RSS

Medve címkéhez tartozó bejegyzések

A KVBK és a tömbházmester története…

Nem, nem. Ez a bejegyzés nem egy titkosszolgálat budapesti működéséről szól. Bár a KVBK egy mozaikszó, egy “kód”, hasonlóan a tömbházmesterhez csak egy vicces elnevezés, amit sajnos elég sokan használnak a napi gyakorlatban – a kocsmákban.

Borhoz a szóda = fröccs!

Borhoz a szóda = fröccs!

Mivel májbetegekkel is foglalkozom munkám során, ezért időnként (sokszor) rá kell kérdezni a páciens alkoholfogyasztási szokásaira. Az egyik ilyen esetben világosított fel az egyik betegem néhány közkedvelt kifejezés jelentéséről, mint pl. házmester, viceházmester, kisfröccs, nagyfröccs, hosszúlépés. Természesen ez utóbbiakat már hallottam (ki nem próbáltam), de mindez felhívta a figyelmemet arra a sajátos nyelvi kincstárra, ami az italboltok pultjai körül fejlődött ki az elmúlt egy-két száz év során.

A Wikipediában egy külön bejegyzés remekül összefoglalja az elnevezéseket. Gondoltam végigveszem és fűzök egy-két megjegyzést ezekhez:

Krúdy-fröccs, amiben 9 dl bor van és mindössze 1 dl szódavizet nyomnak hozzá. A nevét Krúdy Gyuláról kapta.  A híres író gyakran töltött időt a Kéhli vendéglőben (magam is megfordultam ott egyszer). Egyébként nem ismerem túl jól a művészetét, de gyermekkori élményeim közé tartozik a Latinovits Zoltán főszereplésével forgatott film. Annak a “marha-velőscsont velő-kiütéses makro felvétele” ma is a szemem előtt van.

Kőműves = 2,5 liter bor, hozzá fél liter szóda. Valóban, egy fizikai munkát végző embernek a 3 liter folyadék jó időben kell is, de nem ennyi szesszel.

Háziúr (másnéven nagyházmester vagy bivalycsók) = 4 dl bor és 1 dl szóda, vagyis fél liter folyadék. Egy nagyobb ebédhez el is fogyogathat, de akkor más szeszt ne nagyon igyon az ember, mert megárt!

Lámpás = 1,5 liter bor, fél liter szóda. Sosem felejtem el, anyai nagyapáméktól köszönt el Gazsi bácsi (szintén rokon), úgy, hogy nem téved el, mert van nála lámpás (mutatta a zsebében az üveget) – írtam róla itt.

Avasi fröccs, amiben 7 dl borhoz 3 deci szódát kevernek. Eredetét nem találtam, de valószínűleg a miskolci Avas domb vagy hegy lehet a névadó.

Nagyfröccs (más néven hajtás, húzás), a klasszikus: 2 dl bor + 1 dl szóda. Húzásnak állítólag Móra Ferenc nevezte el.

Puskás-fröccs, ami 6:3 dl arányt jelent, nem véletlen a neve. Vannak akik Magyar-Angolnak nevezik, nyilván az Aranycsapat 6:3-as gólaránya alapján.

Csatos, amiben 1 liter bor van, de fél liter szódát is applikálnak bele. Talán másfél literes csatos üvegben tárolják?

Házmester = 3 deci borhoz jár 2 dl szóda. Ez már közelebb jár az egészséges dózishoz (ami egy pohár bort jelent).

Polgármester ugyanazt az arányt képviseli, mint a házmester, csak egy kicsit nagyobb, már káros dózisban: 6 dl bor és 4 dl szódavíz keveréke.

Kisfröccs (fütty, tréfa, rövidlépés) = egy-egy deci bor és szóda. Elég híg lehet, majd egyszer kipróbálom. Könnyű kis üdítőnek tűnik. Talán ezért is nevezik tréfának vagy füttynek. József Attila szerint egy füttyre meg lehet ennyit inni. Reméljük nem a vonatfüttyre gondolt… vagy mégis.

Háp-háp, a kisfröccs dupla dózisa: 2-2 deci bor és szódavíz. Eredetét nem tudtam meg, talán valami népi hagyomány.

Bakteranyós: brutális szó, rosszul hangzik: 2,5 – 2,5 deciliter bor és szóda keveréke. Fél liternyi folyadékot képvisel.

Maflás — hát igen, ha valaki megiszik fél liter bort fél liter szódával, az bizony megüti az idegsejteket. Biztos csap akkorát, mint amikor valaki kap egy maflást, vagyis egy jó nagy pofont.

Viceházmester (ezt is emlegette az egyik betegem), amiben két deci borhoz tesznek három deci szódát. Elég jelentős hígítás. Nyilván, mivel a házmester fordított keverési arányát jelenti, ezért kapta a “vice” kiegészítést.

Alpolgármester, ehhez hasonló, hiszen a 4:6-os arányt képviseli a polgármester 6:4-es arányával szemben.

Hosszúlépés, vagy más néve fordított. Ha a rövidlépés volt az 1-1 deci arány, ez meg van toldva egy dl szódával, így lesz belőle egy három deciliteres pohárban keverék ital.

Lakófröccs (kisházmester, sportfröccs) mindössze 1 dl bort tartalmaz és mivel 4 dl szóda is van benne, bizonyára kellemesen üdítő lehet (talán ezért sport).

Sóherfröccs (távolugrás, kukamosó). Valószínűleg azért kapta a nevét, mert mindössze 1 dl bor van az 1 liternyi folyadékban. A kukamosó is gúnynév csak. Pedig nyilván egészségesebb, mint meginni egy Krúdy-fröccsöt, ami pedig már kifejezetten káros. Szegény Krúdy mája sem bírta (legalábbis a történelemkönyvek tanúsága alapján).

Permet (suhintós) mindössze annyit jelent, hogy a pohár bor fölött ellövünk a szódásüveggel, a permet pedig belehullik a borba. Már korábban is gondolkodtam azon, hogy miért jó a szóda a borban. Hamar rájöhetünk, hogy amikor egy bor fiatal friss, éppen kiforrt, akkor sok szénsavat tartalmaz (tüzes). Aztán a fejtésekkor veszít az üdeségéből, amit vissza lehet állítani egy kis szénsavas víz hozzáadásával.

Ez volt a klasszikus táblázat. Most következzen néhány vicces kombináció még:

Francia fröccs: katasztrófa kombináció! Házi pálinka szódavízzel. Ha rágondolok kiráz a hideg. Nem ajánlom kipróbálni.

Málnás: fehérboros nagyfröccshöz málnaszörpöt kevernek. Érdekes íze lehet. Minden bizonnyal könnyedebb és nőiesebb ital, mint a száraz boros fröccsök.

Postásfröccs: dupla feketekávé fél deci rummal. No, hát ez aztán nem semmi kombináció. A rum elkábítja a pácienst, a kávé meg felébreszti. Érdekes.

Góré fröccs (ijesztett fröccs): igazából egy pohár bor, amihez kevés szódát nyomnak (ami még elfér a pohárban). No, nagyapám is ilyet ivott annak idején. Nem sokat! De nála láttam ezt a technikát élőben még csöpp gyermek koromban.

Instant fröccs — hát eszembe nem jutott volna: a bort eleve a szódás szifonba töltik és úgy kapja meg a patront. A szifonból pedig a kész szódás bor jön ki!

Tömbházmester: van aki a háziúrral azonosítja, de van aki 3 db házmestert ért alatta. Az pedig már 9 dl bor (mint a Krúdy-fröccsben), ami káros az egészségre, ha csak nem egy hétig issza az ember.

Kisvadász, nagyvadász (kis-VBK, nagy-VBK, boxos, leó, cibere). A vörösboros kóla (VBK) kicsi (1 dl bor + 1 dl kóla) és nagy (2 dl bor + 1 dl kóla) változata.

KVBK, vagyis katalizátoros vörösboros kóla. A katalizátort a 2 dl bor + 2 dl kóla mellé az 1 dl rum jelenti. Hát be is indulnak a katalizátoros folyamatok az agyban, csak éppen rossz irányban. Nem ajánlom!

Medgyessy-koktél: háromkettes boroskóla. Értelem szerűen 3 dl bor és 2 dl kóla.

Kuka fröccs: este a bor, reggel a szóda. Nem is fröccs ez valójában, hanem csak egy poén, állítólag a Földtani Intézet geológusainak repertoárjából.

Szerencsés flótás: kisfröccs, felöntve kicsi rummal. Csak meghűlés esetén ajánlom. 🙂 Egyébként a rum minek bele.

Remélem, hogy ezzel a bejegyzéssel sikerült felhívni a figyelmet a következőkre:
1. a bor kis mennyiségű fogyasztása egészséges, de a nagy mennyiség kifejezetten káros.
2. A magyar nyelv a kocsmákban és vendéglőkben is igen sokat fejlődött.
3. A hepatológusnak sem árt, ha képben van az alkoholos italok arzenáljában, elég sok ember fogyaszt ilyen bortartalmú keverékeket.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/05/05 hüvelyk Emberek

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Mah-jong – mondom Medvének

“Számítógépen is elterjedt játék (egy időben taipei néven is). Ezt egyedül lehet játszani és a szabályok is mások. A játék elején egy halomba vannak rakva egymáson a kockák. A legtöbb kockából négy van (a növényesből, évszakosból egy-egy). Két egyforma kocka akkor szedhető le, ha mindkettő mozdítható, azaz nincs rajta másik kocka és nem veszik körül két, egymással szemközti oldalról más kockák. A cél az összes kocka leszedése. Elvileg minden feladvány megoldható, amit a gép ad, de vannak könnyebbek és nehezebbek.” —wiki

Valamikor, az ezredfordulón, az egyik kórházi számítógépen fel volt telepítve a taipei, vagyis a madzsong. Akkoriban a gyermekosztályon voltam ügyeletes. Pontosan úgy kellett játszani vele, ahogyan fentebb a wikipedia írja. Ma már on-line változata is van, sőt, még a kórházi belső hálózatán is megtalálható. Ha éppen csend van és üres idő, kis szünet a betegellátásban, akkor be lehet kapcsolni, kicsit kikapcsolódni.

Sosem felejtem el: néhány éve, még a negyedik emeleten…, az “átkosban” (amit az egri kórházban nem a kommenizmusra értenek az emberek, ki gúnyosan, ki iróniával) -: az egyik nővérke éppen madzsongot bújt a számítógépen. Ahogy közeledtem, gyorsan lekapcsolta, szégyellte, hogy játszik, amikor épp jön a főnöke. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, megbeszéltük az épp aktuális kérdést a beteggel kapcsolatban, aztán még hozzátettem búcsúzóul: “Jelszó?… Mazzsong!!!” Leesett neki a tantusz, hogy letolásnak szántam.

Ehhez képest nagyon meglepődtem, miközben Ottlik GézaIskola a határon c. könyvét olvastam. Nem gondoltam volna, hogy éppen ebben a könyvben fogok a játékkal találkozni. A regényt még a kalandos kommenista (Josip Broz) is kötelezővé tett Jugoszláviában (beszámoltam róla itt). Íme a részlet:

“Ködös káprázatban imbolyogtunk a régi házban; nem néztem, nem figyeltem semmit akkor. Aztán most, hogy Medve Úrnapján megint kint járt, és az imént szóba hozta, tudtomon kívül rögtön eszembe jutott minden: részletesen emlékeztem jóformán az egész berendezésre, ablakokra, függönyökre, bútorokra, képekre, evőeszközökre. Beszélgetésre, minden percre. Majongot játszottunk, a tábornok harmincéves unokahúga volt ott látogatóban, s tanított bennünket a legfrissebb budapesti játékra, finoman csörömpöltek az új elefántcsont kockák a régimódi, nehézkes ebédlőasztalon.
Mah-jong – mondom Medvének, ahogy hasalunk az ugrópálya mellett, a fűben. Arra a ködre gondoltam, hallatlanul éles látásunkra, a távlatra, régi rosszkedvünk sűrűségére.
Harapta a serclijét, rám nézett a szemével, de rögtön értette, miről beszélek. Odagurította Szeredyhez a diszkoszt.
– No?
– Háromszázezer török táborozott itt – mutatott Medve a korcsolyacsatoló faházikóra.
Szeredy nevetett.
– Szóval ereklye?
Ereklye. Még magasan járt a nap, pedig már a nyugati hegygerincek fölé ért. Szellő se rezdült a lombok közt. Gereben ültében kezdett belebújni a zsávolynadrágjába.”

A játék asztali változata tényleg 1912-től kezdett terjedni és a húszas évekre megérkezett Magyarországra, Budapestre is.

Néhány oldallal később a könyv olvasása közben egy középiskolai emlékkép jutott eszembe:

“Vasárnap konfirmációnk volt, kimentünk a városi templomba protestáns negyedévesek. Meg voltunk illetődve, még a lányokat is alig néztük. Megkönnyebbülve mentünk utána a fényképészhez, s míg a macskaköves udvaron várakoztunk, Medve kiszökött a sarki trafikba, és vett négy Princessast. Este elszívtuk az árnyékszéken: ez volt a dohányzónk is. Télen kis vaskályha égett a sarokban, s belefújtuk a füstöt; volt, aki a vacsorai kenyerét itt pirította meg, máskor sült krumpli illata vegyült az olajos bűzbe. De most a langyos, júniusi estében nyitva volt az ablak; a rugós ajtó nyílt-csukódott; a három fülkében ülve olvasgattak.

Ez itt nem a Gárdonyi mellékhelysége,hanem az eredeti Szmolnij intézet

Még nem szívtuk el a cigarettánkat, amikor Homola megjelent, és bekergetett mindenkit az árnyékszékről. “Ez nem kaszinó!” – mondta Schulze szavával. Aztán az egyik fülkéből szinte azonmód kidobta Palugyayt. Újabban megint kiterjesztették hatalmaskodásaikat az árnyékszékre is, pedig már elég régóta védett terület volt ez, a békesség szigete, vagyis éppen kaszinó; sokaknak az elviselhető társasélet, az emberi méltóság és a jómodor létfontosságú, végső menedékvára. Homola puszta szeszélyből kiparancsolt mindenkit. Elsősorban nem nekünk szólt; de nekünk is mennünk kellett.”

Érdekes, a menő nagyfiúk, meg nagylányok a Gárdonyiban is dohányozni jártak. Ott is a mellékhelység volt a titkos füstölő. De nevet is kapott: Szmolníj, ami egyébként egy leningrádi (szentpétervári) palota neve. Így aztán, ha valaki az új épület első emeleti vécét használta, akkor csak annyit mondott: “Megyek a Szmolnijba.”

Ezúttal jelentem, hogy befejeztem Ottlik Géza könyvét, amint azt megígértem: itt. A könyv tetszett is meg nem is, de talán inkább nem tetszett. Nem azért, ahogyan meg van írva, mert az remek. Ottlik Géza igazi profi, a műve pedig igazi irodalmi bravúr. Sőt, a témája is érdekes, mély lelki szférákat feszeget, akit pedig érdekel a két világháború közötti fiúinternátusi élet, annak élmény az egész. Nekem viszont nem jött be. Túlságosan koncentrálni kellett. Darabokban, buszon, meg itt ott kis részletekben olvasva nem volt könnyű. Másodszor nem valószínű, hogy kiolvasom.

Ez a bejegyzés 2011. utolsó posztja. BUÉK mindenkinek és örömteli hétköznapokat 2012-re is!

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,