RSS

Markhot Ferenc Kórház címkéhez tartozó bejegyzések

Emlékezetes orvoskolléga – Szerdahelyi Ferenc

Nem éppen a tegnapi újság cikke került a kezembe, lassan 30 év telt el, amióta az alábbi írás megjelent. Voltam vagy 13-14 éves és éppen az általános iskola sikeres befejezésén igyekeztem. Akkoriban Népújságnak hívták a Heves Megyei Hírlapot, ami ma is nép-újság, hiszen a népnek, a magyar nép heves megyei tagjainak szól, még ha nem is munkásmozgalmi értelemben.

A cikk főszereplője az a főorvos kollégám, aki bizony a heves megyei fertőző beteg ellátás meghatározó alakja volt negyven éven keresztül. 1926-ban született és a lenti riportból kiderül, hogyan került Egerbe. Magam elsős egyetemistaként találkoztam vele, amikor ápolástan gyakorlat igazolására az oktatásért felelő igazgató helyetteshez, vagyis Szerdahelyi főorvoshoz kellett menni. Csak arra emlékszem, hogy a fertőző osztály első emeleti lépcsőházi fordulójába jött ki elém és gyorsan beszélt. Aztán szorosabb lett a kapcsolat, hiszen 1992-től a kórházi fertőzésekkel foglalkozó Nosocomialis Szolgálatot vezette (nyugdíjasként), ahol 1997-től időnként, 2001-től pedig folyamatosan, szorosan működtünk együtt.

 

Dr. Szerdahelyi Ferenc főorvos 59 évesen a Népújság fotóján

Dr. Szerdahelyi Ferenc főorvos 59 évesen a Népújság fotóján

Népújság, 1985. december 14. szombat
A gyógyítás és az emberség
A hivatásról dr. Szerdahelyi Ferenccel

Már a címadásnál elnézést kértem gondolatban dr. Szerdahelyi Ferenctől, a megyei kórház fertőző osztályának vezetőjétől, az intézmény általános főigazgató-helyettesétől. Nem illik ugyanis hozzá ez a hangzatos nyitány, sokkal szerényebb annál, hogy ő maga ilyen szófordulatot, mondatfűzést használna. Úgy érzem, hogy azok, akik ismerik, mégis egyetértenek velem abban, hogy ezzel kell indítanom a róla szóló írást: a gyógyítás és az emberség szétválaszthatatlanul összefonódott egyéniségében. Olyannyira, hogy még beszélni is nehezen tud róla. Elképzelhetetlen ugyanis számára másfajta magatartás, természetesnek tekinti azt, ami mások számára szokatlan.

– Harmincöt évvel ezelőtt, 1950-ben szereztem orvosi diplomámat – emlékezik beszélgetőtársunk – Édesapám maga is ezt a hivatást választotta, 1934-ben került ide Egerbe Poroszlóról. Az ő munkáján keresztül szerettem meg a gyógyítást, s még dr. Sziklay Árpád fordított ebbe az irányba, aki a cisztereknél iskolaorvos volt. Ott jártam gimnáziumba, s egyénisége nagy hatást gyakorolt rám. Pályafutásomat a debreceni gyerekklinikán kezdtem. Már szigorló  koromban foglalkoztatott a legkisebbek egészsége, ezért döntöttem így. Debrecenben sok-sok tapasztalatot szereztem: 1951-től klinikai gyakornokként, majd 1954-től tanársegédként tevékenykedtem. Kishíján 12 évet töltöttem itt. Közben három szakképesítést szereztem: 1954-ben gyermekgyógyászatit, 1958-ban röntgent és 1962-ben a fertőző betegségest. Tudományos kutatásokban is részt vállaltam, elsősorban a csecsemőkori sorvadás megelőzésével kapcsolatban. Egerbe 1962-ben jöttem vissza: osztályvezető főorvosnak neveztek ki a Heves Megyei Tanács Kórháza (ma Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet) fertőző betegellátó osztályára.

Azok közé tartozik dr. Szerdahelyi Ferenc, akik a barokk városhoz kötődnek. Már fiatal korában életre szóló élményeket szerzett itt, ezért hűséges a településhez. Talán el sem tudná képzelni az életét máshol: a környezet, a szellemi élet olyan közeget jelent számára, amelyet nem tud nélkülözni. Szívesen emlékszik vissza a forró hangulatú zenei és színházi estékre, nagy tisztelettel és szeretettel emlegeti barátait, de mint túrázó, a Bükk és a Mátra tájait is nagy vonzerőnek tartja. Ezek együtt teszik otthonná számára ezt a vidéket és semmihez sem hasonlítható értékké Egert. Továbbadta ezt a szeretetet gyermekeinek: fia és lánya is orvosként tért vissza a diploma megszerzése után.

– Egy 40 ágyas kis fertőző osztály élére kerültem. Szerencsére 1965-ben 70 ágyassá alakíthattuk át. Megkaptam a segítséget ahhoz, hogy egy valóban eredményes betegellátást szervezhessek meg. Leginkább a tűzoltók munkájához hasonlítanám ezt a területet. A váratlan járványok komoly feladatokat adhatnak. Állandóan készenlétben kell lenni, mert nem csökken a veszély. Valamikor úgy gondoltuk, hogy könnyebb dolgunk lesz, de beigazolódott, hogy rendre újabb és újabb kihívások jelentkeznek. Emlékezetes például az 1974-es recski tífuszjárvány, amikor 83-an estek át ezen a súlyos kóron. Ma már a különböző védőoltások jó megelőzést nyújthatnak, de ha fölszámolunk valamilyen betegséget, jön más. Így például legyőztük a gyermekbénulást, de már itt van a mirigyláz vagy a hepatitisz, a fertőző májgyulladás. Nem is szólva olyan hírhedt kórról, mint az AIDS. Emellett arra is kell gondolni, hogy olykor a már lebírt “ellenség” is felütheti a fejét. Bízom abban, hogy a következő ötéves tervben megvalósítják ennek az osztálynak a rekonstrukcióját is, hogy megfelelő hátterünk legyen ehhez a feladathoz.

Határozottan cselekszik a beteg életéért, egészségéért, csak a célra figyelve Szerdahelyi főorvos. Egyúttal tiszteli még azt is, akivel éppen hadakozik, pöröl igaza védelmében. Talán éppen e jellemvonásaiból adódik, hogy fertőző osztályt vezet: éppen itt kell a leggyorsabban felismerni a kórokozót, és fellépni ellene, minden erővel elejét venni a nagyobb bajnak. Ez egyszerre igényel határozottságot és emberismeretet: meg kell találni adott körülmények között a legeredményesebb és leghumánusabb megoldásokat. Akik ismerik, több történetet is tudnak erről. Beszélik, milyen elszántsággal küzd minden egyes rábízott gyermekért, vagy felnőttért. Arról is híres, hogy milyen körültekintően állapítja meg a diagnózist. Egyszer szamárköhögéssel küldtek hozzá egy gyermeket, de őt gondolkodóba ejtette a különleges eset. Olyan ritka kórt állapított meg, amelyre nemigen van példa. Amikor aztán a kis beteg Svájcba került, a legjobb európai specialistához, az csodálkozva vette kézbe a leletét, meglepődve a magyar kolléga éleslátására.

– A debreceni klinikán szerettem meg az orvostudomány ezen ágát. Úgy érzem, ez áll hozzám legközelebb. Ha fölismerem a kórokozót, s tisztában vagyok a szervezet védekező képességével, akkor gyorsan eredményt tudok elérni. Nagyon lényegesnek tartom, hogy a beteg gyermekkel és felnőttel foglalkozóknak legyen mindig idejük arra, hogy alaposan kikérdezzék őket és hozzátartozóikat. Az én véleményem szerint is egy jó kórelőzmény-felvétel már fél diagnózis. A modern műszerek sokat nyújtanak, de nem pótolják a gyűjtött tapasztalatokat és az elméleti tudást. Szerintem manapság csak az menjen orvosnak, aki szereti ezt a munkát. Valódi értelmét a sikerélmény adja meg, az anyagiak nem hiszem, hogy bárkit igazából kielégíthetnének. Ezen a pályán az a legnagyobb hála, hogyha az ember idejében tud valamit tenni másokért. Egyébként nagyon nehéz, göröngyös hivatás ez. Sokszor nincs elég ideje az egészségügyben dolgozónak annyit foglalkozni a beteggel, amennyit szeretne, olyan kapcsolatot kialakítani, ami a gyógyításhoz nagyon fontos. Lényegesnek tartom, hogy az orvos nyugodt családi körülmények között dolgozhasson, ezt biztosította számomra harminc év óta segítő, kedves feleségem.

Nemcsak a gyógyítást, de a tudományos munkát, sőt a közéleti tevékenységet is igen fontosnak tartja beszélgetőtársunk. Számos dolgozata jelent meg, nemcsak hazánkban, de külföldön is. Megkapta az Érdemes Orvos címet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, és a Heves Megye Egészségügyéért kitüntetést. A megyei egészségügyi szakszervezet etikai bizottságának elnöke volt. Vezetőségi tagja szakmája egyik legrangosabb szervezetének, a Magyar Infektológiai Társaságnak. Itt emlékéremmel is jutalmazták tevékenységét. Az orvostanhallgatók képzésében is részt vesz, ezért 1983-ban címzetes egyetemi docens lett.

Nem szívesen beszél ezekről az eredményekről: feladatának, sőt kötelességének tartja mindazt, amit elvégez. Nem múlhatott el nyomtalanul ez a sokféle munka: az elismeréseken kívül infarktust is szerzett. Azóta jobban kell vigyáznia magára, de úgy igyekszik megszervezni életét, hogy ne tegye lentebb a mércét.
Ma is a régi, harmincöt éves praxisával a háta mögött példaadóan lelkiismeretes. Úgy mondják: a régi vágású orvosok közé tartozik. Jó lenne az, ha mai kollégái mind többet hasznosíthatnának az ő és kortársai tapasztalataiból, mert tud valami olyasmit, ami valóban emberségessé, egyben hatékonnyá teszi a gyógyítást.

Gábor László

MZ—Szerdahelyi főorvosra, mint egy tanítványaként emlékezem meg. Nagyon sokat tanultam tőle. A fenti cikk nem propaganda, nem egy elfogult, túlzó írás, hanem valódi képet nyújt erről az orvoskollégáról. Emlékét őrizzük. Sajnos 80. életévét nem érte meg, még 2005-ben elhunyt, de akkor, közeledő születésnapján megemlékeztünk róla tudományos ülés keretében (2006. április 13-án). Nagy formátumú rendezvény lett, a Bartakovics Béla Művelődési Ház nagyterme megtelt. Több százan jöttek el, hogy meghallgassák az előadókat.

Reklámok
 
 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

Negyven év nagy idő…

Az asszonyok sürögtek, forogtak, süteményt sütöttek, üdítőt osztottak. A vendégek pedig jól érezték magukat. Ilyen egy jubileumi ünnepség, amit egy kollektíva szervezett. Micsoda? Kollektíva, jubileum? Ez olyan “múlt rendszerbelien” hangzik. Nem számít, hogy ki mit gondol. Mi mégis így ünnepeltünk.

Negyven éves lett a központosított sterilizálás az intézményünkben, húsz éve pedig elindult a korszerű kórházi fertőzésekkel kapcsolatos személetet követő infekciókontroll. Előbbit H. Nagy Anna főorvosnő indította el, utóbbit pedig Dr. Szerdahelyi Ferenc főorvos (aki után a rendezvényt 2012. december 3-án, vagyis Ferenc napon tartottuk).

A brossúra címlapja

A brossúra címlapja

Részlet a Markhot Ferenc Kórház Higiéniai Osztályának történetéből:
“Minden orvosi szakma kénytelen szembenézni a fertőzésekkel. Vagy azért, mert a betegek hoznak magukkal infekciókat a rendelőbe, a kórházba, vagy azért, mert az egészségügyi ellátás során fertőződnek meg. Ez utóbbiak, vagyis a nozokómiális infekciók egyidősek a kórházakkal. Évszázadokon keresztül tizedelték a betegeket olyan betegségek, amelyeket éppen a kezelésük során kaptak meg. Néhol felfigyeltek a higiénia és a megbetegedések közötti összefüggésekre, ott megpróbáltak tenni ellene. De nagyrészt figyelmen kívül hagyták a kórokozókat, hiszen a létezésükről sem tudtak, hanem rossz kipárolgásokat, effluviumokat és miazmákat tettek felelőssé az állapotromlásért, halálozásért. Még a XVIII. század nagyobbik fele is ebben a sötétségben, téves gondolkodásban telt el.
Semmelweis Ignác (1818-1865) neve méltán cseng jó világszerte. Az első igazán nagy, tudományosan jól mérhető lépést ő tette meg azért, hogy a gyógyítás során szenvedett fertőzéseket megelőzzük. Fertőtlenítő kézmosása egyszerre jelentett áttörést és megoldást, de magával hozta a megütközést és az elutasítást is. Ugyanebben az időben Joseph Lister (1927-1912) tette meg a másik fontos lépést, amikor a sebészetben feltételezte a fertőtlenítés zsükségességét. Majd az eljárások bevezetését követően tapasztalta azok fertőzést megelőző szerepét. Éppen abban az évben fejezte be igen fontos vizsgálatát, amelyik évben Semmelweis meghalt. A mikrobiológia fejlődésével ekkor már megállíthatatlanná vált az infekciókról, fertőtlenítésről alkotott korszerű nézet. A sterilizálási eljárások gyors fejlődésnek indultak.
Az egri kórház története lassan háromszáz évre nyúlik vissza. Bár betegeket korábban is gyógyítottak valamilyen formában, az 1728-ra elkészült Irgalmasrendi Kórház mégis mérföldkövet jelentett. A misericordiánusok “u” alakú rendházában kialakították az első kórtermet, amit még néhány követett. Sőt, 20 évvel később az első elmebeteg elhelyezésére használatos helyiséget is kijelölték. A műtéteket, operációkat sebészmesterek végezték, az előkészítés pedig általában mosásból, lemosásból állt.
Az 1990-as évek elejére datálható a nemzetközileg is elterjedt, korszerű higiénés szemlélet Magyarországi elterjedése. A baktériumok felfedezését követte a megsemmisítésükre kifejlesztett eljárások kifejlesztése. Ismerték már a klór fertőtleítő szerepét, tudtak a hő ilyen hatásáról is, így a főzés, gőzölés, izzítás és néhány vegyszer megjelent. Az első egri röntgengép (1920) megérkezésével a diagnosztika is nagyot ugrott. A két terület pedig megalapozta a korszerű sebészet lehetőségét. Így a két világháború között mindkét egri kórházban sokat fejlődött a betegellátás. …”—a teljes írás elolvasható a brossúrában, ami a jobb oldali képre vagy az alábbiakban megjelölt linkre kattintva letölthető.

Néhány egyéb információ:
Az évfordulóra készült brossúra letölthető innen.
Az emlékülés első előadásának diasorozata letölthető innen.
A helyi sajtó is megemlékezett az eseményről: cikk a heol.hu-n.
Sőt, a helyi televízió is részben a híradóban (5:02-től) közölt beszámolóval, részben pedig egy stúdióbeszélgetés által járult hozzá a hírveréshez.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/05 hüvelyk Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , ,