RSS

Böjte Csaba címkéhez tartozó bejegyzések

Tál és Kendő

A Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága (KOMT) színes népség. Mindeféle felekezetből kerültünk bele. Nincs két egyforma keresztény orvos, egy vagyok én is a sok közül. A társaságnak van egy folyóirata, aminek az a címe: Tál és Kendő. Színvonalas, szép és tanulságos cikkekkel van teli. Végig ugyan ritkán olvasom, de éredekes írásokat mindig találok benne. De a feleségem is talál, pedig ő nem szakmabeli! Ez jó.

A lap a címét abból a bibliai jelenetből kapta, amikor Jézus vette a tálat és a kendőt, hogy azáltal megmossa a tanítványok lábát, vagyis szolgáljon nekik. Bemutatta, hogy mit kell tennie annak, aki Őt követi. Ugyanakkor a tál és a kendő, mint eszköz, nagyon fontos a betegek ápolásakor is.

A legutóbbi számban Böjte Csaba ír romániai élményéről. A nyomorúság nyilvánvaló. Sokszor megfeledkezünk azokról az embermilliókról, akik szegénységben élnek. Calameo formátumban olvasható itt (klikk), vagy letölthető .pdf-ként itt (klikk). Ajánlom elolvasásra.

A ferences szerzetes egy könyvét már korábban ismertettem az alábbi bejegyzésekben:
Ablak a végtelenre – 1 – A teremtett világ (klikk)
Ablak a végtelenre – 2 – Uraktól nyüzsög a végelenség (klikk)
Ablak a végelenre – 3 – A nyakleves (klikk)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/08 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma, Vélemény

 

Címkék: , , , , , ,

Ablak a végtelenre – 3 – A nyakleves

“…telefonon hívtak, hogy az otthonunkból három gyerek megszökött, menjek utánuk. Néhányan jót nevettek rajtam, ha ennyi eszem van, hogy ilyen sok gyereket bevállalok, akkor menjek, és keresgéljem a pulyáimat. Nagy dühvel a szívemben beültem az autómba, elindultam, hogy most aztán jól nyakon verem őket.
Ekkor mintha Jézus is odaült volna mellém és azt mondta: “Csaba testvér, ezek a fiúk bármit is tettek, ez nem jogosít fel téged arra, hogy letérj a szeretet útjáról.”
Erről én sokszor beszéltem, de tudtam, hogy ez most nem elmélet. Éreztem, ha nem tudom megvalósítani a gyakorlatban, akkor többet nem prédikálhatok erről. Dúltam-fúltam, aztán arra gondoltam: “Jól van, Uram, de azért a fülükön legalább egyet csavarok, az nem olyan nagy dolog.”
De mintha jött volna a válasz: “Nézd, én sem nyúltam le a keresztről, hogy Heródes fülét beigazítsam.”
Nehéz volt akkor kimondanom ott az autóban, a gyermekeket keresve, Jézus után szabadon: “Atyám, bocsáss meg ezeknek a gyerekeknek, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
Amikor megtaláltam a fiúkat, az út szélén melegedtek. Mondom nekik: “Hova, hova?! Látom, stoppoltok.” Ők nem stoppolnak, hanem Dévára gyalogolnak. (Jólesett, hogy nem megszöktek az árvaházunkból, hanem le akarnak jönni hozzánk, egy másik otthonba, mert ott összekocolódtak.) Azt hitték, hogy 17 kilométerre van oda, pedig 78 kilométerre voltak. Mondtam, számolják ki, mennyi idő alatt érhetnek oda gyalog. Osztottak, szoroztak, belátták, hogy igen hosszú idő ezt lesétálni.
Mondom nekik: “Ha valaki elindul világgá, akkor fogja magát, elbúcsúzik, süttet magának hamuban sült pogácsát, így írja már a mesekönyv is. Hát én tanítsalak titeket megszökni?! Nem szokás se szó, se beszéd elmenni!” Majd így folytattam: “Választhattok három lehetőség közül:
1. Szépen kiszálltok az autóból, puszi, én integetek, ti továbbmentek, semmi baj, mehettek világgá.
2. Visszamegyünk a kolostorhoz, kenünk zsíros kenyereket, felöltöztök jó melegen, vágunk egy-egy botot, ha a kutyák megtámadnak, tudjatok védekezni. Ti mentek világgá, én integetek, aztán majd ha találkozunk, örömmel átöleljük egymást.
3. Visszamegyünk az otthonba, bocsánatot kértek, megígéritek, hogy többet nincs világgá menés, és megy az élet tovább, szent a béke. Döntsetek!”
Olyan megható volt, hogy ez a három 10-12 éves fiúcska odabújt hozzám, sírva mondták: ók biza’ nem akartak tőlem megszökni, ók jó helyt vannak itt, bocsássak meg. Ott álltunk sírdogálva az autóút mellett. Mondtam is, hogy menjünk gyorsan vissza az autóba, mer valaki azt hiszi, hogy valami pogány szertartást végzünk a kilométerkő mellett.
Igazi öröm és hála volt a szívemben, mert Isten nem engedte, hogy letérjek a szeretet útjáról. Tudom, bármekkora makarenkói nyakleveseket adtam volna, ezek a gyerekek nem bújtak volna sírva hozzám.”

Elképzeltem a helyzetet. Amikor a fiaim elvesznek, mert lazáskodnak, olyankor nekem is viszket a tenyerem, hogy nyakon suhintsam őket. Aztán meg sírva örülünk egymásnak. Ez valóban azt mutatja, hogy Böjte Csaba szereti a gondjaira bízott gyermekeket.

(Előzmény: Ablak a végtelenre – 2 – Uraktól nyüzsög a végtelenség)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/07/10 hüvelyk Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , ,

Ablak a végtelenre – 2 – Uraktól nyüzsög a végtelenség

Ha már Weöres Sándort emlegettem a Lecsó c. bejegyzésben, akkor hadd idézzek ismét Böjte Csaba könyvéből. A hivatkozott vers a Rongyszőnyeg I.-ből való, ami alapján úgy tűnik, Weöres Sándor is megértett valamit Isten végtelen kegyelméből és szeretetéből:

Én is világot húdítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom,

csak ostromolhatom nehéz kövekkel?
vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Böjte Csaba írja:

“A gonosz lélek Isten gondviselő jóságában megingott, gyenge hitünket kihasználva arra buzdít, hogy féljünk egymástól, testvéreinktől, és vegyük el azt is, ami a másé. Belekorbácsol a habzsoló fogyasztói világba, ahol már nem is mi élünk, hanem felpergetett életünkkel olyan emberek kimondhatatlan gazdagodását szolgáljuk, akiket talán be sem engednénk hajlékunkba.
Kölcsönből, adósságból limlomot vásárolunk, s észre sem vesszük, hogy magunk körül a halál kultúráját építjük, már nem az ember a fontos, hanem a gyárak, a bankok, a fogyasztás. Az ember csak eszköz, aki kivitelez, átad, kiszolgál, négyévente választ, elmegy a háborúba, gyilkol, rabol.”

Milyen igaza van!

Előzmény: Ablak a végtelenre – 1 – A teremtett világFolytatás: Ablak a végtelenre – 3 – A nyakleves

 

 

 

Címkék: , , , , ,

Ablak a végtelenre – 1 – A teremtett világ

Kovács Rezső pszichiáter kollégám és barátom ajánlotta ezt a könyvet is, hasonlóan a Tükör által világosan címűhöz. Ez is keresztény, kérdezz-felelek az élet nagy kérdéseiről. Karikó Éva kérdéseire Böjte Csaba ferences rendi szerzetes válaszol. A riportszerű szöveg között verseket és prózát olvashatunk az éppen aktuális témához kapcsolódóan. Ez kimondottan üdítő.

A könyv olvasása során hadd osszak meg néhány gondolatot, részben Böjte Csabától, részben az éppen idézett versből-prózából.

“A lehulló eső szülőanyát talál a sáros földben, mely forrásában oly tiszta, hogy belőle testünkben élet fakad, oltja szomjunkat, hordozza bomló, kacagó jókedvünket. Ugyanaz a víz, amely nekünk életet ad, az ibolya kibomló kék szirmaiban csodás illatként árad szét a tavaszi zsongásban. És ugyanaz a víz a tőkén keresztül utat talál és otthonra lel a szőlőfürtben, melyet gondos kezek kipréselnek, s az édes must a hordó remeteségében erőt gyűjt, majd dallá változik szívünkben.
—A ház mögötti terasz tetejére futtatott szőlőt figyelem már hetek óta, hogyan növeli a szemeket. Fönt is, lent is bőséggel terem. Az alsót eléri legkisebb fiam, a méteren lévőket a nagyobbak, az igazán magasan levőket feleségemmel szakítjuk majd le. Isten ajándéka ez! (MZ)

Gárdonyi Gézát idézik a könyvben ezekkel a teremtett csodákkal kapcsolatosan:

“Hányféle állat él még a világon? Az elefánttól a bányász belében élő anchylostomáig mekkora a sorozat? És mire való ez a sok állat?
Bármelyik állatot nézzük, mind olyan tökéletes gépszerkezet, aminőt ember előállítni képtelen.
A légynek másszerkezetü a lába, mint a lóé, és másszerkezetü a tüdeje, a gyomra, mint a lóé, és más a vére is, de azért csakúgy tud járni, mint a ló, csakúgy a levegő és az emésztés élteti, mint a lovat, és csakúgy vér kereng benne, mint a lóban.
Micsoda nagy a különbség a madár és a hal szerkezete között, s mégis mind a két szerkezet tökéletes, tökéletességében csodás és élete eredetében megérthetetlen. 
[…]
Ki tanítja a madarat fészket rakni? A fészek helyét megválasztani, belsejét kisimítani. S micsoda fonat a függő cinke, a sas, a gólya fészke! Kéz nélkül! S ki tanította a fecskét arra, hogy polyva és sár tartja össze a sarat?
[…]
A test mint gép. A csontgolyóba tett agy. A csontkosárba zárt szív és tüdő. A legtökéletesebb fényképezőgép. A bőr. Az öt érzék csodái. A járás, hogy nem a láb tud járni, hanem az agy. A köröm növése a kopással kombinációban.
A nő mint vonzóerő embernél és állatnál. A nap mint világkályha és világlámpás. A tenger és benne a sok víz? A föld forgása. Matematikai és geometriai számítások a világtérben. A tűz, melyről senki se tudja mi az. Az elektrom, a mágnes.
A tojás, benne az élet csirája: 21 nap és átváltozik állattá. Tessék csinálni olyan tojást, amelyikből tyúk lesz!
[…]
Az élet első csirája a Földön. S hogy abból másik élet vált elő.
Az anya vérkeringésével való összekapcsolódása a születendő új embernek. Az anya vérkeringésétől való elszakadása annélkül, hogy az élete megszűnne. A csecsemő kilenc hónapig nem lélekzik, de mihelyt levegőre kerül, kilenc percig se lehet meg levegő nélkül.
A lélekzés: gép, amelyet a levegő hajt s tart frissen.
Azt mondjuk: a csodák világa lejárt.
Azt mondjuk: nincsen Isten, és puszta véletlenség szülte és kormányozza a világot.
Bizony mondom: soha nem látódott még annyi csoda a világon, mint attól az időtől kezdve, amikor az emberi szem a természetre fordul.”

Gárdonyi Géza teljes műve: Mai csodák c. teljes egészében elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban, ide: klikk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/07/03 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , ,