjal dolgozik, nagy hűhót csinál, és ha az ember a forgácsra néz, úgy tűnik, mintha borzasztó sokat végzett volna, …de csak a felületet érinti. Nem, elfogyott a türelmem vele szemben. Az én vezérelvem ez: csak mélyen behatolni a dolgokba.”
„Ismerem az Ön bölcsességének mélységét – válaszolta Kalapács prédikátor – és csodálom beható erejét; de el kell ismernie, hogy az Ön hatásköre nagyon kicsi körzetre korlátozódik.”
„Kalapács testvér – kiáltott közbe a hegyes kis Szegsegéd -, Ön valóban elég nagy zajt csinál, de tapasztalatból állíthatom, hogy végeredményben mindig csak a fejemet üti.”
Két öreg Fűrész aggasztóan összedugta a fejét, és egyik a másiknak ezt suttogta kitöredezett fogai között: „Én már régen elégedetlen vagyok a műhelyben levő mostani állapotok miatt. Az én időmben mindig azt mondtuk: Lassan, de biztosan! Sose vártam azt, hogy egy nagy deszka pár pillanat alatt apró darabokra változzék. Oda és vissza, oda és vissza, így dolgoztam a deszkán, míg egyik rost a másik után engedett. Igen, ez kemény, hosszadalmas munka volt. De most! – ott vannak a gépek, hatalmas intézkedések, és pár pillanat alatt megtörténik az, ami, ha helyesen csinálnák, egy órai időt is igénybe venne.”

Versengés a műhelyben (ismeretlen szerző)

Versengés a műhelyben (ismeretlen szerző írása)

„No, no, kedves Fűrész – mondotta Véső barát -, az Ön nézeteit már régen ismerjük. De én úgy vélem, hogy a dolog azon fordul meg, hogy az ember világosan tudja, milyen úton és módon éri el a legjelentősebb eredményt. Kalapács prédikátort élesen kritizálták, de én állíthatom, már régen dolgozom az ő vezetése alatt, ismerem érveléseinek súlyát és az ő erőteljes beszédének nagyszerű hatását. Egyetlen ütése sem téveszti el célját.”
A Patkó, amely véletlenül a műhelyben volt, most belekeveredett a beszélgetésbe:„Én is ismerem Kalapács úr hatalmát, de összehasonlíthatatlanul többet nyertem Fújtató úr igehirdetései által. Melegségre, melegségre van szükségünk! Az megolvasztja a szíveket, melyek az erőszaknak ellenállnak. Ó, hol lennék én, ha ő a lehellete által nem élesztette volna azt a tüzet, ami engemet izzóvá tett!”
Ekkor általános tetszésbe tört ki mindenki: „Igen, igen, melegségre van szükségünk, melegségre!”
Ekkor a tiszteletre méltó Köszörűkő professzor, aki épen azzal volt elfoglalva, hogy néhány fiatal fejszének az értelmét kiélesítse, ünnepélyesen megfordult és így szólt: „Bocsássanak meg uraim, a melegség önmagában nem elégséges nékünk; ha valóban alapos munkát akarunk végezni, ahhoz a bensőség nem kielégítő. Ó, nekem sok tapasztalatom van, és sok szikrát láttam már fellobbanni, amely csak egy kis taplót gyújtott fel. Pontosságra, élességre, fényezettségre, finom képzettségre a szó legkiterjedtebb értelmében elengedhetetlenül szüksége van minden eszköznek, amelyik valami jó munkát akar elvégezni.”
Pár jelentős pillantás esett a becsületes Csavarhúzó testvérre, aki egészen műveletlen, de teljesen hű és hathatós munkás volt.
„Én arra törekszem – mondotta egész egyszerűen -, hogy ami az utamba jön, azt bátran megragadjam, és amit egyszer erősen megfogtam, azt nem egykönnyen engedem el újból. Ilyen módon nekem már sok munka sikerült.”
A két barát: Derékszög és Mérővessző, akik eddig hallgatagon feküdtek a polcon, indíttatva érezték magukat, hogy ők is modjanak pár intő szót. Aggodalmukat fejezték ki afelől, hogy valaki egészségtelen sietséggel túl messzire mehet. „Amennyire mi emlékezni tudunk, senkinek sem sikerült semmi, ha nem maradt meg az előírt kötelességek pontos vonalán.”
„Én már bevertem egy pár szeget jó szilárdra, anélkül, hogy valami előírt tervem lett volna” – mondotta Kalapács testvér halkan magában, és úgy látszik, közben egészen elfelejtette, hogy őt egy magasabb kéz vezette.
Ebben a pillatnatban kinyílt az ajtó és belépett a műhelybe „az ácsmester fia”. Rögtön elcsendesült az eszközök szóharca, amely alatt semmiféle munka nem haladt előre. A Mester jelenlétében minden szerszám egyszerre tevékeny összhangba került, és a munka örömmel tovább folyt.
A Mester éppen egy templom mintájának elkészítésével volt elfoglalva. Gyakorlott keze alatt a munka láthatólag a befejezés felé közeledett, és minden eszköz ellentmondás nélkül végezte azt a munkát, amelyre a Mester használta. Fűrész és kalapács, gyalu és fúró, köszörűkő és srófhúzó, – mind megtalálta a maga munkáját. Minden ellentétet figyelmen kívül hagyva, készségesen engedte át egyik a másiknak a helyet, aszerint, amint amunka azt megkövetelte. És így épült a munka a Mester bölcs, teremtő keze alatt csodálatos, tökéletes templommá.

 

Címkék: , , , , , ,

Közösségbe fogadva (ÉGy 4/46)

Az Élő Gyülekezetek 1999. harmadik száma. Fő téma: a közösség (a hívő keresztyének közössége)

Az Élő Gyülekezetek 1999. harmadik száma. Fő téma: a közösség (a hívő keresztyének közössége)

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). A II. évfolyam 3. szám (.pdf formátumban elolvasható itt) 1999. júniusában jelent meg.

Nehéz dönteni, hogy melyik cikkét is töltsem újra, ide a blogba. Hiszen ebben a számban mutattuk be a Bódvaszilasi Gyülekezetet. Reichert Gyulától hoztunk cikket (“Aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál” címmel). Mégis újra Brian Gunning rövid, tömör és velős cikkét idézem:

Brian Gunning: Közösségbe fogadva (UPLOOK 1998. december)

Nemrég részt vettem két beszélgetésben olyan hívőkkel, akik egymást nem ismerték. Két különböző gyülekezetből, városból és országból származtak, de ugyanazzal a problémával kerültek szembe saját gyülekezeteikben. Meglátásuk szerint ez a hívők közösségbe fogadásának feltűnően könnyelmű módja volt. Hívjuk azért segítségül az Újszövetséget,hogy lássuk, miként történt ez az ősi gyülekezetben.
1. Az õsi gyülekezet megértette, hogy az Úr csatolt hozzájuk új megtérteket. Lukács a Csel 2,47-ben teszi ezt a megfigyelést. Később Pál a korinthusiaknak akarta tudtukra adni, hogy “Isten adja a növekedést” (1Kor 3,6-7). Ez óriási megkönnyebbülést jelent számunkra, ha azt gondolnánk, hogy a mi felelősségünk újakat csatolni a gyülekezethez. Pál szerint a mi feladatunk az 1Kor 3 alapján az ültetés és az öntözés.
2. A csatlakozás egy helyi közösséghez a hosszútávú, harmonikus együttlét szándékával történt. Lukács az újonnan megtért hívők csatlakozását a helyi gyülekezethez a csatlakozni, tapadni (ragadni,ragaszkodni) igékkel fejezi ki (Csel 5,13; 17,34). W. E. Vine a szó jelentését így magyarázza: “hirtelen egybekapcsolódni, összeragadni, összekötöződni”. A fentiekben idézettek szövegösszefüggése alapján Vine továbbmegy és kifejti, hogy “ez egy személlyel való olyan szoros kap csolatba kerülést jelent, mint az eggyé válás, vagy az ő oldalára állás”.
3. A helyi gyülekezethez tartozó közösséget kiváltságnak tekintették, mely bizonyos felelősséggel járt együtt. A Csel 5-ben Lukács beszámol az Anániáson és Szafirán esett ítéletről. Az 5,13-ban teszi azt a megfigyelést, miszerint sokan a magas mérce miatt nem csatlakoztak a hívőkhöz. A helyi gyülekezet nem volt sem az akkori idők egyik népszerû vallási mozgalma, sem pedig egy társadalmi gyülekezés, ami semmiféle követelményt nem támaszt velünk szemben. Megértették, hogy az óriási kiváltsághoz ugyanakkora felelősség is tartozik. A Csel 5. része a továbbiakban bemutatja, hogy egyesek vagy beletartoztak vagy nem tartoztak bele a közösségbe. Nem létezett “félszívû hozzászegődés” a helyi gyülekezethez. Vagy bentlévők, vagy kintlévők voltak.
4. A hívők közösségbe fogadása az életük és világosságuk alapján történt. János az 1Jn 1,2-3-ban elmondja, hogy közösségünk az életre épül, vagyis nem lehetünk közösségben hitetlennel. A közösség azt jelenti, hogy részesedünk abból, ami közös. Ha valahol nincs élet, ott nincs közösség sem. János azonban továbbmegy és kijelenti, hogy a mi közösségünk a világosságban való járáson alapul (1Jn 1,6-7). Ez azt jelenti, hogy ha egy hívő felismer valamilyen igazságot, de úgy dönt, hogy nem jár aszerint, akkor nem lehet vele közösségünk. Pál ezt az igazságot a Róma 14,1-ben tovább finomítja, ahol a rómabelieket arra buzdítja, hogy fogadják el a hívőket még akkor is, ha esetleg erőtelenek. Hívők jöhetnek hozzánk tanulatlanul is úgy, hogy a szellemi dolgokban való jártasság hiányai mutatkoznak bennük, de erőtlenségük miatt nem lehet őket kizárni a közösségből. Az számít, hogy mit cselekszenek azzal a világossággal, amijük van.
kozosség5. Meg kell vizsgálni azokat, akik újonnan jelentkeznek gyülekezetünkbe. Amikor hívők jönnek gyülekezetünkbe, a véneknek időt kell szakítani egy olyan megbeszélésre, melynek során szellemi állapotukról és a gyülekezettel kapcsolatos szándékaikról tudakozódnak. Szükséges, hogy a pásztorok ne csak a gyülekezet számára új hívőkre ügyeljenek, hanem gondoskodjanak azokról is, akik már a közösségben vannak. Júdás komolyan figyelmez tet a 4. versben: “Észrevét lenül belopózkodott közénk néhány ember…”. Az előzőekben Júdás a 3. versben így bíztat: “… komolyan küzdenetek kell a szenteknek egyszer átadott hitért”. Napjainkban sokan vannak, akik titkos napirendi pontokkal, hibás tanítással és gyakorlattal szeretnék leigázni a helyi gyülekezeteket azzal a szándékkal, hogy egy gyanútlan közösséget félrevezessenek. Ám ha a vének a helyi gyülekezet előtt ismeretlen hívőket udvarias, de amellett intelligens meghallgatásnak vetik alá, akkor sok jót lehet tenni ezügyben.
6. Amikor új tagok csatlakoznak, azt közölni kell a gyülekezettel. Ha a vének megállapítják, hogy az Úr újabb hívőket csupán küldött a gyülekezetbe, azt közölni kell a többi hívővel. Ez lehetővé teszi, hogy mindenki tudomást szerezzen arról, ki hol áll. Tudtul adja, hogy ezeket a testvéreket be lehet vonni a gyülekezet feladataiba. A gyülekezethez tartozás és a befogadottság érzését nyújtja az új hívőknek, továbbá bizalmat a kegyelmi ajándékaik forgatására és a felelősség vállalásra. Az egyértelmű, világos közlés hiánya oda vezethet, hogy a jószándékú szentek felelősség vállalására kérik fel azokat, akik nem tartoznak a közösségbe.
Amikor tehát valakit közösségbe fogadunk, tegyük azt helyesen!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/01 hüvelyk Élő Gyülekezetek

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Ki volt Mister Gilderson?

Nem tudom. Soha nem találkoztam vele, de szerintem még Jim Dryden (emlegettem itt) sem, akitől az 1890-es kiadású Bibliát kaptam, a Gilderson poszesszori bejegyzéssel.

Mi az amit mégis tudok Mr. D. J. Gildersonról?

A bejegyzés alapján Hoveban lakott (itt: 21 Park View Rd Brighton and Hove, Hove, The City of Brighton and Hove BN3 7BF, Egyesült Királyság), ez a cím szerepel a Bibliájában.

Mi az ami még kiderül róla?

Mr. Gilderson Bibliája

Nagyon apró betűvel tudott írni, és ezekkel a csöpp betűkkel teleírta a Bibliája margóját. A sok-sok bejegyzésből látható, hogy tudta, ismerte, amit olvas. Feltételezem, a keresztény gyülekezetükben igehirdető is lehetett, mert vázlatszerű, igazi bibliatanulmányozó jegyzetek ezek. Szerencsére olyan kiadást vásárolt, aminek éppen emiatt nagyon széles a margója, volt hova írni. Tudta jól a kiadó, hogy van igény arra, hogy akik szeretnék jobban megismerni a Szentírást, azok jegyzetelhessenek a biblia-versek mellé.

Kiadás: The Holy BIible containing the Old and New Testaments, according to the Authorised Version – tehát a King James -: being The English Version of “Bagster’s Polyglot Bible” with references, maps, and a number of valuable aids to the study of the Bible – The London Bible Warehouse. A kulcskifejezés: “study of the Bible”. Igen, Mr. Gilderson nemcsak egyszerűen olvasta, hanem kutatta, tanulmányozta is.

Azért került ismét a kezembe a könyv, mert az elmúlt vasárnap a gyülekezetünkben (Egri Belvárosi Gyülekezet) Ézsaiás könyve 53. fejezetéből olvastunk. Kíváncsi voltam, hogy Mr. Gilderson foglalkozott-e a fejezettel? A válasz kiderül a Bibliája bejegyzéseiből.

Nem is kommentálom, nagyfelbontásban megtekinthető a képre kattintva (hogy kézírása betűinek méretét érzékeltessem, a scannerre tettem egy 5 forintos érmét):

Igazi bibliatanulmányozást folytatott - számítógép nélkül!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2012/02/18 hüvelyk Biblia, Emberek, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Joe vs Joy

Két indiai jár rendszeresen Magyarországra, látogatva az itteni keresztény gyülekezeteket, többek között az egrit is: Az egyik idősebb, már 70 felett, a másik fiatalabb, még éppen 40 alatt. Bőrük sötét, szívük vidám és friss bennük Istennek a beszéde, a Biblia. Nemcsak olvassák, szólják is, hiszen igehirdetők, elmondják, amit tanultak belőle. Nagy utat járnak be ezek az emberek, mire hozzánk eljutnak, mégsem sajnálják rá az időt, energiát, pénzt. Örömmel jönnek – a világ végéről is.

Joy, az idős, kelet felől jön, Indiából (említettem már itt). Lassan húsz éve, hogy rendszeresen látogatja a magyar gyülekezeteket. Lehet, hogy idén volt itt utoljára. Elköszönt.

Joe, a fiatal, Texasból jön, bár ugyanott született, ahol Joy, Keralában. Repülőmérnök Dallasban. A találkozásunk jól mutatja, hogy nincsenek véletlenek. Ugyanabban az évben született, amikor én. A felesége ugyanabban az évben született, amikor az én feleségem. Ugyanabban az évben volt a házasságkötésük, mint nekünk. És három fiuk van, mint nekünk. Magyar család, indiai család. Ugyanaz, csak pepitában.

Joe jól példázza, hogy a repülőgépek hajtóművei mellett is el lehet mélyülni olyan kérdésekben, mint: honnan jövünk? Hová megyünk? Mi az életünk célja? És mi a célja az életünkkel Istennek?

Könyvei közül magyarul kettő jelent meg. Egyik a keresztségről (bemerítkezés), a másik pedig az ószövetségi áldozatokkal kapcsolatosan. Ajánlom mindenkinek elolvasásra. Aki pedig az angolt bírja, egy további könyve kapható az amazonon is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/08/20 hüvelyk Emberek, Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , ,

A dilemma

[Jó, ha az ember néha elmélázik az újonnan hozott törvények fölött. Különösen akkor, ha az közvetlenül érinti az életét. Így gondolkodtam el röviden az Alkotmányról (itt). Most újabb törvényt tárgyal az országgyűlés a jövő héten. Hát, elolvastam.]

Egyház vagy egyesület, egyház vagy mozgalom? Jézus Krisztus útnak indította egyházát már vagy kétezer éve, úgy is mondhatjuk, hogy megalapította a kereszténységet. De ma hogyan működjön? Új egyházügyi törvény érkezik. Ez meghatározza a jövőt, legalábbis a magyarországi kereszténység számára.

Egy biztos: a törvény jó. Sok új és értékes gondolatot tettek bele, ha elfogadják: törvényerőre emelkedik. Hadd szemezgessek belőle néhányat:

6. §
(1) E törvény alkalmazásában vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, mely természetfelettire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő sajátos magatartás követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja.
—Ezzel a definícióval megpróbálják kizárni az üzleti érdekből létrejött, névleges, ún. biznisz-egyházakat. Sőt, egyértelműen megmondják a hit irányát: természet fölötti.

8. §
(1) Magyarországon az állam és az egyház különváltan működik.
(2) Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházzal.
—Nem könnyű az egyensúlyt megtalálni. Szabad-e az államnak segíteni a gyülekezeteknek vagy a gyülekezeteknek az államot adminisztratív módon? Biztosan döntő lesz az “apróbetűs rész”, a rendeletek, amik kapcslódni fognak, a szerződések, megállapodások az egyes egyházakkal.

10. §
(1) Magyarországon az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem működtethet és nem hozhat létre.
—Az állam elkötelezi magát, hogy nem lesz Állami Egyházügyi Hivatal, mint annak idején az átkosban. Sokat meséltek az öregek azokról az időkről. Nem lehetett könnyű.

12. §
(2) Az egyházi intézmény világnézeti szempontból elkötelezett, így a felvételnél és a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésénél, fenntartásánál és megszüntetésénél a sajátos identitás megőrzéséhez szükséges feltételek határozhatók meg.
—Ha valaki egyházi intézménynél akar dolgozni, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy a felvételnél világnézetét figyelmbe veszik. Ez így van rendjén. Ha már valamit ők hoztak létre és működtetnek, hadd mondják meg, hogy kivel akarnak együttdolgozni. Nyilván olyannal, aki hasonló világnézetet vall.

19. §
(1) Az egyház külön jogszabályban meghatározott nyilvántartásba bejegyzett adatai nyilvánosak.
—Hadd tudja mindenki, milyen egyházak vannak az országban és mit csinálnak. Nem szabad ennek titkosnak lennie.

Az előterjesztés végén vannak magyarázatok is, ezek közül egy:

Részletes indoklás 26. §-hoz: Amennyiben valamely egyházi személy nem egyháztag számára végez szolgáltatást és akár közvetlen, akár közvetett módon a tevékenysége egyházával kapcsolatba hozható, köteles az adott egyház nevét a szolgáltatás felajánlása előtt jól látható módon feltüntetni. A törvényi rendelkezésnek fogyasztóvédelmi célja is van: a szolgáltatást igénybevevő számára egyértelműen beazonosítható legyen, ha az igénybevett szolgáltatás valamely egyház tevékenységéhez kötődik. Ez a szolgáltatás igénybe vevőjének lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogát is biztosítja.

—Jogos. Ha valaki mondjuk ételosztáson enni kap, hadd tudja, kitől kapta, milyen indíttatásból. Nem lehet megcsinálni azt, hogy ellátom, aztán majd egyszer csak, amikor lekötelezettnek érzi magát, akkor jön rá, hogy beszervezték valamibe. Igenis, ha valamit nyújt egy egyház, szerepeljen azonnal: kik és miért csinálják.

Végül pedig a törvény egy sarkalatos pontja:

3. §
A szülőnek, gyámnak joga van ahhoz, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi, vallási neveléséről, vallásos oktatásáról döntsön és arról megfelelően gondoskodjék.

Személy szerint nem jogává tenném a szülőnek, hogy vallásos neveléséről döntsön vagy gondoskodjon, hanem kötelezővé. Igenis, felnőtt emberek vagyunk, el kellett döntenünk, hogy mit választunk, milyen világnézettel éljük le az életünket. Biztosan aszerint éljük, ami a legjobb nekünk! Nos, akarjuk ezt a jót a gyermekeinknek! Kötelességünk átadni nekik a jót. Kinek mi a jó? Ha valaki azt mondja: “Majd eldönti ő, ha felnő, hogy mit választ.” Ez csak mellébeszélés: arról árulkodik, hogy aki mondja bizonytalan és gőze nincs, hogy jól döntött-e (legyenez ateizmus vagy teizmus).

Kíváncsian várom, hogy módosítják-e a törvényjavaslatot. És ha igen, akkor mivel?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/06/17 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , ,

“crops” vagy “corps” – nem mindegy

Kirándulás Demjénbe, közös szalonnasütés a keresztyén közösséggel, a házigazda Takács György. Jim és Mary Dryden, mint vendég Eastbourneból, Angliából, szintén eljött. Mutattam Jimnek a ház udvarát és magyaráztam, mit, mire használ a házigazda. Gyuri bácsi traktorral hordja a terményt. Kis, néhány lóerős gép, utánfutóval. Gondosan válogattam a szavakat: “Gyuri is carrying corps with this tructor.” Nagyon furcsán nézett rám, aztán kijavított: “Ah, crops?” A különbség lényeges: corps – hullák, crops – termény, magvak. Nem mindegy mit szállít Gyuri bácsi a kis traktoron!

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2011/05/16 hüvelyk Angol nyelv és irodalom

 

Címkék: